17. fejezet
Egész úton zavarban voltam Aaron közelében. Elég fura volt. Aztán bement egy nagy faházba. Én inkább kint maradtam Evie-vel.
- Ne menjünk el sétálni egy kicsit? - kérdeztem.
- De!
Elindultunk valamerre. Szerintem mindketten úgy terveztük hogy a közelben maradjunk.
- Nézd! -szólalt meg hirtelen Evie. - Milyen fényesen csillog az a patak!
Én is odanéztem. Tényleg gyönyörű volt. Hát végülis ott kötöttünk ki és én nem bírtam megállni, belenyúltam. Amint hozzáértem halványan kirajzolódott egy női alak. Rám mosolygott majd eltűnt. Evie-nek elkerekedett a szeme. Ő is belenyúlt. Neki egy cuki kis sárkány mosolygott.
-Jaj,de édiiii! - mosolygott Evie.- Kicsit olyan érzésem van mintha már láttam volna valahol!
-Ez furcsa! - mondtam. -Várjál nem olvastunk a sárkányokról abban a könyvben??
- Lehet, de hogy te igen, de te is tudod hogy én csak valami halandzsát láttam! -vont vállat.
-Tudod hogy ez mit jelent?-kérdeztem.
-Azt hogy vissza kell mennünk? - kérdezte nagy szemekkel.
-Azt. -mondtam majd megborzongtam. De vissza kell mennem. Vissza kell mennem Evie miatt. Tudom hogy oda van a varázslatért és hogy az ő helyében rengetegen inkább ellenem lettek volna. Féltékenyek lettek volna. Evie egy nagyon jó barát, egy nagyon jó ember. Ha valaki, ő biztos megérdemelné a varázslatot. És ha jól emlékszem,lehet hogy... Hogy meg is kapja.
-Sziasztok!- toppant be mögénk Aaron, ezzel megszakítva a gondolkodási menetemet.
-Sz-szia!- mondtam enyhén elpirulva. Most már beszélni se tudok vele rendesen?
-Csá!- mondta Evie közömbösen. Kezdek irigykedni rá... Tud Aaronnak mondani valamit közönbösen! AARONNAK! KÖZÖMBÖSEN!!
- Öhmm. H-hogy ment az a gyűlés vagy mi?- kérdeztem halvány piros arccal.
-Unalmasan!- vágta rá.
-Oké,oké! -mondta Evie. -Nekem most mennem kell!
-Várj, Eviee!Nee! -kiáltottam utána. - Valamit még el kell mondanom!
-Bocsi!- vigyorgott rám vissza futás közben. -Tényleg mennem kell!
A kis hazug! Csak Aaronnak akar kettesben hagyni! De egy kis gonosz! Na jó nem, de ezt akkor is meg fogja bánni!
-Mit akartál mondani Evie-nek! - kérdezte Aaron mikor az említett eltűnt szem elől.
-A-az titok. - mondtam.
-Titok?-nézett rám mosolyogva majd közelebb lépett hozzám. Aprót bólintottam kicsit megszeppenve. Majd még egyet lépett felém. És még egyet. Én pedig hátráltam. A hátam neki ütközött egy fatörzsnek. Körülbelül negyed méter volt már csak köztünk. Még közelebb jött. A lábunk már összeért. Szeme mely eddig az enyémet fürkészte, most lejjebb vándorolt az arcomon. A számat figyelte. Valószínűleg észrevette hogy megijedtem mert hátralépett.
-Bocsánat!- túrt bele zavartan a hajába. - Nem tudom mi van velem!
-Semmi baj! - mondtam félénken.
- Ne haragud! Barátok? - kérdezte egy nagyon cuki bűnbánó mosollyal.
- Barátok. - válaszoltam. Csak barátok. Semmi több.
*********************************
(A suliban)
-Hallod te lány,de egy gonosz vagy! - néztem rosszalóan a legjobb barátnőmre.
-Én?-vágott ártatlan arcot ő.
- Nem, Ericára gondoltam. - forgattam meg a szemem.
- Jahh, az más!- vigyorgott. - Dee... volt valami?
- Ömm, azt hiszem nem! - motyogtam csalódottan.
- Azt hiszed? - fürkészte az arcomat.
- Ajj, nem tudom. Szerintem már majdnem megcsókolt, de utána ellépett tőlem és elnézést kért. És megkérdezte hogy attól még barátok vagyunk-e?
- Barátok? Barátok?! Az a féreg majdnem megcsókolt aztán meg a barátod szeretne lenni?!- füstölgött Evie.
- Semmi nincs ebben, lehet hogy van is barátnője. Végülis helyes, okos, kedves, udvarias...
- Ha még barátnője is van, és úgy akart megcsókolni akkor végleg kinyírom! - fenyegetőzött dühösen a lány.
- Evie, nyugi.
-Rendben, de csak a te kedvért. Nehogy kárt tegyek a jövendőbelidben.
-Evie!
-Jó, jó na.
Fontos!! Légyszi olvasd végig👇
Sziasztok! Tudom hogy körülbelül negyed éves kihagyás volt és sajnálom. Sokat gondolkoztam hogy érdemes-e folytatni a történetet. Mindenképp átfogom írni, de hozzak új részeket? Érdemes folytatnom? Megéri időt szánni erre? Úgy vettem észre hogy egyre kevesebben szeretik a történetet. Mostanában egyáltalán nem érkezik komment, és egyre kevesebb csillagot kapok. Nyilván nem ezért írom, de felveti a kérdést hogy egyáltalán tetszik-e nektek a könyv. Mit rontok el? Szinte semmilyen visszajelzést nem kapok. Szóval az a kérdés hogy folytassam-e. Nagyon szépen kérlek titeket hogy válaszoljatok! Elég egy igen vagy egy nem, de ha valaki jobban kifejtené az még jobb lenne. Szóval mindenkit kérek mégegyszer hogy szánjon meg egy kommenttel mert nekem ez most nagyon fontos! Előre is köszönöm azoknak akik írnak.
⭐ Anna ⭐
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top