-Te meg minek jöttél ide?-hordott le Ash az ablak másik oldaláról.

-Nem hagyhatom, hogy ezek a szemetek még több barátomat bántsák!-szóltam vissza mérgesen. Oda pillantottam a dombra, ahonnan lerohantam. Shorter és Eiji ott lapult egy bokor mögött és figyelték az eseményeket.

-Ash Lynx, hallasz?-kérdezett ki valaki a fogadóból. Úgy látszik, engem nem vettek észre.-Ha élve akarod őket, akkor tedd le a fegyvert és bújj elő.

-Bassza meg.-szitkozódtam halkan.

-Oh, te is itt vagy, Mimi? Akkor a nővel kezdem. Nem bánjátok, ha kiloccsantom az agyát?

-Elég! Ne érjetek hozzájuk!-kiáltott Ash. Ránéztem és rájöttem, hogy nem szórakozik. Egyszerre bedobtuk a fegyvereinket.

-Engedjétek el őket!-szólítottam fel a bent lévő ellenséget.

-Félreértetek valamit. Itt most mi osztogatjuk a parancsokat. Gyertek elő felemelt kézzel.-utasított miket az egyik férfi.

-Rohadék.-mondtuk szinte teljesen egyszerre.

-Mi az? Tán nem hallotok?

-Jól van, megtesszük!-morogta hangosan, majd belökte a megmaradt ablaktáblát és beugrott rajta, a kezét pedig a magasba emelte. Ugyanezt tettem én is és mellé álltam.

-Dögöljetek meg.-fintorogtam rájuk.

-Hát nem csodálatos, hogy ilyen szerető a fiad, meg a  kis barátnője, öreg?-kérdezte a Jimet fogva tartó.

-Mozogj.-lökdöste Jennifert a másik.

-Ash... Shad...-szaladt oda hozzánk a nő.

-Sajnálom, hogy belerángattalak ebbe.-mosolygott Ash Jennire keserűen.

-Ti komolyan nem vagytok százasok. Főleg te.-mutatott rám az egyik férfi, miközben közeledett.-Azt hittétek, hogy lehet esélyetek Papa Dino ellen?-erre mindketten felmorranunk.-Lényegtelen. A parancs szerint élve vigyünk vissza.-nézett Ash-re.-Te pedig ajándék leszel.-vigyorgott rám. Hirtelen fény támadt és meghallottuk Max hangját.

-Ne mozdulj! Rendőrség!-kiáltotta. Kihasználva pillanatnyi figyelmetlenségüket, nekik támadtunk. Ash kirúgta a legközelebbi kezéből a pisztolyt, majd az oldalába is rúgott egy erőteljeset.

Írói szemszög

-Rohadt kölykök!-egy fegyver kétszer elsült, Jennifer pedig összeesett.

-Jennifer!-kiáltott fel Jim és lefogta azt az embert, aki az előbb lőtt.-Meneküljetek!-hirtelen az ellenfele lelökte a földre, majd belelőtt a vállába.

-Apa!-Ash már ugrott is egy fegyverért és lelőtte a második támadót. Egyszer csak megtorpant. Volt valaki mögötte. Lassan megfordult. Két kéz nyúlt ki az utolsó támadó mögötti homályból és elvágta a férfi torkát. Ahogy az holtan összeesett, Shorter tűnt fel.

-Ne nézd, Eiji. Ez nem neked való látvány.-mondta a Shorter, míg a felszólított szörnyülködve a szája elé szorította a kezét.

-Ei-chan!-jött befelé Ibe és Max.-Jól vagy?

-I-igen.-válaszolt Eiji akadozva.

-Meghalt.-mondta Mikayla Jennifer teste előtt térdelve.

-Nem lehet....-hitetlenkedett Eiji.

-Nagyszerű nő volt.-sóhajtott Jim.-A nagyszerű nők mindig előbb halnak meg.

Mikayla szemszöge

-Jim, jól vagy?-hallottunk meg egy hangot kintről, én pedig reflexből nyúltam a visszaszerzett fegyveremért. Mindenki meredten nézett az ajtóra.

-Ne aggódjatok, egy barátom az.-nyugtatott minket Jim. Leengedtem a kezem.-Howard, gyere be!

-Fegyverlövést hallottam.-jött be aggódva egy férfi. Ahogy meglátta a hullákat, döbbenten visza lépett egyet.-Mi történt?

-Megpróbáltak kirabolni minket.-mondta Ash apja.-De Jennifer...

-Jennifer!-kiáltott fel Howard.

-Hívd a mentőket. És a rendőrséget.-utasította a barátját Jim.

-Máris!-rohant kifele a látogató.

-Add ide azt a fegyvert.-nyújtotta ki a fia felé a kezét a sérült.-Letöröltem róla az ujjlenyomatodat. Te pedig tedd a kést Jennifer kezébe.-utasította Shortert.-Mielőbb el kell tűnnötök innen. A többit bízzátok csak rám.

-Ne mozogj. Még több vért fogsz veszteni.-próbálta visszatartani az apját Ash.

-Nem is rossz. Tehát egy maffiafőnökkel harcolsz, mi?-nevetett fel fájdalmasan Jim.-Egyvalamit árulj el. Ők voltak azok, akik megölték Griffint?

-Igen.-válaszolta lehangoltan.

-Rendben, értem. Nem tudom, mit tervezel... de a legjobbakat kívánom.

-Apa...-kezdte Ash, de ekkor meghallottuk a szirénákat.-Induljatok végre!-kiáltott ránk a férfi.

-Menjünk, Ash.-ment oda a fiúhoz Max. Mi már az ajtóban toporogtunk.

-Ash!-szólt rá Eiji, mire  végre megmozdult és elkezdett futni. Hirtelen visszafordult.-Ne merj meghalni, vénember!-szemében könnyek csillogtak.

-Te se, bolond fiam.-motyogta Jim. Már éppen futottam volna ki én is, de ő utánam szólt.-Vigyázz a fiamra, Miki!

-Meg lesz!-kiáltottam vissza és lóhalálában futni kezdtem Ash után. Nem sokkal később be is értem.-Fuss, Ash!

-Ash! Mikayla!-kiáltott ránk Eiji a furgon végéből.

-Siessetek!-buzdított minket Shorter.

-Bassza meg!-szitkozódtunk egyszerre a szőkével. Kinyújtották felénk a kezüket.

-Ugorj! Megyek utánad!-szóltam Ashre, aki kivételesen hallgatott rám és a talajról elrugaszkodva fiúk segítségével beugrott.

-Miki! Gyorsan! Haladj!-nyúlt felém egy kéz a kocsiról. Megerőltettem kifáradt lábaim és én is elrugaszkodtam az útról. Éppen, hogy sikerült elkapni Shorty kezét, aki berántott a platóra.

-Taposs a gázra, Max!-ordítottam előre a sofőrnek, aki gyorsított, így teljes sebességgel haladtunk Los Angeles felé.

-Bassza meg!-káromkodott Ash. Csak lihegve figyeltem a jelenetet.

-Gyors vagy. Nagyon.-jelentette ki Shorter.

-Tudom. Azt hiszem, te nem láttad, de az első napomon lefutottam Nathan-t.-dőltem neki a plató oldalának.-Lassan aludni kéne....-motyogtam és felvettem a szájmaszkot, amit még a házban találtam. Pár perc múlva már aludtam is.

/Másnap/

Reggel én keltem fel elsőnek. Ami egyből feltűnt, hogy Ibe-san helyén Max fekszik. Csendben figyeltem egy ideig, majd mocorgásra lettem figyelmes magam mellől. Oda néztem és Shorter barna szemeivel találtam magam szemben.

-Jó reggelt.-ásított.

-Neked is.-motyogtam.-Most nem fáj a feneked?

-Most nem.-kuncogott.

Pár perccel később már mindenki kezdett ébredezni.

Amikor megálltunk kicsit pihenni, Én csak a platón ücsörögve bambultam magam elé. Los Angeles. Utoljára akkor voltam itt, amikor anyám meghalt.

-Minden oké? Nyúzottnak tűnsz.-tette a vállamra a kezét Ibe-san.

-Igen, persze.-mosolyogtam rá. Ránéztem a többiekre. Most jöttek vissza a pisiszünetből.-Srácok, gyertek már, légyszi!-kiáltottam oda nekik.

-Mi az?-tipikus Shorter. Alig lát, mert sötét van, de nem veszi le a napszemüveget.

-Majd elmehetnénk valahova Los Angelesben?-kérdeztem lehajtott fejjel.

-Persze. Hisz hozzánk is teszünk egy kitérőt.-mosolygott rám Max. Mindeni egyetértően bólogatott.

-Köszi, srácok!-öleltem meg mindenkit egyszerre.-Na, ha kész vagytok, menjünk tovább. Most én vezetek.-indultam meg a volán felé.

-Te tudsz vezetni?-kérdezték mögöttem egy emberként. Hátranéztem rájuk.

-Aha. Annak idején megtanítottak.-zártam rövidre és beszálltam a vezetőülésre.

-Meg fogunk halni.-sóhajtott fel beletörődően Shorter, majd beugrott a platóra. Csak felnevettem és elindítottam az autót.

-Tudod, merre van egyáltalán Los Angeles?-morgott mellettem Ash. Csak a szemem forgattam.

-Persze, hogy tudom. Nem rég voltam is ott.-morogtam vissza.

/Time Skip/

Ahogy beértünk a városba, a Shorter rögtön bezsongott.

-Hé, cicus!-kiabált egy lány felé a furgon oldalán kihajolva Shorty.

-Tarajos, ki fogsz esni!-szóltam rá és a trikójánál fogva visszahúztam.

-Mi ütött ezekbe? Nem szórakozni jöttünk!-hallottam Max morgolódását a vezetőülésről.

-Nocsak, mintha kicsit feszültnek tűnnél.-fordult felé Ash.

-Netán az úti célunkhoz van köze?-szóltam bele én is, csak, hogy leplezzem a saját feszültségemet.

-Fogjátok be.-sziszegte Max.

-Hé, ki ne dobd a taccsot!-kiáltottunk fel ketten egyszerre, ahogy megláttuk Max zöldülését.

-Egyébként is, hová megyünk?-kérdeztem.

-Juhé, Kalifornia!-mondta jókedvűen Eiji a hátam mögött.

/Time Skip/

Ahogy a kocsi megáll, Max szó szerint kidőlt a járdára és rókázott egy szépet.

-Mi történt?-kérdezte oldalra döntött fejjel Shorter.

-Asszem, rosszul van.-mondta egyszerűen Ash.

-Apuci?-hallottuk meg egy kisfiú hangját. A gyerek ott állt a kert hintáján, ami előtt megálltunk.-Apuci!-kezdett el szaladni Michael az apja felé.

-Apuci?-kérdezték egyszerre a fiúk.

-Michael!-futott a fia felé Max, de mielőtt megölelhették volna egymást, egy nő jött ki a házból egy puskával a kezében.

-Ne merészelj hozzáérni!-kiáltotta a nő, Maxra fogva a fegyvert.-Gorge értesített, hogy megszöktél! El akartad rabolni őt, mielőtt veszítenél ellenem a bíróságon, mi?

-Dehogy, félreérted-

-Fogd be!-szakította félbe Jessica a volt férjét egy lövéssel.

-Azta.-motyogott Shorter. Mi többiek a furgon mögött álltunk, fedezékben.

-Nem csoda, hogy rosszul volt.-jelentette ki Ash mellettem, mire elnevettem magam.

-Hé, Jessica.-ment ki a takarásból feltartott kézzel Ibe-san.

-Shunichi?-eresztette le a puskát a nő. Erre én is felbátorodtam és kiléptem, de én már csak úgy lazán. Erre a fegyver csöve pont a szemem közé célzott.

-Te ki vagy?!-kérdezte Jessica a torkolat másik feléről.

-Ennyire felismerhetetlenné váltam, Jessy?-nevettem fel, miközben még mindig sétáltam a nő felé, majd lehúztam magamról a szájmaszkot, de a hajam még takarta az arcom nagy részét. Semmi reakció, így a fülem mögé tűrtem az összes hajam és a jobb arcom mutattam felé.-Még mindig homály?-vigyorogtam.

-Mikayla!-nevetett fel ő is, ahogy megismert.-Ha már így állunk, gyertek be!

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen volt rész, de nekem is tanulom kellett a felvételire, meg tele volt a hócipőm a megrendelőmmel, de inkább nem is keresem a kifogásokat. De itt is lennék, a következővel pedig sietek, ahogy tudok!

Halálcsók!