Ahogy odaértünk Jessica házához, lélekszakadva rohantunk befelé. Már kint volt a rendőrség. Amint beértünk, Michael rögtön az apja nyakába ugrott.

-Apuci! Úgy féltem.....-sírt a kisfiú. Az ex-katona csak szorosan átölelte a fiát. Ahogy felnézett, szembe találta magát a neje égető tekintetével. Odaléptem a férfihoz.

-Gyere, Michi, anyának és apának most beszélnie kell, rendben?-vettem át a kisfiút és kisétáltam az ajtón. A szemem sarkából láttam, hogy Mikayla megtorpan. Elhiszem, hogy hallani akarja, mi történt. Hisz ő már évek óta ismeri őket.

Mikayla szemszöge

Amint kiléptem az ajtón, megálltam. Tudni akarom, hogy mit tettek azok a szemetek Jessicával. Hallottam, hogy egy pofon csattan, majd a nő felsír. Tudtam, hogy az a tasli az ő kezétől van.

-Féltem..... Annyira féltem.....-sírt a barátnőm. Végig akartam hallgatni a beszélgetést, de nem tudtam hallgatni Jessy sírását, így inkább kimentem és leguggoltam Ash mellé, aki a kisfiú előtt volt és nyugtatta.

-Hirtelen betörtek a házba. Anyuci a konyhába szaladt velem, hogy elbújjunk, de dühösek lettek és aztán....-nem bírta tovább mondani. Óvatosan levettem a kissrácot a hintáról és megöleltem. Szabályosan szívrohamot kaptam, amikor az addig némán térdelő fiú mindkettőnket magához húzott.

-Sajnálom, hogy ilyesmin kellett keresztülmenned.-motyogta.-Anyukád hívta ki a rendőrséget?

-Gerorge bácsi volt.-rázta a fejét a kisfiú.-Anyuci pont vele beszélt telefonon.

-Tehát ezért menekültek el, mi?-kérdeztem szinte magamtól.-Fehér-, vagy fekete bőrűek voltak?-néztem a kezemben tartott apróságra.

-Öhm, egyik sem.-meresztett nagy szemeket rám. Szerencsére már nem sírt. Hirtelen nyilallt belém a felismerés. Ránéztem a minket ölelőre és ugyanazt láttam az arcán, amit az enyémről lehetett leolvasni: Belesétáltunk egy csapdába.

Kirángattuk Maxot a házból és már ott se voltunk. A férfi értetlenül nézett ránk. Én felugrottam a platóra. Ash vezetett.

-Hé, Ash, mi ez a nagy sietség?!-kérdezte felháborodottan.

-Chinatown eladott minket.-válaszolt a kérdezett tömören.-Tudtam, hogy az a Yau-Si egy kém!-csapott a kormányra mérgében. Én idegesen kopogtam a kocsi tetején.

-Igen, de Shorter velük van.-próbált minket nyugtatni a férfi.-Ő biztosan megállítja valahogy.

-Ezt te sem gondolhatod komolyan, Max! Szerintem te is tudod, hogy milyen is Chinatown alvilága. Vagy ha nem, elmagyarázom tömören: ők a beszivárgás mesterei. Jobbak, mint Golzine legjobb embere.-hangom vibrált az idegességtől, ahogy beszéltem.

A furgon nagy csikorgással állt meg a kapu előtt. Még meg se állt teljesen, én már ugrottam is. Nem volt vesztegetni való időnk. Berontottam a bejáratokon, a fiúk szorosan mögöttem.

-Eiji! Ibe!-álltam meg a nappali ajtajában. Szívszorító volt a látvány.

-Shunichi! Jól vagy?-térdelt le az újságíró mellé Max. A férfi a földön feküdt és zihált. Alig tudott mozogni. Lobo felemelte ülő helyzetbe és megtámasztotta. Mi letérdeltünk velük szemben.-Mi történt? Hol van Eiji és Shorter?-látszott, hogy Ibe próbál válaszolni a kérdésre, de nem tudott.

-A picsába!-állt fel Ash és kifelé tartott a helységből.

-Hé, hová mész?-kérdeztem ingerülten.

-Szerinted?! Chinatownban vannak!-válaszolt legalább ugyanakkora hévvel.-Csak oda mehettek!-már kifutott volna, de Max megállította.

-Várj! Shunichi mondani próbál valamit...-mondta nyugodtabb hangnemben.

-Nem... ott....-nyöszörögte Ibe-san. Felfektettük a kanapéra és hagytuk, hogy egy kicsit lenyugodjon és tudjon beszélni. Kezét a mellkasára szorította, látszott rajta, hogy fájdalmai vannak. 

-Csak nyugodtan, Shunichi.-nyugtatta a barátját a barna hajú.

-New York....-motyogta Ibe szaggatottan.-China.....town..... Ha vissza.... akarod kapni..... Eijit....

-Tehát Shorter tényleg.....-kaptam a szám elé a kezem és a könnyek elkezdték csípni a szemem.

-Yau-Si áll az egész mögött.-tette a vállamra a kezét Ash.

-Nem hiszem el, hogy Shorter elárult minket.-morogta Max.

-Ő is kínai. Biztos vagyok benne, hogy sokat szenvedett.-mondta félhangosan a szőke.

-Bárcsak észrevettük volna......-buggyantak ki az első könnyek a szememből.

-Van egy nővére New Yorkban.-világosított fel minket a zöld szemű.

-Tehát erről van szó!-csapott ököllel a kanapéra az ex-katona.

-Úgy tűnik, két ellenséggel állunk szemben.-szedtem össze magam. Ash szeme ekkor elkerekedett, majd a pisztolyát megfordulva a lépcsőre szegezte.

-Ki az?!-kiáltott.-Tudom, hogy ott vagy. Gyere elő. Elég rossz hangulatomban vagyok.-morogta.-Kinyírlak, ha nem jössz elő!

-Tapasztalatból mondom, hogy nem jó ötlet vele packázni, amikor ilyen.-mondtam lazán az idegennek.-Jobban jársz, ha előjössz. Akkor lehet, hogy nem lyuggat ki.

-Oké! Előjövök! Csak ne lőjetek!-hallottunk meg egy ijedt hangot. Egy férfi lépett ki a rejtekéből, felemelt kezekkel.

-Te meg ki vagy?-néztem értetlenül. Az úr nem mert válaszolni, mert még mindig szembenézett Ash pisztolyának torkolatával.-Tedd már el! Már csak az kell, hogy ez is elájuljon!-a mellettem álló szőke kelletlenül az övébe csúsztatta a fegyvert.-Szóval. Ki is maga?

-A-Alexis Dawson. Enyém a ház.-dadogta a férfi.

-Yau-Si a te fiad?-kérdezte Max.

-Ki? Nekem nincsen fiam.-döbbent meg a kérdezett. Hirtelen fel ment bennem a pumpa és majdnem nekitámadtam a ház igazi gazdájának, de végül csak a falba ütöttem egy nagyot Alexis mellé. Ő erre elesett és hátrább kúszott.

-Mit tudsz a Banánhalról?-emeltem a férfira égető tekintetemet.

-Én alkottam..... De te honnan tudsz róla?-válaszolt készségesen. Láttam a szemem sarkából, hogy megfogja Asht, hogy ne közelítsen.

-Egy barátom miatta bénult le!-mordultam Dawson professzorra.

-Nem lehet.... Én azt megsemmisítettem!-ellenkezett.

-Úgy látszik, nem mindet!-próbáltam lenyugodni. Megszorítottam az öklöm, hogy ne üssek meg semmi mást. Éreztem, hogy a körmeim minden eddiginél erősebben a bőrömbe vannak és a tenyerem fel is hasad. Lassan szabályoztam a légzésem is, majd lomha léptekkel indultam meg két társam felé.

(Time skip)

-Erről senki sem tud.-mondta Dawson professzor, miközben benyomott egy rejtett kapcsolót az egyik könyvszekrény polcának az alján. Nem sokkal később a szekrény elfordult és egy laboratórium tárult a szemünk elé.

-Nem rossz.-biccentett elismerően Max. Csendben körbenéztem és meg kellet állapítanom, hogy itt tényleg elég konkrét felszerelés van.

-Szóval itt csinálta meg a banánhalat?-kérdezte Ash.

-Igen. De nem egyedül. Az öcsémmel, Abrahammel hoztuk össze.

-Őt ismerem. Ő kezelte Griffint a hadikórházban. Sokat jártam oda. Amikor Ab kezelte, mindig bekattant és csak én tudtam lenyugtatni. Egy idő után már külön engem hívtak be hozzá.-vallottam színt.-De egyáltalán hogy adták be Griffnek a banánhalat, ha egyszer meg lett semmisítve az összes? Hm? Dawson profeszor?-fordultam gyanakvóan a férfi felé.

-Túl jó az emberismerete, kisasszony. De értse meg, nem tehettem mást! Nem tudtam elpusztítani!-fakadt ki a prof.

-Annyira tudtam! Megtartottál egy keveset és elrejtetted a világ elől! De az a szarházi öcséd megtalálta és beadta neki!-kiáltottam fel újra.

-Miki. Elég lesz. Pont eleget kapott már.-fogta meg a kezem a szőke. Rákaptam a tekintetem.

-Ezt éppen te mondod?! Miatta lett olyan a bátyád, amilyen és még őt véded?-csattantam fel.

-De láttad, hogy meg lehet gyógyítani! Te is láttad! Te hoztad helyre! Amy!-ledöbbentem.

-Szóval összeraktad a képet. Most már akkor mindent tudsz. Hogy honnan tudtam rólad annyi mindent. Hogy honnan ismerem Griffint és az egész rohadt bandát.-mondtam halkan.

-Várjunk! Amy? A kitagadott Golzine? Te lennél az a kislány? Mekkorát nőttél!-örült meg a professzor.

-Nem is tud rólam semmit! Fejezze be az örömködést és mondja meg, hogy mi a valódi ellenszere ennek a förmedvénynek!-torkolltam le.

-Nincs ellenszere. Aki egyszer megkapta, annak nincs menekvés.-csóválta a fejét Alexis. Erre megint begurultam és meg akartam ütni, de Ibe-san megállított.

-Mikayla, ne!-szólt rám. Közeledett a falnak lapuló professzor felé.-Én szeretném. Ezt Eijiért kapod!-azzal a lendülettel bemosott neki egyet.

-Ez gyönyörű volt, de óvatosan keménykedj egyenlőre.-segítettem fel, mert ő is elesett. Beleadta minden erejét ebbe az ütésbe.

-De szép is a barátság.-csapta meg a fülem egy gúnyos hang. Ne csináld már. Istenem, csak ez hiányzott!

-Meg se próbáld, kölyök!-szólt rám egy másik, mikor a pisztolyomért nyúltam. Megkötöztek minket és elkezdtek kivezetni az épületből.

-Hé! Miért csak az én kezem van hátul?! Így még pisálni se tudok!-háborgott Ash. A bandát vezető fickó odalépett a fiúhoz és.... Na igen..... Rámarkolt a kicsi Ashre. vagyis az ott lévő Smith & Wessonra.

-Szép darab.-vigyorgott a férfi, elvette a szőkétől a pisztolyt, majd belökte az autóba az előtte álló fiút.

-Ülök már. Nem kell lökdösni.-morogtam és beültem én is a járműbe. Pontosan tudtam, hogy hova visznek. Oda, ahol már kilenc teljes éve nem jártam és nem is akartam soha többet menni.

Na helló! Meg is hoztam az új részt! Remélem tetszett! Amint tudom, hozom a következőt!

Halálcsók!