Miután összeszedtem magam, kimentem - mint később kiderült - a mosókonyhából. Egyből megkerestem a házigazdát.

-Yau-Si, használhatnám a zuhanyzót?-kérdeztem a fiútól.

-Persze. Ha szeretnéd, kimoshatod a ruháidat is.-mosolygott halványan.-Addig adok ruhákat. Gyere.

Végül kaptam egy fekete bő pólót, egy alsóneműt, egy szürke melegítőt és fáslit(?).

-Nagyon köszönöm.-mondtam hálásan.

-Semmiség. Hiszen megmentettetek.-legyintett.-Szólok a többieknek is. A törülközőt a fürdőszobai szekrényben találod.-mondta, majd elindult a srácokhoz. Én, kezemben a kapott ruhákkal, bementem a fürdőbe.

Ahogy a meleg víz érintette a bőrömet, kellemes bizsergés járt át. Már nagyon oroszlánszagom volt, így most semmi pénzért nem jöttem volna ki a cseppek alól. Megkerestem az egyetlen női tusfürdőt, ami levendula illatú volt, majd elkezdtem fürdeni.

Megkönnyebbült sóhajjal léptem ki a zuhanykabin ajtaján. Hajamból patakokban csurgott a víz, így gyorsan a kezembe vettem az egyik törülközőt és rátekertem azt a hajamra, a másikkal pedig megtörölköztem. Magam körül hagyva a nagyobb törülközőt dörgöltem meg a hajam, hogy ne legyen annyira csatakos.

Mikor elkezdtem felöltözni, akkor jöttem rá, hogy minek az a széles fásli. Bassza meg, tényleg. A póló alatt nincsen semmi....-ezzel a gondolattal kezdtem el körbetekerni a mellkasom körül az anyagot. Éppen gyömöszöltem be a végét a többi réteg alá, mikor az ajtó kinyílt. Odakaptam a fejem. Shorter állt előttem egy szál boxerben, kezében a piszkos ruháival, szemüveg nélkül, teljesen fagyottan.

-Baszd meg! Mikayla, bocsi!-azzal a lendülettel be is csapta az ajtót. Teljesen leállt a rendszerem, beletelt pár másodpercbe, amíg felfogtam, hogy Shorter konkrétan látott engem fehérneműben. Ekkor teljesen elvörösödtem és a lehető leggyorsabban vettem fel a többi ruhát és hagytam el a helységet. Mikor kinyitottam az ajtót, megláttam az előbbi fiút a földön ülve, immáron nadrágban. Még mindig teljesen le volt taglózva, csak az érkezésemre figyelt fel. Megálltam előtte és felvontam a fél szemöldököm. Felnézett rám és megint megjelent az arcán a piros 50 árnyalata.

-Minden oké?-kérdeztem kuncogva és leguggoltam elé.

-Ugye nem haragszol?-kérdezte nagyot nyelve.

-Már miért haragudnék?-ráztam meg a fejem lágyan.

-Hát, hogy rád nyitottam. Nincs harag?-felkekt,kezét pedig felém nyújtotta, hogy felsegítsen.

-Sose volt.-vigyorogtam és elfogadtam a segítő kezet. Nagyot ásítottam.

-Szerintem menj aludni. Még a végén itt alszol el a folyosón.-kuncogott a fiú. Csak álmosan rámosolyogtam.

-Még benézek Ash-hez. Remélem, nem verekedtek.-mondtam a szememet dörzsölve és elindultam. Még hallottam az ajtó csukódását, ahogy a fiú bemegy a fürdőbe.

Lassan beléptem a szobába. Max már nem volt bent, a másik fiú pedig megint belemélyedt a gépbe. Odalépkedtem hozzá, vizes hajamból kis cseppek estek a padlóra. Ahogy odaértem a székhez, áthajoltam Ash válla fölött. Megérezhette a belőlem áradó levendula illatot, mert beleszagolt a levegőbe. Először a velem ellenkező irányba nézett, amin elmosolyodtam. Egy vízcsepp ráhullott a vállára, mire rám kapta a fejét. A keze már indult volna, hogy megvédje magát, de még időben felismert, így a kézéle megállt fél centire a nyaki ütőeremtől. Nagyott sóhajtott és a szemét lehunyva dőlt hátra a székben.

-Ne ijessz rám így. Majdnem kiugrott a szívem.-morogta és lejjebb csúszott a helyén.-Te mindig ilyen halkan jársz? Űberelted Yau-Si-t.-nézett rám.

-Nem mindig. Csak amikor mezítláb vagyok.-ásítottam.-Na mindegy. Csak megnéztem, higy haladsz. Ne maradj fent sokáig. Ja, és ha szeretnél, tudsz fürödni. Nem tudom, hogy Yau-Si mondta-e.-intettem, majd elhagytam az irodát. Bementem a szobába, amit kaptam. Abban a pillanatban, ahogy betakaróztam, el is nyomott az álom.

Az éjszaka közepén arra ébredtem, hogy nyílik az ajtó. Kinyitottam a szemem és egy alakot láttam kirajzolódni az ajtóban. Ahogy realizálódott bennem, hogy betolakodóm van, kapcsoltam és a párnám mellől felkapva, a magnumomat a látogatomra szegeztem.

-Csak én vagyok.-hallottam meg a zöld szemű hangját. Hangosan kiengedtem a tüdőmbe szorult levegőt és visszadőltem a párnák közé.

-Mi a fenét keresel itt?-kérdeztem csak úgy a levegőbe.

-Leülhetek?-jött közelebb. Lévén, hogy az ágy szélén voltam, arrébb vergődtem, Ash pedig helyet foglalt.

-Ez kínos lesz, de.....-láttam, ahogy felemeli a kezét és vakarja a tarkóját-rosszat álmodtam.-nyögte ki végül szégyenkezve. Lassan felültem.-Most biztos nagy változás ment végbe a rólam felállított összképeden, de nem rudam, ki máshoz mehetnék. Shorter mindig csak legyint, egyet, hogy felejtsem el, Eiji-t és Ibe-san-t nem akartam felkelteni, ahogy a házigazdákat se.-magyarázkodott.

-Semmi baj.-mosolyodtam el, bár ezt nem láthatta. Kinyújtottam felé a kezem.-Gyere.-láttam, ahogy kicsit megrendült, de végül kezét az enyémbe csúsztatta és hagyta, hogy lehúzzam vízszintesbe. Felém fordult és lehunyva szemét megölelt egy kézzel és a kulcscsontomba fúrta a fejét.

-Köszönöm.-suttogta a válamba. Elkezdtem simogatni a haját. Először kicsit összerezzent, de utána csenben tűrte, hogy birizgáljam a loboncát.

-Semmiség.-mondtam halkan.-Elmondod, mit álmodtál?-kérdeztem, mire ujjai kicsit belevájtak a bőrömbe.-Nem kell, ha nem szeretnéd.-nyugtattam.

-Megint láttam.... Ahogy Griffint lelövik. Ahogy mindenki körülveszi és szólongatják..... De utána még több ember jött és elfogtak titeket. A srácokat megkötözték, téged pedig mege.....-nem tudta befejezni, mert elcsuklott a hangja. Meleg pöttyöket éreztem pólón keresztül a vállamon. A másik kezemmel is átöleltem és szorosan magamhoz húztam.

-Semmi baj. Csak egy rossz álom volt. Ez nem fog megtörténni, ígérem neked.-nyugtattam, ami lassacskán hatott is és pár perc múlva már nyugodtan szuhszogva aludt. Mint egy kisgyerek. Lehunytam a szemem és én is követtem a szőkét az álmok világába.

Ash szemszöge

Miután áttelepültem Mikayla szobájába, nyugodtan aludtam. Tudtam, hogy a lány vigyáz rám. Tudom, hogy gyerekesen hangzik, de tényleg így éreztem.

Hajnalban valamiért felébredtem. A nap se kelt még fel. Mikayla még békésen aludt. Óvatosan kimásztam mellőle, visszatakartam, majd kimentem a szoba erkélyére. Gondolkodni kezdtem.

Tegnap olyan fura volt. Először hagyta, hogy megöleljem, utána pedig szabályosan elmenekült. Éjszaka meg inkább olyan volt, mint egy gondoskodó anyuka, vagy nagytestvér. Nem értem.-megráztam a fejem és hátra néztem az ágyban fekvőre. Résnyire nyitva volt a szeme. Bementem, magam után becsukva az erkélyajtót. Szó nélkül visszafeküdtem és átöleltem a lányt. Ő belebújt a mellkasomba és lassan újra álomba merült. Mi a fenét csinálok? Miért tölt el jó érzés, amikor ilyen? Mi van velem?!-agyaltam, de nem jutottam semmire. Nem sokkal később ismét elnyomott az álom.

Reggel, mikor felkeltem, már egyedül voltam a szobában. Felültem az ágyon és megvártam, míg teljesen évren leszek. Olyan jó lenne ez a béke a mindennapjaimba.

Kiléptem a szoba ajtaján és rögtön megcsapott valami édes illat, amitől pillanatok alatt összefolyt a nyál a számban. Mentem az orrom után, ami az étkezőbe vezetett. Az asztalon egy nagy halom gofri díszelgett. A tányér mellett egy cetli volt. Felvettem az asztalról.

"Ha felébredtél, akkor azt, edd meg. Régi recept, de a legjobb. Majd öltözz fel, a ruháid a hátsó udvarban vannak a szárítón, már tiszták és szárazok. Elmentünk a városba.

Shorter, Ibe, Max Eiji és Mikayla"

Ránéztem az órára. Hűha. Már fél 11 van. Akkor ezért vagyok, ilyen kipihent. Na mindegy. A srácok majd visszaérnek valamikor.-vállat vonva leültem és elkezdtem reggelizni.

-Ez tényleg nagyon, finom.-állapítottam meg. Mindet eltüntettem és elnosogattam magam után.

Már felöltözve ültem a kanapén és bámultam magam elé, amikor nyílt a bejárati ajtó. Odapillantottam és csak annyit láttam, hogy valaki cipel egy hatalmas becsomagolt cuccot. Odamentem és segítettem neki behozni.

-Köszi, Ash. Majd leszakadt a karom.-törölte meg a homlokát Shorter.

-Semmiséf. De mi a franc ez? Van minimum 60 kiló.-támaszkodtam rá arra a csomagra.

-Nem tudom.-ült le a lila hajú.-Te, amúgy hol a fenébe voltál reggel? Mentem, hogy ébresszelek, de nem voltál a helyeden

-Ez mikor is volt?-kérdeztem.

-Nem tom. Fél nyolc körül.-rántott vállat.

-Lehet, hogy WC-n voltam.-tettem úgy, mintha morfondíroznék. A fiú egy ideig csak nézett rám, utána egy amolyan "Na mindegy." mozdulattal felkelt és eliment gondolom a saját szobájába.

Na, ezt is megúsztam.-sóhajtottam és elindultam a konyhába segíteni a néninek és G.-nek az ebéd elkészítésében.

Na hahó! Tudom, elég lapos rész lett, de most, csak ennyit tudtam magamból kiszülni, meg ezt egy amolyan "filling résznek" szántam. Remélem, azért tetszik! A következő részben találkozunk!

Halálcsók!