-Légy hálás Shunichinek és Mikaylának, Max.-döfött ketté egy almát Jessica.- Ha ők nincsenek itt, mostanra már alulról szagolnád az ibolyát.

-Régen segített az egyik cikkemnél.-mutatott a nőre Ibe-san.

-Srácok, ti nagyon jóképűek vagytok.-mosolygott Ash-re és Eiji-re Jessy.-Volna kedvetek modellként dolgozni a magazinunknál?-én csak mutogattam a kezemmel, hogy nem jó ötlet.

-Modellként?-kérdezte megszeppenten Ei-chan.

-Ne is figyeljetek rá.-kuncogtam.

-A végén az lenne belőle, hogy a segglyukatokat kell mutogatnotok.-szólt közbe Max, nekem meg már a könnyeim folytak a nevetéstől.

-Segg...?-fintorgott Eiji.

-Te talán nem abból éltél, hogy a csajok picsáját fotózgattad?! Miért ne csinálhatnám ugyanezt pasikkal?!

-Ezt most tényleg Michael előtt kell?!-kiabált közbe Max.

-Lehetne ennél is rosszabb?-kérdezte fáradtan az Ash és köztem ülő Michael. Mi csak megrántottuk a vállunk egy sóhajtás közben, hogy nem tudjuk. Erre persze mindenki felfigyelt.

-Bocsánat.-mondta a nő.-Michael, kérsz még egy kis krumplit?

-Inkább lefekszem. Jó éjszakát.-ment oda Michy először az anyukájához és adott neki egy puszit.

-Szép álmokat, kincsem.-mosolygott a fiúra az anyja.

-Szép álmokat, Apuci.-ballagott oda a kisfiú az apjához és neki is adott egy puszit.

-Szép álmokat.-vigyorgott Max.

-Ugye sokáig itt maradtok?-nézett Michael az apjára.

-Öh izé...-habogott a kérdezett. Kicsit kisegítettem.

-Nekünk el kell mennünk, miután apa végzett a munkával.-térdeltem le a kisfiúhoz és megsimítottam az arcát.-Tudod, apukádnak sok a munkája. Szegény kisfiú. Ő semmit sem tud, csak azt, hogy az apja távol van.-gondoltam.

-Jó éjszakát.-állt meg a kisfiú az ajtóban, majd ment is tovább a szobájába.

-Jó éjt.-mondtuk egyszerre. Mikor hallottunk, ahogy csukódik a gyerekszoba ajtaja, Ash úgy, döntött, kicsit provokálja a házigazdát.

-Néni.-szólalt meg kicsit gúnyos hangnemben. Maxnak már megállt a szíve.-Hé, néni.

-Hozzám beszélsz?-fordult lassan a szőke felé Jessica.

-Ki máshoz? Idepasszolnád a mustárt, néni?-mutatott a tubusra Ash.

-Neked aztán van bőr a képeden.-csapta le elé a kért tárgyat Jessy. Még én is megijedtem egy kicsit, de Ash csak önelégülten vigyorgott.-Netán zavar, ahogy a fiamat nevelem? Hát bocs, de pont nem érdekel egy ilyen szaros véleménye.-mondta egy ideges mosollyal, majd kiment az étkezőből.

-És még ő oltogat?-morogta Ash, miközben egy csomó mustárt nyomott a tányérjára.

-Bocsi, srácok.-motyogott Max. Ekkor Jessica visszajött és elkezdett valamiért veszekedni a volt férjével. Egy idő után én voltam az első, aki megunta.

-Én inkább megyek. Nem szeretném hallgatni ezt tovább.-mondtam oda Ashnek és kisunnyogtam. Már a bejárati ajtót nyitottam, mikor a keze a csuklómra fogott.

-Hova mész?-kérdezte. Pár másodpercig gondolkodtam, mit is mondjak, de csak kinyögtem valamit.

-San Julian St. 32. Ha kellek, ott leszek.-szabadultam ki a szorításából, majd kimentem.

Kimentem a címre, amit mondtam Ash-nek. Bementem a kapun, majd odamentem az anyámhoz.

-Szia, Anya. Tudom, hogy régen voltam már itt. Nagyon régen. De most itt vagyok. Remélem, nem haragszol.-mosolyogtam keserűen.-Megint találkoztam Maxxal. Most vele vagyok itt, de ő és a banda, akivel jöttünk, még Jessicáéknál van. Nem hinnéd el, hogy mi történt velem, amíg nem voltam itt.-ültem le és elkezdtem mesélni. 

Max szemszöge

Mire Jessica végre befejezte a velem való kiabálást, valósággal csengett a fülem. Halkan nyitottam be alvó kisfiamhoz. Csendesen letettem az ágya szélére a születésnapi ajándékát, egy baseball kesztyűt. Leguggoltam mellé és végigsimítottam kis buksiján. Jessica ezt végig figyelemmel kísérte.

-Mehetünk?-kérdeztem, mikor leértem a lépcsőn.

-Igen.-mondták egyszerre. Beültünk a furgonba.

-Mikayla, hova is megyünk pontosan?-néztem hátra a platóra, de a lány nem volt ott.-Hol van Mikayla?

-Elment valahova.-hallottam meg Ash hangját a furgon másik oldaláról.-San Julian St. 32.

-De mit kereshet ott?-morfondíroztam.-Mindegy, menjünk érte.-beszálltam a volán mögé, majd elindítottam a kocsit.

Ash szemszöge

Nem tudom, hogy hova mentünk, de nagyon nem volt jó érzésem. Főleg, mert Max elég gondterheltnek tűnt.

-Max, mégis mit takar a San Julian St. 32?-kérdeztem a férfi felé fordulva, aki idegesen dobolt a kormányon.

-Az egy temető.-sóhajtott.-De fogalmam nincs, mit kereshet ott.

Mikor odaértünk, már sötét volt, így elővettem a telefonom és a vakujával világítottam. Minden kihalt volt az egész helyen.

-Ez nagyon para.-suttogta mellettem Shorter. Csak egyetértően bólintottam egyet. Hirtelen egy hangfoszlány csapta meg a fülemet. Megálltam és a többieket csendre intettem.

-Nem tudom mit tegyek. Félek elmondani nekik. Mi lesz, ha megutálnak? Kérlek, segíts, anya!-csak halkan hallottam, mégis tisztán kivettem a szavakat. Lassan és halkan kezdtem el közeledni, hátha nem ő az. A fény lassacskán elérte az alakot. Mikayla ott ült az egyik hanton és halkan sírdogált. Leguggoltam elé, mire hátrahőkölt és le is esett volna a márványról, ha nem fogom meg. Miután ismét stabilan ült, rám nézett.

-Mit keresel itt?-törölgette a könnyeit morcosan.

-Érted jöttünk.-mondta mögöttem Shorter.-Mi történt? Miért sírsz?-ült le a lány mellé.

-Semmiség.-szipogott a kérdezett.

-Tudom, hogy hazudsz. Na, mondd. Mi miatt sírsz?-faggatózott továbbra is a kínai.

-Csak kijöttem ide anyához. Kicsit tanácstalan vagyok.-simított végig a családi síron Mikayla. Rávilágítottam a fejfára és elolvastam a nevet.

Mikayla Blake              Dino Golzine
1970-2010                      1953-           
és lányuk
Amy Golzine
2001-

Teljesen lefagytam. Ez nem kehet igaz. Nem lehet. Neki nincs gyereke.

-S-Shorter.....-motyogtam, de nem igazán hallotta meg, mert Mikayla nyugtatásával foglalkozott. Nagyot sóhajtottam.-Mikayla...-szólítottam meg a lányt, mire lassan rám emelte a tekintetét.-Te tényleg Dino lánya vagy?-kérdeztem meg kertelés nélkül. Erre Shorter felkapta a fejét és ijedten bámult a lányra.

-Nem. Nekem úgymond "nincs apám". Legalábbis nem tudom, hogy ki is az igazi apám. Anya sosem mondta meg. Egy kicsivel azután szöktem meg, miután összeházasodott azzal az alvilági patkánnyal és átíratták a nevem.-mondta hüppögve.

-Gyertek már!-kiáltott Max. Felkapartam a lányt a kőről és mindhárman visszaindultunk a furgonhoz. Nagyon remélem, hogy nem hazudott. Az szíven szúrna. Nem csak engem, hanem Shortert is. Nagyon hozzá nőtt.-gondolkodtam.-Nos, mi is az uticél?

-Westwood 42, 102.-motyogta a lány.

------------------------------------------------------------------------------------

Mikayla szemszöge

-Ez lesz az.-mondta Max és leparkolt egy hatalmas kapu előtt.

-Milyen nagy ház!-ámuldozott Eiji. Shorter a hátát meggörbítve meglökte a kapu egyik szárnyát, ami engedelmesen kinyílt.

-Nem túl óvatosak.-jegyeztem meg csendesen.

-Mi az?-nézett Max kérdőn Ashre, aki olyan volt, mintha felfigyelt volna valamire.

-Valamiért.... rossz előérzetem van.-mondta. Nem is kellett egy fél perc se, valaki sikítását hallottuk az udvarból.

-Hátulról jött!-szaladt be Ash a kertbe, mi pedig rohantunk utána.

-Segítség...-egy néni feküdt a földön.

-Jól van?-Ash futott, én és Shorter és én viszont már nem tudtunk megállni, így inkább becsúszásnak tudnám nevezni a figurát, amivel megálltunk.

-Elvitték az Úrfit!-sírt az asszony. Ash megiramodott egy irányba, majd a sarkon megállt.

-Megállj!-kiáltotta és előhúzta a pisztolyát.-Bassza meg.-egy pillanat múlva golyók csapódtak be a szőke mögötti falba.-Hová céloztok? Így kell ezt csinálni.-leadott három lövést és az azt követő csattanásokból ítélve kilőtte a kezükből a fegyvereket.

-Basszus.-morgott valaki, majd a hangok alapján futásnak eredtek.

-Shorter, te menj a másik irányból. Miki, te maradj itt a hölggyel.-utasított Ash. Én bólintottam, Tarajos meg futott is.

-Max, te maradj itt a nénivel.-ugrottam fel és Ash nyomába eredtem. A ház sarkában értem be a fiút. Egy test mellett állt.

-Egy lány?-néztem az emberre, aki előttünk feküdt a földön. Letérdeltem hozzá és megnéztem a pulzusát..-Még él.

-Az idős hölgy Úrfinak nevezte.-mondta a mellettem lévő. Ekkor befutott Shorter is.

-Bocsi, Ash, megléptek. Egy kocsi már ott várta őket.-mondta kicsit szaporán szedve a levegőt.

-Szerintem menjünk be.-jött oda hozzánk Max, kezében a nénivel. Mi csak bólogattunk. Ash felnyalábolta az "Úrfit", majd a hölgy navigálásával bementünk a házba.

Tudom, hogy nagyon régen nem volt rész, nagyon röstellem is... Minél előbb próbálom hozni a kövi részt és megbirkózni az utolsó évemmel! Remélem, hogy nem lett túl lapos rész.

Halálcsók!