-Mit csináltatok már megint?-kérdezte a doki, miközben öltötte össze Nathan fejét.

-Az egész azzal kezdődött, hogy James a fejébe vette, hogy ő akkor csak Shadyre fog hallgatni.-kezdett el mesélni Conner, de félbeszakítottam.

-Mióta vagyok én Shady?-szóltam oda neki, mire felém fordult.

-Nem úgy értettem, csak tudod....... Öööömm...... Csak úgy gondoltam, hogy ha már te is becézel minket, akkor talán nekünk is szabad, meg hát nagyjából mindenkinél fiatalabb vagy és érted...-magyarázott sűrűn.

-Nyugi. Nem rosszallóan értettem. Csak ez így hirtelen elég furán hangzott.-nyugtattam a falnak dőlve.

-Oké, jogos. De akkor is fura, hogy egy 16 éves lány félig a főnökünk. Nem, Conner?-nézett Nathan a testvérére.

-Shad, nem is tudtam, hogy még ilyen fiatal vagy.-hallottam meg egy hangot magam mögül, mire kirázott a hideg.

-Ezt nem hiszem el.-morogtam, mivel megéreztem a nyakamnál a kés pengéjét.-Már csak te hiányoztál, Freddy.-fordultam hátra,így szembe nézhettem Arthurral és a fegyverével is. A férfinek kicsit kikerekedett a szeme.-Igen, tudom, hogy ki vagy.

-Annyira mindegy, hogy tudod-e. Nem számít sokat.-szorította meg a kés markolatát.-Sakk matt, kislány.-vigyorgott rám.-Nem öllek meg, ha jó cica leszel.-nézett végig rajtam és megnyalta a szája szélét.

-Tegyél le róla.-ütötte meg a fülem egy kellemesen idegesítő, eltéveszthetetlen tónus. A kakas kattanása hallatszott. Tedd le a kést, vagy Sisi az agyvelőddel fog arcot mosni.

-Komolyan, mik ezek a becenevek?!-tettem szét a kezeimet értetlenül. Shorter nyakon ütötte Arthurt a pisztolya agyával, majd legurította a félájult fiút a lépcsőn. Ahogy puffant a lépcső alján, még felkiáltott.

-Ezzel még nem végeztünk! Megöllek, Shag G.! Mondátok meg Ashnek, hogy nem végeztem vele sem!-dühöngött egy sort, utána elmenekült.

-Te komolyan a beceneveken voltál fennakadva?-nevetett a kínai.

-Igen! Azt, hogy hátba támadnak, már megszoktam. Ha nem jössz, akkor is meg tudtam volna oldani.-tettem karba a kezem.

-Aha, persze.-húzta fel piercinges szemöldökét. Hirtelen eszembe jutott, hogy nekem is dolgom van Dr. Meredithhel.

-Ó, doki! Most jutott eszembe, hogy Ash el akart küldeni magához.-fordultam a férfi felé.

-Ash? Rég óta nem láttam. Hogy van?

-Lesittelték. De Charlie szerez neki egy ügyvédet.-válaszolt Conner.

-Mit csinált már megint?-sóhajtott fel Dr. Meredith.

-Pont ez az, hogy semmit.-morogtam.-Kész vagy, doki?

-Igen. Most végeztem.-törölte le Nathan fejét egy kicsit.

-Köszi, Doki.-kotort ki a zsebéből egy kis pénzt Nat, majd a doktor kezébe nyomta.

-Nincs mit.

-Oké fiúk, menjetek.-terelte kifele a testvéreket Shorter. Ahogy kiléptek az ajtón, be is zárta azt.

-Te is, Shorty.-néztem rá lágy szemekkel.

-Nem. Ash az én barátom is. És te is. Nem hagyhattok ki belőle.-lépett ki magabiztosan.

-Hajh.. Jó.-fordultam el tőle.-Ash azt mondta, hogy szerezzek vissza valamit, ami az övé. És, hogy magánál van.

-Máris.-mondta a férfi idegesen és elment az egyik szobába. Pár másodperc múlva visszatért egy tolószékes fiúval és egy töltényes nyaklánccal. Lehúztam a maszkom. Átvettem a nyakláncot és a nyakamba akasztottam.

-Ki ez a srác?-kérdezte Shorter.

-Ő Ash bátyja. Ismerem. Vagyis ismertem.-szorítottam ökölbe a kezem. Ahogy Griffin meglátott, valami megváltozott rajta.

-A..-szólalt meg és felállt a tolószékből. De ő nem tud járni!-Amy...

-Igen! Én vagyok az! Felismersz?-fogtam meg a karját.

-Mi történik itt?!-akadt ki Shorter és Griffin felé tartotta a pisztolyt.

-Megőrültél, Tarajos?! Ha megölöd, Ash kitekeri a nyakad!-szóltam a kínaira.

-Hihetetlen....-ámuldozott Dr. Meredith.

-Én sem hiszem el..... Tudom, milyen állapotban volt. Nem úgy nézett ki, mint aki valaha felépül.-motyogtam.-Griffin, tudsz járni?-kérdeztem kedvesen. Nem szólt semmit, csak megpróbált lépkedni, még mindig a karomba kapaszkodva. Pár lépés után azonban a lábai nem bírták tovább és majdnem elesett.-Oké, nyugi. Gyere, üljünk vissza a tolószékbe.-támogattam.

-Amy.....-szólított meg halkan, ahogy leült.

-Igen?-guggoltam le mellé és néztem rá érdeklődően. Rám nézett.

-When the days are cold and the cards all fold...-kezdett el halkan énekelni, de két sor után abbahagyta.

-Mi ez?-kérdezték a fiúk egyszerre.

-Mindig ezt énekeltem neki, amikor meglátogattam. Nem hittem, hogy egyáltalán hallja.-képedtem el.-And the saints we see are all are made of gold.-erre Griff felfigyelt és együtt végigénekeltük a dalt.

-Amy.... Hol.. Van... Ash?-kérdezte halkan Griff.

-Nemsokára láthatod, ne félj.-mosolyogtam rá. -Oké?

-Oké.-engedett el egy halvány mosolyt.

-Menjünk haza.-fogtam meg a tolószéke fogantyúját.-Shorter, kérlek, segíts levinni a lépcsőn.-kértem meg lila hajú barátomat. Együttes erővel levittük a lépcső aljához.-Köszi.-töröltem meg a homlokom.-Innen már fogok egy taxit. A motort meg remélem, hogy nem fogják addig ellopni.-vakartam a fejem.

-Hagyd csak. Hazaviszem neked.Csak mondd meg, hogy merre laksz.-vigyorgott rám.

-Meg a nagy büdös hogyne! Aztán meg majd az éjszaka közepén arra ébredek, hogy kifosztod a hűtőmet!-tettem csípőre a kezemet.

-Ígérem, hogy nem lesz ilyen. Na, de megengeded, hogy hazavigyem a motorodat?-tette ki a kezét kérően. Vonakodva a kezébe nyomtam a kulcsomat.-Köszi! Nem hittem, hogy belemész. Mi a címed?

-Frankelin D. Roosevelt 50. Itt, Manhattanban.-kotortam elő a telefonom és hívtam egy taxit.

-Híjj! Az anyja! Te aztán sokat vezethettél idáig.-dobálta a kulcsot Shorter. Csak vállat vontam.

Miután a taxi ideért, mindannyian elindultunk. Sokat kellett fizetnem, de nem volt vele különösebben gond. Mire odaértünk Griffinnel, a tarajos már ott várt ránk.

-Nagyon jó gép. Gyönyörűen szeli az utakat. Nekem is kell egy ilyen!-áradozott.

-Hé, hé, Shorty, nyugi van. Tudom, hogy nem semmi motor. Ha nagyon akarod, akkor majd néha kölcsön adom.-mosolyogtam rá, ahogy kiszedtem a csomagtartóból Griff tolószékét.

-Tényleg?!-csillant fel a szeme a napszemüveg mögött.-Köszi, csajszi!-kezdett el ölelgetni.-Na, de én most már megyek.-elengedett és indult volna, de elkaptam a pulcsija ujját.

-Maradj itt vacsira.-mosolyogtam rá.-Sushit készítek.

-Biztos ez? Két sráccal akarsz vacsorázni?-vigyorgott le rám.

-Hidd el, voltam már szarabb helyzetben is.

-Oké.-rántott vállat.

-A-amy....-szólalt meg Griffin. Lehajoltam hozzá.-Hol.. van.. Ash?

-Basszus! Elfelejtettem szólni neki!-kaptam a fejemhez.

-Hagyjad, majd holnap elmész hozzá.-tette a vállamra a kezét Shorter. Rámosolyogtam és együttes erővel felvittük Griffet a lakásomba.

-Szép a lakásod.-nézett körül a tarajos.

-Köszi. De igazából nem az enyém.

-Hű, akkor én megyek is, mert ha engem itt találnak, kibeleznek.-fordult volna ki, de megállítottam.

-Nyugi. A testvéreimé a ház.-álltam elé.

-Ja, oké. Azt hittem, hogy a mostani nevelő szüleidé.-fújta ki a levegőt.

-Ülj le valahova, mindjárt hozom a vacsorát.-toltam az asztalhoz Griffint.

-Segítek. Felvágom a halat és a zöldségeket.-jött be hozzám a konyhába.

-Köszke.-mondtam fel sem nézve a rizsből.

-És mennyit kell csinálni?

-Csak mi hárman eszünk.-ásítottam.

-Hogyhogy? Tesóid nem jönnek ma haza?

-Nem.

-Elutaztak?

-Mondjuk. Ne feszegessük.-remegett meg a kezemben a kés egy kicsit, amivel a zöldségek felét szeleteltem.

-Hova mentek? Biztos szép helyre, mi? Téged miért nem vittek?

-A testvéreim halottak!-döftem a vágódeszkába a jobb kezemben lévő kést. Elengedtem, de a kés teljesen beleállt a falapba.

Shorter szemszöge

Teljesen lefagytam. Hogy mi? Könnyek gyűltek a szemeibe, egyre szaporábban vette a levegőt. Alsó ajkát beharapva próbálta visszatartani a sírását.

-Sajnálom.-néztem el a lányról.-Hogy történt?

-Egyedül sétáltam haza......

~Másfél évvel ezelőtt~Shad szemszöge

Így este 11 óra tájban már elég hideg volt így összébb húztam a kabátomat. Éppen a bárból tartok haza, ahol felszolgálóként dolgozom. Brandon a lelkemre kötötte, hogy kivételesen ne kalandozzanak el a gondolataim, mert ilyenkor már nagyon veszélyes, főleg egyedül. De nem hallgattam rá. Megláttam egy cicát.

-Hé, szia, kis haver.-guggoltam le hozzá és megsimogattam a fejét. Játékosan bújt a tenyerembe, amin elkuncogtam magam.

-Mi olyan vicces, kicsi lány?-fogta meg valaki a vállam. Megállt bennem a vér.-Megosztanád velem is?

-N-nem én nem....-lapultam a falhoz háttal.

-Ó? Csak nem megijedtél? Nem kell tőlem félned.-vigyorgott rám a férfi eszelősen és berántott a sikátorba. Felsikoltottam, de ő befogta a számat.-Ssssh. Nehogy meghalljanak minket.-végignyalt a nyakamon, engem pedig elfogott az undor. Reszkettem, a könnyeim is kicsordultak. Megéreztem az alkohol keserű szagát.

-E-engedj el!-néztem rá kérlelve. Hirtelen megütötte a fülem a testvéreim hangja.

-SISI! HOL VAGY?!-ez Paige hangja!

-SISI!!!-ordított a bátyám, Matthew. Megragadtam a férfi kezét és lefeszítettem a számról.

-AVERY! Matt!-ennyire volt időm, mert a hatalmas tenyér visszatapadt az arcomra. Megláttam két alakot a sikátor bejáratánál.

-Shad!-szaladt felém Paige, de már hallottam is, ahogy kattan a kakas a fejem mellett.

-Ha közelebb jössz, Sisi meghal.-szegezte a fejemhez a fegyvert.

-Ne! Ne tedd! Mit kérsz? Bármit megadunk! Csak engedd el!-jött felénk lassan Matt.

-Hmmm.... Mit is kérjek?...-morfondírozott a férfi. Kihasználva a pillanatnyi figyelmetlenségét, erősen megharaptam, ágyékon rúgtam és elkezdtem szaladni a testvéreim felé. Fegyverlövés hangja rázta meg a sikátor falait. A testvéreim fájdalmasan felordítottak és összeestek.

-Srácok!-sikítottam.

-Jaaaaajj..... Ne sírj, kicsi.-jött volna közelebb, de én hirtelen kivettem Matthew zsebéből a kését és a férfi felé tartottam.-Ó? Kis harcias.-vigyorodott el.

-Maga.... EZT MEGKESERÜLI!!!-ordítottam és a torkába szúrtam a fegyvert. Ahogy kihúztam, annak a féregnek a vére beterített. Összeesett és lassacskán kilehelte a lelkét. Odamentem a testvéreimhez és ébresztgetni kezdtem őket.-Paige, Matt, keljetek fel. Skacok! Kérlek!!-zokogtam. Odatettem a kezem a szájukhoz, hogy lélegeznek-e még.-NEM!-kétségbeesetten rázogattam őket.

Mikor már negyed órája sikertelen voltam, feladtam. Egész éjjel ott voltam és őket sirattam. 

~Jelen~Shorter szemszöge

-Uram Isten.... És csak tizennégy voltál.-öleltem magamhoz a már síró lányt.

-T-tizenöt..-szipogott.

-Akkor annyi. Az nem számít.-sóhajtottam.-Menj, ülj le, mindjárt viszem a sushit.

-Biztos? Tudsz sushit csinálni?-törölgette a könnyeit.

-Persze. Oké, hogy kínai vagyok, de attól még szeretem a japán kajákat is.-nyomtam egy barackot a fejére. Ő csak morgott egyet és kiült Griffin mellé a konyhába.