Gyanúsítgatás

Hoseok pov

- Hoseok, fel kell kelned! - egy gyengéd simítást érzek a vállamon és ezzel egy időben valami eszméletlenül jó illat kúszik az orromba. Továbbra is lehunyt szemmel kinyújtom a karom, hogy még közelebb húzzam magamhoz az illat forrását.

- Hos... - természetesen tudom, hogy Jimin az, berántom magam mellé az ágyba. - Mi a francot csinálsz? - emeli fel a hangját és próbálja lefeszegetni magáról a kezem. Felnyitom a szemem, pillantásom rögtön találkozik az ő csokoládébarna szemeivel.

- Meg kell beszélnünk a történteket. Úgysem tudjuk örökké elkerülni egymást, szóval felesleges lenne próbálkoznunk.

- Ki mondta, hogy el akarlak kerülni? - ezzel meglepett, azt hittem megint ahhoz a gyerekes módszerhez folyamodik majd, hiszen én is ezt tettem. Tovább mocorog, hogy ki tudjon szabadulni, de addig nem engedem el míg nem tisztáztunk mindent.

- Szóval nincs semmi bajod azzal, hogy csókolóztunk? - azonnal lefagy, majd még jobban küzd ellenem.

- Én nem ezt mondtam! Engedj már el, ha elkések neked annyi! Még Aerát is el kell vinnem az óvodába! - háborodik fel.

- Idefigyelj törpe, nyugodj már le! - egyre nehezebb lefogni, nem tűnt ilyen erősnek.

- Nem Vagyok Törpe! - hangsúlyoz minden egyes szót külön és vállon is üt. Nem hiszem el, hogy nem lehet vele értelmesen beszélni!

- Nekem tetszett az a csók! - emelem fel a hangom, hogy felhívjam magamra a figyelmét és el is érem amit akartam. Nem rúgkapál tovább, hanem döbbenten és talán kicsit pirulva néz a szemembe, aztán gyorsan másfele fordítja a fejét.

- Ne beszélj hülyeségeket! - állára fogva kényszerítem, hogy a szemembe nézzen.

- Teljesen komolyan mondtam! - enyém a meglepetés ereje, ki is használom a zavarodottságát és megcsókolom. Lassanként amikor sikerül felfognia mit csináltam, visszacsókol. Őszintén, nem számítottam rá, azt hittem el fog lökni magától. Nagyon örülök, hogy nem így történt. Fekete tincseibe simítok enyhén meghúzkodva azokat. Halkan felnyög, majd kinyitja a szemét és zihálva eltol magától.

- Hoseok...ezt nem lehet! - mondja rekedt hangon. Hiába is tagadná, tudom hogy neki is tetszett a csók, ha nem így lenne nem viszonozta volna.

- Miért nem? - végigsimítok arca bal oldalán egészen le a nyakáig.

- Papa elkésünk! - fut be Aera a szobába. Jimin csuklómra fogva elhúzza kezem az arcától, feláll és megfogja a kislánya kezét.

- Ezért. - feleli a picurra pillantva és kisétálnak a helyiségből.

Jimin pov

A francba tényleg tetszett az a csók, nagyon is, de semmiképp sem lehetünk együtt, bár ha továbbra is ilyeneket csinál nem biztos hogy az eszemmel fogok gondolkodni. Különben is előbb meg kell emésztenem azt, hogy bejön egy pasi. Jó, igaz régen is volt már dolgom pasival is, nem tagadom, de az... más volt. Én nem tudom mi ütött belém, pont Hoseokot választom? Eddig annyira utáltuk egymást és még mindig idegesítőnek tartom, szóval valószínű, hogy csak testi vonzalmat érzek iránta. Egyáltalán még csak nem is kedvelem őt, mert....mert bunkó és... Idegesen belemarkolok a hajamba, a végén még be fogok dilizni. Hogy lehet valaki ilyen disszociatív személyiség? Egyik pillanatban bunkó seggfej, a másikban pedig kedves és gondoskodó, mint például mikor beteg voltam, akkor teljesen máshogy viselkedett. Rádőlök az íróasztalomra, Aerát már elvittem az óvodába Hoseoknak hála el is késtünk, az óvónő is elég csúnyán nézett rám. Nem elég hogy eddig sem szívlelt, most még rosszabb lesz.

- Ezentúl mindig így fogok rád találni? - Suga lép be fejét ingatva az irodám ajtaján. - Rossz hírem van. - kihúzom magam a székben és várakozva nézek rá.

- Mi történt?

- Tudod a múltkor mondtam, hogy megpróbálok valamit kideríteni. - ugye nem jött rá, hogy mi történt Hoseok és köztem? Ne, nem tudhatja meg! Egyre szaporábban ver a szívem, a tenyerem is elkezd izzadni. - Nem úgy alakult ahogy terveztem. Bocs haver, de nem tudtam meg semmit. Pedig Kook és az a srác jóban vannak, de neki sem mondott semmit csak, hogy kiütötted magad aztán otthagyott.

Hatalmas kő esik le a szívemről. Már azt hittem rájött, hogy megcsókoltam. Ó Istenem, köszönöm!

- Ja, aaaz! - nevetek idegesen, de ezt ő remélem nem veszi észre. - Már megoldódott, de kösz Hyung.

- Remek, akkor elmesélheted mi történt. - megint érzem ahogy emelkedik a pulzusom. Miért nem mindegy neki? Kétségbeesetten próbálok valami választ kinyögni, de az agyam teljesen kiürült. Basszus, gondolkozz már!

- Hát...csak... - gyerünk, csak ki tudok találni valamit! Yoongi várakozva figyel. - kicsit beolvastam neki, de semmiség már megbeszéltünk mindent. Elástuk a csatabárdot. - mosolyodom el. Bárcsak így történt volna, most sokkal könnyebb lenne az életem.

- Te komolyan ilyen hülyének nézel? - hangsúlyából ítélve eléggé felháborodott a hazugságomon, de nem mondhatom el az igazat.

- Hyung ne haragudj, de a lényeg hogy megoldódott! Nem hagyhatnánk ennyiben? - Yoongi szokásosan elterpeszkedik az egyik székben.

- Tudod mennyi munkám volt benne, hogy kiderítsem? - igazából kétlem, hogy olyan sok mint mondja.

- És ezért hálás is vagyok neked, tényleg, de már megoldottuk. Minden oké. - ismétlem magam, ettől biztos csak még gyanúsabb vagyok, de fogalmam sincs mit mondjak neki.

- Te tudod. - von vállat és hála az égnek annyiban hagyja a dolgot. Beszélgetünk még egy darabig, elmeséli milyen volt a randija és hogy megvolt az első csók. Akaratlanul is eszembe jutnak a ma reggel történtek, tetszett ahogy Hoseok magához ölelt és hogy akaratos mégis gyengéd volt. A francba, nem kellene erre gondolnom, úgysem lehet az enyém. Egész nap próbálom magam lefoglalni a munkával, ami nem is olyan nehéz. Elmegyek Aeráért az óvodába, majd mivel a nagyanyjához akar menni, nincs más választásom mint hogy elvigyem hozzá. Iszonyúan makacs, ezt valószínűleg az anyjától örökölte, aki úgyszintén megőrjített a sok nyafogásával pedig nem is voltunk együtt sokáig.

- Szia anya. - köszönök hangosan amint belépek az ajtón. Elengedem kislányom kezét. Az anyám kócos hajjal, botladozva jön ki a hálószobából. Az is feltűnik hogy a ruhája le van csúszva a vállán. Mi a franc?

- Ji...Jimin! Mit kerestek itt? - idegesen mosolyog és megöleli Aerát. - Szia kicsim.

- Nagyi tanultam egy dalt az oviban. - meséli vidáman. Még egyszer végigmérem az anyámat, le sem tudná tagadni mit csinált. De hát az apám még nincs is itthon. Ugye nem lehet hogy megcsalja?

- Tényleg? Elénekled nekem később? - megigazítja a ruháját és a haját is próbálja rendbe tenni. Nekem ez túl sok, nem elég ami Hoseokkal történt most még a szüleim válása miatt is aggódhatok!

- Igen. - feleli kislányom nagy mosollyal az arcán.

- Itt akart aludni, de látom nem jó az időzítés, talán jobb lenne ha mennénk. - kijelentésemre anyám döbbenten néz rám, átkarolja Aerát. Nem értem min lepődik meg ennyire, nem a szeretőjét kéne kicsempésznie a házból vagy lehet már kilökte az ablakon?

- Dehogy is! Itt maradhat. - mosolyog a lányomra. - Találkoztam az óvónővel, azt mondta késtetek ma. - tereli rögtön másfelé a beszélgetést. Idegesít ahogy megcsillan a szemében az aggodalom. Egyértelmű mire gondol. Csak mert mostanában szétszórtabb vagyok a szokásosnál azt hiszi máris visszaszoktam a drogokra.

- Csak pár percet, az a nő mindent túlreagál. - győzködöm, de biztos vagyok benne hogy nem hisz nekem. Aera közben elkezd játszani, legalább nem lesz fültanúja ennek a szörnyű beszélgetésnek.

- Talán jobb lenne, ha Aera itt maradna egy darabig. - felnevetek, persze nem azért mert olyan boldog vagyok, hanem mert egyszerűen nem hiszem el amit mond.

- Miért, mert elkéstünk? - emelem fel a hangom.

- Nem Jimin, azért mert úgy viselkedsz mint régen. Olyan mintha teljesen máshol járnál és agresszív vagy! - most már ő is kiabál.

- Nem vagyok agresszív, mérges vagyok, az két külön dolog! És bárki az lenne a helyemben. Négy év alatt egyszer hibázok és te máris azt hiszed, hogy megint drogozom! - Komolyan nem hiszem el, hogy a régi hibáim az egész életemre kihatnak! Ráadásul pont az anyám nem hisz nekem.

- Igen? Az én helyemben meg mindenki így gondolná! De tudod mit? Elég! A lényeg, hogy Aera egy ideig itt marad, míg biztos nem leszek benne, hogy az igazat mondod.

- Mi van? - anyám innentől kezdve leszarja mit mondok, kézen fogja a lányomat és bezárkózik az egyik szobába.

Bocsi ez egy elég gyenge fejezet lett, de legközelebb igyekszem jobbat hozni. :)