Aranyos kis vakarcs

Jimin pov

A héten most először alszom ilyen jól, de mint minden jónak a pihenésemnek is vége szakad, mikor valami éles, sipító hangra ébredek. A szememet nem nyitom fel, hátha alhatok még egy kicsit. Nem is tudom, mikor éreztem magam utoljára ilyen rosszul. Hasogat a fejem és már a torkom is kezd kaparni. Fejemet még jobban a párnámba fúrom,olyan jó illata van, át is akarom ölelni, de egy kemény dologba ütközik a kezem és valamit érzek a derekamon is. Ez meg mi? Úgy emlékszem az ágyamban vagyok, szóval puhaságnak kéne körülvennie. Lassan felnyitom a szemem, hogy körülnézzek. Először nem is értem. Valaki fekszik mellettem, felkiáltok ijedtemben, mert hirtelen fogalmam sincs ki az és azonnal arrébb húzódom.

- Miért visítozol? - Hoseok teljes nyugalommal fekszik tovább az ágyban. Az ÉN ágyamban!

- M-mi a francot keresel az ágyamban? - felhúzott szemöldökkel figyeli a kiakadásom. Mikor mászott be mellém?

- Magas volt a lázad, biztos ezért nem emlékszel. Nyafogtál, hogy fázol, ezért idejöttem, hogy felmelegítselek, ami ellen semmi kifogásod sem volt, nem értem most miért nyafogsz megint. Anyám! Hisztisebb vagy, mint egy csaj! - hozzávágom ami először a kezem ügyébe kerül: a párnámat. - Ezzel hálálod meg, hogy nagylelkűen segítettem? Vagy esetleg párna csatázni szeretnél? - pimaszul elvigyorodik és rám kacsint.

- Hah, nagylelkűen? - nem látja milyen szarul vagyok, muszáj ilyenkor is ennyire arrogánsnak lennie? Legszívesebben megfojtanám a párnával szerencséje, hogy csak hozzávágtam, de így is annyira idegesít. Megpróbálom kilökdösni az ágyamból és majdnem sikerül is, de megszólal a mobilom és rögtön eszembe jut Aera. Mivel az éjjeliszekrényen hagytam a mobilt, így félig rámászok Hoseokra, hogy fel tudjam venni. Derekamra fog nehogy leessek az ágyról.

- Halló - szólok bele anélkül, hogy megnézném ki hívott. Visszamászom a saját térfelemre, nem tudom mi ütött Hoseokba, akaratlanul is feltűnik mennyit fogdos ma.

- Szia, mindjárt odaérünk a hotelbe Aerával, már ha emlékszel még rá ki az. - gúnyolódik az anyám. Felsóhajtok.

- Haha, nagyon vicces vagy! Kösz, hogy elhoztad, lemegyek érte. - kinyomom még mielőtt tovább piszkálhatna. Mérgemben eldobom a telefont eltalálva vele hívatlan vendégem oldalát.

- Áúúú! - kiált fel fájdalmasan.

- Jaj, ne nyafogj már, alig ért hozzád! - elegem van a mai napból! Kimászom az ágyból, hogy lemenjek a földszintre. Hoseok is felkel és elállja az utam. Megpróbálom kikerülni, de megint elém lép.

- Ha így mész le az anyád azonnal rájön, hogy beteg vagy. Látszik rajtad.

- Tűnj az utamból! Rohadtul ne mondd meg mit csináljak! - bökök a mellkasára fenyegetően egyre hátrébb lökdösve, míg el nem éri a falat és teljesen neki préselődik.

- Oké, én szóltam előre. - megadóan feltartja a kezét. Azért elugrom a fürdőbe, hogy ellenőrizzem tényleg olyan borzalmasan nézek-e ki. Miután feldobtam több réteg sminket, hogy elrejtsem a szemem alatti karikákat, - pont az ilyen esetekre tartogatok alapozót - gyorsan visszamegyek a szobába és átöltözöm. Beszállok a liftbe, természetesen Hoseok is követ.

- Ugye nem gondolod, hogy velem jössz? Nem mutatkozom veled az anyám előtt! - komolyan, ha még egyszer végig kell néznem, hogy bájolognak rosszul leszek! Ráadásul anya azt hiszi én voltam bunkó a szombati ebédnél.

- Most mondtad, hogy ne parancsolgassak neked, ugyanez vonatkozik rád is. - mosolyog. Kinyílik a liftajtó és meg is pillantom anyámékat. Kislányom észrevesz és már fut is felém, aztán félúton megtorpan és visszamegy az anyámhoz, majd elbújik mögé. Mi lehet a baja? Nagy léptekkel megindulok feléjük és már nem is érdekel hogy Hoseok követ-e.

- Sziasztok. - elmosolyodom és enyhén oldalra hajolok, hogy lássam Aerát, aki már teljesen az anyám mögött áll.

- Helló. Aera köszönj szépen Hoseok oppának. - szól rá az anyám és megpróbálja kiráncigálni a háta mögül. Kislányom megrázza a fejét és hozzám fut úgy, hogy a legtávolabb kerüljön Hoseoktól, így már tudom is mi a baja. Rémlik, hogy beszélgettünk Hoseokról és azt hiszem ráijesztettem, pedig csak azt akartam, hogy maradjon távol tőle.

- Mi a baj picur? Nem ismersz meg? - mosolyog kedvesen.

- Tudod, azt szokták mondani, hogy a gyerekek megérzik, ha valaki gonosz. - megsimogatom Aera fejét, hogy kicsit megnyugtassam. Anyám döbbenten néz rám, majd összeszedi magát és idegesen felnevet.

- Jimin miket beszélsz? Természetesen csak viccel. - mosolyog rá a srácra, majd rám emeli a tekintetét. - Kicsim beszélnünk kell! Munkával kapcsolatos, az apád üzeni. - a csuklómra fog és arrébb vonszol, de Aera még mindig nem akar elengedni, így ő is velünk jön.

- Szívem köszönj addig Rijinnek. - int a recepciós lány felé. Megvárja míg hallótávolságon kívülre ér és mérgesen közelebb húz magához. - Jimin, ugye nem szoktál rá megint?

- Mi? Nem! Honnan veszed ezt? - kiáltok fel. Pontosan tudom mire céloz ezzel, hihetetlen, hogy még mindig nem bízik bennem sem ő, sem az apám.

- Olyan furcsa és szétszórt vagy mostanában. Sosem szoktad ott felejteni az óvodában. - suttogja zaklatottan. - És a viselkedésed is megváltozott, csak gondolj vissza szombaton és most is, hogy viselkedtél a munkatársammal.

Ezt már tényleg nem bírom idegekkel, felnevetek. Ez is Hoseok miatt van! Hihetetlen!

- Az eszedbe sem jutott, hogy a munkatársad egy szemétláda, csak megjátssza magát előtted? Tudod mit, hagyjuk! Kösz, hogy elhoztad Aerát, a mai többször nem fog megismétlődni. Megígérem. - azzal hátat fordítok neki és lányommal együtt felmegyek a szobámba.

Hoseok pov

Bármennyire is tagadnám azt hiszem bejön ez a kis vakarcs, akarom mondani Jimin. Valószínűleg csak azért, mert alszik, így nem ronthatja el az összképet azzal, hogy kinyitja a száját. Teljesen hozzám préselődik és már a pólómat is markolássza egy ideje. Egész aranyos. Lenne ha nem beszélne vissza és nem utálna. Derekán nyugtatom a kezem, mivel nem tudom máshová tenni anélkül, hogy teljesen elzsibbadna és nem akarok kicsavarodva feküdni. A baj csak az, hogy nem tudok sokáig egy helyben maradni, mert unatkozom, de ezt is megoldom azzal, hogy felmondom halkan a szövegem. Úgy egy örökkévalóság múlva elkezd csengeni Jimin telefonja. Ki kéne nyomnom, hogy ne keljen fel rá, de pont háttal vagyok az éjjeliszekrénynek, így nem érem el, ami nem is baj, mert nemsokára elhallgat. Viszont a srác kezd ébredezni, majd pár perc múlva nőket megszégyenítő hangon felsikolt a frászt hozva rám.

- Mi a francot keresel az ágyamban? - miután kedvesen elmeséltem neki, hogy nagylelkűen felmelegítettem, hálából hozzám vágja a párnáját. Igen, most már egyáltalán nem jön be! Hiába próbáltam minden erőmmel megakadályozni, hogy felkeljen az ágyból még mindig nem fogadott szót. És most itt tartok, egyedül állok az előcsarnokban és nézem, ahogy az anyjával - a gesztikulálásból ítélve - veszekednek. Aztán hátat fordít, kézen fogja a lányát és elindul a liftek irányába. Ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem! Utána sietek.

- Meddig fogsz még követni? - teszi fel ingerülten a kérdést. A kislányra pillantok, aki rettegve figyel az apja takarásából.

- Csak nem akarok később ájultan rád találni. Picur valami baj van? - Aera felé nyúlok azzal a szándékkal, hogy megsimogassam a fejét, de teli torokból elkezd bőgni. Jesszus! Nem is csináltam semmit!

- Jaj kincsem, nincs semmi baj. - Jimin leguggol és megölelgeti, a kislány úgy bújik a nyakába mintha meglátta volna a gonosz mumust. Komolyan a múltkor még nagyon jól elvolt velem, most meg fél tőlem és fogalmam sincs mit szúrtam el. A szoba ajtaja előtt Jimin megfordul.

- Kösz, hogy követtél idáig, de már minden oké. - majd elég fura arccal oldalra fordul és a szája elé kapja a kezét. Nem értem mi baja, de épp mikor megkérdezném egy hatalmasat tüsszent. Felsóhajtok és arrébb lökve bemegyek a nappaliba.

- Feküdj vissza, vigyázok Aerára, te pihenj!

- Ha nem vetted volna észre nem igazán van oda érted. - feleli mogorván.

- Menj már! - biccentek fejemmel a hálószoba felé. Lemondóan megrázza a fejét, de nem ellenkezik.

- Kelts fel ha baj van. - azzal bemegy a szobába és lefekszik.

- Nem csukod be az ajtót? - betakarózik és hátat fordít nekem.

- Nincs rá szükség, úgyis hamarosan felkeltesz, nem tudod milyen nehéz egy gyerekre vigyázni.

Na azt majd meglátjuk. Kibírok pár órát egy gyerekkel...

***

Őszintén már 10 perc is sok belőle, nem is engedi, hogy a közelébe menjek. Mindig elfut előlem. Hatalmas kupit hagy maga után, az egész lakás tele van elszórt játékokkal. Miért vállaltam ezt el? Jó valójában nem csak 10 perc telt el, hanem másfél óra. Ez már rekord, fantasztikusan csinálom!

- Aera, tudod a papád nagyon fáradt, most ne menj be hozzá. - kapom el karját, mikor a hálóba akar menni. Amint hozzáérek megint elkezd bömbölni. - Ne, ne, ne, ne, ne! Semmi baj, ne sírj! - próbálom megnyugtatni, de fogalmam sincs mit kéne csinálnom. Tényleg baromi nehéz vigyázni rá.

- Kincsem, gyere ide! - szól ki Jimin a szobából. Az ágyban ül és a kezét nyújtja, a lánya rögtön hozzá fut. Felhúzza a kislányt az ágyra és puszit nyom a fejére. - Alszol egy kicsit a papával? - Aera szipogva bólogat. - de ha előbb felkelsz Ahjussi fog rád vigyázni, kérlek fogadj szót neki, rendben?

- Aha. - Jimin betakargatja, majd nemsoká el is alszik, Aera viszont nem. Felsóhajtok, behajtva magam mögött az ajtót átmegyek a nappaliba és megnézem az üzeneteimet. Semmi olyan nincs köztük ami érdekelne, kivéve Baekhyuné. A forgatáson ő játssza a legjobb barátomat. Felnevetek az üzenetét látva.

„Hyung, meghalok ha még egyszer elölről kell kezdenem a forgatást, úgyhogy holnap már nem találkozunk." :'(

Elég türelmes srácnak tűnik eddig, de ezek szerint már őt is az őrületbe kergeti, hogy a főszereplőnő miatt mindent újra kell venni.

„Kitartás, holnap legalább szabadnapod lesz, szóval amúgy sem találkoznánk, gyökér!" - írom vissza.

- Ahjussi, mit csinálsz? - Aera az ajtóból kukucskál be a nappaliba. Szóval akármi is történt még van esélyem rá, hogy visszanyerjem a bizalmát.

- Hm, nem mondhatom el, titok. - látom, ahogy megcsillan a kíváncsiság a szemeiben. - Persze, ha a saját szemeddel látod az más, úgy már nem tarthatom titokban. - vacillál hogy közelebb jöjjön-e hozzám, de aztán kilép a szobából és lassan egyre közelebb merészkedik, miközben én a telefonomon játszom. Felmászik a kanapéra mellém, sértődött arccal direkt úgy tartom a mobilom, hogy ne lássa a képernyőt.

- Ahjussi, miért csinálod ezt? - kérdezi nyafogós hangon felfújva az arcát. Olyan cuki, hogy muszáj elmosolyodnom, de próbálom leplezni és továbbra is sértődötten elfordulok tőle.

- Nem szeretem amikor Ahjussinak hívsz, még nem vagyok olyan öreg és szomorú vagyok, mert elfutsz előlem, pedig semmit sem csináltam. - hirtelen megragadja a karom és hozzám bújik.

- Oppa, ne legyél szomorú! A Papa most nem tud felvidítani mert alszik, de majd én felvidítalak. - Feláll a kanapén és puszit nyom az arcomra. Csodálkozva felé fordulok. Mivel eléggé ingatagon áll leültetem.

- Már nem félsz tőlem? - elgondolkodik.

- Ha megígéred, hogy nem varázsolsz békává, akkor nem.

- Mi? Honnan vetted ezt a butaságot? - meghökkenve várom a válaszát. Ki mondott neki ekkora baromságot?

- Papa mondta, hogy olyan gonosz varázsló vagy mint a mesében, de ha nem megyek a közeledbe nem bántasz, meg akkor sem ha Papa itt van. - elképesztő, hogy a saját lányát is képes halálra rémíteni csakhogy távol tartsa tőlem.

- Picur szerintem a papád összekevert egy másik varázslóval. Én csak a rossz gyerekeket változtatom békává. - meg Jimint. Ha így szeretne játszani, legyen! Istenem komolyan már egész megkedveltem erre ezt kapom. Minden idegesítő dolog ebben a hülye hotelben kezdődött. Hirtelen elegem lesz az egész kócerájból.

- Nem szeretnél játszótérre menni vagy fagyizni? - Aera rögtön elmosolyodik.

- De. Kaphatok kettőt is? - hm, lássuk csak úgy emlékszem a gyerekek eléggé felpörögnek a sok édességtől. Elvigyorodom.

- Persze hogy kaphatsz. - akár hármat is. Elindulok vele a közelben levő cukrászda felé.