- Ezt remélem, nem komolyan kérdezted - teszi csípőre a kezét.

- Nagyon is komolyan! - próbálom ismét kikötni a szoknyámat, ezt látva pedig ő teszi helyettem. Mögém lép és én hagyom neki, mert jól esik, hogy hozzám ér. - Először nem is akartad.

- Megijedtem - sóhajtja. - Mindig is elleneztem, mert apám kötelezett rá, de... - egy pillanatra megáll a mozdulatban, majd folytatja. - De nem alfa vagy SeolHee, ez tudod mivel jár.

- Aggódtál? - fordulok felé hitetlenkedve.

- Nem! - vágja rá. - Csak nem akarom, hogy bajod legyen miattam.

Szóval aggódott. Megforgatom a szemeimet, és inkább ráhagyom a dolgot, ha nem vallja be.

- Aha.

- A lázadon kívül én parancsoltam, hogy lefeküdj velem, ezért nem szeretném, ha miattam ölnének meg.

- Inkább hagyj egyedül - húzódom el tőle hirtelen. Ennyire nem tud bánni a szavakkal?

- Most mi bajod van? - értetlen és zavart szemein látom, hogy tényleg nem tudja.

- Csak a bűntudat beszél belőled!

- Nem! - látom rajta, hogy keresi a szavakat, de nehezen megy neki. - Csak nagyon új még nekem ez az egész.

- Aha - vonok vállat.

- Jó, aggódtam, boldog vagy? - sértetten ül le az ágyamra. Leülök mellé. - Tényleg óvatosnak kell lennünk. Főleg Changwook miatt.

- Vele mi lesz?

- Már van egy tervem, hogy ne lehessen a palotában - meglepődöm mennyire közel engedett hirtelen magához, és ilyen nyíltan beszél velem.

- És mi az?

- Egyelőre az titok - mosolyog rám egy aprót, amitől hevesen kezd dobogni a szívem.

- Itt maradhatsz estére? - kérdem reménykedve.

- Sajnos nem lehet - bólintok, mert nyilván nem olyan könnyű ez. - Amint tudlak úgy is meglátogatlak.

Melegséget érzek a mellkasomban, de nem kellene pár kedves szava után a karjaiba borulnom.

- Azt mondta az orvos, hogy nagyot fog nőni a hasam - váltok témát gyorsan. Ismét zavart arckifejezése lesz, le a hasamra, majd rám néz vissza. Elnevetem magam. Nem bírom ki reakció nélkül a tehetetlenségét. - Add a kezed!

- Miért? - rendesen felül az ágyra és felém fordul, ezért én is ezt teszem.

- Csak add már! - megfogom és a hasamhoz húzom tenyerét, ahol nem nagyon, de már bőven érezni, hogy nagyobb. - Most még nagyon kicsi.

- Hű - hitetlenül pislog párat, majd elhúzza a kezeit. Nem lepődöm meg, de ha tényleg szeretni fogja majd a gyerekünket, akkor hálás lesz még érte.

- Ajánlom is, hogy szeresd majd - mosolygok rá.

- Alig fogtam még fel.

- Lesz még időd - ezzel magamat is próbálom győzködni. Nem tudom mit hoz a jövő, de amíg biztonságban lesz itt a pici, és Heeseung ezt biztosítja, addig itt leszünk neki.

Másnap reggel míg az ételeket csináljuk, végig egy téma van: Changwook.

- Az őröknél kezdte a ma reggelt. Állítólag lecserélt egy tucat embert - meséli az egyik udvarhölgy.

- Minket is lefog vajon? - aggodalmaskodik egy másik.

- Az őröket nem véletlenül - szól közbe Ryujin. - Mostanában nem végezték jól a dolgukat, emiatt meg is haltak egy páran. Minket talán nem fognak, addig ne is pletykáljatok!

Többen folytatják a munkát, de a suttogások megmaradnak.

Én is a dolgomra indulok, és a bejárat előtt szokásosan Jaeyun fogad.

- Szia - köszönök neki.

- Changwook is bent van, szóval készülj - suttogja, mire sóhajtok. Remek!

Bemegyek, és a beszélgetés el is halkul. A feszültséget észre sem venném, ha nem mindennap itt dolgoznék.

Meghajolok.

- SeolHee, igaz? - az első mondatot rögtön Changwooktól kapom, amitől a gyomrom összeugrik.

- Igen - hajolok meg ismét.

- Neked sem kellene itt dolgoznod! Még, hogy jutalom - nagyképűen néz végig rajtam. - Miért hagytátok ezt? - fordul a családtagok felé, akiken látni, hogy már unják a folyamatos szereplését.

- Fejezd be! - szól közbe Jiwon királyné. - Nem küldhetsz el több embert, SeolHeet végképp nem!

Meglepődök, hogy megvédett, de hamar megijedek.

- Miért véded ennyire? - kérdi a király.

- Nagyon jó alkalmazott és segítség nekem, ezért nem engedem - improvizál, velem pedig megfordul a világ, de próbálom nem mutatni. - Reggelizhetnénk?

A király rám néz, majd bólint.

Nem merek senki szemébe nézni, nehogy valami gyanús legyen.

Elsőként a király távozik, ezt követően Changwook felszólal.

- Hallottam, hogy ellenem szólaltál fel. Meg kellene vonni tőled a hercegi címet - néz rá undorodva.

- Hogy mered? - Jiwon királyné hirtelen áll fel, de fia elé lép.

- Úgy is elérem, hogy apám elküldjön!

- Majd meglátjuk - indul kifelé.

- Mégis hogy képzeli? - Jiwon idegesen távozik, ezért kettesben maradok Heeseunggal.

- Jól vagy? - kérdi halkan, mire bólintok. - Nemsokára bemegyek a szobádba, jó?

- Ott várlak - ismét bólintok, ő távozik, én pedig a munkámat végzem, miközben próbálom lenyugtatni magam.

Az a biztonságos környezet, amire tegnap gondoltam, nem akar összejönni. Vajon Heeseungnak milyen tervei vannak, hogy a király törölje Changwook pozícióját?

Lehet nem kellene erre gondoljak.

- Gondolj arra, hogy kedvesebb veled - nyugtatom magam bólogatva. - Nyitottabb. És lehet szeretni is fogja. Igen, erre kell gondoljak - bíztatom magam.

Köszönöm szépen a kommenteket és a támogatást!

Ez egy eléggé rövid és tartalmatlan fejezet lett, de ma írtam végig a maradék fejezetek rövid vázlatát, ezért könnyebben átlátom, hogy melyikben mi lesz benne.