Sziasztok, köszi hogy ennyien olvastok! ❤❤ Tudom ez a fejezet elég rövid lett, de legközelebb megpróbálok hosszabbat hozni. ☺

Családi viszonyok

Hoseok pov

Jiminnek letelt a szabadsága, nekem viszont van pár nap szünetem. Befejeztük a forgatást, már csak át kell nézniük, hogy nem kell-e újraforgatni valamit, aztán mehetek haza. Egy hét otthon és indulhatok a következő forgatási helyszínre Jejura. Remélem ezúttal beválik a távkapcsolat, eddig nem volt vele sok sikerem, viszont őt nem akarom elveszíteni. Valószínűleg óránként zaklatni fogom, e-mailekkel, telefonon vagy kakaotalkon. Őszintén szólva aggódom, hogy majd eltávolodunk. Aera is hiányozni fog, lassan olyan mintha a saját lányom lenne. Imádom a kiscsajt. Épp elhatározom, hogy felkelek végre az ágyból, amikor csörögni kezd a telefonom.

- Szia anya. Mi újság? - igazából nem az anyám. Hyejin a dadusomon volt kiskoromban, de mint kiderült nem csak engem dajkált, hanem az apámat is. Először gyűlöltem őket, de mára már megbocsátottam nekik. Az anyám tízéves koromban megelégelte a dolgot és lelépett, azóta sem láttam. Tudom, hogy apámmal már a megcsalás előtt sem jöttek ki jól egymással. Hyejin igazából mindig többet törődött velem, mint az édesanyám.

- Szia, csak azt akartam megkérdezni, hogy szombaton hazaérsz-e ebédre, mert akkor főzök valami finomat.

- Nem tudom. Ha semmit sem kell újravenni, akkor igen. - bár azt hiszem ameddig csak lehet itt maradok. Szóval lehet a legutolsó géppel kéne mennem. Előtte még elbúcsúzom Aerától és megszeretgetem Jimint.

- Na és mikor mutatod be? - lefagyok. Micsoda? De hát nem mondtam el neki, hogy járok valakivel. Tudnak róla, hogy biszex vagyok és nagyjából már apa is megbarátkozott a gondolattal, de ha megtudnák, hogy van egy gyereke nem tudom hogyan reagálnának.

- Mi? Miről beszélsz? - nevetek fel idegesen, ezt biztos ő is hallja. Túl jól ismer.

- Ugyan már Hoseok, ha nem lenne senkid gyakrabban hívtál volna. Vagyis ez most komoly. - hallom a hangján, hogy mosolyog. - Miért rejtegeted ennyire? Talán nem néz ki jól?

- Dehogyisnem, ő imádni való! - csattanok fel, majd kedvem támad fejbe vágni magam. Nem hiszem el, belesétáltam a csapdájába. Hyejin felnevet.

- Nem gondoltam komolyan ne aggódj. Biztosan nagyon aranyos. Be kell mutatnod! - halántékomat masszírozva felsóhajtok.

- Majd megbeszélem vele, de készítsd fel apát, jó? Légyszi.

- Tudod, hogy már az sem zavarja, ha fiú. Biztos nem lesz gond. - bárcsak ilyen egyszerű lenne. Hogyan kéne rávennem Jimint, hogy eljöjjön velem? Aerát is vinnünk kéne? Annak ellenére, hogy a múltkori látogatás a szüleinél jól ment, még mindig nem szívesen hagyja egyedül velük.

- Nem csak az a baj, hogy fiú.

- Jól van - nyújtja el a szót. - ezt kifejtenéd bővebben?

- Hát tudod... lehet, hogy van egy gyereke? - viszem feljebb a hangsúlyt, így inkább hangzik kérdésnek, mint kijelentésnek.

- Igen, ez már lehet gond, de megoldjuk. És jól kijössz a gyerekkel, mennyi idős vagy inkább mennyi idősek? - bombáz azonnal a kérdéseivel.

- Jimin huszonkettő, Aera pedig öt lesz a jövő hónapban és igen, jól elvagyok velük. Kicsit olyan érzés, mintha az apaságra gyakorolnék. - mosolyodom el. Csak remélni tudom, hogy az anyám nem akad ki azon, hogy ugyanannyi idősek vagyunk, de neki már van egy gyereke.

- De ugye nem az ötévessel jársz? - felnevetek. Remélem az apám is ilyen lazán fogadja majd a hírt.

- Egyelőre még az apjára bukom. De most komolyan, akkor beszélsz apával?

- Persze. Viszont most gondolkodnom kell, hogy hozzam fel a témát, szóval most mennem kell. Puszi.

- Imádlak anya. Szia. - sóhajtva visszahanyatlom a párnák közé. Most már csak a törpével kell beszélnem. Meg is keresem a számát és felhívom. Két csengés után fel is veszi.

- Halló Park Jimin beszél. - elmosolyodom. Milyen kis hivatalos hangnem. Biztosan nem nézte meg ki hívja. A háttérben hallom Aera hangját is. Nem akartam még bemutatni őket a szüleimnek és egy kis részem reméli, hogy nemet fog mondani az invitálásra. Viszont mégis örülnék, ha igent mondana. Saját magamon sem tudok kiigazodni.

- Szia baby.

Jimin pov

- Akkor eljössz velem? Ha szerencsénk van az apám nem lesz otthon. Aerát is elvigyük? Szerinted vegyek nekik ajándékot? Attól talán megenyhülnek kicsit. - Hoseok már szinte hiperventillál. Alig vesz levegőt és már attól félek el fog ájulni. Vállára fogok és magam felé fordítva kicsit megszorítom.

- Szívem nyugodj meg! Minden rendben lesz. Előbb utóbb. - elmosolyodom. Hoseok végre lassabban veszi a levegőt és bólogat.

- Igenh. Igazad van, bocs. - mély levegőt vesz, majd lassan kifújja.

- Miért izgulsz ennyire? Nem muszáj már most bemutatnod nekik, ugye tudod? Még én sem mondtam el a szüleimnek, hogy... hogy - na jó, már én is kezdek egyre idegesebb lenni. Ez ugye nem azt jelenti, hogy nekem is színt kell vallanom? Még nem vagyok felkészülve rá. Egek!

- A nevelőanyám ragaszkodik hozzá. Valahogy rájött, hogy van valakim. Igazság szerint ő már mindent tud, csak az apám miatt aggódom. Nem fogadta valami könnyen, hogy a pasik is bejönnek és őszintén fogalmam sincs, hogyan fog reagálni, ha megtudja, hogy már van gyereked.

- Így már értem - a helyében én is ideges lennék, de várjunk csak! Mi? - A nevelőanyád? - én erről miért nem tudtam semmit? Már két hónapja - jó, igazából csak egy, mert előtte csak dugtunk - együtt vagyunk és még sosem mondta, hogy a szülei nincsenek jóban. Egyáltalán nem beszélt a családjáról. Hoseok halványan, bocsánatkérően elmosolyodik.

- A szüleim sosem jöttek ki valami jól. Hétéves voltam, amikor az apám megcsalta anyámat a dadámmal, aki most a nevelőanyám. Röviden ennyi. - vigyorog rám. Kicsit ledöbbenek, sosem említette, hogy a szülei elváltak azt meg főleg nem, hogy az apja megcsalta az anyját.

- Sajnálom. - végigsimítok a hátán.

- Semmi baj. Hyejin mindig is többet törődött velem, mint a szüleim. Szóval... - felsóhajt. - Szóval most akkor benne vagy, hogy eljössz velem? Ja igen, van egy húgom is. Két éves, szerintem Aera ellenne vele, úgyhogy elvihetnénk őt is.

- Nem is tudom. Nem lenne az túl sok egyszerre? Azt mondtad az apád nem fogadná jól. - ellenkezem. Őszintén szólva aggódom. Ki tudja mennyire fog elfajulni a helyzet. Nem akarom, hogy a lányom a szemtanúja legyen egy ilyen veszekedésnek.

- Ne aggódj törpe - húz magához és puszit ad a homlokomra. - az apám sokat ad a látszatra. Ha mérges is lesz, előtted elő fogja adni a tökéletes, megértő apát. Nem fog kiabálni. - mosolyog megnyugtatóan, de ettől csak még idegesebb leszek. Nem akarom, hogy miattam összevesszenek. - Kérlek! - mereszt rám hatalmas kiskutyaszemeket, amiknek nem tudok ellentmondani. Felsóhajtok.

- Oké, benne vagyok. Viszont őszintén el kell majd mondanod az apád mit gondol rólunk - Hoseok rám vigyorog. Szigorúan feltartom a mutatóujjam - De még el kell kéredzkednem a munkából és mivel még nem nem mondtam el a szüleimnek, ki kell találnom valami kifogást.

- Azt mondtad Tae már tudja. Mi lenne, ha azt mondanád nekik, hogy elmész vele meglátogatni a szüleit. Jóban vagy velük, nem? - elgondolkodom. Igen, ez tényleg működhet.

- Nem is rossz ötlet. Többre is vihetted volna a színészetnél. - cukkolom, mire sértődött arcot vág, de látszik hogy csak megjátssza.

- Ezt még nagyon megbánod. - ijesztően gonosz mosolyra húzza a száját, majd hirtelen felkap és a háló felé indul. Szerencse, hogy Aera még az óvodában van.