Miután belém rúgtak, inkább kussban maradtam, ami igencsak nehezemre esett, hiszen még sok minden volt a begyemben. Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy a saját apám akar megöletni. Erre akaratlan felnevettem.

-Mi olyan kurva vicces, ha?-kérdezte fojtott hangon Ash.

-S-semmi, szívem. Csak rájöttem, hogy milyen egy szar alak az apám. Most komolyan, melyik elborult vadállat akarja megölni a saját gyerekét?-kuncogtam keserűen, közben pedig lassan folyni kezdtek a könnyeim.

-Ne sírj már.-mondta lágyan az előttem fekvő és ügyesen közelebb tekergett, a homlokunkat pedig összeérintette,-Én itt vagyok. Nem elég ez?-mosolygott rám.

-De.-szipogtam.-Néha még sok is.-öltöttem rá a nyelvem. Erre csak egy szemforgatással válaszolt. Ekkor odajött hozzánk két katona és hátrakötözött kezeinknél fogva felrántottak minket a földről.

-Mozogjatok. Az ezredes beszélni akar veletek valami nyugodt helyen.-mondta az engem lökdöső zsoldos egy eszelős vigyorral.

-Milyen ezredes?-sandítottam rá értetlenül.

-Én.-állt elénk egy férfi. Ahogy felé fordultam, azonnal tudtam, ki ő.-A nevem Foxx. Azzal bíztak meg, hogy kapjam el a két vadmacskát és szelídítsem meg őket.-mondta, miközben mindkettőnket alaposan végigmért.-Én pedig úgy döntöttem, hogy átveszem a porondmester szerepét.-jelentette ki mosolyogva és abban a pillanatban kétszer elsütötte a fegyverét, azonban nem ránk célzott. Apám volt a célkeresztben és Blanca.

-Sergei!-kezdtem el tekeregni a kötelek szorításában, ahogy láttam, hogy az orosz férfi összeesik.-Ne!-könnybe lábadt szemmel néztem, ahogy az utolsó rokonom mellkasából patakként csorog a vér.-Sergei... Bácsikám... Ne... Ne hagyj itt te is!-szipogtam. Még így is, hogy meg volt kötve a bokám és a karom, odamásztam a nagybátyámhoz és lökdösni kezdtem, hátha reagál valamit.

-Ohó! Akkor a tippem helyes volt!-nevetett fel Foxx. Lassan ráemeltem könnyáztatta, vérben forgó szemeimet.

-Kegyetlen vadállat! Ezért megöllek! Elkaplak és megkínozlak! Mire végzek veled, könyörögni fogsz a halálért!-dühöngtem még mindig zokogva. A férfi csak nevetett.

-Majd meglátjuk, hogy ki fog könyörögni, kislány.-mondta sunyin, ezután pedig leütöttek.

Borzalmas fejfájással ébredtem. A szememet bántotta az a kis fény is, ami volt, a hangos rotorzúgásról meg ne is beszéljünk. Ácsi. Rotorzúgás?! A szemeim kipattantak és egyből felültem, akármennyire is fájt. Egy helikopteren voltunk, láttam egész Manhattan-t.

-Hé, a csaj felébredt!-hallottam meg a fülem zúgásán keresztül. Minden homályos volt és zavaros, ez valószínűleg az arcomra volt írva.

-Nincs miért aggódni. Még nincs magánál teljesen. Nézz csak rá!-csapta meg a fülem Foxx hangja és valaki lökött egy kisebbet rajtam, mire én elterültem, mint a paplan.-Látod? Alig érzékeli, hogy mi történik körülötte.-oh, én arra nem vennék mérget.

Lassan elkezdtem a nadrágom korca felé nyúlni, hogy az ott lévő kis pengét kivegyem. Ez a hadműveletem sikerrel járt, mindenki azt hitte, hogy vissza is nyelt a sötét, pedig inkább egyre jobban köpött kifelé. Lassan elkezdtem elvágni a karomat tartó kötelet. Éreztem, hogy ahogy nyiszatolok, nem csak a karomon, de a lábamon is lazul a szorítás. Amatőrök. Ashhel egymás felé fordítva feküdtünk, így láttam, hogy ő is felébredt. Pupillái szűkek voltak, az ijedtség látszott rajta. Cinkosan rákacsintottam, ami megnyugtatta. Én lassan elvágtam a kötelet, meghagyva egy pár milimétert, hogy kisebb mozgásra még ne szakadjon el, de ekkor megéreztem a tenger illatát. Ahogy a zsoldosok felálltak, a felismerés villámszerűen csapott belém. Te jó Isten, ezek vízbe akarnak dobni minket! Ashnek esélye sincs olyan béklyóban!

-Tudjuk, hogy ébren vagytok, cicáim.-mondta Foxx.-Elmondom, hogy most mi lesz. Kilógatunk benneteket a helikopterből. De csak az egyiket. A másiknak utasításokat adunk. Ha nem teszi meg, vágunk egyet a kötélen, amin a lógós van. Gondolom nem akarjátok elveszteni egymást, igaz?-kérdezte nyájasan. Felfordult tőle a gyomrom.-A cicalány betörésével kezdünk. Lógassátok, fiúk!-intett az embereinek, Ash-t pedig kilökték a helikopterből és egy kötélen megtartották.

-Kész van, Főnök!-jelentett az egyik zsoldos.

-Remek!Most pedig kezdjük az idomítást, cicus.-mosolygott rám negédesen.

-Nem teszek meg magának semmit!-álltam ellen. Az előttem álló férfi biccentett egyet a szőke fiút tartó kötél felé, mire rávágtak egyet egy késsel.-Ne!-sikítottam fel.

-Akkor?-nézett a szemembe a katona.

-Mit akar tőlem?-hajtottam le a fejem.

-Nagyon jó! Ezt már szeretem!-mosolygott Foxx.-Gyere ide!-odakúsztam hozzá.-Csüccs ide!-paskolta meg a combját, mire undorodva bár, de felültem, ahova kérte.-Kérek egy csókot. Olyat, int amilyet a cicafúnak adnál.-vigyorodott el eszelősen. Ezt nem tűrtem tovább, az utolsó pár rostot is elnyestem a háncskötélen, ezt követte a férfi torka. Nekiugrottam a többinek is és mindnek adtam egy jegyet a Pokol vonatára.

-Maga! Visszavisz minket a legközelebbi leszállóhelyre Manhattanben.-mutattam az utolsó élő katonára, aki a pilóta volt. Kezemben pisztoly volt, így nem ellenkezdett és visszafordította a madarat a part felé. Én gyorsan felhúztam Asht és elvágtam a kötelet, ami fogva tartotta.

-Istenem!-ölelt át szorosan, amint a háncs lehullott a testéről. Könnyesedő szemmel öleltem vissza és szívtam be a fiú jellegzetes illatát.-Jól vagy?-kérdezte kisöpörve szőke tincseimet az arcomból.

-Én jól vagyok!-bólogattam szipogva.-Úgy féltem, hogy elveszítelek!-öleltem meg megint.-Ha nem sikerül az ötletem és a vízbe dobnak, nem tudom, mihez kezdtem volna.-suttogtam, miközben a nyakába fúrtam a fejem.

-Gyere, gyorsan intézzük el a hullákat.-simított végig a hátamon és elkezdte belökdösni a testeket a vízbe.

-Hölgyem!-szólt hátra a pilóta.-Megérkeztünk.-állította le a motort. Azonnal kiugrottam a fémszörnyetegből és hálát adtam a fentieknek, hogy ismét szilárd talaj van a talpam alatt. Ekkor elém állt az életben hagyott katona.-Hölgyem.

-Igen?-néztem rá.-ekkor levette a sisakot a fejéről, én pedig egyből a nyakába ugrottam.-Sergei! Hát élsz? De hogy?-kérdeztem hitetlenül.

-Golyóálló mellény. Az elejére tettem piros festéket, hogy meggyőzőbb leegyen.-mosolygott lágyan, ahogy mindig.-Ahogy látom, bevált.

-Igen, be. Átejtettél.-ráztam meg a fejem. Ekkor Ash mellém lépett és átkarolta a derekam.-Szerintem mi most megyünk. Mindenkire ráfér egy meleg zuhany és egy kiadós alvás.-öleltem meg búcsúzóul a nagybátyámat. Már éppen indultunk volna, mikor egy nagyon nem várt személy jelent meg a lépcső ajtajában.

-Nem mész te sehova, kislányom!-tartott felénk egy pisztolyt az apám. Ezt a mellettem álló szőke már nem bírta idegekkel.

-Bassza meg, itt mindenki zombi?!-kiáltott fel, nekem pedig muszáj volt a markomba röhögni. Dino meg se rezzent, ugyanúgy nekem szegezte a fegyverét. Ekkor eldördült egy pisztoly, én pedig reflexből hátraléptem néhányat robotikus mozgással.-Amy?-kezdte aggódva Ash, de nem én kaptam a golyót. 

Az apám lassan felém kezdett tántorogni, de én elálltam az útjából. Ő továbbra is ment egyenesen, majd lassan elérte a leszállóhely másik szélét és lelépett az alatta tátongó mélységbe. Mind némán figyeltük, hogy a korzikai maffiavezér életét veszti. 

-Mi volt ez...?-kérdezte, ahogy végigvezettem magam körül a tekintetem. A nagybátyám kezében egy füstölgő fegyver volt.-Lelőtted..? Lelőtted a saját védencedet?-kérdeztem habogva.

-Senki se bánthatja az unokahúgomat.-nézett rám ugyanolyan mosollyal, mint mindig. Hozzám lépett és a fülem mögé tűrte a hajamat.-Olyan vagy, mint az anyád. Szabad, mint a madár, szeleburdi, mint a tavaszi szél. Ravasz, mint a róka, mozgékony, mint a leopárd. S hűséges, mint a legjobb hadvezér.

-Köszönöm.-mondtam halkan.-Nekem mennem kell. A banda még nem tudja, hogy jól vagyunk.-indultam meg szőke hajú barátommal az oldalamon.

-Várj!-szólt még utánam. Felé fordultam.-Ha jól tudom, még nem vagy nagykorú. Nem lenne kedved velem lakni Oroszországban? Csak amíg betöltöd a tizennyolcat. Van egy helyes kis lakásom itt a környéken. Tudnátok akár minden nap találkozni Ashhel.

-Még meggondolom.-mosolyogtam rá.

-Ash!-nézett a fiúra Sergei.-Vigyázz rá. Ezt pedig-mutatott fel egy becsomagolt dobozt és odadobta neki, aki pedig elkapta-a barátokkal igyátok meg. Nektek sok lenne egyszerre.-villantott egy sunyi mosolyt.-Boldog születésnapot.

-Köszi, Blanca.-bólintott a szöszi, ezután pedig a derekamat átfogva elindultunk.

Az út teljes csendben telt. Nem volt szükség beszédre. Minden csendes volt, csak a lépteink hangja és néhány autó törte meg az éjszaka csendjét. Ahogy beértünk a lakásunk tömbjébe, már a trafik se hallatszott. Mindent beterített a jótékony csend. A lakásba belépve egyből levetettük magunkat a kanapéra.

-Mit kaptál?-kérdeztem kíváncsian a mellettem ülő fiútól, aki éppen bontogatta az ajándékát.

-Egy üveg Spuritus. Meg egy üveg Beherovka.-kuncogott.-Nem kóstoljuk meg?-vette a kezébe a Spiritust.

-Ez olyan hülye ötlet, mint megerőszakolni egy vízilovat. Tetszik. Kóstoljuk. Hozom a narancsot.-álltam fel és már indultam is a doboz narancsléért. Kitöltöttem két pohárba, majd visszamentem az asztalhoz. Akkorra már két centes pohárban mosolygott ráma tömény.

-Zdorov'ye!-mondta, ahogy koccintottunk. Én is utána mondtam, majd lehúztuk. Azonnal vittük utána a kísérőt is.-Hű baszki, ez olyan, mint a lórúgás.-mondta torzult fejjel, miközben nézte az üres poharát. Hirtelen megéreztem, hogy beüt a cucc és  közelebb bújtam Ash-hez.

Sziasztok! Hoztam az új részt, remélem, hogy tetszik!
Na mármost, olyan kérdésem lenne, hogy ezután egy 18-as részt terveztem, átugorjam és lapozzak, vagy megírjam azt is? A visszajelzéseket előre is köszönöm!

Halálcsók!