Látogatás

Jimin pov

Örülnöm kéne, hogy végre egy hétig szabadságon lehetek, de most inkább rohadtul felhúz, mivel így semmi sincs ami lefoglalná a gondolataimat. Hoseokot sem használhatom fel állandóan, ezért úgy döntök inkább elmegyek futni. Bedugom a fülhallgatót a fülembe és elindítom az egyik válogatás listámat. Lassú kocogásba kezdek, majd fokozatosan gyorsítok. Ma nem a szokásos úton megyek, ahelyett hogy balra fordulnék elindulok jobbra. Ez egy sokkal nyugodtabb környék csak pár ember sétál el mellettem a kutyájával vagy épp a barátaival. Szerencsére egy kisgyerekes szülőt sem látok, pont ezért jöttem erre. Aera borzalmasan hiányzik, per pillanat gyűlölöm a szüleimet, fogalmuk sincs róla mennyire szeretem a gyerekemet és nem tennék semmi olyat amivel veszélybe sodornám. Persze ők ezt képtelenek megérteni, hiszen gyerekkoromban alig voltak velem. Mikor már kezdek fáradni megfordulok és egészen a házamig futok. Jasmine rögtön farok csóválva szimatol a kapunál.

- Szia szépségem. - kinyitom az ajtót és megsimogatom a kutyámat. Kint maradok vele egy darabig játszani, eldobom a labdáját és mivel még nem tanulta meg hogy visszahozza, ezért utána kell mennem és elvenni tőle. Ezt eljátsszuk párszor, de egy idő után megunom meg elfáradtam a futástól is. Még egyszer megpaskolom a fejét és bemegyek a házba hogy fürödjek. Éhes is vagyok, lehet főznöm kéne valamit. A hálóban keresek magamnak tiszta ruhákat, majd átmegyek a fürdőbe. Megengedem a meleg vizet a kádnál és nyomok bele tusfürdőt, pont abban a pillanatban megszólal a csengő. Bárki is az, a legjobbkor tud beállítani. Vagy a családom lesz vagy valamelyik barátom, bár ha szabadságon vagyok az első pár napban mindig békén hagynak. Ahogy kinyitom az ajtót eléggé meglepődöm, hiszen egy olyan ember áll a házam előtt akire végképp nem számítottam.

- Hoseok? - igaz a nap a szemembe süt, de biztos vagyok benne hogy ő az. - Gyere be - intek neki. - Megfogom a kutyát.

Teszem hozzá, ahogy eszembe jut mennyire fél tőle.

- Nem félek a kutyától. - elmosolyodom. Ja persze, tudja ki hiszi el! Megfogom Jast a nyakörvénél fogva és megvárom míg vendégem befárad a házamba, majd becsukom utána az ajtót. Aztán végig nézek magamon, tiszta izzadt vagyok a futástól.

- Nem számítottam vendégekre, szóval bocs... - mentegetőzöm.

- Ja, lefutottad a maratont vagy mi? - vigyorog és lassan végigmér. Azt hiszem tetszik neki a látvány.

- Azt még nem, de igen futni voltam. - nevetek a hülyeségén.

- Csak szólnod kell és szívesen segítek ledolgozni a reggeli chips evést. - vigyorog egyre szélesebben. Szemét dolog tőle, hogy ezt felhozza, csak egyszer fordult elő.

- Haha nagyon vicces vagy. - forgatom a szemem és bemegyek a fürdőbe, majd az ajtóban megállok és szembe fordulok vele.

- Tudom, de a viccet félretéve úgy tűnik pont jókor jöttem a közös zuhanyhoz. - kacsint rám perverzen.

- Álmodozz csak. - csapom be az ajtót, főleg hogy nem is zuhanyozni készültem. Ilyenkor inkább a kádban fürdök, sokkal jobban ellazít. Már több mint a kád fele megtelt, így elzárom a csapot. Nem is tudom talán tényleg engednem kéne neki, még soha nem fürödtem együtt senkivel. Viszont ha behívom biztosan arra gondolna, hogy le akarok feküdni vele, de ahhoz most semmi kedvem. Kinyitom az ajtót, Hoseok még mindig ott áll.

- Na jó bejöhetsz, de nem fogunk szexelni. - nézek rá szigorúan. Elégedetten rám mosolyog.

- De a csók megengedett.

- Igen - pólóm aljához nyúlok hogy levegyem, de Hoseok magához húz és megcsókol. Őszintén fogalmam sincs milyen kapcsolatban vagyunk most, de tetszik. Eltolja a kezemet és ő maga veszi le a pólómat, viszont hihetetlenül lassan amitől kezdek beindulni. Végig a szemembe néz, ujjai pedig körkörösen simogatják a derekamat. - Hoseok komolyan mondtam, most nem akarom.

- Próbálkozni azért szabad - feleli, de elenged és várakozva néz rám, majd felemeli a kezeit. Egy szemforgatás kíséretében megszabadítom a felsőjétől. Végül a többi ruhámat is leveszi, majd fejével a kád felé bök. - Szállj be!

Teljesítem is a parancsát, hátradőlök és élvezem a kellemesen meleg víz simogatását. Végig nézem ahogy Hoseok megszabadul a ruháitól. Milyen szép teste van. Jó annyira nem izmos a felsőteste, de nekem pont ezért tetszik. A hasa így is feszes, a fenekéről már nem is beszélve.

- Ne érts félre tetszik ahogy bámulsz, de ha még sokáig csinálod semmiképp nem kerülhetjük el a szexet. - francba észre sem vettem, hogy ilyen régóta nézem. Előrébb csúszok a kádban, ő pedig beül mögém és átölel. Jólesően felsóhajt. - Sokkal jobb mint egyedül fürödni.

- Bár kevesebb a hely - mosolyodom el. - Lehet vennem kéne egy nagyobb kádat.

Lehunyt szemmel nekidőlök a mellkasának és fejemet elfordítva nyakára csókolok. Ekkor tűnik fel mit mondtam. Francba ez úgy hangzott mintha hosszútávra tervezném a kapcsolatunkat, de nem tudom ő hogy érez irántam. Hogy lehetek ilyen hülye?

- Egyetértek. Nem baj hogy idejöttem, mármint szabadságon vagy gondolom pihenni akarsz? - igazából, ha nem jött volna át egész nap csak takarítottam volna, hogy lefoglaljam magam, szóval örülök neki. Összefűzöm az ujjainkat.

- Hát ha nem idegesítesz fel akkor nem baj - gonosz vigyor kúszik az arcomra. - de valld csak be hiányoztam, mi? - cukkolom, a helyemben ő is ezt tenné.

- Nem is bírtam volna ki még egy tizedmásodpercet sem nélküled - feleli olyan hangon mint a szappanoperákban a férfiak egy nyálas szerelmi jelenetben, majd hüppögő hangokat ad ki mintha sírna. - Jimin tudnod kell egész életemben csak rád vártam - felnevetek.

- Hülye vagy. - csapok gyengéden a kezére.

- Elutasítasz? De hiszen olyan boldogok voltunk, meg akartam kérni a kezed! - emeli fel a hangját kétségbeesve és szorosabban ölel magához. Röhögve igyekszem kiszabadulni a karjai közül, de továbbra sem enged csak egyre hangosabbra veszi a mű sírását.

- Ne már, engedj el!

- Csak ha megcsókolsz. - komolyodik meg és sokkal gyengédebben ölel. Amennyire csak tudok hátrafordulok és számat az övére tapasztom. Kezdem egyre jobban megkedvelni ezt a hülyét. Nem tudom hogy szándékosan csinálta e, de sikerült felvidítania. A fürdés után nekiállunk főzni, természetesen próbál kibújni a feladat alól, de nem engedem neki.

- De Jimin komolyan mondtam, ha olyat eszel amit én főzök a kórházban fogsz kikötni, mármint jó esetben. - elé állok és bevetem azt a szigorú nézésem amit kislányomnál is.

- Egy okkal több hogy megtanulj főzni valamit, majd én mondom mit csinálj. Először is vágd össze a zöldségeket.

Persze már öt perc elteltével legalább három helyen elvágja a kezét, a zöldségek fele pedig valahogy a földön köt ki. Mentegetőzik pár sort, hogy ő megmondta, de még mindig nem adom fel. Keverni csak tud, ezért a tűzhely mellé állítom hogy kevergesse a párolódó zöldségeket. Nem is hagynám ott sokáig, de megszólal a telefonom. Átmegyek érte a nappaliba, az anyám keres.

- Tessék? - nem ez lenne az első szavam hozzá, de nem akarom hogy ordibáljon velem. A háttérben hallom hogy Aera sír, vagyis inkább hisztizik. Majdnem felnevetek, ahogy hallom elég rendesen rázendített.

- Jimin? Mit szoktál csinálni hogy lenyugtasd? Már majdnem fél órája ezt csinálja.

- Nem tudom, oldd meg. Bocs, de épp most lőttem be magam, szóval mennem kell. - azzal kinyomom a hívást. Nem aggódom, mert egyértelműen csak hisztis kedvében van, amit nem csodálok az anyám elég idegesítő.

- Szerintem halasszuk el a kajacsinálást. - bújik hozzám hátulról Hoseok. Elfolytok egy mosolyt.

- Odaégetted, igaz?

- Bocsánat - meg is csapja az orromat a szag. - Jóvá teszem.

Nyakamat kezdi csókokkal behinteni, fentről lefelé haladva. Oldalra döntöm a fejem hogy jobban hozzám férjen. Benyúl a pólóm alá és végigsimít a hasamon.

- Szóval már elkezdtél megbocsátani? - kérdezi két puszi közben.

- Miért már elkezdted jóvátenni? - húzom, tudom hogy ettől begyorsítja majd az eseményeket pont ezért mondtam. Ahogy számítottam is rá megfordít és ajkaimat kezdi szívogatni. Nemsokára már az ágyban találom magam ezúttal Hoseok az ágytámlának dönti a hátát, én pedig fölé térdelek, így ma én vagyok felül. Férfiasságára ereszkedem, ahogy megérzem őt magamban elakad a lélegzetem. Először persze fáj, de mindig tekintettel van rám és megvárja míg hozzászokom.

- Olyan szűk vagy. - nyög fel, ahogy lassan mozogni kezdek. Csípőmre fogva segít a mozgásban, kezemmel megtámaszkodom térdén. Mellkasomat és nyakamat kezdi csókolgatni. Pedig ma tényleg nem terveztem hogy lefekszem vele, de úgy látszik a sors nem így akarta. Más szögben ereszkedem vissza sikeresen megtalálva gyönyörközpontom. Fejem hátravetve hangosan felnyögök.

- Hoseok!- csúszik ki a számon.

- Jimin! - csapódik be egy ajtó és anyám mérges hangja szűrődik be a szobába a lányom sírásával keveredve. Ez rögtön kijózanít mindkettőnket, egy pillanatra összenézünk Hoseokkal.

- Picsába! - lemászom róla és öltözni kezdek, közben hozzávágom az alsónadrágját. - A rohadt... - elharapom az újabb káromkodást.

- Jimin most azonnal gyere ide! - üvölti az anyám. Felveszek egy hosszított bő felsőt, ami remélhetőleg elfedi már lankadó tagomat, majd ijedten kezdem Hoseokot az ablak felé löködni. Istenem add hogy az anyám ne jöjjön be! Fohászkodom az éghez.

- Húzz már el! - suttogom idegesen Hoseoknak.

- Az ablakon?

- Igen baszd meg, az ablakon! - kiszóróm a maradék ruháját és szép szóval mondva kilököm őt az ablakon. Még jó hogy van ott egy bokor, ami felfogja a esését. - Basszus, jól vagy? - felmutatja a hüvelykujját, anyám épp ezt a pillanatot választja, hogy betörjön a szobámba.

- Te süket vagy? - becsapom az ablakot és felé fordulok. - Mit csinálsz?

- Fu...futottam és kinyitottam... de így meg hideg van. - magyarázom és gyorsan közelebb lépek hozzá, hogy eszébe se jusson az ablak közelébe menni. - Miért sírsz kicsim? - hajolok le kislányomhoz, aki hozzám bújik és már kezd is megnyugodni. Anyám homlok ráncolva néz még mindig kifelé. - Menjünk, csinálok valamit enni!

Fogom kézen kislányomat, őt pedig elkezdem az ajtó felé tolni. Remélem annak az idiótának nem esett baja.