Egy gyönyörű közös élet kezdete

Hoseok pov

- Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket. - mindenki tapsolni kezd a teremben. Rávigyorgok az előttem álló férfira, akibe menthetetlenül beleszerettem és magamhoz húzva megcsókolom. Végül csak összejött minden, igaz Charlestonba kellett utaznunk miatta, de ez a pillanat minden pénzt és tervezést megért.

- Gratulálunk! - mosolyog ránk anya és megöleli először Jimint, majd engem. - Jaj kicsim annyira örülök nektek. - suttogja a fülembe meghatottan. Azt hiszem mindjárt sírni fog, ezért arcon puszilom és próbálom felvidítani.

- Ne aggódj, nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen. Naponta felhívlak és ha kell minden héten meglátogatunk.

- Ajánlom is, a végén még elfelejtenek az unokák. - viccelődik apa. Felnevetek és megölelem őt is. Minah gyanúsan sűrűn pislogva ölelgeti a fiát Seojoon pedig mosolyogva figyeli őket. Az egyik közeli étteremben megvacsorázunk. Egyikünk sem akart nagy felhajtást, ezért csak a családunk és pár barátunk volt jelen a szertartáson. Aera volt a koszorúslány. Gyönyörű lila taftruhát visel, a hajába pedig apró virágok vannak tűzve – megjegyzem ezt anya csinálta neki. Hihetetlen mennyit nőtt az utóbbi időben, igaz már nyolc éves, de akkor is túl gyorsan felnő. Még pár év és magasabb lesz Jiminnél. Bérelt kocsival megyünk vissza a hotelbe, ahol megszálltunk.

- Jó éjszakát. - köszön el kislányunk és befut az anyámék szobájába. Ma este náluk alszik, anya és apa ragaszkodott hozzá. Azért elég gáz, hogy mindenki tudja ma este szexelni fogunk.

- Hé, fogadj szót a nagyiéknak! - kiáltok utána. A mi szobánk a folyosó másik felén van, legalább biztos lehetek benne, hogy nem fogják a nyögdécselést hallgatni egész éjjel. Kitárom a szobánk ajtaját és visszahúzom Jimint, amikor be akar menni.

- Ijesztően keveset tudsz az esküvői szokásokról. - vigyorgok rá, mire csak értetlenül néz rám.

- Miről... - a karomba kapom, még mielőtt befejezhetné a kérdést.

- Jaj ne már! Ez komoly? - nevet fel, de azért átkulcsolja a nyakam.

- Ez komoly. Több százéves hagyomány vagy több ezer. Ki tudja? Lehet már az ősemberek is ezt csinálták. - vonom meg a vállam és átlépem vele a „küszöböt". Ugyebár egy hotelben vagyunk, itt nyilván nincs küszöb, szóval otthon majd meg kell ismételnünk az egész procedúrát. Lábammal berúgom az ajtót és óvatosan lefektetem újdonsült férjemet az ágyra, majd fölé mászom és egy csókot lehelek a szája sarkába.

- Szeretlek Minnie. Még mindig. - felvont szemöldökkel homlokon pöcköl.

- Hát mertem remélni, mivel csak négy év telt el. - derekamat átkulcsolva közelebb húz magához. - Annyira azért nem vagyok kibírhatatlan, legalábbis szerintem. - elfintorodom.

- Hát nem akartam ezt mondani, de ha már felhoztad... - nagy, kíváncsi szemekkel méreget. Természetesen csak szívatom, most vettem el nem akarok máris válni. - Túl jó apa vagy és meglepően rövid idő alatt tudsz baromi finom kajákat csinálni. - egy pillanatig nem reagál semmit, majd hirtelen a vállamra csap. - Aúú!

- Te idióta, már kezdtem megijedni! - neveti el magát.

- Megijedni? Miért? - vonom fel a szemöldököm, hiszen nem mondtam semmi ijesztőt. Vállat von.

- Mit tudom én, csak. - elmosolyodom és homlokomat az övének döntve nézek azokba a gyönyörű, barna szemeibe.

- Minnie senki sem hibátlan, na jó kivéve persze téged. - vigyorgok szemtelenül, mire vörösödni kezd és elhúzódva tőlem arcát a tenyerébe temeti. Már idejét sem tudom mikor sikerült ilyen reakciót kiváltanom belőle. Úgy imádom, annyira édes. - Baby, csak nem zavarba hoztalak?

Mormol valamit, amit nem értek. Ördögi vigyorral az arcomon benyúlok az inge alá és megbökdösöm az oldalát. Tudom, hogy itt elég érzékeny. Meg is kapom a várt reakciót, rögtön összegömbölyödik és nevetni kezd. Próbálja eltolni magától a kezemet, így végre láthatom az arcát. Lábam átvetem a derekán és kezeit lefogva megakadályozom, hogy újra eltakarja az arcát.

- Szóval ott tartottam, hogy mindenkinek vannak hibái, nekem is és eddig is jól megvoltunk, hidd el ezután is minden rendben lesz. Ne aggódj annyit! Nagyon, nagyon szeretlek, még akkor is, ha veszekszünk. Fura, de közben csak még jobban beindulok rád - puszit adok az orrára, majd az arcára és végül a szájára. Halkan felnyög, próbálja felemelni a kezét amit még mindig szorosan tartok. Megvárom míg lehunyja a szemét, aztán elengedem az egyik csuklóját és benyúlok a párna alá.

- Jé, mi van itt? - simítok a hajába mintha onnan vettem volna ki a csomagot. - Tádám!

- Ez komoly? Honnan szedted elő és mikor tetted oda? - nevet fel átkarolva a nyakam. Vigyorogva megforgatom a gumit az ujjaim között.

- Varázslattal csináltam, az előbb láthattad. - lemondóan felsóhajt.

- Ja, te vagy a Nagy Hoseokini.

- Jobb nevet is kitalálhatnál - mondom számat biggyesztve. - Ez elég béna, biztosan nem érnék el sikereket ha... - tenyerébe fogja az arcomat és türelmetlenül csókolni kezd. Nem ellenkezem, azonnal viszonzom és előhúzom a párna alól a másik meglepetésemet, ezúttal viszont Jimin észreveszi, hogy a kezem eltűnik a párna alatt és kíváncsian fordítja oda a tekintetét. Előhúzok egy szőrös leopárdmintás bilincset, mire perverz vigyor kúszik mindkettőnk arcára. Rákacsintok. Egyelőre leteszem a bilincset és az óvszert az éjjeliszekrényre.

- Park Jimin büntetést érdemelsz amiért gúnyolódtál a szerelmeddel. - kezdem szigorú hangon. Gyorsan levetkőztetem.

- Ó, biztosúr szörnyen sajnálom. - feleli mindenféle megbánás nélkül.

- Maga nagyon rossz fiú volt - a hasára fordítom és rácsapok az egyik tökéletes kis félgömbjére. Meglepetten felnyikkan és mosolyogva a párnára hajtja a fejét. - Kelj fel te mocskos szajha, még csak most kezdtük el - ismét a fenekére csapok. Homlok ráncolva néz fel rám. - Túl sok?

- Nem szívem, nagyon tetszik, hogy újítani akarsz, de biztos vagy benne hogy a nászéjszakánkon mocskos szajhának akarsz hívni? - vigyorodik el a mondat végére és eltakarja a száját.

- Hála az égnek – fújom ki a levegőt megkönnyebbülten. - Nem akarlak ócsárolni, az ilyesmi sosem indított be, csak gondoltam hátha téged igen. - átöleli a párnáját, úgy mosolyog rám.

- Cuki vagy, hogy miattam megtennéd. Viszont azt hiszem ezt későbbre kéne halasztanunk. - lehajolok hozzá egy csókért. Nyelveink újabb heves táncba kezdenek. Megszakítom a csókot, hogy a teste többi részét is megízlelhessem. A nyakánál kezdem és onnan haladok végig a hátán, majd egy mosollyal megállok a csípőjénél. Hirtelen ötlettől vezérelve végigsimítok a fenekén, majd gyengéden beleharapok. Jimin felnyög, én pedig bármiféle figyelmeztetés nélkül feltolom neki az egyik ujjam és ki-be kezdem húzogatni miközben tovább csókolgatom a nyakát. Hamarosan már három ujjal tágítom, Jimin nyögdécselve kitolja nekem a fenekét, hogy még mélyebben érezhessen magában. Hagyom hogy ő diktálja az iramot, de mikor végre ráakad a jó pontra gonoszan kihúzom belőle az ujjaimat és a hátára fordítom.

- Hoseok siess. - nyögi, széttárja nekem a lábait és közelebb húz magához, de eltolom magamtól a kezeit.

- Ejnye még várnod kell - ingatom a fejem rosszallón. Felveszem a bilincset az éjjeliszekrényről. - Ülj fel!

Engedelmesen teszi amit mondok. Kezeit a háta mögé igazítom és rákattintom csuklóira a bilincset. Amikor ezzel kész vagyok erőset taszítok rajta, így ismét fekvő helyzetbe kényszerítve.

- Milyen szép nagy vagy már. - simítok végig álló tagján, mire egy elnyújtott nyögés a jutalmam. Lágy csókot lehelek makkjára, épp csak hozzáérek. Türelmetlenül mocorogni kezd. - Csak nem sietsz valahová? - incselkedve végignyalok teljes hosszán, nyelvemet nyílásába dugom és körözni kezdek vele.

- Hoseok, kérlek. Ne kínozz már! - nyögi egyre türelmetlenebbül. Rávigyorgok. Ó ezzel még közel sincs vége a büntetésednek, sőt csak most kezdődik!

***

Eszméletlen volt a tegnap este, azt hiszem ilyen jót még sosem szexeltünk. Már sokkal előbb be kellett volna hoznom ezt a szado-mazo szerűséget. Így belegondolva vennem kell pár játékszert, mondjuk egy lovaglópálcát. Elmosolyodom a gondolatra.

- Mit vigyorogsz ennyire? - csap a fenekemre újdonsült férjem. Szembefordulok vele és csókot nyomok a szájára.

- Csak boldog vagyok, hogy végre hozzám jöttél. Mehetünk? - kinyitom az ajtót és előreengedem.

- Valami perverzre gondoltál. Nyalogattad a szád. - francba lebuktam. Jimin bezárja az ajtót és a zsebébe süllyeszti a kulcsot.

- Rosszul láttad, csak kiszáradt a szám. - derekára fogok és bekopogok anyámék ajtaján. Aera nyit ajtót, a háttérben látom, hogy a szüleim még alszanak. - Szia picur. Kikészítetted a nagyiékat? - épp magamhoz húznám egy ölelésre, de elhajol előlem. Mióta iskolába jár nagyon kevésszer engedi, hogy megöleljük, mert az ciki és ő már nagylány. Legszívesebben kiíratnám abból az osztályból, túl sok hülyeséget tanul el a többiektől. Fürgén lehajolok hozzá és egy nagy cuppanós puszit nyomok az arcára.

- Fúúúj! - kiált fel fintorogva és dörzsölni kezdi az arcát. Jimin felnevet a lánya reakcióján.

- Menjünk! - fogja meg a kezem és Minahék szobája felé húz. Bekopog, az ajtó pár másodperc múlva ki is nyílik és Seojoon mosolyogva enged be minket. - Nem volt vele gond? - vonja kérdőre párom szinte rögtön, még köszönni is elfelejtett. Az apja szeretetteljesen összeborzolja a haját. Elvigyorodom, ahogy Jimin próbálja ujjaival visszafésülni az eredeti állapotába.

- Helló.

- Itt az én vejem. - Seojoon megveregeti a hátamat. Szerencsére már jól kijövünk egymással, végül beletörődött, hogy a fia velem jár. - Nem volt vele semmi baj. Egy órája kelt fel. Egyébként tanulhatnál a férjedtől, mert úgy tűnik teljesen elfelejtetted hogy kell köszönni. - de Jimin már egyáltalán nem figyel rá.

- Szia kicsikém. - mosolyogva átveszi Minhyukot az anyjától. Minhyuk az egyéves kisfiunk, tavaly fogadtuk örökbe. Mivel Aera első éveiről lemaradtam és Jimin is akart még gyereket, úgy döntöttünk örökbe fogadunk egyet. Szerencsére minden simán ment, igaz az első hetekben alig mertem hozzáérni. Olyan pici volt, mindig attól féltem valami baja esik, de Minnie megmutatta hogyan fogjam meg úgy, hogy ne legyen semmi baja. Persze először kiröhögte a szerencsétlenkedésem. Könnyű annak, aki már másodszorra csinálja. Jimin mellé lépek, átkarolom a derekát és puszit adok a kisfiam fejére. Végignézek kis családomon. Boldogabb nem is lehetnék, a férfi akit szeretek itt áll mellettem, ráadásul van két csodás gyerekünk. Tökéletes az életem.

The End

Remélem tetszett a befejezés.😁 Mindenkinek aki végigolvasta nagyon köszönöm. Imádlak titeket. 💕💕Nemrég kezdtem egy Jikookot is, ha van kedvetek olvassátok el azt is. 😉