Ash.... Sírt. Nem hittem volna, hogy valaha is látom őt akár csak bekönnyezni. Erre most itt van előttem és itatja az egereket, miközben motyog valamit. Nem hallom tisztán, így közelebb megyek.

-Bátyám....-suttogta, miközben lehajtotta a fejét felhúzott térdeire. Nem bírtam nézni, így közelebb mentem hozzá és megérintettem a vállát. Ijedten fordult hátra, majdnem le is esett az épület széléről.

-Csak én vagyok. Nyugi.-fogtam meg a felkarját, mielőtt lesett volna. Idegesen kifújta a levegőt és visszaült eredeti helyére.

-Minek jöttél utánam?-kérdezte, mikor leültem mellé.-Menj el.-nézett rám bosszúsan, de a könnyei még mindig folytak.-Hagyj egyedül.

-Nem. Tudom, mennyire fáj, hogy elvesztetted. Én is láttam, mikor a testvéreim meghaltak. Akkor is én voltam a hibás. És most is. Ha nem vagyok figyelmetlen és előbb észreveszem Colint, akkor ez nem történik meg.-nekem is könnyek gyűltek a szemembe.-S-sajnálom.....-kezdtem néma sírásba én is. Lelógattam a lábam a mélybe.

-A bátyám.. Hhh.. Sokszor emlegetett egy embert. Egy lány nevét mondogatta. Először azt hittem, a barátnője, de nem, mert akkor tudtam volna róla.-fordította felém a fejét.-Utána meg elkezdett egy dalszöveget motyogni.-kuncogott fel fájdalmasan. Összeszorult a szívem, de nem tudtam tovább magamban tartani.

-When the days...-szipogtam egyet-a-are cold... and the cards... all fold...-összeszorítottam a fogaimat, hogy ne törjön ki belőlem a sírógörcs. Nem tudtam folytatni. Lassan a mellettem ülő fiúra vezettem a tekintetem, aki megrökönyödve nézett rám.

-Honnan.....-hápogott.

-A lány neve Amy volt.....-néztem a szemébe. Már nem tudott semmit se kérdezni, mivel Max feljött, hogy indulunk. Lementünk, ahol már egy régi furgon várt minket. Ott volt Ibe-san is.

-Shad, Ash, végre! Már azt hittem, nem is jöttök!-mosolygott ránk vidáman a férfi.

-Ash, vegyél fel valamit.-dobott felé egy pólót Shorter, de sikeresen engem talált el.

-Gratulálok.-vettem le a fejemről a ruhadarabot és odaadtam a szőkének.

-Na, ne tökörésszünk, inkább induljunk!-szállt be a volánhoz Max, és beindította a motort.

-Hova megyünk?-kérdeztem, mikor beszálltam én is.

-Cape Cod-ra.-válaszolt tömören.

-Mi?!-akadt ki mögöttem Ash.-Minek megyünk oda?!

-A bátyád cuccaiért. Elhozzuk onnan.-magyarázott a férfi.

-Tudod az utat?-húzta fel a fél szemöldökét a bandavezér.

-Öööhh.... Nagyjából. Régen voltam már ott. Eeehehe....-vakarta a tarkóját kínosan Max.

-Ajh. Majd mondom, merre.-sóhajtott beletörődően Ash és beugrott ő is.

~Time skip~

Arra ébredtem a furgon platóján, hogy Ash idegesen beszél hozzánk.

-Keljetek már fel! Megérkeztünk.-morgott a szöszi. Nekem még csukva volt a szemem, de már érzékeltem magam körül a dolgokat.

-Fáj a fenekem.-ásított Shorter. Felkuncogtam.-Mit nevetsz, húgi?

-Rajtad.-nyitottam ki a szemem résnyire, csak, hogy kilássak rajta.-Bátyus.-vigyorogtam, mint a vadalma.

Szép lassan mindenki kikászálódott eddigi helyéről. Egy hatalmas dombon voltunk.

-Gyertek.-ment előre Ash zsebre dugott  kezekkel. Engedelmesen utánamentünk. Benyitott a fogadóba, ami előtt megálltunk a furgonnal.-Szia, Jennifer.-mondta kis mosollyal a szája szélében.

-Aslan. Ash, te vagy az?-kapta a szája elé a kezeit a nő.-Jim! Jim, gyere gyorsan!

-Mi van? Minek kell kiabálni?-jött elő egy férfi az ajtó mögül.-Ha? Te mit keresel itt, te szajha? Tűnj el innen!-felment bennem a pumpa és a férfinek támadtam.

-Minek kell vele így beszélni?!-indultam meg Ash apja felé, de Max és Eiji nehezen ugyan, de lefogott.

-Ki ez? Végre találtál valakit, aki hajlandó dugni veled? Vagy talán a stricid?-nézett szúrósan Jim.-Ide figyelj, nem bánom, ha kefélsz vele, de fizesd meg rendesen!-mire befejezte, én már remegtem a dühtől.

-Csak a ház kulcsaiért jöttem. Utána itt se vagyok.-könyökölt a pultra a szőke fiú. A6z apja elé dobta a kulcsokat. Azzal a lendülettel Lynx megindult kifele a fogadóból.-Menjünk.-lépett ki az ajtón. Mellé siettem.

-Mi volt ez? Miért kezelt így az apád?-kérdeztem idegesen.

-Nem érdekes. Mindig is ilyen volt.-válaszolt.-Griffinnel csak féltestvérek voltunk. Az én anyám elzavarta az ő anyját, majd miután megszülettem, az a ribanc lelépett egy másik pasival.

-Oh.-csak ennyit mondtam.

-Ash! Várj!-szaladt utánunk Jennifer.-A házban már rég lekapcsolták az áramot. Használjátok ezt.-adott egy bazinagy olajlámpát a fiúnak.-És itt egy kis étel is.-a kosarat, amiben az élelem volt, azt az én kezembe adta.-Majd reggel gyertek át a fogadóba. Csinálok nektek reggelit.-ránk mosolygott, majd elment.

-Kedves hölgy.-mondtam lágy mosollyal.

-Igen. Nem értem, minek van még ezzel az emberrel.-mondta fáradtan Ash és kinyitotta az ajtót.-Eiji, kérlek, vegyél már ki néhány gyertyát a felső fiókból.-biccentett egy szekrény felé Ash.

Eiji, ahogy kinyitotta a fiókot, hirtelen Shorter nyakába ugrott. Mind kerek szemekkel néztük.

-Mi a szar, ez csak egy patkány! Ne ijesztgess, az anyád szentégit!-kiáltott fel a kínai.

-Bocsi.-szabadkozott Ei-chan. Felnevettem.

-Már megint rád jött az öt perc?-nézett rám unottan Ibe-san.

-Bocsi, de ez mindennel felért.-törölgettem a szemem.

-Jajj. Mindegy.-indult meg kifele Aslan.

-Te meg hova mész?-szólt rá Max.

-Behozom a pokrócokat a furgonból. A két öreg aludhat az ágyon.-morgott vissza a kérdezett.-Miki, Eiji, gyertek és segítsetek!

-Megyünk.-mondtuk kórusban és kimentünk. Segítettünk lepakolni a furgonról és bevittük a pokrócokat a házba.

-Hol annak Griff cuccai?-kérdezte Max, amikor visszaértünk.

-A szobájában, gondolom.-mondta rá se nézve Ash és ledobta a padlóra a takarókat. Azok nagyot puffanva landoltak a poros földön. Ahogy felszállt a por, elkezdtem köhögni.

-Hé, ennyire irritál?-jött oda hozzám Shorter és elém nyújtott egy üveg vizet. Kapkodva elvettem és kiittam a felét.

-Köszi.-köszörültem meg a torkomat, amikor már kaptam levegőt.-Nem irritál, csak letüdőztem.-vigyorogtam kínosan.

-Cuki vagy, amikor így vigyorogsz.-mosolyogtak rám. Ekkor jöttem rá, hogy nincsen rajtam szájmaszk.

-Ömm....-kezdtem el idegesen birizgálni az alsó ajkamban díszelgő piercinget. 

Már jócskán estére járt, mikor lefeküdtünk aludni. Max és Ibe-san a két ágyon aludt, Shorter Ash és Eiji alattuk két pokróccal, felettük eggyel a földön, én pedig befoglaltam a fotelt, amin keresztbe feküdtem el, így elég fura pózban aludva, aminek meg is lett az elég negatív eredménye.

Reggel borzalmas hátfájással ébredtem. Ahogy megmozdultam, roppant egyet a gerincem. Lefordultam oldalra a fotelről és lassan felkeltem. Kisunnyogtam a házból és odakint kiropogtattam a gerincemet, amit fájdalmas nyöszörgéssel díjaztam.

-Ennek rossz hangja volt.-szólalt meg valaki mögöttem. Ijedten ugrottam egyet.-Hé, nyugi. Ennyire rosszul aludtál?

-Ash. Tudhattam volna, hogy te már fent vagy.-ásítottam.

-Rossz volt nézni, ahogy aludtál. Teljesen ki volt csavarodva a tested.-nézett rám zöld szemeivel.

-Tudom. De már aludtam rosszabbul is.-nyújtózkodtam, amitől egy mélyet roppant a derekam.-Au. Nem megyünk reggelizni? Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhen halok.-mondtam és ezt a kijelentésemet a hasam rögtön igazolta is egy hatalmas kordulással. Ash felnevetett.

-Oké, gyere.-kuncogott. Megfogta a kezem és elkezdett húzni a fogadó fele. Én csak vörös fejjel követtem.

Ash szemszöge

Basszus, mit csinálok?! Ez meg mire jó?! Ne, ne, ne! Biztos, hogy félreértette!-pánikoltam magamban. Egészen a fogadóig nem voltam képes elengedni a kezét. Ott aztán végre elváltak mancsaink egymástól. Rá néztem a lányra, aki zavarában vörös fejjel bámulja a tenyerét, ami egy pár másodperce még az enyémmel érintkezett.

-Mi az?-kérdeztem tőle egy kis habozás után. A válasza egy kicsit meglepett.

-Nagyon puha a kezed.-mosolygott rám zavartan. Visszamosolyogtam rá.

-Neked is. Meg az arcod is. Főleg a sebhelyed.-simítottam meg az arcának jobb felét, amin a heg húzódott. Nem tudom miért, de hüvelykujjammal végigsimítottam alsó ajkán és a piercingén is.

Mikayla szemszöge

Ash cselekedete miatt teljesen leblokkoltam. Zavartan hagytam, hogy ujjával megsimítsa a számat. Amikor hüvelykét áthúzta az ajkam egyik oldaláról a másikba, a szívem gyorsulni kezdett, mert arca közeledni kezdett. Jézus úristen, angyalkák, mit akar csinálni?