Biszex vagyok?

Hoseok pov

Jiminen egyszerűen képtelenség kiigazodni, vegyük például a mai napot. Eddig mindig éreztette velem mennyire utál, de ma egész kedvesen viselkedett. Bár ha jobban belegondolok csak azért volt kedves, mert tudni akarta hogy miért kerülöm. Hát mit ne mondjak elég érdekes arcot vág mikor közlöm vele, hogy lesmárolt. Hatalmas szemekkel mered maga elé, látszik rajta hogy most nagyon kiakadt.

- Nehogy már rosszul legyél itt nekem! - szólalok meg, így kizökkentve a kis pánikrohamából. Felé nyújtom a kezem hátha az érintésemtől megnyugszik, bár azt kétlem. Igazam lett, el is hajol a kezem elől.

- Akkor ott a takaró, párnát nem tudok adni. Jó éjszakát! - hadarja el egy szuszra, olyan gyorsan hogy alig értem. Sarkon fordul és bevágja maga mögött a hálószobaajtót. Na ezek után legalább neki is lesz oka kerülni.

- Oppa. - a vékonyka hang irányába fordítom a fejem. A picur dugja ki fejét a résnyire nyitott ajtón és körülnéz. Elmosolyodom, milyen aranyos. Biztosan azt ellenőrzi Jimin még a helyiségben tartózkodik-e.

- Mi az kedvesem?

- Papa itt van? - suttogja.

- Nem és szerintem ma már nem fog ide visszajönni. - suttogom én is, tényleg nem lenne jó ha a házisárkány meghallana minket. Aera kitárja az ajtót és lopakodva elindul felém, amint elér az ölembe veszem.

- Oppa, aludhatsz az ágyamban, ha szeretnél. A nagyi mindig azt mondja, hogy egy vendég nem aludhat a kanapén ezért kell a nagypapának vendégszobát csináltatnia. - ezt muszáj megmosolyognom. El tudom képzelni ahogy Minah a férjét nyaggatja. Azt hiszem olyankor sajnálom szegény embert, a felesége elég akaratos tud lenni, szóval biztosan nemsokára eléri a célját.

- Aranyos vagy, de menj csak vissza aludni, én elleszek itt. - pár percig gondolkodik.

- Aludhatok veled? - ezen eléggé meglepődöm. Nem biztos hogy elférnénk itt ketten és ha Jimin meglát, nekem annyi. Viszont a kis csajnak nem lehet nemet mondani, olyan reményteli szemekkel néz rám. Nem akarom megbántani, ha nemet mondanék az...az olyan lenne mintha egy kóbor kiskutyát üldöznék el magamtól. Jó tudom ez elég hülye hasonlat, hiszen egy kislányról van szó. Gondterhelten felsóhajtok.

- Persze Picur. - egy leírhatatlanul boldog mosolyt villant rám és átölel.

- Köszi Oppa! - mondja kicsit talán túl hangosan. Ujjamat a szám elé tartom jelezve, hogy csendesebben beszéljen. Leutánozza a mozdulatom.

- Jól van, lefekvés! - kimászik az ölemből, elfekszik a díványon én pedig ráterítem a kis pokrócot, mellé fekszem és lekapcsolom a villanyt.

- Szép álmokat! - suttogja és pólómba temeti az arcát.

- Neked is Picur. - fél karommal átölelem, bár semmiképp nem eshet le a kanapéról, mert én vagyok kívül. Kicsit ijesztő milyen gyorsan sikerült magát belopnia a szívembe, tekintve hogy nem is szeretem a gyerekeket, de mégis örülök neki hogy így történt. Hiányozni fog. Tudom hogy Jimin holnaptól kezdve soha többet nem akar majd látni, így gondolom Aerával sem találkozhatok ezek után.

Jimin pov

Egész éjjel forgolódom az ágyban, nem tudok aludni. Komolyan megcsókoltam őt? Összeszorított szemmel koncentrálok, hogy legalább egy aprócska részlet eszembe jusson arról az éjszakáról, de hiába, semmi. Inkább feladom a harcot és az oldalamra fordulok. Vajon miért csókoltam meg? Józanon tuti nem tenném meg vagy mégis? Nem tudom. Végül is Hoseok nem néz ki rosszul csak a viselkedésével vannak gondjaim. Szép szeme van és már nem tagadhatom hogy ma ahogy a száját néztem eszembe jutott milyen lehet az íze. Egek, lehet tényleg biszex vagyok? Komolyan képes lennék összejönni vele? Várjunk csak, nekem vagy egy gyerekem, nem gondolhatok csak magamra! Hiszen Aerának egy anya kell, nem pedig egy másik apa meg mégis hogy magyaráznám meg neki hogy egy pasival jöttem össze? Biztosan nem értené, hiszen ehhez még kicsi és az emberek sem tolerálnák, főleg nem a szüleim. Mikor megtudták hogy gyerekem lesz, azt mondták „ Jimin, ez volt az utolsó, megértetted?" Ezt is csak másfél héttel később, mert szóba sem álltak velem. Ráadásul anyám még napokig torka szakadtából üvöltözött. Biztosan sokszor kívánták azt bárcsak meg se születtem volna, én a helyükben ezt tenném. Tudom hogy borzalmas fiuk vagyok, hiszen már annyi szarságot csináltam azalatt a huszonkét év alatt. Könyörgöm kirúgattam magam egy suliból, drogoztam, született egy gyerekem és most meg kiderül, hogy a pasikra is bukom! Nem, nem kezdhetek ki Hoseokkal! Az órámra nézek, reggel ötöt mutat. Beletörődöm hogy már úgysem tudok aludni, inkább felkelek és felöltözöm. Nincs semmi dolgom hihetetlen, de tegnap még a papírmunkával is végeztem. Körülnézek a szobámban és meglátom a laptopom. Milyen rég volt időm sorozatokat nézni, most rám férne egy-két rész, hogy felvidítson. Elmosolyodom, régebben el sem lehetett szakítani a gépemtől. A laptopot leteszem az ágyamra és bekapcsolom. Azt hiszem van valahol egy kis chipsem, meg kell keresnem! Belelépek a papucsomba és átcsoszogok a nappalival egybekötött kis konyhába. Közben persze meglátom Hoseokot. Ja igen, el is felejtettem hogy vendégem van. Lecsúszott róla a takaró, mivel apa vagyok ezt valahogy nem tudom tétlenül nézni. Halk léptekkel odamegyek hozzá, a látványra nem igazán készültem fel. Hoseok enyhén tátott szájjal alszik, haja a szemébe lóg és egyik kezével kislányomat öleli magához. Elkerekedett szemekkel nézem őket. Ez meg mikor történt? Megmondtam Aerának, hogy menjen a szobájába. Tényleg el kell kezdenem bevezetni a büntetést, mert sosem fogad szót! Lemondóan kifújom a levegőt, talán az alváshiány teszi, de úgy érzem értelmetlen lenne felhúzni magam. Visszamegyek a szobámba a takarómért és ráterítem Hoseokra, nekem már úgysincs rá szükségem. Mocorogni kezd, de nem kel fel rá. Ezután már tényleg eredeti úti célom felé indulok, sikeresen meg is találom a hizlaló kaját, majd szobámban ki is bontom a lehető leghalkabban, bár aki bontott már fel chipset - gondolom mindenkivel megesett már - az tudja hogy ezt a műveletet nem lehet halkan elvégezni. Az első tíz percet sikeresen meg is nézem a sorozatból aztán halk kopogást hallok. Az újabb falat chips amit épp magamba tömnék félúton megáll. Felpillantok a gépem képernyőjéről.

- Csak visszahoztam. - mutatja fel Hoseok a takarómat. - Nem félsz hogy meghízol ha ilyeneket eszel reggelire? - a kezemben levő kajára néz és leteszi a takarót az ágyam végébe.

- Nem érdekel. - vonok vállat. Nagyobb gondjaim is vannak annál minthogy felszedek pár kilót. Amíg nem látszik meg nagyon, addig nincs miért aggódnom, meg amúgy sem akarok tetszeni senkinek. Bekapom a sajt ízű finomságot és elindítom a filmet. - Aera?

- Még alszik. Mit nézel? - pillant a képernyőre és még mielőtt válaszolhatnék közbevág. - Gotham, jaj az a sorozat király. Még csak itt tartasz?

- Nem volt rá időm. - gondolom neki rugalmasabb a beosztása, ezért kicsit több ideje van mint nekem. - Korán van még hogy hogy fent vagy? - nem nézem ki belőle, hogy korán kelő típus.

- Felkeltem valami zörgésre és te miért vagy fent? Nem kéne kihasználnod, hogy pihenhetsz még? - beszéd közben leül mellém, hátát nekidönti az ágytámlának. - Nem baj? - végül is kicsit sem fura, hogy alig ismerjük egymást, smároltunk és most egy ágyban fekszünk.

- Felőlem. - vonok vállat ismét felé tartva a chipses zacskót. Annak ellenére hogy az előbb papolt arról milyen hizlaló a „reggelim" vesz belőle. Elmosolyodom.

- Mi van?

- Semmi. - még egy darabig felvont szemöldökkel figyel, de aztán nézi tovább a filmet. Most egész tűrhetően viselkedik. - Csak egy részre van időm.

- Ja nekem is. - feleli és mintha csak a saját ágya lenne elfekszik teljesen kényelembe helyezve magát, még a takarót is félig magára teríti. Körülbelül öt perc múlva oldalra pillantok Hoseokra. Pont amire számítottam, elaludt. Eligazítom rajta a takarót, majd megpróbálom teljes figyelmem a filmnek szentelni, de valahogy mindig rátéved a tekintetem. Álmában olyan ártatlannak tűnik, szöges ellentéte az éber Hoseoknak. Még talán kicsit aranyos is.

Sziasztok, köszönöm a sok csillagot és a kommenteket, hatalmas erőt adnak az íráshoz, nem gondoltam volna hogy majd ennyien olvassátok a történetet. Tudom elég lassan haladnak a dolgok, de már próbálom őket összehozni. Még egyszer mindenkinek köszönöm, aki olvassa. :D