Mikor végre megtalálom a bőröndöm, elkezdem bepakolni legfontosabb dolgokat. Kopogás zavar meg.

- Gyere! - mondom s belép a lakásba Unni.

- Milyen napod volt? - kérdezi boldogan, de mikor észreveszi, hogy pakolok felkiált. - Mit csinálsz?

- Pakolok, mert megyek a versenyre. - hadarom el gyorsan, s berakok pár ruhadarabot.

- Várj egy percet! - mondja s gondolkodni kezd. - Arra a versenyre, amit mutattál?

- Igen, arra. A versenyzők kapnak szállást, élelmet és estleges orvosi ellátást egy hónapon keresztül.

- Mi, mi, mi? És mind ezt ingyen, semmi nevezési díj? Így akár azok is mehetnek, akik nem is tudnak táncolni és csak egy hónapig ingyen akarnak élni.

- Nem, mert fel kell hívni a számot, ami szórólapon volt. És egyébként is lesz egy válogató, ami alapján kiválasztják azokat, akik alkalmasak arra, hogy maradjanak. - magyarázok neki, közben folyamatosan pakolok. - Nya, meg is vagyok. - mondom s felállok.

- Várj! Hol van az a hely?

- Nem tudom pontosan. Egy kocsi fog jönni a versenyzőkért. - mondom vállat vonva.

- Ez nagyon gyanús... Szerintem csak el akarnak rabolni olyan kis naív embereket, mint te. Lehet meg akarnak kínozni, és persze nem foglak keresni, mert úgy tudom versenyen vagy. Ezért-

- Unni, kímélj meg az összeesküvés elméleteidtől! - mondom s kezem elveszem szája elől. - Ha akarod írok, ha megérkeztem.

- Jól van. De én még akkor is azt mondom, hogy ez nem az aminek látszik. - mondja Unni keresztbe tett kézzel. - Elkísérlek. - mondja s kezem megfogva húz ki az ajtón. Gyorsan bezárom az ajtót s a bőröndöm magam mögött húzva megyek Unni után.

Amikor a megadott helyre érünk végig mér engem. Majd sóhajtva bólint egyet.

- Rendben. Minden nap írj és jelentsd mi van veled! Senkibe se bízz meg! Főleg a férfiakba ne. Ha valaki el akar vonulni veled valahova akkor utasítsd vissza azonnal! Értve? - kérdezi vállamra rakva kezét.

- Rendben Unni. - mondom kuncogva, majd órámra nézek. - Neked menni kell, mert el fogsz késni.

- Jól van, jól van! Megyek már! Vigyázz magadra! - mondja, majd katonásan intve elindul dolgozni.
Mosolyogva nézem a fák lombajait, mikor megáll előttem egy fekete autó.

Az autóba nem lehet belátni, mert sötét üvegű az ablak. Az ablak lehúzódik s egy öltönyös férfit látok meg, aki felém fordulva szólal meg.

- Ahn Yina kisasszony? - kérdezi mély orgánumú hangon.

- I-igen. - félve válaszolok. A hátsó ajtó ekkor kinyílik. Remegő végtagokkal szállok be.

- Aggodalomra semmi ok Ahn Yina kisasszony. Csak élvezze az utazást, s készüljön fel a játékokra! - mondja a férfi s elindul valamerre.

- Rendben, köszönöm. - mondom az ablakon kinézve. Az elsuhanó épületeket nézve veszem észre, hogy már nem is ismerős a környék. Hosszú perceken keresztül tart az út, míg nem egy igen eldugott helyen meg nem állunk.

- Megérkeztünk Ahn Yina kisasszony. - mondja s ismét kinyílik magától az ajtó. - Még fél óráig itt fogok állni, ha esetleg meggondolná magát, vissza tudom vinni. - mondja a férfi, mire bólintok, majd kiszállok az autóból.

Egy elhagyatott házat pillantok meg. Feszengve sétálok el a kapuig. Több ember is várakozik ott. Ahogy odaérek egy nő sétál ki a házból a kapuig.

- Üdvözöllek titeket! Gyertek beljebb, nem kell félni! - mondja s a kaput kinyitva tessékeli beljebb a tömeget. A hatalmas ház előtt megállunk. - Mielőtt belépnénk, kérem olvassák át azt a lapot, amit most fogunk szétosztani Önöknek! Még most ki lehet szállni. - mondja s két ember, egy férfi s egy nő kioszt mindenkinek egy lapot. Megköszönve kezdem olvasni azt, ami a lapon szerepel.

Szállj ki, ha:
• Nem tudsz ismerkedni
• Nem tudsz összedolgozni
• Nem tudod mi az a csapat munka
• Túl zárkózott vagy
• Félsz az emberektől
• Nem tudsz együtt élni emberekkel
• És persze, ha nem tudsz táncolni, de akkor mit is keresel itt?
Felesleges titkolni, hogyha valami igaz innen rád. Úgyis ki fog derülni, és az kizárást követményez!

Szabályok, tudnivalók:
• Tilos bármilyen féle fegyver bevitele, használata
• Tilos az erőszak
• Nem lehet abba hagyni a játékot
• Csak egy kiválasztott órában lehet elektronikus eszközt használni pl.: telefon, laptop, tablet stb. A nap további részében az eszköz elvételre kerül, mindet le kell adni
• Reggeli: 07:07, Ebéd: 12:12, Vacsora: 17:17
A szabályok megszegése kizárással jár.
A többi tudnivalót belépés után tudjuk a kezükbe adni.

A lapot elolvasva nézek fel. Többen csalódottan hagyák el a birtokot. A nőre tekintek, aki mosolyogva méri végig a megmarad embereket.

- Akkor fáradjatok beljebb! - mondja s az ajtót kinyitva ösztönöz minket, hogy beljebb merészkedjünk.

A ház sokkal szebb, mint kívülről. Egészen modern, mégis van benne egy régieség is.
Már több százan vannak bent az épületben.

- Kedves emberek! - hallok meg egy férfi hangot, ami valószínűleg a bemondóból szól. - Megérkezett az utolsó blokk is. Ismerkedjenek, nézzenek körül bátran! Foglalják el szobáikat! Készüljenek fel!

Felsóhajtva nézek körül, majd bőröndöm szorongatva indulok el egy folyosón. Képek, ajtók vannak a folyosón. Ahogy a végéhez érek egy ajtót látok meg, ami máshogy néz ki, mint a többi. Egy felirat van rajta. Tilos a belépés!

A kíváncsiság persze most is vezető szerephez jut, így kezem a kilincsre teszem s már lenyomnám azt, de egy hangot hallok meg mögülem.

- Te meg mit művelsz? - kérdezi valaki, ijedten fordulok meg. Egy velem egykorú fiú áll ott. - Már első tíz percben ki akarsz esni? - kérdezi kereszetbe tett kézzel.

- Mi? Dehogy! - mondom idegesen s ujjam kezdem tördelni.

- Akkor mit csinálsz itt?

- Csak kerestem a szobám! - vágom rá azonnal feszengve.

- Hát ez biztos nem az. - mondja nevetve. - Hanyas számú a szobát kaptad?

- 284. - válaszolok lehajtott fejjel. A fiú állam alá teszi a kezét s óvatosan felemeli fejem. Majd kezét elveszi s halványan elmosolyodik.

- Ezek szerint ugyan azon a folyosón fogunk lakni. - mondja s megfogja a kezem, majd elkezd húzni valamerre. Bőröndöm magam után húzva követem Őt. Egy ajtó előtt megállunk, amin a 284-es szám szerepel.

- Köszönöm. - mondom meghajolva. - Te hanyas számút kaptad?

- 288. - mondja mosolyogva, majd kezet nyújt. - Nishimura Riki.

- Ahn Yina. - mondom s megfogom kezét.

Ezután a szobába belépek, ami egészen egyszerű. Nekem mégis tetszik.

A szobában csupán ennyi található: egy író asztal, egy ágy, egy éjjeli szekrény az ágy mellett s egy nagy szekrény, amibe több mindent lehet pakolni, nem csak ruhát.
Pár perc alatt mindent kipakolok s elrendezek, majd egy gyors üzenetet írok Unninak a fejleményekről.

Mosolyogva lépek ki az ajtón. Automatikusan azt az embert kezdem keresni, akit egy kicsit már ismerek, vagyis Rikit. Mikor végre megtalálom nevetve szólítom nevén. Egy padon ül s elmélkedve nézi a plafont.

- Merre jártál? - kérdezem kíváncsian.

- Egy kicsit körül néztem. Miért kérdezed? - kérdi a falnak dőlve.

- Csak úgy... - mondom s arcom halvány vörös színt vesz fel.

- Mi okod van itt lenni Ahn Yina? - kérdezi még mindig a plafont nézve.

- Imádok táncolni, és... és szeretnék nyerni. Mély ponton vagyok, szóval kell a pénz. Vicces, még csak 18 vagyok... - mondom s kínomba felnevetek. - És... neked mi okod van itt lenni? - kérdezem, de nincs ideje válaszolni, mert újra megszólal a bemondó.

- Kedves emberek! Kérem fáradjanak a bálterembe... - mondja s ekkor Riki kezemre fog.

- Tudom merre van. Gyere! Elkísérlek, nehogy megint eltévedj véletlenül! - mondja csipkelődve. Fújtatva megyek utána.

- Ott kezdődik el az előjáték, amiben megmutatjátok egymásnak, hogy mit is tudtok. - mondja a bemondó, majd elindul a zene. Rikire nézek, aki lassan beljebb sétál a bálterem közepébe. Mosolyogva követem Őt.

Unni azt mondta ne bízzak meg senkiben sem, főleg ne a férfiakba! Mégis Rikiben máris megbízok...