32. fejezet
A hét órás látogató
Hoseok pov
Miután kicsit megmozgattam Jimint a zuhany alatt is, végre elég fáradtnak tűnik ahhoz, hogy aludni tudjon.
- Na jöhet még egy menet? - teszem fel a kérdést komoly képpel. Halványan elmosolyodik, de látszik rajta, hogy most a háta közepére se kívánja.
- Persze! Már vártam, mikor hozod fel az ötletet. - hazudja átkarolva a nyakamat. Mosolyogva eltolom magamtól, mire összezavarodottan néz a szemembe.
- Csak vicceltem. - megkönnyebbülten fújja ki a levegőt és bemászik az ágyba.
- Hála az égnek! - felnevetek és mellé fekszem, hátulról átkarolva őt.
- Kösz, ez hízelgő.
- Tudod, hogy nem úgy értettem. - fordítja felém a fejét és megcsókol.
- Tudom, de most már aludj! - lekapcsolom a lámpát és elalszom. Megint csak a mozgolódás ébreszt fel, eddig fel sem tűnt, hogy ilyen éber alvó vagyok. Fáradtan pislogok párat, Jimin még mindig nyugodtan szuszog mellettem. Jó ég olyan, mintha nem is aludtam volna semennyit. A puha párnába fúrom az arcom, próbálok visszaaludni, de valami bökdösi a lábamat.
- Oppa - suttog Aera félhangosan. Álomittasan fordítom a hang irányába a fejem. Az ágy végében kuporog. Ülő helyzetbe küzdöm magam és az ölembe húzom, nehogy a végén még leessen.
- Hagyjuk még egy kicsit aludni az apádat, addig csinálunk valami reggelit. Mit szólsz hozzá? - elmosolyodik.
- Jó, de Oppa a nagyinak is csinálunk?
- Miről beszélsz csillagom? - húzom fel a szemöldököm összezavarodva.
- Nagyi is itt van, a papát keresi. - mutat a még mindig békésen alvó Jiminre. Nem, az kizárt, hogy most beszéljenek. Elég volt neki az apja kiakadása, nem is tudom hogyan reagálna, ha az anyja is megmondaná neki a magáét. Az órára pillantok, még csak hetet mutat, ez a nap is mesésen indul. Kimászom az ágyból, Aerát magam után vonszolva kimegyek a szobából és becsukom az ajtót. Minah a kanapén ül, kezével idegesen dobol a lábán, majd meglepődve fordul felém.
- Hoseok? Azt hittem már hazamentél.
- Igen, úgy volt. Mit kérsz reggelire? - piszkálom meg kicsit Aera haját, hogy magamra vonjam a figyelmét, ez természetesen kapóra jön, mert így témát válthatok.
- Palacsintát. - egy pillanatra ledermedek. Az nem lesz jó, fogalmam sincs hogyan kell csinálni és ha egyszer beszabadulok a konyhába, annak sosincs jó vége. A legjobb esetben is odaégetném a serpenyőt.
- Én majd segítek elkészíteni - ajánlja fel Minah és már áll is fel, hogy a konyhába induljon. - Addig menj csak játszani kincsem. - mosolyog a kislányra, aki szinte rögtön el is tűnik a szobájában. Rossz érzésem támad, nem akartam vele kettesben maradni, bár azt sem akarom, hogy a picur hallja a beszélgetésünket. Követem Minaht a konyhába.
- Keresnél nekem valami edényt és egy habverőt? - közben ő előkészíti a hozzávalókat. Szó nélkül előkeresem amiket kért, ő pedig összekeveri a tésztát. Ettől a csendtől, csak nő bennem a feszültség. Azt várom, mikor fog leordibálni és elküldeni a búsba, de nem teszi, csak nekiáll sütni a palacsintákat. Egyikünk sem töri meg a véleményem szerint kínos csendet, de nem is akarok az első lenni, aki megteszi. Nem is tudom melyik volt rosszabb, az amikor elmondtam a saját szüleimnek az igazat vagy ez most. Nehéz lenne választani, bár ha jobban belegondolok a leendő anyósommal megutáltatni magam rosszabb. Végül már nem bírom tovább, muszáj valamit mondanom. Megköszörülöm a torkom.
- Mrs. Park - kezdem, mire Minah felnevet.
- Egek Hoseok! Mióta nevezel így?
- Én... én sajnálom. - hajtom le bűntudatosan a fejem. Biztosan tudja mi van köztünk a fiával és ezek után is azt akarja, hogy tegezzem? Ez az egész helyzet annyira kínos, valószínűleg már úgy nézek ki, mint egy érett paradicsom.
- Jimin jól van? - fordítja komolyra a szót. Eszembe jut az éjjeli telefonhívás. Lassan kifújom a levegőt, nem hazudhatom azt, hogy kutya baja, hiszen egyértelmű milyen szarul érzi magát.
- Nem sokat aludt az éjjel. - nyögöm ki végül, miközben Minah újabb adag tésztát önt a palacsintasütőbe.
- Nem mondta el neked mi történt közte és az apja között? - nyelek egy nagyot. Basszus, akkor mégsem tudja?
- Hát... én... - dadogok idiótán lesütött tekintettel.
- Nem úgy értem, tudom hogy ti ketten... együtt vagytok - inkább hangzik kérdésnek, mint kijelentésnek, de elengedem a fülem mellett. - konkrétan mit mondott neki Seojoon?
- Nézd, tényleg fogalmam sincs. Azt hittem te tudod.
- Dehogyis. Seojoon olyan makacs, mint egy öszvér. Sajnos ebben Jimin is rá ütött, egyszerűen képtelenség bármit is kihúzni belőlük. Minden férfi ilyen. - vágja le mérgében az asztalra a kész palacsintákkal teli tálat.
- Nem vagyok olyan, mint ő. - A konyhába belépő Jimin felé fordulok. Most döntöttem el, hogy az ébredés utáni kinézete lesz az örök kedvencem. Azon kívül hogy kicsit karikás a szeme az alváshiánytól, valami imádni való a kócos hajával és a kinyúlt pólóban. Az arckifejezése viszont nem tetszik. Süt róla az aggodalom és egy kis sértettség.
- Jaj kicsikém, tudod hogy nem úgy értettem - Jiminhez lép, átöleli és puszit ad a homlokára. Jimin viszonozza az ölelést, arcát pedig Minah vállába fúrja. Hála az égnek, azt hittem kiabálni fognak egymással. - Beszélni fogok apáddal, ne aggódj észhez térítem. Tudod, hogy eddig még mindent sikerült megoldanunk. - beszéd közben simogatja a hátát. Nem látom Jimin arcát, de egy idő után halkan szipogni kezd. Elég belsőséges pillanat, úgy érzem ezt nem kéne látnom. - Semmi baj szívem. - nyugtatgatja Minah, majd rám mosolyog. - Szerintem nagyon aranyos pár vagytok Hoseokkal. Összeilletek.
Jimin apró mosollyal elhúzódik tőle. A szeme még mindig kicsit gyanúsan csillog, de ezt leszámítva, már nem tűnik olyan feszültnek. Aera jelenik meg az ajtóban.
- Éhes vagyok.
Leülünk az asztalhoz és megreggelizünk. Ismét csak megállapíthatom Minah milyen jól főz.
- Papa kimehetek játszani Jasminnel? - teszi fel a kérdést Aera.
- Persze kicsim, de vegyél kabátot, hideg van ma - simít végig a kislány haján. - és az utcára ne menj ki! - teszi hozzá, még mielőtt Aera kilépne az ajtón. A konyhaablakból tökéletes rálátás nyílik a hátsó udvarra, így Jimin arra fordítja a székét, hogy szemmel tarthassa.
- Akkor, én azt hiszem nekiállok mosogatni. - jelentem ki és összeszedem a koszos tányérokat és evőeszközöket. Igazából teret akarok adni nekik, hogy beszélgethessenek. Persze a pasim rögtön tiltakozni kezd, amin már meg sem lepődöm.
- Hagyd csak, majd később megcsinálom.
- Nem kell, maradj csak. - nyomom vissza a székre az épp felállni készülő férfit. Minah elmosolyodik.
Jimin pov
Hoseok összeszedi a koszos edényeket és vizet enged a mosogatóba. Aranyos tőle, hogy megcsinálja helyettem, bár erre tényleg semmi szükség.
- Jimin - kezdi anyám komoly hangon. - nem akarom erőltetni, de elmondanád mi történt köztetek pontosan az apáddal? - simogatni kezdi a kezem és bátorítóan rám mosolyog. Halványan viszonzom a mosolyát és belekezdek a mesélésbe.
- Hát röviden... lehülyézett, megkérdezte, hogy komolyan buzi lettem-e, aztán azt mondta ne kerüljek a szeme elé és elege van belőlem. - próbáltam elfelejteni amiket mondott, de még mindig a fülemben hallom a szavait. Persze ez természetes, hiszen teli torokból ordibálta. Mondandóm végén Hoseok kiejt egy tányért a kezéből, ami így nagy zajjal visszaesik a mosogatóba, anyám pedig szörnyülködve kezd újra az ölelgetésembe.
- Kicsikém, úgy sajnálom. Ne aggódj, én majd rendbe teszem azt az ostoba apádat! - Nem akarok megint sírni, azért mégiscsak férfi vagyok és az elég gáz lenne. Lefejtem magamról a karjait és mosolyt erőltetek az arcomra, bár nem is nagyon kell erőltetnem, az utolsó mondata elég vicces volt.
- Köszi, de inkább ne veszekedj vele miattam. Valószínűleg tényleg igazad van és csak le kell nyugodnia kicsit. - bár magam sem hiszem, hogy meg fog bocsátani, azért anyámat igyekszem ezzel nyugtatni.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top