-Sing! Hogy kerülsz te ide?-kérdeztem, amint felismertem a fiút.

-Én is olvastam a cikket. Tudtam, hogy Ash úgy is fejjel megy a falnak és ha már buli, akkor legyen nagy.-vigyorgott, ahogy merészen nézett hol az én kék, hogy Ash zöld szemeibe, aki, miközben a kínai fiú beszélt, odajött hozzám és védelmezően átkarolt, amit csak akkor vettem észre, mikor megszólalt.

-Mi hasznotok nektek ebből?-kérdezte a szőke fiú, mire megrezzentem.

-Ha ti lennétek a trónon Korzikában, mi is tisztázhatnánk magunkat. Mi sem tudunk ám a főbb utakon menni.-jött már-már irritálóan közel hozzánk.

-Nem bánom. Gyertek. De egy gyanús mozdulat és az egész negyednek reszeltek.-fenyegette meg őket az eddig engem ölelő.-Nos akkor, így hogy nem vagyunk egyedül, még több az esélyünk!-fordult a már nagyobb tömeg felé, mikor az ajtó megint kivágódott.

-Naná, hogy nem vagytok! Ha a Golzine-rezsim eltűnik, az csak nekünk tesz jót!-csapta meg a fülem Cain reszelős hangja.

-Még valaki?-kérdezte lassan már unottan a smaragd szemű, mire felnevettem.

-Nem, szívem, már minden utcai banda ide csődült.-kuncogtam halkan, megsimítva a karját.

-Remek. Akkor szép nagy banda lesz.-vigyorodott el.-Egyre jobbak az esélyeink.

-Igen. Talán sikerülhet.-jött mellénk Alex.

Miután besötétedett, a napközben feketére festett kocsikkal elindultunk a Golzine birtok felé. A kocsi festése egy speckó 10 perc alatt száradó festéknek köszönhetően teljesen száraz volt, így megtehettem, hogy fehér póló alá rejtett fenekemet nekitámasszam a motorháztatőnek. Ahogy az őrök, akik a kapu előtt strázsáltak, megláttak, egyből rám fogták a fegyvereiket.

-Ki vagy?!-kérdezte a kisebbik. Csak kuncogtam.-Mi olyan rohadt vicces?-jöttek közelebb. Kezdtem feszültté válni, mert nem tudtam pontosan, hogy mikor lépnek közbe a srácok, de tartottam magam. Hirtelen megláttam, hogy megrezzen a bokor a két pasas mögött.

-A nevem Csali. Bye bye, pretty boys!-integettem bal kezemmel, rögtön ezután pedig két tompított lövés hallatszott. A férfiak eldőltek és megfejelték a két oldalamon az autó orrát.-Na, most retkes lett a kocsim orra.-morogtam.-Köszi a fedezést, skacok.-pacsiztam le Jayyel és Murpyvel.

-Nincs mit, nagylány!-karolta át a nyakam Jay, majd együtt felkaptuk az egyik hullát és behajítotguk a csalitosba. Murphy-lévén, hogy olyan, mint egy kétajtós szekrény-egyedül tette meg ugyanezt.

-Menjünk, mielőtt ideérnek a zsoldosok. Tuti, hogy látták a kamerán.-morogta Murph. Bólintottam, beugrottam a cabrioba, ami amúgy eredetileg piros volt, majd a motort beindítva tolattam hátrább és parkoltam le egy olyan helyen, ahol tutira nem látják meg.

Ahogy visszamentem a srácokhoz, ők a földön térdeltek, mögöttük egyenruhás férfiak voltak.

-Bassza meg...-motyogtam, ahogy megláttam a jelenetet és azonnal visszahúzódtam az árnyélba és hallgatózni kezdtem.

-Hányan vagytok?!-kérdezte a fiúktól az egyik. Azok ketten csak cöccögtek.

-Azt hiszed, elmondjuk? Mi képesek vagyunk az életünket adni a Főnökékért.-hallottam Murphy mély hangját.

-Oh, tényleg?-kérdezte az egyik zsoldos, mire azonnal kinéztem a fa mögül, vigyázva, hogy ne lássanak meg. Hiba volt, ugyanis a következő pillanatban láttam, hogy a katona meghúzza a ravaszt, Murph pedig átlőtt fejjel elterüt a földön. Könnyeim marni kezdték a szemem, hiszen jóban voltunk. Jay észrevett és azonnal jelzett nekem a szemével, hogy tűnjek el onnan. Bólintottam és futni kezdtem, de ráléptem egy ágra, amu eltört alattam.

-Ott van! Kapd el a kis kurvát!-hallottam magam mögül, de nem néztem hátra.

-Hagyjátok őt!-kiáltott Jay, majd dulakodás hangja ütötte meg a fülem. Az egyik puffanást két lövés követte. Magasabb fokozatra Kapcsoltam, majd hirtelen, a sarkam a talajba fúrva megálltam és megfordulva elővettem a magnumomat és lelőttem az engem üldözőt. Nem halt meg egyből, így odamentem hozzá és szitává lőttem.

-Ezt Jayért és Murphyért.-suttogtam a hullának, ezután pedig megiramodtam a mellettem lévő csoport felé, akik Alexék voltak.

Ahogy odaértem, le akartak lőni, de mikor meglátták copfba fogott szőke hajamat, eltették a pisztolyt.

-Jay és Murphy hol van?-nézett át a vállam felett Sharky.

-Meghaltak.-motyogtam.-Ahogy látom, elintéztétek itt az őröket. Törjük be az ajtót és rúgjuk szét a seggüket!-tűrtem fel fekete bőrdusekim ujját és kesztyűs kezemet a zsebembe süllyesztve álltam a retinaszkenner elé, ami a főkaput nyitotta. Belenéztem, majd figyeltem, hogy milyen színű lesz a lámpa.

-Beszarás és kinyitotta.-hallottam egy hanhot magam mögül. Hátra vigyorogtam Grace-re és a csapat élére lépve bementünk a hatalmas vaskapun.

Külső szemszög

Ahogy az irányítóban észrevették, hogy kinyílt a főbejárat, kétségbeestek. Hiszen Dino meghalt, más meg nem tudta kinyitni. Árgus szemekkel nézték a kamerákat, majd ahogy meglátták az utolsó élő Golzinét, ledermedtek.

-Minden egységnek figyelem!-nyomta meg a mikrofon gombjátnaz egyik őr, hangja az egész birtokot betöltötte.-Amy Golzine életben van! Ismétlem, Amy Golzine é-a mondatot nem tudta befejezni, ugyanis a szellőző ajtaja lecsapódott és Sig Soo Ling, a kíbai banda vezére ugrott ki, majd a személyzet meglepettségét kihasználva kiiktatta az összes embert, aki körülötte volt.

-Nem, Amy Golzine egyenlőre halott. Meghalt a leszámolásban.-vigyorgott, kinyitotta az összes ajtót, kaput és egyebet, majd kiszaladt a teremből és lopakodva kezdett közelíteni Dino Golzine irodája felé.

Mindeközben az összes csapat bejutott a falakon belülre. Nem kevesen voltak, annyi tény. Szinte elözönlötték a hatalmas kertet.

-Figyelem! Innen lesz csak igazán nagy buli! Ha igazak a pletykák, akkor az egész New York-i hadsereggel kell számolnunk! Remélem, hogy meg van írva mindenki végrendelete, mert lehet, hogy ez az utolsó éjszakánk!-fordult minden vezető a csapata felé. Igaz, nem beszélték meg, de teljesen ugyanazt mondták, mintha csak gyakorolták volna. Hiába az elrettentő szavak, egy ember lelkesedése sem csökkent, sőt, mindenkinek elkezdett viszketni a keze. Egyszer csak felrecsegett mindegyikük zsebében az adóvevő.

-Srácok! Legyetek óvatosak! A házban getlingek va-Sing mondatát félbeszakította az előbb emlegetett fegyver kerepelése.

-Sing! SING!-hallatszott az épület egyik folyosóján Cain hangja, ahogy társát szólongatja, de válasz nem érkezett.-Skacok, nem viccelt! Tényleg tele van getlingekkel ez a hely! Ha valahogy nem iktatjuk ki a biztonsági rendszert, mindenki ementáliként végzi!

-Robin,gyere ide!-recsegett Ash hangja, nem sokkal később pedig megjelent egy új, vékony alak, ami egy alig tízéves fiúhoz tartozott.

-Mondd, főnök!-Robin hangja nem remegett, teljesen magabiztos volt.

-Be tudsz jutni a szellőzőn át? Ott, ahkl Sing is ment. Te beférsz, le tudod lőni a biztirendszert!

-Ash! Ne menjen egyedül. Menjen vele Skip az én csapatomból!-nézett a fiúra Amy

-Jó!-érkezett a válasz.

-Skip, hallottad! Irány a szellőző Robinnal!-kiáltott oda a lány a kisfiúnak, aki bólintott, majd elszaladt oldalán Robinnal.

Már egy pár perce vártak, mikor Adam felpattant. Amy azonnal, feljapta a fejét, még a meggyújtott cigarettáját is elfelejtette lehamuzni.

-Én nem várok tovább!-jelentette ki Adam és megindult, de ekkor az eddig csendes ház életre kelt. A kőszobrok szája kinyílt, a géppuska hangja szaggatott, gyilkos táncot járt.

-Hasra!-ordította majd' ötven ember egyszerre és a földre vetette magát, de sokakat eltalált a halálhozó ólom. A halálsikolyok egyre haltak el, a zöld füvet vörösre festette a fiatalok vére.

-Nicsak, kit találtunk!-hallott meg egy gúnyos hangot maga felett Ash. Hallotta maga mellől, hogy Cain próbál megmozdulni, nyöszörögve a fájdalomtól, amit a puskagolyó okozott, de egy tompa puffanással kiszállt belőle az élet.

-Aki még él, az azonnal álljon fel! Semmi trükk, mert mindenkit szarrálövünk!-mondta az őrök parancsnoka. A fiatalok sorban felálltak, lehettek jó esetben egy tucatnyian. A távolban két lövés zavarta meg a csendet. Tudták, hogy elkapták őket. Vége a dalnak.-Markow elkapta a két taknyost. Álljatok egyes sorba!-a támadó banda tette, amit mondtak, nem tehettek mást.-Térdre! Mondjátok a neveteket!

-David.-kezdte a barna hajú fiú.

-Hajlandó vagy csatlakozni a sereghez? Akkor nem ölünk meg.-tartott egy pisztolyt David fejéhez az őrparancsnok.

-Kizárt.-puff. David fekete pulcsija vörös lett, a fiú pedig holtan dőlt oldalra. Néhány térdelőnek könnybelabadt a szeme.

-Te jössz!

-Natalie. Nem fogok csatlakozni. Lőjjön!-kiáltotta a lány.

-Nekem nem kell kéfszer mondani.-rántott vállat a férfi, majd meghúzta a ravaszt. Amy és Ash egymás mellett térdeltve a sor végén megfogták egymás kezét és könnyeiket lenyelve hallgatták a neveket, majd az utolsó szavakat.

-Matt.

-Henry.

-Grace.

-Alex.-itt Amynek nagyon meg kellett makacsolnia magát, hogy ne zokogjon fel hangosan, egy pár könnycsepp így is kicsordult összeszorított szemhélyai közül.

-Mason.

-Skyler.

-Brooklyn.-ez a név már Ash mellől hallatszott.

-Téged nem kell bemutatni, Ash Lynx. Mi legyen veled? Most lőjelek fejbe, vagy előbb a kis barátnőd agyát loccsantsam ki?-guggolt le a hóhér eléjük. A két szőke egymásra nézett és egyszerre szemen köpték az előttük guggolót, aki mérgesen felkiáltott.-Tudjátok mit?! Veletek eljátszok! Amy drága, most úgy megkínozlak itt és most, hogy a végén kívánni fogod a halált! Te pedig!-mutatott Ash-re dühösen-végignézed!-ezzel a végszóval a katona-néc szerint Martin-rávetette magát a szőke lányra, aki ijedtében felsikoltott.

-Ennyi!-kiáltotta a rendező, az eddig "holtan fekvő" gyerekek pedig felkeltek és önfeledt beszélgetésbe kezdtek.-Remek volt, srácok! Isteni alakítás! Pihenjetek ki magatokat a hétvégén!

-Jézus, alig bírtam nevetés nélkül, olyan komolyan vetted a szerepedet!-fogta a hasát a nevetéstől Amy, azaz Jasmine.

-Ha ha, kurva vicces. Na gyere, nagylány!-húzta fel a földről színésztársát a katona, Brad.

-Ez baszitt jó volt, srácok! Erre ünnepelni kell!-karolta át a két főszereplőt Will, aki Shortert játszotta.

-Brad, a kurva anyád, tudod te, mennyire fájt, mikor fejbelőttés azzal a szaros mini paintballal?!-kiabálta a fejére szorítva egy törülközőbe tekert murelit zöldséget az Alexet alakító Ryan.-Ennek fixen nyoma marad!

-Ne rinyálj, engem ia fejbelőtt, mégsem panaszkodok. Ilyen a showbiznisz.-torkollta le a barna hajút a Grace bőrébe bújt Mary. Ekkor megcsörrent Jasmine telefonja.

-Igen? Szia anya! Persze! Várj, mindjárt megkérdezem a fiúkat is. Will, Jason, van kedvetek eljönni velünk inni egy kicsit? Anya kérdezi.

-Naná!-jött a válasz mindkét fiútól.

-Öt perc és kint vagyunk!-mondta Jasmine az anyjának a telefonba, majd bontotta a vonalat.-Akkor menjünk átöltözni, mert anya mérges lesz. Tudjátok, hogy milyen.-mondta, miközben gyors léptekkel megindult az öltözője felé, Jason aki eddig Ash bőrében volt, pedig követte.

-Hát igen, Irina Rime nem a türelméről híres.-mondta a szőke.

-Jaja. Inkább arrol, hogy mennyire bírja a piát.-nevetett fel a másik fiú.

-Mit vártok egy orosztól?-derült velük a harmadik is, mejd belépett az öltözőbe, hogy ezután szétcsapja magát két legjobb haverjaival, miután az anyja megunja, hogy csak a forgatásról beszélnek.

Na helló! Tudom, megint sok kihagyás, megint gagyi rész, ráadásul befejező epizód, de azért remélem, nincs hari!
Megfordult a fejemben, hogy csinálnék egy Q&A részt is, amiben kérdésekre válaszolnának a srácok, vagy esetleg, ha hozzám van, azt is nagyon szívesen megválaszolom, de ez csak akkor fog megvalósulni, ha ti is szeretnétek és tesztek fel kérdéseket a szereplőknek. A visszajelzéseket előre is köszönöm!

Ennyi lettem volna!
Halálcsók!