Kimentünk az utcára.

-Oké! Én most elmegyek egy ideig. Skip indítja a versenyt egy vaktölténnyel. Aki először belecsap a tenyerembe, az nyer. Nagyon egyszerű.-tudatta a szabályokat Ash és elindult. Már csak egy kicsit látszott, amikor megfordult. Skipper a magasba emelte a fegyvert előttünk pár méterrel. Egy pukkanással kezdetét vette a verseny.

Engem mintha puskából lőttek volna ki, úgy iramodtam meg. Elsuhantam Skip bal oldalán, ő pedig mosolyogva nézett utánam. Nem sokkal mögöttem Nathan loholt, de a sok éves tapasztalatnak hála, tudom, hogy kell jól futni.

-Nem engedem!-hallottam meg kihívóm hangját. Ez nem jó! Mindjárt beér! Magasabb fokozatra kapcsoltam és elhúztam.

Már nincs sok! Haladj, Shad!-mondogattam magamnak. Már tisztán láttam Ash mosolyát, ahogy néz minket. Zöld szemei kémleltek, ahogy futok felé. Kitette a karjait és én ahhoz igazodva irányt változtattam. Itt van! Öt méter! Három..... Egy.. És egy nagy csattanással csapok bele Ash tenyerébe elsőként. Mindkettőnk válla hátrarándul. Szépen lelassítok és visszamegyek mellé. Nathan más csak sétál. Tudja, hogy vesztett.

-Jó volt. Gyors vagy.-dicsért meg Nat.

-Muszáj. Ha az ember az ideje nagy részét meneküléssel tölti, az előbb-utóbb eltanul néhány trükköt.-lihegtem. De nincs sok időm pihenni, mert már jön is Skyler és a küzdés.

~Egy kis pihi után~

-Nekikezdünk végre, vagy örökké ott fogsz pihenni?-szólt oda nekem Skyler. Én az egyik sarokban ücsörögtem, a vizemet iszogatva.

-Megyek már! Nem te futottál le egy fél maratont rekordidő alatt!-vetettem oda feltápászkodva. Levettem a pulcsim, ezzel láthatóvá téve a vállamon elhelyezkedő vágásnyomokat. 

-Biztos, hogy ezt akarod? Inkább add fel! Olyan vállal esélyed sincs!-állt be támadóállásba Sky.

-Nyugi. Nem lesz bajom.-vigyorodtam el a maszkom alatt.

Ott álltam, szemben Skylerrel és vártuk a másik első támadását. Nem sokkal később a fiú ezt megelégelve egyből gyomron akart rúgni, de kikerültem és azzal a lendülettel a cipőm orrával térdhajlaton rúgtam. Megingott, de nem esett el. Megragadta a csuklómat és közel akart húzni magához, de én könyékkel lefelé fordítottam a karját, majd erősen beletérdeltem az ízületbe. A könyöke egy hangos reccsenéssel eltört és az egész épületet a fiatal fiú fájdalmas üvöltése rázta meg. Elengedtem a kezét, ő pedig összecsuklott a fájdalomtól.

-Te.... Szörnyeteg!-morgott fájdalmas hangján.

-Ez könnyen ment. Valaki, aki revansot akar venni Skyler karja miatt?-tettem zsebre a kezem. Mindenki csöndben bámult rám.-Akkor nem.

-Mit művel?

-Ki ez a lány?

-Honnan jött?

-Nem tudom. Biztos, hogy nem utcagyerek.-már megint sugdolóznak.

-Lehetne, hogy nem sustorogtok? Idegesít és amúgy is illetlenség.-mormogtam.

-Inkább menjünk ki a hátsókertbe. Ott van egy lövészpálya.-terelt kifele Ash, mielőtt még bárki másnak árthatnék.

-Oké, oké. Ne lökdöss már!-szóltam neki vissza, mire abbahagyta a löködésemet és nyugodtan ment mögöttem.

-Ezen az ajtón ki.-navigált. Kilöktem az ajtót. Egy hatalmas kert tárult elém. A fűben elszórva töltényhüvelyek voltak mindenféle pisztolyból.

Kivettem a saját fegyveremet és ráérősen újratáraztam. Ránéztem a mellettem álló fiúra, aki ugyanazt csinálta, mint én. Dobálta kifele a már használt töltényeket és rakta a helyükbe az újakat. Vetettem egy pillantást a fegyverére.

-Hm. Egy rövidcsövű Smith & Wesson 357 Magnum. Jó fegyver, de nagyot rúg vissza.-mondtam hirtelen, mire egy kicsit megugrott.-Ennyire ijesztő lennék?-kuncogtam.

-Nem, csak bele voltam mélyedve a gondolataimba.-mondta rám nézve, majd a tekintete a kezemben lévő pisztolyra siklott.-Egy 38-as Smith & Wesson Chef's Special. Nem látni mindenhol ilyet. 

-Hát nem. Még a felvigyázóimtól loptam, mielőtt elszöktem.-vakartam meg a tarkómat.-Na mindegy. Melyik céltáblához mehetek?

-Válassz egyet.-rántott vállat. Én odamentem a legközelebbi télponthoz és kiszámoltam 30 métert.-Biztos vagy te ebben? Én 25 méterről találok célba mindig, de ez még nekem is sok.-húzta fel az egyik szemöldökét.

-Nem ismersz.-vigyorogtam felé, bár ezt nem láthatta.-Fogadjunk. Ha mindegyik céltáblát eltalálom, akkor én kérhetek tőled valamit. Ha nem sikerül mind, akkor ti kérhettek tőlem. Annyit, amennyi mellé ment. 2 tár. 1 perc. Mind a szívbe. Megegyeztünk?-nyújtottam felé a kezem kézfogásra. Belecsapott a markomba és megszorította.

-Megegyeztünk. Indítom a stoppert.-mondta és kiállt a lőtér szélére. Odaálltam a legszélső bábuhoz és a kezemet felemeltem, majd bólintottam.-Vigyázz, Kész..... Rajt!-ahogy meghallottam az indítást, elkezdtem lőni.

Egy. Tökéletes. Kettő! Jó.-ez így ment tovább egy ideig.-Még 3!-bumm.-2!!-bumm.-1......-már pont húztam volna a ravaszt, mikor Ash megállított.

-Letelt az idő!-kiáltotta el magát.

-Basszus! Egy maradt.-morogtam.-Oké. Lehet egy kérésetek.

-Várj csak.-fojtotta belém a szót. Odament a bábukhoz és megnézte őket.-Hoppá! Azt mondtad, nem hibázol ilyen távolságról. Itt ez a vállába ment, nem pedig a szívébe. Ez már kettő.-nevetett rám. Csak cöccgtem.

-Oké. Kettő. Még valami?-tártam szét a kezeimet.

-Nincs. A többi mind szíven ütött.-vicceskedett. Megforgattam a szemem.

-Gondoljátok ki és majd értesítsetek, ha meg van.-nyomtam a kezébe egy cetlit, amin a számom volt.-Majd még jövök.-azzal felültem a motoromra és elhajtottam.

~Másnap~

Érdekes, hogy még nem hívtak. Bár biztos, hogy rengeteg kérdésük van. Azokból nehéz lehet választani.-gondolkodtam, miközben nyomkodtam a telefonomat. Megtaláltam egy családi képet. Megálltam és elidőztem rajta. Anyukámnak és apukámnak boldog mosoly volt az arcán, a másfél éves lányuk meg boldogan kacag a kamerába. Itt még nem is tudtam semmit a világról. Elmosolyogtam, majd tovább görgettem a galériámat. Nem sokkal később meguntam otthon lenni, így elmentem a szokásos báromba. Útközben összefutottam az egyik régi barátommal, Sara Granttel.

-Szia, Sara!-öleltem meg a lányt.

-Szia! Olyan régen találkoztunk. Hogy vannak a tesóid?-a kérdésére lefagytam.-Valami baj van?

-Ők már nem élnek. Már másfél éve meghaltak.-hajtottam le a fejem és sóhajtottam egyet.

-Úristen. Úgy sajnálom! Olyan jó barátok voltak!-könnyezett be. Megöleltem.

-Semmi baj, ne sírj. Túltettem magam rajta.-mosolyogtam rá szomorkásan.-Gyere, igyunk meg valamit.

-Oké.-szipogott és így már ketten mentünk a bárba.

Mikor odaértünk, nagyon megdöbbentem.

-Azta! Gyönyörű!-ámultam.

-Mi olyan különleges benne? Mindig is ilyen volt.-nézett rám értetlenül Sara.

-Tegnapelőtt itt egy hatalmas lövöldözés volt.-világosítottam fel.

-Mindent értek, ne folytasd.-tette fel a kezét barátnőm.

-Sziasztok!-köszönt ránk egy idegen srác a pult mögül.-Most isztok valamit, vagy nem? Gyertek, nem harapok.-mosolygott kedvesen.

-Hol van Brandon?-csaptam le magam az egyik székre.

-Ki?-kérdezett vissza.

-Brandon Decker. Az eddigi csapos. Hol van?-kérdeztem kicsit ingerültebben.

-Hohoho. Nyugalom. Brandon szabadságon van egy kis ideig. Kiment a válla, mikor rendbe raktuk a helyet. Amíg fel nem épül, addig én helyettesítem.

-Oké. Ki vagy?-kérdezett most a mellettem ülő lány.

-A nevem Dylan. Brandon öccse vagyok. És ti?-mosolygott ránk.

-Shad G.

-Sara Grant.

-Te vagy Shad?-döbbent le Dylan.-Máshogy képzeltelek el. Tényleg van egy csúnya sebhely az arcodon?-pörgött.

-Igen, van. Bran elmondta?-sóhajtottam.

-Muti!-tenyerelt a pultra. A szememet becsukva kínomban levettem a maszkom.-De menő! Nekem is kell egy ilyen!-felém nyújtotta a kezét, de félúton megállt.-Ömm..... Megérinthetem?

-Persze?-húztam fel a fél szemöldököm. Óvatosan végighúzta az arcomon a kezét.-Tudod, még senki sem reagált így erre.

-Pedig szerintem nagyon baró. Egyedivé tesz téged.-vigyorgott rám szélesen. Még beszélgettünk egy darabig, mikor is megszólalt a telefonom.

-Halló?-szóltam bele.

-Szia, G.

-Oh, Szia Ash. Kitaláltátok végre?

-Igen.

-Oké. Megyek. Majd találkozunk.-intéztem el röviden.

-Ki volt az?-kérdezték egyszerre.

-Csak kötöttem egy fogadást és vesztettem. Most fogják elkérni a jussukat.-süllyesztettem el a mobilomat a zsebembe.-Én megyek. Sziasztok!-mentem a lépcső felé, de még visszafordultam.-Ja, Dylan! Mondd meg a bátyádnak, hogy jobbulást!

-Úgy lesz! Szia!-köszönt el.

-Szia Shad!-kiáltott utánam Sara.

Hazamentem és elvettem a motorkulcsot az asztalról és elindultam. Vajon mit fognak kérni?