-Ugye megszöktem apám birtokáról és az utcán éltem. Egy hétéves kölyök voltam. Alig tudtam valamit a külvilágból. Egyik nap, mikor éppen ételt loptam magamnak, hogy ne haljak éhen, Matt rajtakapott, hogy mászkálok a fél kiló kenyérrel a kezemben. Akkor már nagyon sovány voltam, látszott mindkét csont az alkaromban. Ahogy rákérdezett, hogy jól vagyok-e, megijedtem és elfutottam, a kenyeret otthagyva, de utánam szaladt. Felkapott, de kiugrottam a kezéből. Ráestem a vállamra és mivel nem jutottam nagyjából semennyi vitaminhoz az utóbbi időben, a kulcscsontom szilánkosra tört. Azt mondta a doki, akihez elvittek Paige-el, hogy ha nem kapok donort, vagy nem csinálnak nekem egy új csontot hamarosan, akkor a bal karomnak lőttek. Akkor és ott azt hittem, feladják és úgy, ahogy vagyok, használhatatlan bal karral beadnak egy árvaházba és kiadják az utamat, de nem. Megcsinálták nekem a csontot és gravíroztattak is bele, hogy ezzel is támogassanak. "Mindig veled leszünk.". Amikor megmutatták, azt se tudtam, mit mondjak. Csak ültem az ágyon és sírtam. Sírtam, mert megmentettek. Sírtam, mert újra volt családom. Sírtam, mert már nem éreztem a karomat. Sietve be is ültették és mikor felébredtem, egyből arra gondoltam, hogy megint teljes vagyok.-gyűltek könnyek a szemembe.-Ekkor ők már együtt éltek. Amúgy is úgy tervezték, hogy ha összeházasodnak, örökbe fogadnak egy gyereket. Paige meddő volt, így nem lehetett saját gyermeke. Szóval ahelyett, hogy egy pár hónapos csecsemőt hoztak volna el, magukhoz vettek engem, aki már majdnem 8 éves voltam. Azt a pénzt, amit az esküvőjükre gyűjtögettek, ráköltötték a protézisemre.-töröltem meg az orrom egy szipogás mellet.-És mire megint meg lett volna a rávaló... Meghaltak... Miattam...-sírtam el magam. Zaina óvatosan átölelt és a hátamat simogatva nyugtatott, miközben dolgozott is.

-Jobban vagy?-kérdezte, mikor nagyjából megnyugodtam. Bólintottam egyet.-Most megyek a barátodhoz. Akarsz jönni? Szerintem ő is örülne, ha láthatna.-mosolygott rám kedvesen. Azonnal heves bólogatásba kezdtem, mire Zaina kuncogott egy jót, majd segített felkelni. A járás nagyjából ment, de folyamatosan éreztem magamon a pillantását, hogy vigyázzon, nehogy elessek.

Amint beléptünk Ash kórtermébe, a fiú azonnal felkapta a fizet.

-Megmondtam, hogy hagyjanak békén, nem fogok semmit se mondani maguknak!-mondta mérgesen, az ajtó felé se nézve.

-Kérem, fiatalember, csak egy gyors interjú lenne.-vigyorogtam szélesen. A szőke fiú rám kapta a tekintetét. Zöld szemei csillogtak.

-Amy...-suttogott és lassan felült annak ellenére is, hogy Zaina szigorúan megtiltotta neki.-Életben vagy?-kérdezte hitetlenkedve.-Azt mondták, hogy a luk miatt az oldaladon nagyon kevés esélyed van a túlélésre.-láttam rajta, hogy kevés kell ahhoz, hogy elsírja magát, így odamentem hozzá és lassan megöleltem. A nővér közben kiment azzal a mondattal, hogy "még máshova is mennie kell, később még benéz és átköti Asht".

-Tudod, hogy engem nagyon nehéz kicsinálni.-mosolyogtam rá és adtam a homlokára egy puszit.

-Őrült vagy. Mondtam, hogy maradj az állomáson.-szorított magához jobban, mire felszisszentem. Azonnal lazított a szorításon, helyette beültetett az ölébe.

-Nem hagyhattam, hogy meghalj. Kettejük ellen semmi esélyed nem volt.-fúrtam a nyakába a fejem.

-Tudom.-simogatta meg a nyakam lágyan.-De akkor is őrült vagy.-nyomott egy puszit a fejem búbjára. Felnéztem rá.

-Ki mondta akármikor is, hogy normális vagyok?-nyújtottam ki rá a nyelvem játékosan. Felnevetett, majd hirtelen lecsapott ajkaimra és egy szenvedélyes csókba kezdett.

-Hova lett a piercinged?-simított végig megduzzadt alsó ajkamon, miután elvált tőlem. Azonnal odakaptam, de csak a helyét találtam.

-Basszus! Ha elhagytam, nekem végem! Maxtól kaptam! Az ezüst volt!-fogtam a fejem kétségbeesetten.

-Semmi baj, ha a szádban lévő karikát keresed, ott lesz az ágyad melletti fiókban. Mivel meg kellett röntgenezni a válladat, kivettem.-jött be Zaina. Megnyugodva sóhajtottam.

-Jézusom...-tettem a szívemre a kezem, mire Ash felnevetett.-Ne röhögj, tudod, hogy bepánikoltam?! Az a legértékesebb cuccom!-csaptam vállon gyengéden a fiút, figyelve, hogy a kisujjammal direkt belecsapjak az egyik sebébe. Azonnal elhallgatott és fájdalmasan feljajdult.-Megérdemelted.-tettem a kezem karba és durcásan elfordultam tőle.

-Na, ne bánts a betegemet, mert kipenderítelek!-mondta kicsit nevetve Zaina.-És szállj ki az öléből, vagy nem tudom átkötni a palidat.-tette csípőre a kezeit. Engedelmesen felkeltem és leültem Ash mellé.-Gyere Aslan, hadd cseréljem ki a kötéseidet!-lépett egyet a nő felénk, de a fiú kicsit hátrahőkölt.

-Hozzám ne érjen! Ha megpróbálja, eltöröm a kezét!-mondta fenyegetően, de a vállát simogatva kezdtem nyugtatni.

-Ash, nyugi, engem is Zaina kezel, nagyon jól dolgozik. Jobban, mint én. Pedig én se keveset konyítok az orvosláshoz.-mosolyogtam rá. Lassan kifújta az eddig benntartott levegőt. Bólintottam a nővérnek, hogy most már biztonságos a közelébe merészkedni.

-A-akkor kérlek, Aslan, vedd le a pólódat, hogy meg tudjam nézni az oldalad.-mondta kicsit félve Zaina. Ash sóhajtva tette, amit mondtak neki, de segítenem kellett, hisz egy golyó súrolta a vállát.-Fel tudsz állni?

-Hogy ne tudnék, banya?-kérdezte mogorván a kérdezett, miközben függőlegesbe tette magát. Felmorrantam.

-Ash!-szóltam rá.

-Semmi baj, Amy. Megértem, hogy nem szívesen van itt.-mosolygott megértően Zaina.-Nos, ha tudsz, akkor kérlek állj fel, hogy át tudjalak kötni.-nézett a szőkére.

-Maga biztos, hogy nem fog hozzám érni.-közölte durcásan Ash.

-Ez így nehéz lesz...-vakarta a tarkóját a nővérke. Hirtelen támadt egy ötletem.

-Az úgy megfelel, ha én cserélem ki a kötéseidet Zaina felügyeletével?-néztem a fiúra, aki durcizva bólintott egyet. Felnevettem, adtam az arcára egy puszit, és elkezdtem letekerni a fáslit a törzséről.-Itt már át van vérezve.-figyelmeztettem a fiút, aki csak hümmögött.-Most kapaszkodj meg valamiben.-mondtam, mikor már az utolsó réteghez értem, de nem mozdult. Felnéztem a szemeibe.-Nem vicceltem.-jelentettem ki, mire belekapaszkodott a jobb vállamba.-Figyelj, tépem.

-Oké...-motyogott.-Várj MI?-kérdezte hirtelen, de már késő volt, megtéptem, ő pedig fájdalmasan felkiáltott és belemart a vállamba, mire felszisszentem.

-Most már tudom, milyen lehet neked...-masszíroztam a megmart rész. Hirtelen kikerekedett a szemem, amikor rájöttem, mit is mondtam.-Úgy értem, hogy...-kezdtem el magyarázkodni.-Ebből már nem jövök ki jól...-fogtam a fejem kínosan nevetve, mire mind a ketten hangosan felröhögtem, nem sokkal később pedig én is csatlakoztam hozzájuk.-Na, gyere, te nagy gyerek! Fertőtlenítem, aztán visszatakarom a sebedet.-hívogattam Ash-t incselkedve.-Ha ügyes leszel, kapsz jutalmat.-nyaltam meg az ajkaimat. Odalépett elém és átkarolta a derekam.

-Miért, ha nem leszek, akkor nem kapok?-kérdezte a derekamat és a csípőmet simogatva.

-Nem.-pusziltam a szája sarkába, közvetlenül ezután pedig hozzáérintettem a fertőtlenítős vattát.

-Kegyetlen vagy, asszony...-morogta a csípőmbe markolva, hogy ne nyüszítsen fel újra.

Mire visszakötöttem, Zaina már sírt mellettünk a nevetéstől, annyit szekáltuk egymást a szőke fiúval.

-Végre valahára.-ült vissza az ágyára Ash. Zaina lassan abbahagyta a nevetést, összeszedte magát, ezután hozzánk lépett.

-Nos, ahogy látom, rám itt már nincs szükség. Ha valami gond van, hívjatok nyugodtan, ma én vagyok az éjszakai ügyeletes.-mosolygott kedvesen.-Semmi hülyeség, fiatalok!-lépett ki az ajtón egy kacsintás mellett, mire a bejárat felé repült egy kispárna.

-Ha már eldobtad, hozd is vissza.-szóltam rá barátomra. Megforgatta a szemét, majd felkelt és nekem hajintotta a fehér párnát.-Hé!-védtem ki kuncogva. Mire megint felnéztem, ott állt pár centire tőlem, még mindig félmeztelenül. Éreztem, ahogy kiszárad a szám és a szívem a torkomba ugrott.

-Mi lenne, ha nem kéne unatkoznunk éjjel, hm?-kérdezte a fülembe suttogva elmélyített hangját, aminek a hatására a kellemes hideg végigfutott a testemen. Keze elkezdett végigsimítani az oldalamon felfelé, végül a nyakamnál állt meg és egy szenvedélyes csókba hívott. Azonnal viszonoztam a gesztust. Erre szépen az ölébe ültetett és a hátamat, valamint a combomat simogatva folytatta tovább az ostromát. Teljesen elveszi az eszem.... Ebből egyszer még hatalmas baj lesz.....