Már két és fél hete van, hogy elkezdődött a játék. Mostanra már egészen megszoktam a helyzetet, hogy a külvilággal nem igazán tarthatjuk a kapcsolatot, és egészen közel kerültünk Rikivel egymáshoz, de még mindig mindenen elkezdünk civakozni. Annyira nem bánom, hogy a külvilágtól el vagyunk zárva, mert így is úgy éreztem, hogy túl közel kerültem Unniehoz, és nem akarom, hogy neki is baja legyen, mint a többi embernek, akihez kötődtem...
Az első játék óta összesen három volt, most jön majd valamikor, így az ötödik. Minden alkalommal, mikor eredményhirdetés van azt veszem észre, hogy a fa egyre kékesebb lesz. És még mindig nem tudom mi miatt, ami kezd idegesíteni...
Ahhoz képest, hogy négy játék volt ez idáig az előjátékon kívül nagyon sok páros esett ki. Többen is próbálkoztak szökéssel még mindig ismeretlen okok miatt. Nem mellesleg van egy versenyző, aki begyógyszerezi altatókkal és hashalytókkal a többi játékost. És van mikor emiatt nem tudnak fellépni, így kizárásra kerül a pár. Az ebédlőben, és a folyosókon pontosan emiatt van ilyen nagy feszültség mindig. Mindenki mindenkire gyanakszik. Volt, hogy emiatt kezdtek el vitatkozni, aminek majdnem dulakodás lett a vége. Riki és még pár srác állította meg a vitatkozókat. Riki teljes mértékben nyugodtan kezelte a helyzetet, egyáltalán nem látszott rajta bármilyen fajta idegesség, még akkor sem mikor Őt is meggyanúsították. Természetesen nem Ő teszi ezt, mert majdnem mindig együtt vagyok, és annak sem lenne értelme, hogy engem is hátráltasson. A ma reggeli próbán elájultam... vagyis elaludtam. Az egyik egészségügyi helyiségben ébredtem fel pár perccel ezelőtt. Nagyokat pislogva ásítok egyet. A kicsi ablakon beszűrődő kis fény alapján már éjszaka lehet.

- Áh örülök, hogy felébredt Ahn Yina kisasszony. - jelenik meg egy alak az ajtóban. Meglepetten pislogok az illetőre. - Néha az orvosok is beszállnak az emberek szállításba, - mondja mosolyogva. - de térjünk a lényegre. Már gondolom sejted, hogy mi történt, de elmondom. A valaki számára viccesnek vélt szabotás Ahn Yina kisasszonyt sem hagyta ki. Valószínűleg altatót csempésztek az ételébe vagy italába. Személy szerint úgy vélem, hogy kisasszony jobban jártál ezzel, mint a hashajtóval. - mondja beleborzongva, majd mellém sétál. - Ha bármi rendellenességet érzel azonnal szólj, de most elmehetsz, ha úgy gondolod.

- Köszönöm! - mondom s felállok, majd meghajolva az ajtó felé megyek. - Öhm...

- Balra, a lépcsőnél le, majd ismét balra és megtalálja a partnerét.

- Nagyon köszönöm! Viszlát! - mondom mosolyogva, majd ahogy a bácsi mondta elindulok, és igaza volt. Riki a padon mered maga elé, mikor egy pár elé áll látványosan mérgesen.

- Te hátráltatod a párokat, igazam van? - kérdezi dühét nem leplezve a húszas éveiben járó lány.

- Miért tenném? - kérdezi Riki a legnagyobb nyugalommal a hangjában, amivel a lányra hatalmas rémültséget hoz.

- Úgy hallottam, hogy a párja most az egészségügyi szobában van, mert talán bealtatózták. - mondja elgondolkodva egy fiú, aki a lánnyal körülbelül egy idős lehet. Gondolom a táncpartnere lehet. - Valószínűleg azért altatóztad be a párod, hogy elterelődjön rólad a gyanú.

- De egy szemét vagy! Még nem is saját magadat, hanem a párodat altatózod be? - kérdezi a lány felháborodva. Ekkor telik be a pohár.
Még időben fogom vissza magam, hogy ne menjek oda, mikor meglátom Riki önelégült mosolyát. Meg egyébként is, miért akarom megvédeni Őt? Van neki beszelőkéje, majd kibeszéli magát.

- És van valami bizonyítékod, hogy én voltam? Ennyi erővel te vagy akár te is lehetnél az. - mondja rámutatva először a lányra, majd a fiúra. Egy sóhaj szalad ki száján. - Ebben a legszörnyübb az, hogy mindenki egymásra mutogat, és a játékosok fele kiesik, mert nem képes versenyezni. Közben az, aki ezt csinálja valószínűleg csak röhög a tudatlanságunkon. És már a dulakodásokról ne is beszéljünk. Őszintén szólva szerintem az egésznek a lényege, hogy összeugorjanak a versenyzőket. Bár mondom ezt azoknak, akik csak szintén ujjal mutogatnak. - mondja, majd felállva az irányomba indul meg. - Nocsak hallgatózással kezdünk alvás után Ahn Yina?

- Nem... - nyújtom el jó hosszan a szót. - Tudod, alvás után elmerevedtek a végtagjaim, ezért kicsit sétálok kellett. Problémád van ezzel Nishimura Riki?

- Nem-Nem, miért is lenne? - kérdezi nevetve, majd közelebb hajol. Meglepődve húzódok a falhoz. Komolyan zavarba jöttem ennyitől?! - Hogy érzed magad? - kérdezi kicsit visszább húzódva. Azonnal kieresztem a beragadt levegőt. Szívem ütemtelenül kalapál, még a távolság sem nyugtatja meg. Ezt nem lenne szabad, a verseny után úgyis külön válnak kacskaringós útjaink... Akkor mégis mi bennem ez a féltett érzelem?

- K-kipihenten. - kapcsolva válaszolok gyorsan dadogva. Most... KOMOLYAN?!

- Akkor jó...! - elmosolyodva mondja. - Készülj! Holnap több gyakorlás vár, egy teljes nap kimaradt! - mondja lágyan majd elindul.

- Phuu. - fújok ki egy adag levegőt halkan.

- Tudom, hogy most keltél, de jó éjt! - hallom meg hangját. Arcom elvörösödik, fejem megrázva terelem el gondolataim.

- El kell oltanom azt a kis pislákoló tüzet, amit pillanatnyilag érzek. Ő csak a táncpartnerem egy verseny erejéig... - dorgálom meg magam, majd a szobám felé veszem az irányt. - Nem engedhetem túl közel magamhoz. Már ígyis túl közel van a lelkemhez..., de...

A szobám ajtajához érve nyitok be. Az üres szoba még most is kietlen. Valamiért azt vártam, hogy lesz valami szokatlan, valami különleges ebben a szobában... inkább nem szeretnék ezen gondolkodni. Lehet gyakorolnom kéne este, hogy behozzam a napközbeni kimaradást...
Az asztalhoz sétálva észre veszek egy levelet. Szóval nagyjából jó volt a megérzésem.

"Jó reggelt álomszuszék! :)
Eszedbe se jusson a próbaterembe menni, hogy gyakorolj! Ne is próbálkozz átverni, úgyis rá fogok jönni! Nem tudsz becsapni nyuszi!
Inkább gyere a törzshelyre, ha annyira unatkozol. Valakinek meg is kell locsolni a növényeket, szóval ez a feladat egy lelkes ifjú hölgyre vár, aki este nem tud mit kezdeni magával, mert nappal alukált. ;)
Ne maradj sokáig, pihend ki magad éjjel, holnap kemény napnak nézünk majd elébe!"

- RIKIIII! - kiáltok fel idegesen. Honnan tudta, hogy gyakorolni akarok? - Jó, akkor meglocsolom a növényeket. - mondom hepciásan, majd elindulok az üveg kertbe, a törzshelyünkre.
Ahogy belépek az ajtón egy fajta megnyugvás száguld végig a kisujjamtól a fejem tetejéig. A locsolókannát felvéve töltök bele vizet, a csapból, ami rögtön az ajtó mellett van. Majdhogynem egy óra, két óra múlva végzek, de nem bánom. Az égbolt fele emelem a tekintetem. Csillagok százai ragyognak az égen, gyönyörű látvány. Apró mosoly kúszik ajkamra. A kannát a helyére helyezve megyek a szobám felé.

Bocsánat, hogy egy ilyen unalmas és rövid résszel tértem vissza kb majdnem két hónap után, próbálok aktívabb lenni, de nem ígéretek semmit. Bocsánat!...<33