Most azt hiszem robbantok egy bombát, de már ideje megtudni pár dolgot Jimin múltjáról. :)

A múlt kísértete

Jimin pov

Az utóbbi négy napban egy idegroncs lettem, már két napja nem látogattam meg a lányomat sem. Telefonon mertem csak felhívni, nem hiszem hogy szemtől szembe el tudnám játszani hogy minden rendben van. Ráadásul a felgyülemlett feszültségem Hoseokon vezetem le. Fogalmam sincs miért pont őt használom fel hogy lenyugtasson, de már nem is érdekel. Most is épp az ő szobájában vagyok és lehunyt szemmel hallgatom a szívverését, valamiért megnyugtat. Ő közben az oldalamat és a vállamat simogatja, a másik keze után nyúlok és hosszú ujjaival kezdek játszadozni. Napok óta próbálja kiszedni belőlem mi történt és azt hiszem lassan el kell mondanom neki. Nem játszadozhatok vele tovább.

- Fáradtnak tűnsz. - felsóhajtok és egybefűzöm ujjainkat.

- Mert az is vagyok. - minden energiámat próbálom a munkámba és az együttléteinkbe fojtani, nehogy valami baromságot csináljak. - Hoseok.

- Hm?

- Ma nem kérdezted meg mi történt. - mosolyodom el. Keze megáll pár pillanatra, de aztán tovább simogat.

- Későbbre tartogattam, de ha már szóba került... - befejezetlenül hagyja a mondatot. - Aera az anyjánál van? Tudom hogy nincs hozzá közöm, de már egy ideje nem láttam. - kislányom említésére gombóc költözik a torkomba. Nyelek párat, de nem akar eltűnni.

- A szüleimnél van és egy ideig nem is engedik haza velem. - nem látom az arckifejezését, de nem valami biztató ez a hirtelen beállt csend. Felül, így el kell húzódnom tőle. Zavarodottan néz rám.

- Miért, mi történt? - mosolyt erőltetek az arcomra.

- A lényeg hogy jó okuk van rá, már ha igaz lenne.

- Hogy lenne rá jó okuk, te vagy az apja! - feleli mérgesen.

- Hoseok nem tudod miket csináltam mielőtt Aera megszületett. Nem mindig voltam ilyen, a te szavaiddal élve jó kisfiú. - hasra fordulok, karjaimmal átölelem a párnát és ráhajtom a fejem.

- Á a lázadó korszakodról van szó? - mosolyog rám felhúzogatva a szemöldökeit.

- Az anyám így nevezi? - vicces, én inkább züllött időszaknak nevezném vagy valami hasonló.

- Mesélj róla! - visszadől az ágyba és felkönyököl, arcát a kezére támasztja. Biztatón rám mosolyog és hátamat kezdi gyengéden simogatni. Lehunyom a szemem és a keze mozgására koncentrálok. Nagyon jól esik az érintése, lehet ezért érzek rá késztetést hogy elmeséljek neki minden szarságot amit csináltam.

- Nem valami szép történet. - felnyitom pilláimat, majd inkább elfordítom a fejem hogy ne kelljen a szemébe néznem. - De ha ennyire szeretnéd elmondom, cserébe viszont ne hagyd abba amit most csinálsz. - felnevet.

- Oké. Itt is jó lesz? - lejjebb vándorol a keze és fenekemet kezdi tapizni. Csuklójára fogok.

- Ne perverzkedj, majd ha a mondanivalóm után is ezt szeretnéd lehet róla szó, de előbb hallgass végig. - kezét visszacsúsztatja a hátamra.

- Hallgatlak. - nagy levegőt veszek és lassan kifújom.

- Amint tudod elég zűrös tinédzserkorom volt. - elhallgatok. Biztosan el akarom neki mondani? Még senkinek sem mondtam el soha. Az a kevés ember aki tud róla, csak azért tudja mert mellettem voltak akkoriban.

- Kérlek folytasd. - a vállamra puszil.

- A szüleim rengeteget dolgoztak, szinte mindig elutaztak engem meg általában lepasszoltak egy dadának. Ne értsd félre ennek ellenére nagyon jó szülők. Nem tehettek róla, hogy annyit kellet távol lenniük. - nyelek egyet. Olyan mintha megint gyerek lennék. Emlékszem milyen sokszor voltam magányos, pedig akik vigyáztak rám próbáltak felvidítani, de nem igazán sikerült nekik. Hoseok közelebb húzódik hozzám. - Önző voltam és utáltam őket, amiért nem voltak mellettem. Általános végén elmentem egy buliba és életemben először elszívtam egy cigit, persze szépen lassan rászoktam. Néha még mindig elszívok egy szálat, megnyugtat. Egyre rosszabb társaságba kerültem és a középiskolában sokat lógtam az órákról. Ki is rúgtak miatta, a szüleim nagyjából akkor kezdték észrevenni hogy baj van. De akkor már késő volt, drogozni is elkezdtem. Jó érzés volt kiütni magam és megfeledkezni mindenről. Boldog voltam és tartoztam valahova vagyis azt hittem. Állandóan veszekedtünk a szüleimmel. - Veszek pár mély levegőt. Nem gondoltam volna hogy ilyen nehéz lesz erről beszélni. - Egyszer úgy kiütöttem magam, hogy napokig nem találtak, azt sem tudom mit csináltam abban a pár napban. Volt egy barátnőm, sokszor együtt lőttük be magunkat és nem sokkal később kiderült, hogy terhes. Még nálam is több szert használt. A szülei vallásosak voltak, nem engedték hogy abortuszt csináltasson. Mikor megtudtam hogy terhes azonnal kijózanodtam, én akartam a babát, nem akartam hogy a gyerekemet idegenek neveljék fel. Anya és apa viszont őrjöngtek és a fejemhez vágták hogy egy lecsúszott drogos vagyok, aki még magáról sem tud gondoskodni, nemhogy egy gyerekről. - keserűen felnevetek. - Be akartam bizonyítani, hogy tévednek ezért végigcsináltam az elvonót. Még a szülés előtt kiengedtek, két hónap volt hátra a terhességből, de mivel Aera anyját nem érdekelte hogy állapotos természetesen a füves cigit nem tette le meg még ki tudja mit használt, ezért koraszülött lett. Csoda, hogy ennek ellenére egészséges.

Igyekszem visszatérni a valóságba. Olyan mintha megint átéltem volna mindent, borzalmasan érzem magam.

- Anya azt hiszi... azt hiszi megint rászoktam, ezért nem engedi Aerát a közelembe. - nem merek Hoseok felé fordulni, még nem akarom tudni milyen arcot vág. Mi van ha még szánalmasabbnak tart mint eddig?

- Miből gondolja? - kérdezi halkan szinte alig értem. Az egyetlen biztató dolog, hogy még mindig nem húzódott el tőlem.

- Azt mondta furcsán és erőszakosan viselkedem. - keze megáll a mozgásban és valami furcsa hangot hallat. Összevont szemöldökkel fordulok felé. - Te most kiröhögsz? - alig bírja visszafojtani a nevetését.

- Nem, dehogyis. Nem rajtad röhögök, csak azon amit Minah mondott. Tényleg néha erőszakos vagy de akkor is nevetséges, hogy ezért gyanakszik rád.

- Az nem volt valami vicces mikor vizeletmintát kellett adnom neki, csakhogy elhiggye az igazat mondom. - Hoseok arcáról rögtön lehervad a mosoly.

- Jézusom, komolyan? - hátat fordítok neki, mivel nincs rajtam ruha kezdek fázni, ezért feljebb húzom magamon a takarót. - Ne haragudj! - csókot ad a nyakamra és hasamra simítva tenyerét teljesen a hátamnak préselődik. Ujjaimat összefűzöm az övéivel.

- Fáradt vagyok. Zavarna, ha ma itt aludnék? - hüvelykujjával cirógatja a kezem.

- Dehogyis. Maradj nyugodtan.

Hoseok pov

Elmondani nem tudom mennyire ledöbbentett, amit Jimin mesélt. Olyan boldog családnak tűntek, sosem hittem volna hogy ilyen sötét dolgok lapulnak a felszín alatt. Mégis örülök, hogy megbízott bennem annyira, hogy beszéljen a múltjáról. Eddig is tiszteltem, hogy nem adta örökbe Aerát annak ellenére milyen fiatalon lett apa, de most hogy tudom miatta sikerült leszoknia a drogokról azt hiszem csak még jobban csodálom. Hihetetlen, sosem néztem volna ki belőle, hogy ilyen dolgokat csinált, tényleg apuci és anyuci jó kisfiának tűnt, de ezek szerint a látszat csal. Biztosan a családjának sem lehetett könnyű, de Minah tényleg túl messzire ment, nem szakíthatja el a gyerekétől. Jimin imádja a lányát és egyáltalán nem tesz jót neki, hogy az anyja nem engedi a közelébe, ezzel csak ront a helyzeten. Máris gyökeresen megváltozott a viselkedése, pedig csak pár nap telt el. Valamit tennem kell, mert a végén tényleg visszaesik. Van egy olyan érzésem, hogy a kábszerek helyett használ fel most engem, ami rohadtul nem jó jel. Igyekszem hangtalanul felkelni az ágyból, mert nem akarom felkelteni. Basszus ebbe az egészbe még a fejem is belefájdult. Kell egy kávé. Lemegyek az étkezőbe és ki is kérem magamnak a fekete nedűt. Mivel elég későre jár alig pár ember lézeng az étkezőben. Rajtam kívül konkrétan kettő. Taehyung hozza ki az italt, annyira a gondolataimba merülök, hogy észre sem veszem amikor leül az előttem levő székbe.

- Hyung, történt valami? - meglepetten nézek fel az ismerős hangra.

- Tae nem dolgoznod kellene? - elmosolyodik.

- Szünetet tartok, amint látod most nem tolonganak a vendégek. - beleöntöm a cukrot és a tejet a kávémba, majd összekeverem és belekortyolok. Máris mintha kicsit jobban lennék. - Még mindig nem jöttök ki Jiminnel?

Ökölbe szorított kezén támasztja az állát és fáradtan mégis kíváncsian néz a szemembe. Jiminen nehéz kiigazodni, de azt hiszem épp most kezdünk jóban lenni, viszont ezt nem igen mondhatom el neki, nehogy bármire is rájöjjön. Azt hiszem annak a törpe sem örülne.

- Most egész jól megvagyunk.

- Mégis úgy nézel ki mint aki citromba harapott. - vállat vonok. - Azért ne utáld őt, nem volt valami könnyű az élete és nagyon félti Aerát. Szóval valószínűleg csak azért ilyen undok veled, mert nem tettél rá valami jó benyomást.

Igen lehettem volna kedvesebb is, de borzasztó volt az a nap és ideges voltam. Nem válaszolok neki, csak a csészémbe bambulva bólogatok.

- Most komolyan mi bajod van? - sóhajt fel a fiú.

- Semmi csak sok dolog van amit meg kell emésztenem. Érted Tae? - válaszolok neki elég ingerülten. - Bocs, csak mérges vagyok egy kicsit. - még mindig nem bírom felfogni a szülei hogy lehetnek ilyen ostobák. Még az apja sem hisz neki? Pedig úgy tűnt vele jobb a kapcsolata, mint az anyjával.