Ahogy rohantunk kifelé, szó szerint nekifutottunk az ajtónak, ami majdnem kidőlt a helyéről.

-Futás!-ordítottunk egyszerre a mellettem rohanó szőkeséggel. A többi fiú csak értetlenül nézett ránk, de ahogy meglátták az üldözőinket, újult erővel felpattantak eddigi helyükről és futni kezdtek.

Kiszaladtunk a kapun és futottunk a belváros felé, ahol több a búvóhely. Ashhel egymásra néztünk, majd bólintottunk egyet. Felemeltük a kezünket, hogy figyeljenek ránk, majd külső kezünk ujjait széttárva jeleztünk a mögöttünk lévőknek, hogy szétszóródunk. Mindenki más-más mellékutcába fordult le.

Kanyarogtam a kis utcák között. Egyre távolabbról hallottam a cipőkopogást. Elbíztam magam és rossz irányba kanyarodtam, zsákutcába jutva.

-Picsába.-szitkozódtam halkan, megállva. A lábdobogás egyre közelebbről hallatszott. Ekkor felvillant a fejemben a lámpa. Le kell lőnöm.

Elbújtam úgy, hogy rálássak a sikátor bejáratára. Nem sokkal később meg is jelent egy alak. Nem ismertem fel az alakját, így céloztam. Már bent tartottam a levegőt, hogy lőjek, mikor az üldözőm megszólalt.

-Amy.-szólt halkan.

-Brandon?-kérdeztem halkan, de meghallotta és felém vette az irányt. Mikor megállt előttem, a mellkasának nyomtam a fegyver torkolatát.-Mit keresel te Arthur emberei között?-vicsorogtam rá.

-Bízz bennem. Nem foglak bántani.-mondta, majd lassan elővette a pisztolyát és felém tartotta a markolatot. Elvettem és zsebre vágtam, majd leeresztettem a saját csúzlimat.

-Mit akarsz?-kérdeztem.

-Ashtől jövök. Azt mondta, hogy a Phoenix-ben vár egy óra múlva ebben a ruhában.-nyújtott felém egy táskát. Elvettem tőle és belenéztem. Egy viszonylag elegáns lenge ruha volt benne, meg combra csatolható kések. Nem hazudik. Csak a szőke tudja, hogy a combomra szoktam rakni a kést, ha szoknyában megyek valahova. Visszanéztem a pultos haveromra.

-Mi történt az engem üldözővel?-kérdeztem.

-Fogalmazzunk úgy, hogy pótoltam a vashiányát.-mosolygott rám. Elkuncogtam magam.

-Bolond vagy, Bran. De akkor én megyek. Vigyázzatok magatokra Dylannel.-veregettem meg a vállát a hátamra kapva a táskát, ezután elfutottam, a sarkon "véletlenül" elhagyva Brandon pisztolyát.

Már átöltözve, teljesen rendbe szedve léptem be az étterembe. Elrohantam Sarához egy kis segítségért, meg hogy hagy használjam a fürdőszobát és a sminkjeit. Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, egyből megláttam Asht és egy másik férfit, amint beszélgetnek. A bejárat hangjára a szőke felkapta a fejét, majd a helyéről felállva indult meg felém, de ekkor egy biztonsági őr állt elém.

-Jó estét, kisasszony. Miben segíthetek?-kérdezte mély, reszelős hangján. Teljesen leblokkoltam hirtelen, de szerencsére Ash is odaért mellém.

-Szia, Édesem. Már vártunk rád.-karolta át a derekam és egy puszit adott a számra. Mi a szent szar?! Egy pillanatra nem fogtam fel, mi történik.

-Oh, elnézést, Mr. Chapman. Nem tudtam, hogy a hölgy az ön kedvese.-szabadkozott a biztonsági őr.-További szép estét.-azzal továbbállt és visszament a helyére.

-Gyere, Judy, szeretnélek bemutatni valakinek.-karolta át a derekam fél kézzel, miközben elkezdett vezetni az asztal felé, továbbra is tökéletesen játszva a szerepét.

-Chapman, mi? Ügyes húzás, de nem tudtál volna mondjuk a húgodként kitalálni engem, mi?-súgtam neki.

-Így jobb.-mondta könnyedén, majd leültetett az egyik székre, ezután ő is leült.

-Szia, Max.-köszöntem halkan a férfinak, akit így közelről már megismertem.

-Szevasz. Hogy vannak a sebeid?-kérdezte.

-Jól, köszi. De miért is hívtatok ide?-tértem a lényegre.

-Ezt én is szeretném tudni.-nézett Ashre Max velem együtt.

-Max, arra szeretnélek megkérni, hogy írj alá egy szerződét. Veszek egy házat, de törvényesen még nem tehetem meg, mert kiskorú vagyok.-mondta Ash komolyan, mi pedig kerek szemekkel bámultunk rá.

-De honnan van rá pénzed?-kérdeztem hitetlenkedve.

-Kicsit megvámoltam Dino bankját.-rántott vállat.-Aki kint hagyja az éjjeliszekrényen a jelszót, az így járhat.-mosolyodott el.

-Ha létezik az Ördög, biztosan úgy néz ki, mint te.-morogta Max.

-Na, ez most fájt.-tette a kezét a szívére drámaian a szőke.

-Ne bomolj.-törölte meg a száját az ex-katona.-Legyen, "megveszem" neked azt a nyomorult lakást.-sóhajtott.

-Nekünk veszed meg.-húzott magához Ash a derekamnál fogva, én pedig csak annyit tettem, hogy fülig pirultam.

-Oh, értem én.-vigyorodott el laposan a barna hajú.-De azért tessék védekezni.-kuncogott.

-Max!-mordultam rá teljes zavarban, majd ránéztem a mellettem ülőre és az ő arcán is pírt véltem felfedezni.

-Jól van, bocsi.-nevetett továbbra is a férfi.-Nem tudtam kihagyni.

Miután végeztünk az evéssel, elmentünk a lakásba, amit Ash meg akart venni.

-Ez hatalmas!-néztem körül ámuldozva.

-Tetszik?-karolt át hátulról Ash és arcát a nyakamba fúrta. Mivel ott volt az ingatlanos is, tovább kellett játszanunk a szerepet. A hölgy csak mosolyogva figyelt minket.

-Nos, uram, itt írja alá és már meg is vagyunk.-tartott Max elé egy lapot és egy tollat. Az aláfirkanotta Jerry Chapman nevében, a nő pedig boldogan mosolyogva elment.

-Most vettem meg egy 1,000,000 dollárt érő lakást készpénzben. Nem az enyém, de akkor is remek érzés.-mondta elégedetten Max.-Nos, szerintem én megyek is. Jó szórakozást, gyerekek!-lépett ki az ajtón, becsukva azt maga után.

-Nem hiszem el, hogy ezt csinálja.-sóhajtottam, ahogy kibújtam Ash karjai közül. Ő csak elégedetlenül morgott egyet.

-Pedig jó lenne.-motyogta.

-Ash, ezt már megbeszéltük.-néztem rá a szemem sarkából, majd kibontottam eddig feltűzött hajamat.-Idegesít ez a szoknya. Elmegyek ruhát venni.-kaptam fel a tárcámat, de újdonsült lakótársam elkapta a kezemet.

-Tele van a gardrób.-mondta egyszerűen. Elkerekedtek a szemeim.

-Honnan a francból tudod a méretem?!-kérdeztem vörös fejjel.

-Egyszer belenéztem a szekrényedbe.-vont vállat lazán.

-Ez csalás....-motyogtam a padlót bámulva.

-Nem csalás, csak infógyűjtés.-nézett át a válla felett gúnyosan mosolyogva.

-Mindegy.-sóhajtottam.-Mentem átöltözni. Hol a szobám?-néztem rá várakozóan.

-Közös a szobánk.-vigyorgott rám kicsit eszelősen. Felnyüszítettem.

-Nem hiszem el....-fogtam a fejem.

-Amúgy ott van a folyosó végén.-mutatott egy szemben lévő ajtóra.

-Köszi. Ha be mersz jönni, megfojtalak.-morogtam, mielőtt becsuktam volna magam mögött a szobaajtót.

Rekord sebességgel öltöztem át és mostam le magamról a vakolatot, amit Sara kent rám, hogy elrejtsük a sebhelyeimet.

-Mindjárt jobb.-léptem ki a fürdőszobából egy melegítőben, meg egy nagy pólóban, mezítláb. Már Ash is hasonlóan nézett ki, mint én. Melegítő, régi, kinyúlt póló és papucs. A haját felkötötte, hogy ne lógjon a szemébe és valamit nagyon gépelt egy laptopon, a kanapén ücsörögve. Helyet foglaltam mellette.

-Mióta vagy te szemüveges?-vágtam döbbent képet, mikor megláttam, hogy bizony egy vékony keretes szemüveg van az orrára biggyesztve. Kérdésemre megugrott, de nem csapott le.

-Muszáj ilyen halkan járkálnod?-tette a szívéhez a kezét.-A frászt hozod rám, amikor csak így megjelensz mögöttem!-mondta morcosan, mire csak kuncogtam egyet.-De amúgy már elég rég óta. De nem kell erős. Meg csak monitorhoz kell.-vette le, hogy megdörzsölje az orrnyergét. Hümmögtem egyet, jelezve, hogy értem.

-És, mit csinálsz?-kíváncsiskodtam a képernyőre nézve.

-Körüzenetet írok a többieknek, hogy mindenki jól van-e.-válaszolt tömören és ugyanezzel a lendülettel folytatta a gépelést.-Ide tudod adni a telefonom? Ott van a kis asztalon.-biccentett a mobilja felé. Készségesen a kezébe adtam.-Köszi.-figyeltem, hogy mit csinál.

-Kit hívsz?-suttogtam, mikor láttam, hogy a füléhez emeli a készüléket, de nem szólt semmit, csak letette a laptopot és kiment az erkélyre. Csendesen néztem utána, majd mikor meguntam, úgy döntöttem, csinálok egy kávét. Kimentem Ash mellé és megbökdöstem. Rám pillantott, hogy figyel, én pedig eltátogtam a kérdést. Bólintott és visszatátogott, hogy kis tejjel, két cukorral. Bólintottam, majd mentem megcsinálni a koffeinbombákat.

Alig, hogy feltettem a kávét főni, becsukódott az erkély ajtaja.

-Kivel beszéltél?-kérdeztem, ahogy megéreztem, hogy mögöttem van.

-Egy üzletkötővel.-mondta szűkszavúan, ahogy hátulról átölelt. Kicsit megfeszültek az izmaim, ahogy teljesen a hátamhoz simult a mellkasa és a tarkómba temette az arcát, de utána beletörődtem, hogy nem fogja feladni. Lassan a kézfejére tettem a kezem, amit egy mosollyal díjazott, amit tökéletesen éreztem a nyakamnál.

-Ash....-szólítottam meg halkan a fiút.

-Hm?-jelezte, hogy mondjam nyugodtan. Megfordultam az ölelésében.

-Emlékszel, miben egyeztünk meg egy hete a tetőn? Hogy megvárjuk, amíg elül a por?-kérdeztem lefelé nézve.

-Igen, emlékszem.-válaszolt azonnal. Felemeltem a fejem.

-Szarok az egyezségre.-mondtam halvány mosollyal és felvezettem a hajába a kezeimet. Ő is mosolygott, felvezette egyik kezét a nyakam oldalára, amire ösztönösen lehunytam a szemem. Megszüntette a köztünk lévő távolságot.

Sokkal bátrabban csókolt, mint akkor a tetőn. Beleremegett a térdem, ahogy a nyakamtól levezette a kezét a csípőmre. Mancsa még lejjebb vándorolt egészen a combomig, majd gyengéden belemarkolt, hogy ugorjak. Teljesítettem szavak nélküli parancsát, ő pedig megtartott az ölében. Kiment velem a nappaliba és leült a kanapéra, így lovagló pózban ültem az ölében. Kezemmel megtámaszkodtam a kanapé támláján. Kezdte elmélyíteni a csókot, de mielőtt még felforrósodhatott volna a hangulat, hirtelen eltolt magától.

-Mi történt?-kérdeztem kicsit zihálva, de csak a számra tapasztotta a kezét, hogy kussoljak el.

-Mássz le és bújj el a fotel mögé. Fegyvert készenlétbe.-suttogta a fülembe. Azonnal engedelmeskedtem neki, hisz ilyennel nem viccelne. Ő is fedezékbe vonult és kibiztosította a pisztolyát. Hirtelen egy napszemüveg és egy fehér kalap jelent meg a résnyire nyitott bejárati ajtóban.

-Hahó! Örülnék, ha nem lyuggatnál ki!-szólalt meg egy bohókás férfihang.

-Fly.-sóhajtott Ash és felkelt eddigi helyéről.-Jó lenne, ha mondjuk kopognál, vagy felhívnál, hogy itt vagy, nem pedig mindig feltörnéd a zárat. Én is felemelkedtem a kanapé mögül.

-Ó! Csak nem megzavartam valamit?-húzogatta a szemöldökét a férfi, ahogy meglátott engem is. Mindketten cöccögtünk egyet. Hirtelen megcsapta a fülem a sipítás. Kirohantam a konyhába és lekapcsoltam a kávéfőzőt.

-Inkább mutasd, mid van nekem.-morogta a szőke. Fly kiment a cuccaiért. Lassan Ash mellé léptem és feltűnésmentesen megfogtam a kezét. Biztatóan megszorította, majd a fülemhez hajolt.

-Ne hidd, hogy ennyivel megúszod. Amint lelép, folytatjuk.-suttogta, majd egy puszit nyomott a fülem mögé, mire a gerincemen végigfutott a jóleső bizsergés. A dealer ekkor tért vissza két bőrönddel a kezében.

-Most nincs nagy kínálat, de megtettem, amit tudtam.-nyitotta fel a puerto rico-i férfi a táskákat. Egy kész kis arzenál vigyorgott ránk vissza. Együtt átnéztük őket.

-Megveszem az egészet.-fordult végül Ash Fly felé.

-Honnan van rá pénzed itt és most? Tudod, hogy nálam csak személyesen lehet fizetni. Se kártya, se utalás.-mondta a férfi. Erre Ash kivette a fülbevalóját és odadobta neki.

-Tessék. Ez fedezi az árát.-mondta, amíg Fly megvizsgálta a smaragdot.

-Remek. Neked adom a táskákat is. Nos, akkor én megyek.-mondta, mi pedig kikísértük.

Ahogy hallottuk, hogy lement a lift, rögtön visszatértek a kezek a csípőmre és lágyan simogatták a bőröm. Halkan felsóhajtottam, mikor teljesen nekem préselte a testét és végigsimított az oldalamon. Lassan eltűrte a hajamat az útból és óvatos csókokat hintett az érzékeny felületre. Ösztönösen kicsit oldalra döntöttem a fejem, hogy több helyet kapjon és beletúrtam búzaszőke tincseibe, mire halkan morgott egyet.

-Ash.... K-ki fog hűlni a káv-vé...-motyogtam visszafojtott hangon, amikor elkezdte szívogatni a bőrömet.

-Jelenleg szarok a kávéra.-mormogta.

-De én inni akarok egy kávét szóval...-jelentettem ki és kislisszoltam a karjai közül. Hallottam, hogy cöccög egyet.

-Már most látom, hogy az ilyen akciókkal el fogod őrölni az idegeimet.-ült le mellém egy félmosoly mellett, mikor én már a kanapén ültem a kávém társaságában.

-Te Ash...-szólítottam meg, mikor elfogyott az összes kávém. Rám nézett, mire a vállára hajtottam a fejem.-Szerinted Dino mit szólna hozzánk?

-Mármint?-kérdezett vissza.

-Hát.. Hogy.. Lényegében együtt vagyunk.-magyaráztam meg nagy nehezen.

-Hm. Szerintem vagy nagyon megörülne neki, vagy teljesen kiakadna. Hisz egyesével is tönkre tudjuk őt tenni. Mi van, ha kombózunk?-nevetett fel a mondata végén egy kicsit, mire én is kuncogtam egyet.

-Akkor nulla perc alatt porig alázzunk.-bújtam hozzá kuncogva. Ő átkarolt. Beszívtam kellemes illatát, amitől újra és újra megbódulok.

Éreztem, hogy kezével az állam alá nyúl és kicsit felemeli a fejemet. Ajkait újra az enyémekre tapasztotta. Kivette az üres bögrémet és letette az előttünk lévő asztalra, majd mindkét kezével átkarolta a derekamat és magával szemben az ölébe húzott. Megint ugyanúgy voltunk, mint mielőtt Fly belerondított. Ash nyelvével végigsimított alsó ajkamon, lejjebb tolta azt és utat tört magának, mire halkan belenyögtem a csókba. Elvált tőlem, fogával elkapta a kis karikát a számban és gyengéden meghúzta azt, mielőtt a nyakamat kezdte volna beborítani apró puszikkal. Kezeit a fenekemre vezette és felkelve eddigi ülőhelyünkről elindult valamerre, amit én nem igen tudtam, hogy merre is megy. Csak azt éreztem, hogy elenged az egyik kezével, hogy kinyisson egy ajtót, majd a lábával berúgja azt. Letett egy puha tárgyra, ami valószínűleg az ágy volt a hálószobában. Keze becsúszott a pólóm alá és lágyan simogatta a hasamat, amibe beleremegett a testem. Éreztem a nyakamon, ahogy elmosolyodik, majd nyelve hegyét végigvezette nyakam vonalán, amitől halk sóhaj szökött ki ajkaim közül, miközben jól érezhetően megborzongtam. Ujjbegyével lassan simított végig a gerincemen lentről fölfelé, majd vissza, amire a hajába túrtam. Halkan felkuncogott és visszatérve ajkaimhoz heves csókba kezdett. Kezem a hajából a vállán át egészen a derekához vezettem, ahol megragadtam a pólója alját és óvatosan felfele kezdtem húzni. Ahogy elértem a karjaihoz, egy pillanatra elvált tőlem, de csak annyira, hogy megszabadulhasson az engem annyira zavaró anyagtól. Abban a pillanatban, hogy vissza akart hozzám ereszkedni, fordítottam a helyzetünkön és lovagló pózban ülve rajta én kezdtem szenvedélyes csókba. A testem magától mozdult meg, hogy felizgassa kicsikét, de ekkor eltolt magától és kezemet-lábamat lefogva nézett rám. Az előbbi szenvedélynek egy apró szikrája se maradt a tekintetében.

-Amy.... Ne csináld. Nem a kuncsaftod vagyok.-morogta. Ekkor fogtam fel, hogy mit tettem. Akaratlanul is egy kuncsaftként kezeltem.

-Sajnálom....-mondtam halkan, félrenézve, könnyekkel a szememben. Hallottam, hogy sóhajt egyet, ezután elengedett és mellém feküdve átkarolt félkézzel. Mellkasába fúrtam a fejem és csak nyeltem vissza a könnyeimet. Mikor megnyugodtam, Ash ránk terítette a takarót és puszit nyomva a fejemre teljesen átölelt. Úgy helyezkedtem, hogy kis kifli-nagy kifliben legyünk, majd én is utat engedtem a fáradtságnak, ami már olyan régen gyötört és amin a kávé sem segített.

Na helló!
Itt is lennék, sajnálom, hogy megint sokat kellett várni! Nem is húzom tovább az időtöket, további kellemes napot, a következő részben találkozunk!

Halálcsók!