Meghoztam az új részt, remélem tetszik majd.

U.i: Annyira szomorúúúú az új comeback videójuk!!! 😭

Elég volt!

Jimin pov

Apa? - olyan erőtlen a hangom, hogy még én is alig hallom. Megöleli Aerát és rámosolyog, de nem a szokásos vidámságával. Frusztráltnak, zavartnak na meg persze mérgesnek tűnik. Viszont mindezt igyekszik elrejteni a lányom elől.

- Menjünk! - összezavarodom.

- Ho...hová? - dadogom idegesen. Már rég fel kellett volna készülnöm erre a beszélgetésre, hiszen így is több időm volt rá, mint amire számítottam. Megfogja az unokája kezét és elindul egy szürke sedan felé, ami pár perce parkolt le az út túloldalán.

- A szállodába. Még be kell jelentkeznem és Aera is fáradtnak látszik. - igaz, ma elég sokat sétáltunk, mert a városban is körbenéztünk. Tényleg látszik rajta, hogy fáradt, viszont ha ő elalszik nekem végem. Akkor muszáj lesz beszélnem az apámmal. Beletörődve sorsomba ülök be az autóba. Az úton mindenki csendben van, furcsa módon még Aera is. Mire a szállodába érünk már alszik, így a karomban viszem fel a szobába, vagyis inkább lakosztályba. Hasonló elrendezésű mint a hotelünkben, csak itt egy háló van és egy kisebb nappali. Lefektetem a szobába és becsukom az ajtót. Apám már várakozva áll a nappaliban, kezében egy pohár wiskyvel. Hevesen dobogó szívvel leülök a kanapé sarkára. Egy jó ideig nem szól semmit. Felhajtja a pohár tartalmát és felém fordul.

- Jimin – úristen, a nevemen hívott. Csak ezt ne! Most tényleg egy komoly beszélgetésre készül. - Mit keresel itt és miért kellett hazudnod, arról hová mész? - von kérdőre rögtön. Mégis mit vár tőlem, mit feleljek erre? Tudja az igazat vagy tényleg csak egy egyszerű magyarázatot vár?

- Én csak... - elcsuklik a hangom. Bűntudatom van, de mégis valami hazugságon töröm a fejem. - Kibékültem vele. És mivel van egy húga, az anyja ki akarta kérni a tanácsomat, hogy melyik óvodába írassa be. - nyögöm ki. Borzasztóan meleg van itt bent, biztosan látja rajtam, hogy hazudok. A szemébe sem néztem.

- Az igazat mond! - emeli fel a hangját és lecsapja a poharát az éjjeliszekrényre. A hangra ijedten összerezzenek. Már rég láttam ilyen mérgesnek. - Azt hiszed még mindig olyan hülye vagyok, hogy nem tudom megállapítani, mikor hazudsz?! Igen, volt idő amikor évekig olyan ostoba voltam, hogy elhittem neked mindent amit mondtál, de annak már rég vége kisfiam! Melegen ajánlom, hogy mostantól az igazat mond! Vagy... - itt megakad. Én is kezdek mérges lenni. Nem fenyegethet semmivel, felnőtt vagyok és nem kell mindenről beszámolnom nekik.

- Vagy? Vagy mi lesz? Megint elveszitek tőlem a lányomat? - igyekszem visszafogni a hangomat, de őszintén, nehezemre esik. Felállok, nem is értem eleve miért ültem le. A magasságkülönbség miatt csak gyereknek éreztem magam eddig. Igaz így is pár centivel alacsonyabb vagyok nála, mégis most magabiztosabbnak érzem magam. Egy pillanatra lehunyja a szemét, mintha így próbálná magát lenyugtatni.

- Én csak szeretném tudni miért viselkedsz furcsán mostanában és mit keresel itt ezzel az... álszent pojácával? - folytatja a faggatást most már normál hangnemben. Oké, eddig nem voltam benne biztos, de ezek szerint baromira nem bírja Hoseokot. Ez egyre jobb lesz. - Mikor szabadnapos vagy és Aera óvodában van, minden előjel nélkül eltűnsz, és tudom hogy nem a barátaiddal vagy. Telefonon is alig lehet elérni. Én nem akartam igazat adni anyádnak, de már nem tudom mit gondoljak - idegességemben hátrasimítom a hajam. - Mondd már el az igazat! - megrázom a fejem. Nem akarom.

- Miért? Legutóbb is megértőbb voltam, mint az anyád. Lesz még egy gyereked vagy mi? Megint belőtted magad?

- Nem! - vágom rá. Tenyerembe temetem az arcom és próbálok egyenletesen lélegezni. Ez még annál is rosszabb, mint mikor elmondtam Aerát. - Hoseok... sok mindenben segített mostanában és igazából nem olyan bunkó, mint amilyennek mutatja magát. - apám feltartja a kezét, ezzel megakadályozva, hogy folytassam.

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy... - felsóhajt és idegesen végigsimít az arcán. - Mondd, hogy nem veled jár! - amikor nem válaszolok, rám néz. Borzasztóan mérgesnek látszik. - Jimin mondd, hogy nem te vagy a pasija! - emeli fel a hangját. Nem bírok tovább a szemébe nézni. Nyelek egyet, de a gombóc nem tűnik el a torkomból.

- De igen.

- Ugye most csak viccelsz? - kezd torka szakadtából üvöltözni. Biztos Aerát is felkeltette, de remélem most nem jön ki a szobából. - Mégis mi bajod van neked? Milyen hülyeségedet kell még elnéznem? Mit kell tennem ahhoz, hogy felnőj végre és ne kövess el ostobaságokat?! Vagy, vagy most hirtelen buzi lettél? - valahol tudtam, hogy így fog reagálni, pontosan ezért nem mondtam el neki. - Térj már észhez! Vagy komolyan ilyen hülye vagy? Mondj már valamit! - ordítozik közelebb lépve hozzám. Leszegett tekintettel hallgatom végig a mondandóját. Lehet véglegesen elszúrtam. Még sosem mondott ilyeneket, mindig megértőbb volt, mint az anyám. Valószínűleg hagyta felgyűlni a haragját, amit most sikerült magamra szabadítanom. - Tudod mit? Ne kerülj a szemem elé! Én végeztem, érted? Elegem van! - lép hátrébb és bemegy Aerához, gondolom megnyugtatni. Nem akarom, hogy bőgni lásson. Kell egy kis idő. Sűrűket pislogva, igyekszem visszatartani a könnyeimet legalább, addig míg leérek az utcára.

Hoseok pov

Úgy tűnik túl jók a megérzéseim. Tudtam, hogy valami baj lesz ma, de arra számítottam, hogy a szüleim fognak kiakadni. Gyorsan kiszedem apámból Mr. Park hol szállt meg. Csak remélni tudom, hogy Jimin is ott lesz. Biztosan rájött mindenre, hiszen mivel lehetne megmagyarázni azt, hogy Jimin miattam hazudott nekik? Jobb lesz, ha sietek ezért inkább kocsival megyek. Tíz perc alatt odaérek a szállodához, már besötétedett. Kiszállok a kocsiból és gyors léptekkel indulok a bejárat felé, amikor szemem sarkából meglátom Jimint. Először nem is vagyok benne biztos, hogy ő az, mivel a padsor azon felén ül ahová nem világít a lámpa. Rögtön felé indulok. Észre sem vesz, csak beleszív a cigijébe és maga elé bámul. Mikor már mellette állok, akkor veszem észre, hogy könnyes az arca.

- Jimin mi történt?

- Csak amire számítottam. - a hangja rekedt és alig hallom. Biztosan nem akarja bővebben elmesélni és nem akarom zaklatni sem. Leülök mellé.

- Sajnálom. - lehet meg kéne próbálnom felvidítani, de fogalmam sincs hogyan. Az hogy itt ül egyedül a sötétben ráadásul cigizik, annak a jele, hogy nagyon összeveszett az apjával és ez az én hibám. Szörnyű érzés. - Jimin...

- Nem akartam, hogy bőgni láss, de már mindegy ezért megtennéd, hogy itt maradsz velem egy kicsit? - a mondat végére elcsuklik a hangja. Megtörli az arcát a ruhaujjával. Átkarolom a derekát és magamhoz húzom. Ráhajtja a fejét a vállamra és sírni kezd. Még sosem láttam ilyen szomorúnak. Kiveszem a cigit a kezéből és elnyomom.

- Minden rendben lesz. - simogatom a hátát. Miután kisírta magát elhúzódik tőlem és kifújja az orrát.

- Be kell mennem Aeráért. Tizenegykor indul a gépünk, nem akarok a holnapival menni. - más szóval, olyan szinten összevesztek, hogy nem akarnak egy szobában maradni egymással. Ismerős helyzet, amióta elmondtam az apámnak azóta egyszer sem maradtunk kettesben.

- Veletek megyek. - biztos, hogy nem fogom ilyen állapotban egyedül hagyni. Vele kell maradnom.

- Hoseok itt kell maradnod. Alig voltál a családoddal és pár nap múlva a forgatásra kell menned.

- Megszokták már, hogy nem vagyok a közelükben. Ellesznek nélkülem, ne aggódj. A filmet meg lemondom. - elkerekednek a szemei.

- Dehogy mondod le! - csattan fel. - Miattam nem fog tönkremenni a karriered.

- Nem megy tönkre annyitól, hogy ezt az egy filmet most passzolom. Hidd el lesz még elég szerepem, ilyen szexi pasim viszont nem. - mosolyogva szájon puszilom. Elhúzódik és a fejét rázza.

- Kizárt, komolyan Hoseok ha lemondod én... szakítok veled. - felnevetek. Várom, hogy ő is legalább elmosolyodjon, de nem teszi.

- Te most komolyan beszélsz? - kérdem megrökönyödve.

- Ha a karrierednek annyi lenne miattam, akkor előbb utóbb úgyis engem kezdenél hibáztatni miatta és csak az lenne a vége, hogy szakítanánk. És azt nem akarom. Szeretlek. - mielőtt ismét tiltakozhatnék, megcsókol. Átkulcsolja a nyakam, nyelve heves csatát vív az enyémmel. Minden gondolatom elszáll, kivéve a mocskosak. Mosolyogva húzódik el tőlem.

- Én is nagyon szeretlek baby.

- Tudom. - vigyorog. El sem hiszem, hogy egy csókkal sikerült felvidítanom. Összekulcsolom az ujjainkat és bekísérem a szállodába. Az előcsarnokban várom, míg lehozza Aerát. Azt hiszem nem lenne jó, ha az apja most meglátna. Nem sokkal később már a gépen ülünk. Jimin és Aera alszik,  nekem viszont nem jön álom a szememre.