19.

Egészen addig kényszerített hátrafelé, míg a hátam a lépcsőház hideg falának ütközött. Felszisszentem.

-Jól vagy?-kapta fel a fejét a nyakamról Ash. Szája szélében apró nyálcsepp csillant.

-Igen, csak frissek a varratok.-magyarázkodtam enyhe pírral. A szőke látszólag kicsit megkönnyebbült. Elmosolyodott, majd ajkait az enyémekre tapasztotta. Teljesen leblokkoltam, csak pár másodperc után eszméltem fel. Kezeim a mellkasára tettem, hogy eltoljam magamtól, de végül nem tettem meg. Beleéltem magam és viszonoztam a csókot.

-El akartál tolni. Miért?-kérdezte, mikor megszakította a csókot.

-Miért csináltad?-töröltem meg a számat a kézfejemmel.

-Nem értem, mire gondolsz.-nézett rám félmosollyal.

-Miért csókoltál meg?-kérdeztem rá egyenesen.

-Nem egyértelmű? Szeretlek.-mondta és megint meg akart csókolni, de nem engedtem.

-Ne.-mondtam a fejem elfordítva.-Nem akarom.

-Miért?-kérdezte, miközben végigsimított a hajamon.

-Csak bajod lesz ebből. Nem akarom, hogy bajod essen. Nem bocsátanám meg magamnak. Elég volt, hogy Shortert elvesztettük. Inkább maradjunk barátok. Jó?-néztem fel rá.-Vagy legalább addig, amíg elsimulnak a dolgok.

-Jó.-sóhajtott beletörődően.-Azért bekötöd a sebeim?-mosolygott rám féloldalasan, mire majdnem elolvadtam, de tartottam a fapofát.

-Előbb fürödj le. Jobb, ha nem fertőződnek el annyira.-mondtam megindulva a lépcsőn.

-Ezt te is megfogadhatnád. Neked is van pár nyílt sebed, de nem fürdenél le, mi?-karolt át, de levettem magamról a kezét és rá néztem.-Jó, tudom. Nem szabad.

-Pontosan.-bólintottam.-Amúgy meg csak azért nem fürdök le, mert nem hiszem, hogy tartotok női tusfürdőt, pasi szagú lenni meg nem akarok.-magyaráztam.

-Könnyen megoldjuk.-nyitotta ki nekem az ajtót, ahogy visszamentünk a lakásba.-Fiúk! Valaki menjen el boltba!

-Mit kell venni, főnök?-kérdezte egyből Greg. Asht megelőzve válaszoltam.

-Kell venni egy női tusfürdőt, hozzávalókat a kajához, hajfestéket, sminkeket, ecseteket, hajnyí... Áh, tudjátok, mit? Inkább veletek megyek.-mondtam, hogy megláttam a fiúk elképedt tekintetét.-Ash te húzzál fürdeni, utána van nálam egy jelenésed. Ti meg kérlek, adjatok valami ruhát.-adtam ki az utasításokat. Mindenki bólintott és ment a dolgára.

-Született vezető.....-hallottam meg az egyiknek a hangját, de most figyelmen kívül hagytam.-Tartozunk neki..... A főnök most biztosan teljesen le van strapálva idegileg.....

-Amy!-hallottam a hátam mögül egy hangot.-Itt vannak a ruhák. Úgy gondoltam, hogy Sharky áll hozzád a legközelebb méretben, így az ő cuccai közül hoztam.-mondta egy srác, akit még nem ismertem.

-Te meg ki vagy? Nem beszéltünk még, de már láttalak Ash bandájával.

-A nevem Benjamin Rivera.-tartotta a kezét kézfogásra, amit el is fogadtam.-Örülök, hogy van végre valaki, akit nem taszít el magától.-mosolygott rám.-Itt vannak a ruhák.-adta a kezembe a göncöket.

-Köszi.-mondtam, majd azzal a lendülettel elkezdtem öltözni. Mindenki úgy fordult, hogy nekem háttal legyen. Megint felnevettem.-Nyulak.-morogtam kuncogva, miközben a kantáros nadrágot gomboltam be.

-Kész vagy?-kérdezte Ash, még mindig háttal állva.

-Igen.-forgattam meg a szemem. Mindenki egyszerre indult meg a dolgára, a szőke fiú pedig felém vette az irányt.

-Egy csomó dolgot felsoroltál. Honnan szerzel rá pénzt, nagyokos?-koppintott a fejemre. Mérges arckifejezéssel dörzsöltem a fájó pontot.

-Vannak módszereim. De azokat nem kötöm az orrodra.-nyújtottam ki a nyelvem játékosan, mire felnevetett.

-Oké, értem én.-legyintett,majd körülnézett.-Srácok, ki megy vele?-mutatott rám. Alex és Sharky keze rögtön a magasba lendült.-Még valaki?

-Nem kellenek többen. Egy óra és jövünk.-kaptam fel a pulcsit, amit eddig a kezemben tartottam.-Te addig fürödj le. Világos?-mutogattam a szőkére.

-Oké, oké.-tette fel a kezeit megadóan.-Csak siessetek vissza.

-Rendben. Na, elmentünk.-intettem, majd a két fiúval a nyomomban kiléptem az ajtón.-Alex, a kulcsom nálad van?

-Igen.-vette ki a zsebéből.

-Passzold. Én vezetek.-tartottam a kezem, a kulcs pedig benne landolt.

-És hova is megyünk pontosan?-kérdezett közbe a másik.

-Az áruházba. Be kell vásárolnunk.-ültem be a volán mögé. Alex mellettem, Sharky pedig hátul, középen foglalt helyet.-Indulhatunk?

-Aha.-jelentették egyszerre, én pedig beröffentettem a gépet és a gázra taposva meg is indultunk.

Miután fél óra alatt megjártuk az üzleteket, hazaérve nagy szatyrokkal megrakva léptünk be. Vagyis a két fiú, mert nekem nem engedte egyik sem, hogy akármit is hozzak.

-Megjöttünk!-csaptam ki a lakás ajtaját. A fiúk éppen kártyapartit játszottak.

-Sziasztok.-köszöntek egyszerre.

-Srácok, gyertek már néhányan, mert leszakad a karunk.-nyöszörgött Sharky. Reflexből meg akartam fogni két szatyrot, de elrántotta előlem.-Neked nem adok semmit.-jelentette ki morcosan. Lemondóan sóhajtottam egyet, majd körülnéztem.

-Hol van Ash? Tartozok neki egy kötéssel.-kérdeztem.

-A fürdőben. Áztatja a sebeit. Beleragadt a ruhája. Már akkor bement, mikor ti elmentetek.-jelentett Ben átvéve két szatyrot a fiúktól.

-Mi, belefulladt a kádba?-fogtam a fejem.-Na mindegy. Hoztam normális elsősegélycsomagot is, szóval gyorsan pakoljatok ki.-utasítottam őket. Ők teljesítették a kérésemet, amíg én a gondolataimba merülve álltam a szoba közepén.

-Amy!-szakítottak ki az elmélkedésemből. A hang irányába fordultam.-Itt a doboz!-dobta felém a ládikát Greg.

-Köszi!-kaptam el és eltűntem a folyosón a fürdő felé. Ahogy az ajtó elé értem, bekopogtam.-Ash! Bejöhetek?-kérdeztem, majd hallgatózni kezdtem.

-Várj egy kicsit!-hallottam a választ, majd mozgolódást, utána pedig kattant a retesz és Ash kinyitotta az ajtót.-Gyere.-állt el az ajtóból. Bementem és erőt véve magamon végignéztem a fiún, hogy felmérjem, mennyire súlyosan sérült meg. Legnagyobb meglepetésemre volt rajta alsó. De az az alsó csurom víz volt. Felhúztam a bal szemöldököm.

-Te komolyan gatyában fürödtél?-fojtottam el a feltörni készülő nevetésemet.

-Igen. Nem tudtam, mikorra végzel, szóval nem kockáztattam.-rántott vállat, becsukva az ajtót.

-Sikerült kiszedned a sebekből a ruhádat?-kérdeztem, miközben letettem a mosdókagylóra a kezemben tartott dobozt.

-A legtöbből. De a hátamon is vannak sebek. Azokból akárhogy próbáltam elérni, nem sikerült.-fordult nekem háttal, így láttam a szóban forgó esetet.

-Oké. Ülj bele a kádba. Pillanat és jövök.-utasítottam, azzal kicsattogtam a szobából. Átvettem a "kórházi", véres cuccaimat, amit a fiúk furcsállva néztek végig. Kimentem a konyhába és kipecáztam két kancsót a szekrényből, ezután visszamentem a fürdőbe és bezártam az ajtót.

-Minek a kancsó?-mutatott a kezemben lévő műanyag tárgyakra.

-Leszedem a hátadról az ingedet, arra.-válaszoltam tömören.-Bízz bennem! Nem akarok neked rosszat. Tudod mit? Ha a végén bántalak, akár le is lőhetsz.-vigyorogtam rá gúnyosan.

-Oké, nyugi. Csak mondd el, hogy hogy tisztítod ki a sebeket.-kérlelt.

-Öntöm rád a vizet, közben pedig lassan húzom a ruhát. Fáj, de még mindig jobb, mintha hirtelen lerántanám rólad. Akkor biztosan nem élném túl.-vakartam a tarkómat. Ash egy ideig nézett rám, majd bólintott egyet.-Rendicsek. Csússz a kád végébe.-mutattam az előtte lévő fal felé. Teljesítette a kérésem, én pedig bemásztam mögé. Az egyik kancsót belenyomtam a kezébe, a másikat pedig teletöltöttem vízzel.-Majd töltsd nekem a vizet. Kezdem. Oké?

-Oké.-mondta bizonytalanul. Óvatosan elkezdtem húzni a ruhát és folyamatosan öntöttem a vizet a sebre. Éreztem, hogy a szőke izmai megfeszülnek, nem sokkal később pedig hangosan felszisszent.-Basszus....-suttogta fájdalmasan.

-Sajnálom.-mondtam bűnbánó hangon, pedig amúgy gonoszan vigyorogtam. Megérdemli, ha már megpofozott.

-Semmi baj.... Te csak segíteni akarsz...-mondta, miközben szorongatta a kezében a kancsófület.

-Add a másikat. Már nincs sok. Tarts még ki egy kicsit.-biztattam.

-Remélem is.-sóhajtott. Nem csináltam semmit, így hátra pillantott.-Kezdheted.

-Jó, jó. Csak kíméld meg szegény kancsófület.-kuncogtam.

-Oké.-nevetett.

-Akkor kezdem.-jelentettem és tovább folytattam a fiú kínzását. Pár perc múlva a kezemben maradt az egész inge. A hátából folyni kezdett a vér.-Kész van.

-Végre.-dőlt hátra Ash, ezzel egyenesen az ölembe hajtva a fejét. Kicsit megszeppentem.

-Mit csinálsz?-kérdeztem enyhe pírral az arcomon.

-Öblítem a sebet. Miért, minek látszik?-nyitotta ki a szemeit, így pont az én szemembe bámult. Nem válaszoltam.-Én is pont így gondoltam.-hunyta vissza a szemit. Olyan nyugodt így. A kezem magától mozdult és elkezdtem birizgálni Ash haját. Először kicsit ráncolta a szemöldökét, de utána megint kisimult az arca. Lassan elmosolyodtam és én is lecsuktam a pilláimat. Éreztem, hogy lassan átkarolta a derekamat simogatni kezdte a hátamat.

-Mit csinálsz?-nyitottam résnyire a szemem.

-Talán zavar?-kérdezett vissza csukott szemmel. Halványan elpirultam, így hálát adtam az összes istennek, hogy nem nyitotta ki a szemeit.

-Nem, csak nagyon furcsa.-motyogtam. Így maradtunk még egy ideig, mikor is kezdett kihűlni a víz.-Ash, én kezdek fázni.-mondtam. Erre a fiú elvette a kezeit és felült, majd kimászott és kisegített engem is.-Mutasd a hátad.

-Igenis.-fordított nekem hátat, így rálátásom nyílt a már kiázott sebre.-Nagyon csúnya?

-Nem. Azt hittem, hogy csúnyább lesz.-mondtam mosolyogva és elkezdtem kifertőtleníteni, mire felszisszent.-Bocsi. Nem raktak bele másmilyent.-szabadkoztam.

-Nem baj. Csak siessünk. Akármennyire nem is látszik, érzékeny a bőröm.-mondta hátrapillantva. Felnevettem, majd folytattam.

Pár perc múlva már egy bekötött hátú Aslan jelent meg a nappaliban, nyomában velem. Én hagytam magam után a tócsákat. Többiek furán néztek rám, de én csak szó nélkül átöltöztem, majd a véres ruháimat a szemetesbe dobtam. Lecsaptam magam a legközelebbi ülőhelyre és én is beszálltam az uno-ba.

-Hajajj, a kártyakirálynő is beszállt, érdekes lesz.-vigyorgott Ben, mikor a kezdődő körben én is osztattam magamnak.

-Na, gyerekek, ha eddig nem voltatok még porig alázva, most majd lesztek!-ropogtattam át az ujjaimat, majd vigyorogva felemeltem a nekem osztott kártyákat, majd kezdődhetett az uno- háború.

Na, hellóka! Itt van az új rész! Förtelmesen sajnálom a nagy kihagyást, de nem volt hirtelen ichletem! Nem is magyarázkodok inkább! Minél előbb próbálom hozni a következő részt! Vigyázzatok magatokra!

Halálcsók!

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top