Sziasztok! A nevem, az most nem érdekes. Hívjatok Shad G.-nek. Vagy G.-nek. Vagy ahogy tetszik. Na, de nem is akarom húzni a szavakat nagyon, csak szeretnék bemutatkozni, hogy többet tudjatok rólam és a többi szereplőről. Kezdjünk is neki!

Név: Egyenlőre ismeretlen
Ismert, mint: Shad G.
Becenév: G., Shad(y)
Nem: Nő
Életkor: 16
Hajszín: Szőkésbarna

Szemszín: Szürkéskék-jégkék (nem heterokromia, mikor hogy látják)

Egyéb: Tetoválás a jobb comb külső részén, a jobb szemét a haja egy kicsit takarja, ajakpiercing az alsó ajak jobb oldalán, csúnya sebhely a szája jobb szélén

-----------------------------------------------------------------------------------------

Név: Aslan Callenreese
Ismert, mint: Ash Lynx
Becenév: Ash(y), Vadmacska
Nem: Férfi
Életkor: 17

Hajszín: Szőke

Szemszín: Zöld

-----------------------------------------------------------------------------------------

Név: Shorter Wong
Ismert, mint: Shorter/ Chang, a Chang Dai étterem tulaja
Becenév: Shorty, Tarajos
Nem: Férfi

Életkor: 18 ( nem vagyok benne biztos, csak saccolom, ha tudok pontos infót, kijavítom)

Hajszín: Fekete-Lila

Szemszín: Barna

Egyéb: Szemöldökpiercing a bal szemöldökénél

-----------------------------------------------------------------------------------------

Név: Frederick Arthur
Becenév: -------
Nem: Férfi

Életkor: 20 körül

Hajszín: Piszkos szőke

Szemszín: Királykék

Egyéb: sebhely a jobb kezének ujjain

-----------------------------------------------------------------------------------------

Név: Skipper

Becenév: Skip

Nem: Férfi

Életkor: 10-12 körül

Hajszín: Sötétbarna

Szemszín: Sötétbarna

Egyéb: Afro-Amerikai

Akik most majd fontosak lesznek, azok ők lennének. Most pedig egy kicsi a sztoriból!

-----------------------------------------------------------------------------------------

-Csá, G.! A szokásos lesz?-köszöntött barátságosan a csapos srác, Brandon. Őt már 9 éves korom óta ismerem.

-Áh, motorral vagyok. Hagyd ki a whisky egy részét.-legyintettem, ahogy leültem a bárszékek egyikére.

-Itt van.-csúsztatta elém Brandon a poharat. Kikotortam a zsebemből az árát és letettem az asztalra.

-Köszi.-lehúztam fekete kapucnimat a fejemről, a szájmaszkomat is levettem és belekortyoltam a whisky-kólámba.

-Nincs mit. De amúgy te tudod, hogy kik azok ott?-mutatott a fiú két emberre.

-Lerí róluk, hogy külföldiek és, hogy be vannak szarva.-néztem én is oda.-Ázsiaiak. Bár kíváncsi vagyok, hogy a fiatalabb mennyi idős lehet.-húztam vigyorra a számat és maszkomat visszavéve odamentem a fiúhoz.-Szia.

-Jjhhhh!-ugrott egyet, mert majdnem teljesen hátulról közelítettem meg.-Sz-szia!

-Miért vagy itt? Egyáltalán ki vagy te?-kérdezgettem.

-O-okimura Eiji vagyok, 19 éves, Japánból. Újságíró vagyok, Ash Lynx miatt jöttem.-hadart.

-Ki miatt?-néztem rá értetlenül.

-Te nem ismered Ash~-nem tudta befejezni, mert megzavarta egy kisfiú.

-Itt vannak az italok, Eiji.-nyomta az említett kezébe a poharat Skip.-Hm? Szia, G.! Te is megismerkedtél a turistánkkal?-vigyorgott rám.

-Szeva, Skip, igen, össze ismerkedtem vele.-pacsiztam le a kölyökkel.

-E-ez nem teljesen igaz. Én még nem tudok róla semmit.-szólt bele Eiji.

-Ja, bocsesz. Shad G. vagyok. 16 éves.-nyújtottam a kezem kézfogásra, amit el is fogadott.

-Érdekes név. Te is külföldi vagy?-mosolygott rám halványan.

-Nem. Én 100% Amerikai vagyok. Csak a családom utálom, így az utcán nevet változtattam.-rántottam vállat és elengedtem a kezét, majd az álarcom alatt beleittam a poharamba.

-Értem. Amúgy nem 16-nak nézel ki. Többnek néztelek.-vakargatta kínosan a tarkóját.-Ömmm.... Ha szabad megkérdeznem.... Miért utálod a családod?-összeszorult a gyomrom.

-E-erre inkább nem válaszolnék, ha nem probléma.-mondtam rekedtem, mivel ahogy feltette a kérdést, félrenyeltem.

-Ei-chan! Gyere, dolgunk van!-jött oda hozzánk egy idősebb férfi.-Oh, jó napot! Shunichi Ibe vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Shad G. Örvendek.-szorítottam meg a kezét barátságosan.

-Nagyon fiatalnak tűnsz, Shad G. Hogy kerül egy ilyen szép és fiatal lány egy ilyen helyre?-kérdezte.

-16 éves vagyok. És a családom űzött el idáig. Még mielőtt megkérdezné, nem, nem vagyok külföldi, csak utálom a családnevem és megváltoztattam. És kérem, hívhon G.-nek, vagy Shadnek.

-Oké. Mindent értek. Bocsánat, de nekünk most mennünk kell.-mondta és elhúzta Eijit magával.

-Megyek én is, figyelnem kell rájuk.-mutatott utánuk Skip és ő is elment. Csendben visszamentem a pulthoz és tovább beszélgettem Brandonnal.

Hirtelen lövöldözés tört ki. Lecsaptam a poharam és kikaptam a pisztolyom a pulóverem zsebéből. Én is elkezdtem lőni a betolakodókra, de hamar kifogytam, így puszta kézzel kellett folytatnom a harcot. Megláttam, hogy Eiji és Skip a raktárajtón kimennek.

-Skip ne! Az csapda lehet!!-ordítottam, de ketten támadtak rám egyszerre, nem tudtam utánuk menni. Leütöttem őket és felrohantam a lépcsőn, közben újratáraztam. Ott állt a motorom. Rögtön utánam egy szőke srác loholt kifele.-Skipper!-kiabáltam, de már begyömöszölték őket egy autóba.

-Skip!-kiáltott a szőke is.-Basszus!-hirtelen meglátta a gépemet.-Tied?-kérdezte. Bólintottam, de abban a pillanatban egy másik motor majdnem elkaszálta az enyémet.

-Mi történt?!-kapta le a fejéről a sisakját.-Hol van Skip?!

-Elvitték! Kölcsön veszem a motorod!-mondta a szöszi és már a fején is volt a bukó. Már indult volna, de közbe szóltam.

-Enyém a motor! Gyere inkább velem! Úgy még utol is érhetjük őket! Az enyém gyorsabb.-mondtam, felvettem a saját sisakomat és felültem a szépségemre. A fiú rögtön felült mögém és erősen átkarolt.

Meghúztam a gázkart, mire a motor felbőgött és már száguldottunk is. A mögöttem ülő egy kicsit meglepődhetett, mert éreztem, hogy jobban átkarol, nehogy leessen-khmm... inkább repüljön-a gépről. Nem sokkal később utol is értük őket.

-Most megvagytok!-azzal levettem a bal kezem a kormányról és megcéloztam a vezetőt. Sajnos mellélőttem, látszik, hogy jobb kezes vagyok.-Tch.

-Hogy lősz te?!-kérdezte idegesen a szöszi és ő is elővette a pisztolyát.-Tartsd egyenesen!-lőtt és egyből fejbe lőtte a bal szélen ülőt.

Egy elhagyatott épületig követtük a kocsit. Egy kicsit távolabb letettük a motort. Már régen rajtam volt a szájmaszkom, de a kapucnim is felhúztam. Egymás mellett sétáltunk be a helyre. Ott állt valaki.

-Arthur.-morgott a mellettem lévő és megszorította a fegyvere markolatát, ami az inge és a dereka közé volt becsúsztatva.

-Miért kellett elvinni Skippet?!-néztem a férfire, kék szemeim szikrákat szórtak.-Mit ártott ő neked?!

-Hátrább az agarakkal, Tündérke.-tette maga elé a kezeit Arthur, majd a velem érkezett fiúra nézett.-A tied? Tanítsd már meg rá, hogy fogja be a száját!

-Anyád az övé!-kiáltottam és ráfogtam a pisztolyomat. Erre a mozdulatomra több fegyver kattanását hallottam, amint kibiztosították őket.

-Fegyvereket le.-vigyorodott el Arthur. Cöccögve elé dobtam.-Te is.-nézett a mellettem állóra.-Vagy Skip meghal.

-Tch. Utálom a a mocskos terveidet.-morogta, majd ő is elhajította a fegyverét. Ketten-ketten odajöttek hozzánk és megkötöztek minket. Elkezdtek toszigálni egy irányba, de egy kövér pasi közbeszólt.

-A lány erre jön.-mondta, engem meg elvezettek és bedobtak egy szobába. Nagy puffanással értem földet. A fickó is bejött és belülről bezárta az ajtót.

-Marvin.-vicsorogtam a maszkom alatt. Ő csak odajött hozzám és leszedte rólam az álarcot és a kapucnit.

-Ó, hát meglett az elveszett bárány! Papa Dino nagyon fog neked örülni!-Próbált meg megölelni, de a cipőm már nem sokkal a torka alatt pihent.

-Ha megpróbálod, megöllek.-jelentettem ki egyszerűen. Kicsit elhátrált és elkomorodott az arca.

-Szaros kölyök.-köpte felém a szavakat, behúzott nekem egyet, majd kiment és visszazárta maga után az ajtót. Cinkos mosoly jelent meg az arcomon.

Benyúltam a farzsebembe a késemért, elvágtam vele a ragasztószalagot és visszavettem az álarcom és a csuklyám. Utána odasettenkedtem az ajtóhoz és rátapasztottam a fülemet. Semmi légzés. Tehát nem őriznek. Feltörtem a zárat és kisunnyogtam. Megláttam, hogy egy szobát nagyon védenek. Biztos, hogy ebben vannak a fiúk! Elbújtam egy oszlop mögé és vártam. Kisvártatva megjelent Marvin. A kezében ott voltak a pisztolyaink. Találtam egy kisebb követ. Ez tökéletes lesz! Levettem a zoknimat és beletettem a követ, majd kitörtem és mindegyiket leütöttem a kővel. Egy határozott rúgást mértem az ajtóra, amire az nyikorogva kidőlt a helyéről. A fiúk lefagyva néztek rám.

-Ne csak álljatok ott, mint egy darab szar, inkább húzzunk el innen!-szóltam rájuk és gyorsan elvágtam a ragszalagot a kezükön.

-Kösz, hogy megmentettél minket.-mondta futás közben Eiji.

-Ne köszönd, még nem vagyunk kint.-motyogtam és odaadtam a pisztolyát a szőkének.-Ez lehet, jól fog jönni.

-A fegyóm! Hogy szerezted vissza?

-Leütöttem Marvint. Nála volt az enyémmel együtt.-szuszogtam és kihalásztam a kulcsomat a zsebemből.-Erre!-kifordultam a nagykapun. Két utcával arrébb ott volt a motorom. Ugrásból felültem rá és a kulcs már a helyén volt. Feljebb csúsztam, egészen a tankra, hogy mind a négyen elférjünk. Utánam jött Skip, Eiji és végül a szöszke. Felbőgettem a motort és elsüvítettünk.-Merre, szöszi?-kiáltottam hátra.

-Itt balra!-jött a válasz, én meg kb. 130 km/h sebességgel vettem a kanyart. Egy kis ideig még navigált, majd megállított egy romos, kertes háznál.-Itt vagyunk.-csusszant le és levette mögülem Skippert.

-Mindenki egyben van?-kérdeztem meg nekik háttal állva. visszavettem a cuccaimat és feléjük fordultam.

-Nekem a karom súrolta egy golyó, de azon kívül semmi.-legyintett a szőke.-Inkább menjünk be.-mutatott az ajtóra.

-Nekem mennem kell.-ültem vissza és már indultam volna, de megállítottak.

-El tudnál engem is vinni?-kérte Eiji.

-Persze, Ei-chan. Ibe-san már biztosan aggódik érted.-a kezébe nyomtam a sisakomat, ő pedig felvette azt és mögém ült. Most nem siettünk sehova, úgyhogy lassan mentem.

Egy pár perc múlva a megadott címhez értünk. Leállítottam a motort és elvettem Eijitől a bukót.

-Kösz, hogy visszahoztál. Nem jössz be? Elég késő van. Régen ehettél már.-invitált. A gyomrom egy hangos korgással jelezte beleegyezését, mire bólintottam egyet. Letettem az ülésre a bukósisakot és követtem a fekete hajú fiút. Eiji előre engedett. Ahogy beléptem, egy meglepett szempárral találtam magam szemben.

-Jó estét, Ibe-san.-hajoltam meg ügyelve, hogy az arcom rejtve maradjon.

-Ó, te vagy az, Shad.-ismert fel.-Mi szél hozott? Ei- chant keresed?-toporgott idegesen.

-Haza hoztam.-mondtam, az említett pedig belépett. Ibe-san rögtön átölelte.

-Ibe-san, semmi bajom, tényleg.-nevetett a fiú kínosan.-Tudunk valami ennivalót adni Shadnek? Igazából ezért hívtam be.

-Persze. Mindjárt hozom, addig nyugodtan ülj csak le.-mosolygott rám és kisietett a konyhába.

-Miért takarod az arcod?-kérdezte Ei-chan, mikor leültem.-Ráadásul most még jobban, mint a bárban.

-S-semmi okom rá...-nézelődtem.

-Jó. Akkor mutasd meg, hogy nézel ki!-mondta és levette a kapucnimat. Erre még nem csináltam semmit, mert látott már enélkül. De amikor lecsúszott az orromról a szövet, az már más volt.

-Engedd el.-fogtam meg a csuklóját.-Nem akarom, hogy lásd.

-De.... Kérlek! Szeretném tudni, hogy nézel ki! Légyszíves!-erősködött.

-A légy az nem szíves, hanem potrohos.-viccelődtem komoly tekintettel. Végül elengedtem a csuklóját, ő pedig lassan lehúzta a nyakamba a szájmaszkomat. Döbbenten nézte az arcom.-Én mondtam neked, de nem hittél nekem!-teremtettem le és visszahúztam.

-Mi történt?-kérdezte.-Mondd el!

-Muszáj?-kérdeztem keserűen. Serényen bólogatott. Visszahúztam a nyakamra a szájmaszkomat és elkezdtem mesélni.-Hét éves voltam, mikor apám egyszer részeg volt, én meg kimentem éjjel inni egy pohár vizet. Nagyon halkan mentem, mégis észrevett. Nagyon szigorú ember volt. Nem tűrte az engedetlenséget. Már visszafele tartottam a szobámba, amikor megállított. Bűzlött az alkoholtól. Elkezdtem magyarázkodni, de nem hallgatott meg, csak az első két szóig. Felpofozott, én pedig neki estem az egész alakos tükörnek, ami összetört. Egy nagyobb darab beleállt a számba.-itt megsimítottam a sebhelyet.-Sírtam a fájdalomtól, de nem érdekeltem. Megfenyegetett, hogy legközelebb nem lesz ilyen kegyes, utána elment. Még most is emlékszem az égető fájdalomra. Anya akkor éppen nem volt otthon, így nekem kellett kiszednem. Nem volt egyszerű, mert fura alakja volt és egy kicsit elfordult, míg én a fürdő felé tartottam. Vissza kellett forgatnom, hogy ki tudjam venni. Két nappal ezután elszöktem. Azóta nem láttam őt. Ez a másik meg-mutattam a bal szemem alatt lévő monoklira-akkor történt,amikor az a köcsög Marvin behúzott egyet.-fejeztem be a hajamat birizgálva.

-Uram Isten. Nagyon sajnálom. Nem tudtam.-sajnálkozott sűrűn. Kinéztem az ablakon.

-Pont ezért utálok mesélni a múltamról. Mert mindenki megsajnál miatta.-mormogtam, de meghallottam Ibe-san lépteit, így gyorsan felhúztam a maszkomat.

-Minden rendben? Nagyon elcsendesedtetek.-állt meg az ajtóban Ibe-san.

-Persze, minden oké. Semmi gond.-hazudtam a férfi szemébe. Kedvesen rám mosolygott és visszament a konyhába.-Ezt ne hozd fel előtte.-böktem mellkason Eijit, mire fehéren bólogatni kezdett, hogy felfogta.

-Itt is van a kaja.-tette le elém Ibe-san a tányért, amin gőzölgő sült csirke volt. Nyálcsorgatva néztem és már estem is volna neki, mikor rájöttem, hogy rajtam van a maszkom. Vonakodva levettem és elkezdtem falatozni. A férfi megrökönyödötten nézett rám.

-Valami van az arcomon?-kérdeztem tettetett ártatlansággal. Pontosan tudtam, mit néz rajtam ennyire.

-Mi az ott a szád jobb oldalán?-mutatott a hegre.

-Ja, hogy az! Semmiég. Nagyon hosszú történet és régen is történt.-legyintettem kuncogva és tovább ettem.

Miután megettem a kapott vacsorát, elmosogattam magam után és elköszöntem.

-Köszönöm a vacsorát. Nagyon finom volt.-hajoltam meg.-Viszont látásra. Jó éjszakát!-intettem és kimentem az ajtón.

-Jó éjt! Vigyázz magadra hazafele!-szóltak utánam. Hátrafordultam és integettem nekik. Miután becsukták az ajtót, visszafordultam és lekocogtam a lépcsőn. Menntem volna ki az ajtón, de egy fájdalmas ütés érte a fejemet. A földre estem, majd minden sötét.

? szemszöge

Kíváncsi vagyok arra a lányra. Nagyon ajánlom, hogy a fiúk egy darabban és még életben visszahozzák.