Beengedtem a lányt.
- Helló Evie!
- Szia Lina!
Felmentünk a szobámba. A fala világos zöld rajta rózsaszín virágok. Az íróasztalomon kupacokban hevernek a rajzaim és a ruhaterveim. Odapattant és elkezdte nézegetni őket. Felcsillant a szeme az egyiknél. Közelebb léptem hogy megnézzem melyik tetszett meg neki. Egy popstaros firka. Igazából csak unatkoztam és elkezdtem rajzolni.
- Szeretnéd megtartani? - kérdeztem.
- Tényleg nekem adnád? - csillant fel a szeme.
- Persze. - bólintottam.
- Köszi,köszi, köszi! - ölelt meg. - Annyira szeretek énekelni...
- Énekelsz valamit? - kérdeztem.
- Nem is tudom...
- Na, légyszi! - kérleltem.
- Hát, rendben. - mondta.
Elkezdett énekelni. Mikor befejezte félve pillantott rám.
- Nagyon rossz volt? - kérdezte.
- Te viccelsz velem?! Gyönyörű hangod van Evie. Iszonyatosan tehetséges vagy!
- Jujj de örülök hogy ezt mondod! - kiáltott. - Hoztam valamit.
- Na mit? - kíváncsiskodtam.
Előhúzott a pulcsia zsebéből két karkötőt. Az egyiket átnyújtotta nekem. Bff- es volt. Rögtön felraktam a karomra.
- Annyira szép! - ujjongtam. Belém mart a lelkiismeret furdalás. Mivel mi legjobb barátok vagyunk nem kéne titkolóznom elötte... És végül döntöttem. - Evie, mondanom kell valamit.

Sziasztok bocsi hogy ilyen rövid lett. Remélem azért tetszik.
⭐Anna⭐