Ash szemszöge

Sajnos tényleg volt okom arra, hogy rosszat érezzek, mert két perc múlva Mikaylaval egyszerre vetődtünk a három fiúra "Földre!" kiáltással. Az ablakok betörtek, a poharak és a vázák szétrobbantak, ahogy a golyók süvítettek fölöttünk. Amint elhaltak a zajok, rögtön  hátsó szoba felé vettem az irányt, ahol a bátyám volt. Alkarommal belöktem az ajtót és lehajolva siettem az ágyhoz. Itt nem láttam üvegszilánkokat. Griffin ijedt arccal ült az ágyon.

-Griff, jól vagy?-néztem rá.

-Igen.... Mi.. történt?-válaszolt szaggatottan. Megnyugodtam és felkeltem a földről.

-Semmi. Minden rendben.-mentem oda. Hirtelen Shad rontott be.

-Fiúk! El kell tűnnünk innen, minél előbb! Kiszagolták, hol vagyunk. Haladjatok!-azzal ki is ment.

Mikayla szemszöge

Amikor elmúlt a golyózápor, Ash rögtön elkezdett kúszni a bátyja szobája felé. Én odasettenkedtem az ablak helyéhez és óvatosan kinéztem rajta. Sajnos nem tudtam megállapítani, hogy honnan jött a támadás, mert semmi sem maradt az ablakomból. De azt tudtam, hogy itt már nem biztonságos. Dino kiszúrt minket. Mindenkit felbuzdítottam a távozásra, bár nem is kellett noszogatni senkit. Beszóltam a Callenreese párosnak, hogy haladjanak, majd az egyik éjjeli szekrényemhez mentem. Leguggoltam és kioperáltam a titkos rekeszt a helyéről.

-Neked ilyen is van?-szólalt meg valaki mögöttem, mire bennem megállt a vér. Rászegeztem a fegyverem, de rá kellett jönnöm, hogy csak Eiji az.

-Hajh. Eiji, még egy másodperc és itt heversz a padlómon holtan.-sóhajtottam. Visszafordultam a szekrény felé és elkezdtem kirámolni belőle. Előkerült két Colt M1911, három Hämmerli x-esse, két Nagant 1895, és még egy IMI Desert Eagle-t is elő tudtam ásni. A kezembe kaptam az összeset és kitrappoltam a fiúkhoz. Már Ash és Griffin is kint volt.

-Mi van nálad?-nézet rám  Shorter.

-Kis segítség, amíg elmenekülünk innen. Osztás van, srácok!-jelentettem ki és Ashnek adtam egy M1911-set és egy Coltot, Shorty egy x-esse-t és a Desert Eagel-t kapta meg, Max a Nagantot, és a biztonság kedvéért adtam egy-egy fegyvert Griffinnek és Eijinek is.

-Veled mi lesz? Nálad csak a sajátod van.-mondta Eiji.

-Ne aggódj, van még trükköm.-vigyorodtam el ördögien és a konyhaszekrényhez lépve kivettem a mélyéről egy Taurus Raging Bull-t.-Az én szépségem.-mondtam és az ingem alá csúsztattam, az övembe ágyazva.

-Jó. Most már menjünk, mielőtt feljutnak.-mondta Max és megindult az ajtó felé, de ott már vártak ránk. Ijedten kezdtünk el lassan hátrálni. Lassan a Bull markolatára vezettem a kezemet.

-A-aa, ne álmodj, kislány.-mondta valaki a hátam mögött. Megfagyott a vérem. Ezt nem hiszem el! Miért találnak meg mindig? New York-ban is rám találtak.

-Colin Knox. Már megint rám vagy szállva?-vettem fel bohókás hangomat.

-Csodálom, hogy emlékszel rám, Mimi.-nyomta a tarkómhoz a pisztolya csövét.-Még mindig olyan csúnya a sebhelyed?-kuncogott eszelősen.

-Tch. Mit érdekel az téged?-fordultam felé és fapofával néztem rá. Zsebre dugtam a kezeim.

-Már nem is olyan ronda.-ütögette meg az arcom szabad kezével. Morogva tűrtem.-Kismacska.

-Baszd meg.-rántottam elő a késem és nyakon szúrtam. A többiek tüzet nyitottak és próbálták leszedni az összes betolakodót több-kevesebb sikerrel. Arra eszméltem fel a lövöldözésből, hogy egy ember mögém került és közvetlenül a tarkómhoz tartja a fegyverét. Kitágult pupillával meredtem előre mozdulatlanul. Már mindenki halott volt az ellenség közül. Lassan megfordultam.-Hogy vagy még életben?-hitetlenkedtem, mert Colin állt előttem. Nyakából kiállt a kés.

-Szívós vagyok, cica.-vigyorgott rám.-Ha akárki trükközni próbál, lelövöm.-közelebb jött hozzám és a tarkómat megfogva a földre nyomott.

Nyöszörögve próbáltam kiszabadulni. A szemem sarkából mozgást véltem felfedezni. Sajnos ezt Colin is észlelte, mert azonnal lelőtte Griffint.

-NE!!-sikítottam fel.-Te balfasz! Most megástad a sírodat! Kicsinállak!!-sírtam. Megragadtam a kést a nyakában és végighúztam abban. Vére rám spriccelt, majd a hulláját legördítve magamról feltápászkodtam. Odasiettem a többiekhez, akik körülállták Griffet.-Ne, ne, ne! Griffin! Hé! Ne hagyj itt minket! Hallod?! Griffin Callenreese, nem halhatsz meg!-zokogtam, de legbelül tudtam, hogy nem tehetek semmit.

-Elment....-hajtotta le a fejét Max, régi barátja csuklóját tartva.

-Mennünk kell. Az erősítés bármelyik percben itt lehet. Nem akarok még valakit elveszíteni.-jelentette ki Ash és a vállát fogva felkelt a földről.

-Mi van a válladdal?-kérdeztem.

-Elt~-nem tudta befejezni, mert lépések hangjára lettünk figyelmesek.-Induljunk. Az ablakon át!-kezdett el futni, mi meg utána. A házak tetején ugráltunk át, egészen az utolsó házig. Sarokba szorítottak minket.

-Nincs menekvés!-esett pánikba Eiji. Megfogtam a pólója nyakát és lekevertem neki egyet.

-Ne legyél ilyen pesszimista. Amíg élünk, addig nem halt meg a remény!-mondtam neki határozottan.-A ház szélétől két méterre van a tenger. Ugrani fogunk.-súgtam neki. Ekkor odaértek az üldözőink is.

-Na, mit találtunk? Három cica és egy talpnyaló tacskó.-vigyorgott az egyik.

Hátrálni kezdtem a többiek előtt, ezzel szorítva őket a háztömb széle felé. Mikor nem volt már tovább fogtuk magunkat és leugrottunk a tetőről. Süvítettek mellettünk a golyók, de szerencsére nem találtak el senkit. Ahogy vizet értübk Max kezdett el úszni elől, természetesen a víz alatt, hogy ne lássanak minket. Követtük őt egy búvóhelyre.

-Ez büdös.-rázta a fejét Shorter.-Hol vagyunk?

-Az öböl keleti partján. A konténerek miatt nem fognak megtalálni itt minket egy ideig, de én nem maradnék itt a kelleténél tovább. -válaszolt Max.

-Induljunk. Meg kell találnom Dinot. Meg akarom bosszulni a bátyámat.-morgott Ash és el akart indulni, de Max leütötte.

-Így. Bocsi Ash, de pihenned kell.-motyogta az ájult fiúnak és elvitte valahova.

-Gyere, Shorty, ellátlak. Vérzik a fejed.-mondtam a fiúnak.

-Áh, csak egy karcolás. Előbb keressünk valami ehetőt. Megyek, megkérdezem Lobo-t, hogy hol a hűtő.-kelt föl a földről és elindult a férfi után. Ránéztem Eiji-re, aki teljesen sokkoltan ült a talajon.

-Ei-chan, minden rendben?-guggoltam le elé.

-Griffin..... Meg-meghalt.... Megölték..... Láttam.... Ahogy K-kialszik a-a fény... a szemeiből... Borzalmas volt!-sírt fel hirtelen, mire leültem ijedtemben.

-Ssssssh. Eiji. Nyugodj meg. Ő már egy jobb helyen van.-öleltem át a sírástól remegő fiút. Pár perc múlva alábbhagyott a remegése és már csak szipogott. Belefúrta az arcát a vállamba.-Jól van.-simogattam a fejét. Ekkor visszaért a kínai is, egy nagy tállal a kezében, ami tele volt kajával.

-Na, mit találtam?-vigyorgott. A napszemüvege kicsit le volt csúszva, így láttam, hogy a vér belefolyt a szemébe és csukva is tartotta.-Kaját!-emelte a magasba a tálat diadalittasan.

-Oké. Hozd ide és együnk.-hívat magunkhoz. Leült velünk szembe. A kezembe vettem egy szendvicset és odanyújtottam Eijinek.-Tessék. Rád fér.-elvette tőlem és elkezdett csendben eszegetni. Így tettem és is és Shorty is.

Miután megtömtük a bendőnket, nekiálltam, hogy ellássam a kínai sérülését.

-Max, hol van a kötszered? Kéne egy kevés.-mentem oda a férfihoz.

-Ott van a felső szekrényben.-mosta a kezét.

-Ashhel már végeztél?-kérdeztem a szekrényben kotorászva.

-Igen. Szerintem nem soká ébren is lesz. Azért nem ütöttem akkorát.-magyarázott.

-Oké. Meg van minden. Köszi!-mentem is vissza a kínaihoz.

-Gyors voltál.-mondta Shorter, miközben én letérdeltem a még mindig ülő fiú elé, hogy be tudjam ragasztani a fejét.

-Tudom. Nem szoktam sokat szarakodni nagyjából semmivel.-jelentettem ki pakolás közben.-Na, mutasd magad.-mosolyogtam rá és elkezdtem lekezelni a sérülését.

-Nem olyan vagy, mint amilyennek elképzeltelek, egyébként.-mondta kuncogva.

-Mert? Mit képzeltél, milyen vagyok?-nevettem.

-Nem tudom. Esküszöm, azt hittem, hogy egy izomagyú félig pasi lány vagy, aki, ha nem tetszik neki valami, akkor tombolásba kezd és ott mészárlás lesz. Ehelyett itt vagy te, egy jó humorú, kedves, kis nádszál kislány, akiről nem néznéd ki, hogy egyedül leszerel öt embert, vagy simán kitöri egy 190 centi magas férfi karját. Amikor megláttam, hogy kilépsz Eijiék tömbházának ajtaján, el akartalak engedni, mondván, hogy nem te kellesz Ashnek. Csak abból jöttem rá, hogy amikor becsukódott mögötted az ajtó, felhúztad a szájmaszkod és a kapucnit. Elég pontos leírást kaptam ahhoz, hogy rájöjjek, bár megvallom, nehezemre esett lecsapni téged.-vallt színt.

-Akkor ezért fájt annyira a fejem.-sóhajtottam fel beletörődően.-Bírd ki, ez csípni fog.-szóltam neki, amit Shorter elfojtott jajgatása követett. Halk lépteket hallottam a folyosó szerűség felől, így oda pillantottam. Ash botorkát a tetőtér felé. Felsóhajtva folytattam a munkámat. Egy perc múlva kész lettem.-Mehetsz.-ütögettem meg a vállát. Felkeltem a földről és halkan elindultam a szőke után.

Csendesen lépkedtem felfele a lépcsőn, amin néhány pillanattal ezelőtt még Ash volt.Szívem a torkomban dobogott. mivel tudtam, hogy ha meglát, mérges lesz. Felérve az utolsó fokokon is, olyat láttam, amit nem hittem, hogy fogok. Kerekre nyíltak a szemeim.