A Jung család

Hoseok pov

Végül sikerült rávennem Jimint, hogy eljöjjön velem Gwangjuba. A repülőn Aera végig az ablakhoz volt tapadva, nagyon tetszett neki a kilátás. Jimin alig tudta rávenni, hogy leszálljon a gépről. Egy kicsit hisztizett is miatta, de aztán vettem neki egy nyalókát amitől abbahagyta és Jimin megnyugtatta, hogy hazafele is repülővel mennek. A Park házaspár bevette a kamusztorit miszerint Taehyungot kísérte el a szüleihez látogatóba. Végül is ennek, csak a fele hazugság. Rossz érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mivel az anyja eléggé minden lében kanál. De itt az ideje a saját anyámmal foglalkoznom, már csak pár lépésre vagyunk a bejárati ajtótól. Megtorpanok.

- Hát, itt vagyunk. - mutatok a házra. Jimin rám mosolyog. Egyik kezével Aera kezét fogja, a másikkal megszorítja az enyémet. Épp becsengetnék, amikor kivágódik az ajtó és Hyejin mosolyogva üdvözöl minket.

- Sziasztok - rögtön ölelgetni kezd. - Biztosan te vagy Jimin. - őt is megöleli, a törpe kicsit meg is lepődik, de aztán mosolyogva viszonozza.

- Örülök, hogy megismerhetem. - Aera közben igyekszik minél jobban az apja mögé bújni. Emlékszem velem is így viselkedett először. Szegényke ilyenkor elég szégyenlős. Hyejin amint meglátja minden figyelmét csak neki szenteli.

- Istenem, milyen kis cukorfalat vagy. - lehajol, hogy közelebbről is szemügyre vegye Aerát, aki ijedten átmenekül mögém. Hyejin mosolyát átveszi az aggodalom. Jimin és én pedig felnevetünk. - Te jó ég, bocsánat. Nem akartam megijeszteni.

- Semmi baj. Először mindig kicsit szégyenlős. - kinyújtja a kezét, de a kislány megrázza a fejét, jelezve hogy esze ágában sincs a nevelőanyám közelébe menni és inkább a nadrágomba kapaszkodva követ minket a házba.

- Hozok innivalót meg egy kis rágcsálnivalót. Hoseok addig kísérd őket a nappaliba és kérlek figyelj a húgodra! - azzal már el is siet a konyhába.

- A húgod is itthon van? - tényleg még nem is látta. Imádom a húgomat. Aerán kívül ő az egyetlen kisgyerek, aki nem megy az agyamra. Ahogy már említettem nem nagyon bírom a kölyköket. Mellkasára téve a kezem megállítom.

- Maradj itt! Csak egy perc.

Jimin pov

Felhúzott szemöldökkel figyelem ahogy eltűnik egy ajtó mögött. Aera érdeklődve néz körül és már nyújtja a kezét egy elég drágának tűnő gésaszobor felé.

- Kicsim ahhoz nem szabad hozzányúlni. - suttogom neki. Igazából fogalmam sincs miért suttogok, de nem akarok rossz benyomást kelteni Mrs. Jungban azzal, hogy Aera eltör valamit.

- Itt is vagyunk - jelenik meg Hoseok az ajtóban a karjában egy kislánnyal. Lila masnis csattal két kis copfba van fogva a haja. Kék szoknyácskában van, az arca pedig még mindig kisbabásan pufi. - Ő a kishúgom Haesoo.

- De cuki vagy - elolvadok, annyira édes. Tudom, hogy Aera is nemrég volt csak ilyen kicsi, de akkor is úgy érzem már legalább tíz év eltelt azóta. - Megfoghatom?

- Persze. - Hoseok nagyon óvatosan átadja nekem, mintha félne, hogy leejti még mielőtt én elérném. Ringatni kezdem a karomban.

- Istenem még mindig olyan kisbaba illata van - Hoseok elég furcsán néz rám, ezért magyarázkodni kezdek. - Tudod, olyan babahintőpor meg szappan. - felnevet.

- Látom megismerkedtetek Haesooval. - lép mellém Mrs. Jung egy tálcával a kezében. Hoseok rögtön átveszi tőle és leteszi a nappali asztalára. Haesooval a karomban leülök a kanapéra, Hoseok mellém Aerával az ölében, Mrs. Jung pedig a fotelba.

- Igen, nagyon cuki. Nézd csak, pár éve még te is ilyen pici voltál - fordulok kislányom felé, már szinte könnyekkel a szememben. Persze igyekszem visszatartani őket és remélem senki nem veszi észre. Aera megsimogatja a kislány haját. - Aranyos? - bólint. Mrs. Jung elmosolyodik.

- Milyen nagy lány már. Óvodás, igaz?

- Igen, de már csak pár évig, aztán jöhet a suli. - simítok végig kislányom haján.

- Hamarosan már nekem is gondolkodnom kéne melyik óvodába iratom be, de olyan nehéz elengedni.

- Túlságosan félted. - rázza meg a fejét Hoseok.

- Én megértem és ne aggódjon egy idő után könnyebb lesz. Nem messze innen van egy óvoda, elég jó híre van és körbe lehet nézni mielőtt beíratná. - Mrs. Jung szemei felcsillannak.

- Körbe lehet nézni? - bólogatok. - Az jó lenne, már csak rá kell vennem az apádat.

- Én elkísérhetem, ha szeretné.

- Tényleg megtennéd? De csak, ha nem gond.

- Ugyan, dehogy. Szóljon nyugodtan, hogy mikor szeretne menni. - mosolygok rá. Így legalább lesz rá ideje, hogy megkedveljen. Ha már járunk, jóban akarok lenni Hoseok szüleivel.

- Köszönöm. - viszonozza a mosolyomat. Már legalább egy órája beszélgetünk, Hyejin gyerekkori képeket mutat Hoseokról, Haesoo pedig elaludt a karomban. Épp arról beszélünk, mikor lenne jó mindkettőnknek az óvodalátogatás, amikor becsapódik egy ajtó.

- Hyejin megjöttem! Találd ki kivel találkoztam! - ez biztosan Hoseok apja lesz. Aera aki eddig a földön játszott Haesoo építőkockáival rögtön hozzám fut. Átadom Hyejinnek az alvó kislányt és Hoseokra pillantok, aki mióta itt vagyunk, most először tűnik idegesnek.

- Szia drágám - Hyejin mosolyogva megy üdvözölni a férjét, mi pedig Hoseokkal az ajtóban várunk. Mrs. Jung kicsit pipiskedve puszit nyom a férfi arcára. Mr. Jung még a fiánál is legalább fél fejjel magasabb, ezt leszámítva viszont Hoseok kiköpött mása, csak idősebb kiadásban. Áll mögötte még valaki, akinek nem látom tisztán az arcát.

- Szia, nézd csak ki van itt! Ő a régi osztálytársam, akiről beszéltem, a szállodaigazgató. - mosolyog Hoseok apja és arrébb lép az útból, hogy a férfi is beljebb jöhessen. Megszédülök, a rosszullét kerülget, ahogy meglátom ki az új vendég. Aera elmosolyodik és már indulna az ajtó felé, de időben megragadom a kezét.

- Nagyp... - befogom a száját és gyorsan visszamegyek a szobába. Majd kiugrik a szívem. Hoseok is ijedten vonul vissza és becsapja az ajtót.

- Mit keres itt az apád?! - suttogja.

Hoseok pov

Jimin arca falfehérre vált, teljesen eluralkodott rajta a pánik. Először nem is reagál semmit a kérdésemre és még mindig befogja Aera száját.

- Picur, most játszunk egy játékot, az a lényeg, hogy a nagypapa ne vegyen észre se téged, se apukádat. - magyarázom neki és lefejtem róla Jimin ujjait.

- De miért nem láthat meg? - suttogja.

- Hát tudod... apukád kicsit füllentett, ezért a nagypapa nem tudja, hogy itt van. - nem mondhatom el neki, hogy azért mert még nem tudják, hogy meleg és teljesen kiakadnának. Azt még nem értené meg. Az apjára néz, aki a kanapéra rogyva mereven az ajtót bámulja és kicsit kapkodva veszi a levegőt.

- Kicsim, figyelj ide - guggolok elé és megfogom a kezét. - Én most kimegyek. Ha szerencsénk van anya még nem szólta el magát.

- Szerencsénk Hoseok? Hogy a fran... - befogja Aera fülét. - Hogy a francba lenne szerencsénk, amikor itt az apám?! - ez rosszabb, mint hittem. Tényleg nagyon ki van akadva.

- Megpróbálom elterelni a figyelmét, míg kimentek a házból. - azzal feltépem az ajtót és kiviharzom. Épp nagyban nevetnek valamin.

- Mesélnie kell még! Drágám el sem hiszem, hogy ilyeneket csináltál. - nevet az anyám. Mr. Park vesz észre először, meglepődve nézi ahogy a szüleim mellett megállok.

- Jó napot. - mosolygok, mintha nem lenne rohadt nagy baj és a helyzet sem lenne kínos.

- Fiam már hazaértél? - lepődik meg az apám. - Ő itt Park Seojoon, egy volt osztálytársam.

- Már ismerjük egymást Hoseokkal. - mosolyog apámra.

- Igen, tényleg. Nem ülünk le inkább az étkezőbe? Biztos fáradt vagy és Mr. Park is. - azzal húzni kezdem anyámat az étkező felé. Szerencsére a többiek is követnek.

- Mi ütött beléd Hoseok? Nem szoktál ilyen udvarias lenni. - lepődik meg az apám. Hyejin mindent tudóan elmosolyodik.

- Az új fiúja nagyon jó hatással van rá - jaj ne, nem beszélhet Jiminről! - Miért hagyt...

- Hozz egy kis frissítőt, addig lefektetem Haesoot! - vágok közbe. Átveszem tőle a húgomat, őt pedig a konyha felé húzom, ami pont az ellenkező irányban van a nappalival.

- Hos...

- Lefektetem! - a lehető leghangtalanabbul visszafutok a nappaliba és szólok Jiminnek, hogy tiszta a terep. Kikísérem.

- Köszönöm! Majd felhívlak. - a karjába kapja Aerát és elindul.

- Vigyázz az úton!

- Tényleg mennem kell, csak beugrottam köszönni. - gyorsan becsukom az ajtót, még épp időben ahhoz, hogy Seojoon ne lássa meg Jiminéket.

- Biztosan nem marad még? Hiszen olyan régen látták egymást. - próbálom marasztalni, de legnagyobb rémületemre az ablakon néz kifelé. Abban a pillanatban tudom, hogy meglátta őket. Rámosolyog apára, de látom, hogy ez csak műmosoly.

- Mennem kell, majd máskor bepótoljuk. - majd még mielőtt bármit is tehetnék, már ki is megy az ajtón.

Jimin pov

- Jimin? - hallom meg az apám hangját a hátam mögött. Földbe gyökerezik a lábam. Pedig már befordultam a sarkon is. Hogy lehet ez? Miért kellett meglátnia? Aerát letéve lassan, tényleg nagyon lassan megfordulok.

- Apa.

- Nagypapa - öleli át kislányom.