Felejthetetlen csók

Jimin pov

Már egy hete annak, hogy Hoseok elmenekült a házamból és arról is leszokott hogy engem kérjen sofőrjének. Örülnöm kéne, de valahogy rossz érzésem van ezzel kapcsolatban, mert pontosan a buli után kezdett békén hagyni, amire mellesleg még azóta sem sikerült visszaemlékeznem. Fogalmam sincs mi történt aznap este, lehet beolvastam neki? Á, nem, az eddig sem zavarta. Már megkérdeztem Taet és Jint is nem-e tudják miért kerül, de egyikük sem tudja, persze az is lehet hogy hazudnak. Túlságosan megkedvelték Hoseokot. Szóval az egyetlen lehetőségem, az egyetlen ember aki képtelen hazudni: Yoongi. Rögtön a keresésére indulok, a konyhában találok rá épp Jinnel beszélget.

- Sziasztok. - mindketten rám kapják tekintetüket. Jin rám mosolyog.

- Mizu?

- Semmi, hyung beszélhetnék majd veled négyszemközt? - szavaimat Yoonginak intézem, Jin felkuncog.

- Úgy tűnik bajban vagy. - Yoongi beleharap az alsó ajkába, egy percre lehunyja a szemeit, majd felsóhajt.

- Oké, szóval az úgy volt hogy baromi bunkó volt az a srác, ráadásul fiatalabb is nálam, dugóba kerültünk és egész végig panaszkodott...

- Te meg miről beszélsz? - szakítom félbe. Ijedten néz rám.

- Se...semmi. Te miről beszélsz? - puhatolózik. Nem igazán tetszett az előbbi kis története, de amíg nem érkezik panasz rá annyiban hagyom a dolgot.

- Csak meg szeretném beszélni a beosztásod. - persze ez csak elterelés lesz, közben majd elejtek pár megjegyzést arról Hoseok milyen furcsán viselkedik. Yoongi látszólag megkönnyebbülten bólint.

- Oké akkor menjünk. - kezét átveti a vállamon és elindulunk az irodámba. - Klassz volt a múltkori buli sikerült felszednem egy nagyon dögös csajt. - remek így legalább nem nekem kell felhoznom a buli témát. Mosolygok és bólogatok míg ő a lányról beszél. Úgy tűnik eléggé odavan érte pedig csak kétszer találkoztak. Szemem sarkából meglátom Hoseokot, ő is észrevesz, majd megszaporázva lépteit el is tűnik a szemem elől. Tessék, erről beszéltem!

- Figyelsz rám? - Sugára nézek.

- Persze hyung. Szóval mikorra osszalak be, délután vagy délelőtt? - az irodámban rögtön lehuppan az egyik székre, lábát pedig keresztbe téve felpakolja az asztalomra. Egyáltalán nem zavartatja magát.

- Jobb lenne inkább délelőtt, így könnyebb lenne találkozni Haneul-el. - nagyon megkedvelhette azt a lányt ha még a beosztását is hozzá igazítja. Megköszörülöm a torkom.

- Hyung - fejemmel a lába felé biccentek, rögtön megérti a célzást és leveszi az asztalról. Haverok vagyunk, de ez mégis csak a munkahelye és a főnöke vagyok, nem venné ki magát jól ha valaki benyitna és ezt látná. Leülök az asztalomhoz és megkeresem a beosztást. - Jól van, csak kedden, szerdán és pénteken tudlak betenni délelőttre.

- Kösz, így pont jó lenne. - már csak a bulira kéne terelni a szót. Á, meg is van!

- Na és hogyan találkoztatok? Mármint nem is láttalak a csajjal. - vállat von.

- Táncoltunk, meghívtam egy italra aztán kimentünk beszélgetni. Tudod a klubnak volt egy szabadtéri része, majdnem egész éjjel ott beszélgettünk. - bólogatok. Tényleg örülök hogy talált valakit. - Egyébként mi történt miután Hoseokkal leléptetek? Mert én arra számítottam, hogy útközben kinyírjátok egymást. - ez egy tökéletes kérdés. Halványan elmosolyodom.

- Az igazság az, hogy semmire sem emlékszem. - vallom be vörös fejjel és hogy ne kelljen ránéznem tovább írom a papírt. Felnevet vagy inkább vihog. Igen, tényleg baromi vicces!

- Haver, ez most komoly? Pedig azt hittem hallok majd valami szaftos kis sztorit. - döbbenten nézek rá. Szóval ő sem a hülye beosztás miatt jött ide!

- Hyung, de most tényleg! Az az idióta nem mondott neked semmit? - most rajta a sor hogy döbbenten nézzen.

- Nem. Miért? - egy ideges kiáltás kíséretében fejemet a kezembe temetem, majd lemondóan az előttem lévő bútorra dőlök.

- Látom eléggé ki vagy akadva, esetleg magadra hagyjalak? - igen az lenne a legjobb, ha már segíteni nem tud. Csak egy nyöszörgéssel válaszolok, még mindig az asztalon fekve. Suga szerencsére veszi a lapot és magamra hagy, de előtte még megszólal:

- Megpróbálok kideríteni valamit.

- Kösz. - majd meghallom az ajtócsukódást, gondolom most távozott a szobából. Hogy lehetek ilyen barom, hogy leiszom magam az Ördög jelenlétében. Egyáltalán miért ő kísért haza? Fejemet megemelem kicsit, majd visszaejtem az asztalra, ezt megismétlem még párszor. Utálom az életem!

Hoseok pov

Egész héten próbáltam kerülni a kis mitugrászt, eddig egész jól össze is jött viszont azt a csókot nem tudom kiverni a fejemből és azt sem amit mondott. „Amit az előző álmomban nem sikerült befejeznünk." Mégis mit álmodhatott, hogy még csók is szerepelt benne?

- Hoseoki! - ugrik rám hátulról Baekhyun. Ez a srác néha az agyamra megy, például most.

- Mi van? - levakarom magamról és szembefordulok vele. Idétlenül vigyorog rám.

- Ma van a másik smárolós jeleneted Haejinnel. - mintha én nem tudnám!

- Nem mintha az előző olyan jó lett volna, nem tudom mit vagy úgy oda. - vállat von és mivel már csak pár perc szünetünk maradt, visszamegyünk a díszlethez.

- Tudod azért elég jó csaj. - felnevetek. Szóval erre megy ki a játék.

- Féltékeny vagy, hogy én smárolhatok vele? - elfintorodik.

- Fúj, dehogyis! Mennem kell még meg kell igazítani a sminkem. - azzal már ott sincs. Hm, tetszik neki Haejin, mondjuk gondolhattam volna. Néha annyira bámulja, hogy majd kiesnek a szemei.

- Felvétel! A második csók, csapó egy. - a jelenet nagyjából annyi, hogy a lány után kell mennem a reptérre - mert mint minden romantikus filmben persze, hogy összevesztek a csaj meg el akar költözni vagy mi - megmondani mennyire szeretem blablabla és megcsókolom. Akkor vágjunk bele!

- Lisa! - kiáltom kétségbeesetten. A lány megfordul, én pedig előretolakszom az emberek között, hogy utolérjem.

- Oppa, mit keresel itt? Csak menj el kérlek. - könyörög könnyes szemekkel. Arcára simítom a kezem és közelebb hajolok hozzá.

- Lisa, bocsáss meg! Szeretlek. - megcsókolom. Szinte azonnal elnyitja az ajkait, így gyorsan aktivizálom a nyelvemet is. Komolyan ez a csaj nem hallott még róla, hogy egy csókot lassan kell kezdeni? A szájának mentolos íze van, mintha a fogkefémmel csókolóznék és túl sok nyálat használ. Jimin csókja is jobb volt ennél, pedig részeg volt és a szájának is nagyrészt alkohol íze volt. Igazából lehet jobban járnék vele, ha őt képzelném a helyébe. Lássuk csak, mi is volt rajta aznap éjjel? Arra emlékszem, hogy fekete haja kócosan hullott azokba a barna őzike szemeibe. Igen és fekete mintás fehér ing volt rajta, meg feszülős nadrág, ami kiemelte azt a tökéletes, kerek seggét. És az illata! Az illata tette annyira ellenállhatatlanná, édes mégis férfias volt. Hajába markolok, nyelvem végighúzom először felső, majd alsó ajkán és csak ezután mélyítem el újra a csókot. Szinte érzem az alkoholt és azt a kis édes ízt, amit akkor éjjel Jiminnel. Kezemmel végigsimítok hátán, majd derekán.

- Ennyi! Tökéletes, épp ilyen csókot akartam. - a rendező örömében még tapsolni is elkezd, kinyitom a szemem és Jimin helyett a fülig pirult, ziháló Haejinnel nézek farkasszemet. Rögtön elhúzódom tőle, francba mégis mi volt ez? Komolyan a kis aktakukacot képzeltem a helyébe? - Hoseok, ez nagyszerű volt. Szenvedélyes. Ügyesek voltatok. - dicsér meg a rendező.

- Köszönöm. - felelem, majd bezárkózom az öltözőmbe. Nagyszerű, szenvedélyes? Dehogy volt az! Miért képzeltem a helyébe, miért nem tudom már elfelejteni azt az estét? Pedig már mindent megpróbáltam! Elmentem valami másik gagyi buliba, egy tucat csajjal smároltam és már egy hete kerülöm Jimint. Mégsem használ.