Furcsa érzések

Jimin pov

Szörnyű fejfájásra ébredek, a torkom pedig olyan száraz, hogy nyelni is alig tudok. Amikor felülök az ágyban az egész szoba elkezd velem forogni. Mi történt tegnap? Valami rémlik arról, hogy Tae elráncigált egy buliba és ahányszor kiürült a poharam mindig a kezembe nyomtak egy újat. Ezek szerint már nem bírom olyan jól az alkoholt mint régen. Feltápászkodom és kibotorkálok a fürdőbe, közben majdnem átesem Aera egyik játékán. Istenem hányszor mondtam már neki, hogy ne hagyja őket szanaszét! A konyhába megyek hogy igyak valamit, amikor meglátom Hoseokot, ahogy a kanapén alszik. Úristen! Mit keres itt? Ki sincs takarítva, az egész ház úgy néz ki mint egy szemétdomb! Gyorsan felkapkodom a játékokat a földről és beszórom őket a lányom szobájába, majd a konyhaasztalon teszek rendet. Kihúzom az első fiókot, ami mellett elmegyek (evőeszközök vannak benne) és beleszórom az iratokat, majd a fürdőbe megyek és a mosásra váró ruhákat bevágom a mosógépbe, de mivel nem fér bele az összes a többit átviszem a szobámba és beszórom a szekrényembe. Vajon mióta nem mostam?

- Felkeltél? - lép be a szobába Hoseok ásítozva. Megugrom ijedtemben és bevágom a szekrényajtót, majd nekidőlök. Hoseok felnevet. - Bocs, nem akartalak megijeszteni.

- Semmi baj. - hátrasimítom a szemembe lógó hajam és körülnézek a szobában, nem e hagytam el pár ruhát a sietségben.

- Mit csinálsz? - lép közelebb, legnagyobb rémületemre a szekrényt nézi, aminek nekidőlök.

- Semmit. - mosolygok, vállára fogva megfordítom és kifelé tolom a szobából. - Nem vagy éhes? Én éhen halok, együnk valamit. - remélem van itthon valami ehető kaja.

- Valami bajod van? Túl kedves vagy. Hová lettek a papírok? - kérdezi amint belépünk a konyhába.

- Milyen papírok? Nem voltak itt semmilyen papírok. Amúgy én mindig kedves vagyok. Mit szeretnél enni? - kinyitom a hűtőt és végignézek a tartalmán, ami elég elszomorító. Szerintem a fele kaja már romlott, nem is tudom mikor voltam utoljára itthon. - Együnk rántottát!

- Ja persze, kedves! Még mindig részeg vagy? - kérdezi felhúzott szemöldökkel, közben leül az asztalhoz. Kiveszem a tojásokat a hűtőből és előveszek egy tálat amibe leüthetem őket, meg egy serpenyőt.

- Nem, már jól vagyok. - hazudom, közben pedig elkezdem feltörni a tojásokat, már attól is rosszul vagyok hogy rájuk nézek.

- Akkor jó. - elgyújtom a gázt és beleöntöm a tojásokat a serpenyőbe. Lehet tennem kéne bele még valamit, de nincs itthon semmi más. Ahogy elkezd sülni és már az illatát is érezni, próbálom visszafojtani az egyre növekvő hányingerem. Végig kell csinálnom, nem láthatja hogy rosszul vagyok. Összeszorítom az állkapcsom és az orromon át veszem a levegőt, de ettől csak még rosszabb lesz. Hoseok mellém lép és végignéz rajtam.

- Itt egy kicsit elkenődött a smink, nem akarod lemosni? - mutat a szememre. Jézusom tényleg, Jin tegnap kisminkelt. Bólintok és próbálom lassan elhagyni a konyhát, persze mikor már nem láthat megszaporázom a lépteim. Becsapom magam mögött a fürdőszoba ajtaját és a vécé fölé hajolva kiadom gyomrom tartalmát. Remélem nem hallott belőle semmit. Utána a tükör elé lépek és elszörnyedve tapasztalom, hogy úgy nézek ki mint egy borzas mosómedve.

- Te jó ég! - ezzel később biztosan halálra fog szekálni, egyébként mit keres a házamban? Mi a franc történt tegnap? Jasminennek nem szabadott volna beengednie. Ez a kutya alkalmatlan a házőrzésre. Á, hogy mondhattam ilyet, hiszen imádom a kutyámat. Ez is Hoseok miatt van! Szappanos vízzel próbálom lemosni az arcomról a sminket, csak remélni tudom hogy nem vízálló. Miért találkozok mindig össze vele? A sors talán így akar megbüntetni? Gondolkozz! Kook! Jungkook hozta el! Az a kölyök túlságosan barátságos mindenkivel. El kell beszélgetnem vele, ha már a szülei nem teszik. Túl felelőtlen amit csinál, baja is eshet. Nem mindenki olyan jó, mint ahogy azt ő hiszi. Miután harmadszorra is lemosom az arcom végre minden smink eltűnik róla. Megfésülködöm, majd még egyszer ellenőrzöm magam a tükörben. Elfogadható. Villámgyorsan megmosom a fogamat is, remélhetőleg így már nincs olyan szagom mintha megdöglött volna valami a számban. Visszamegyek a konyhába, ahol már számomra elviselhetetlenül elterjedt a reggeli illata. Előveszek két tányért a szekrényből, majd az evőeszközökért indulok, de eszembe jut hogy a papírok is ott vannak. A lehető legjobban próbálom eltakarni a fiókot Hoseok elől és igyekszem hangtalanul felemelni a papírokat.

- Bocs, de mennem kell - áll fel hirtelen, villámgyorsan visszatolom a fiókot és felé fordulok. Szája sarkában apró mosoly bujkál.

- Ó, máris? - lepődöm meg, persze ugrálni tudnék örömömben, mert így nem láthatja meg hogy bedobáltam az iratokat ide. - De még nem is ettél. - mégsem gondolhatja, hogy rossz vendéglátó vagyok. El kell hitetnem vele mennyire sajnálom, hogy reggeli nélkül engedem el.

- Igen, hidd el azt sajnálom a legjobban. - vigyorog. Csak nem látott valamit? - Azért kösz. Szia. - Elindul, de a konyhaajtóban megtorpan és felém fordul. - Megfognád addig a kutyát? Csak mert nem akarom, hogy felugráljon és összesározza a ruhám.

- Persze. - kikerülöm őt és szélesre tárom a bejárati ajtót. - Jasmine!

Rögtön farok csóválva fut felém, majd észreveszi Hoseokot is és inkább vele törődik. A srác rettegve bújik mögém, próbál minél távolabb kerülni Jastől. Majdnem hangosan felnevetek. Fél a kutyámtól? De hiszen még csak kölyökkutya. Igaz már eléggé megnőtt, de mivel egy Golden Retrieverről van szó lesz ő még nagyobb is. Nyakörvénél fogva arrébb húzom hívatlan vendégemtől, aki azon nyomban kiviharzik az ajtón. Egy apró kuncogás azért kicsúszik a számon, de mikor Hoseok visszafordul megköszörülöm a torkom és komoly arckifejezést öltök magamra, majd intek neki elköszönésképp. Mihelyt eltűnik a láthatárról becsukom az ajtót és kitör belőlem a röhögés olyan szinten hogy még a könnyem is folyik. Egek, az az arc, amikor meglátta hogy a kutya felé megy mindent megért. Leguggolok Jashez és kezembe fogom a fejét.

- Ügyes voltál! Jó kislány vagy, szeretlek. - vidáman végignyal az arcomon, teljesen összenyálaz, de olyan boldog vagyok hogy még ez sem zavar.

Hoseok pov

A konyhába érve ami először feltűnik, hogy az iratok már nincsenek az asztalon. Persze mikor felébredtem az is feltűnt, hogy nem vagyok körülvéve játékokkal.

- Hová lettek a papírok? - csúszik ki számon a kérdés, amit igazából nem is Jiminnek szántam, csak hangosan gondolkoztam.

- Milyen papírok? Nem voltak itt semmilyen papírok. Mit szeretnél enni? - hadarja el egy szuszra és hogy ne kelljen rám néznie a hűtőbe temetkezik. Nincs valami sok választék, legalábbis a tegnap látottak alapján, erre biztos ő is rájön. - Együnk rántottát!

Az asztalnál ülve figyelem, ahogy feltöri a tojásokat, majd elgyújtja a gázt és elkezdi sütni őket. Feltűnik, hogy közben egyre sápadtabb lesz. Mivel egy párszor már én is voltam másnapos, sejtem mi baja lehet, figyelemreméltóan jól viseli a kajaszagot, de már nem bírom tovább nézni a szenvedését. Odamegyek hozzá és mintha csak most vettem volna észre felvilágosítom:

- Itt egy kicsit elkenődött a smink, nem akarod lemosni? - összeszorított szájjal bólint és megpróbálja viszonylag lassan elhagyni a konyhát. Halkan felnevetek, megvárom míg teljesen megsül a tojás, majd elzárom a gázt és átmegyek a nappaliba a mobilomért.

- Te jó ég! - hallatszik az elfojtott kiáltás az ajtó mögül ami mellett épp elmegyek. Biztosan most látta meg magát a tükörben. Felkapom a mobilom az asztalról és megvárom Jimint a konyhában. Pár perc múlva még mindig sápadtan, de smink nélkül lép be a helyiségbe, majd elővesz két tányért és az egyik fiókhoz lép. Elgondolkodva mered rá, beharapott ajakkal aminek hatására megrohannak a tegnap esti emlékek.

„ Előrehajolt és száját az enyémre tapasztotta. Elkerekedett szemekkel löktem el magamtól.

- Mi a francot csinálsz? - a legijesztőbb az egészben, hogy nem tartottam undorítónak, csak meglepett.

- Csak amit az előző álmomban nem sikerült befejeznünk. - az előző álmában? Velem álmodott? - Nem akarod? - a párnára dől és szomorkásan néz rám, mintha a visszautasítás fizikai fájdalmat jelentene neki. Felsóhajtok, mégis mi a francot kéne erre válaszolnom? Nem tudok kiigazodni a saját érzéseimen sem, de így belegondolva az előbbi kis akciója egyáltalán nem volt ellenemre.

- Jimini, nem erről van szó, de most részeg vagy és hidd el holnap nagyon meg fogod bánni. Ez most nem egy álom hanem a valóság. - pár percnyi kínos csend után elmosolyodik.

- Nem vagyok részeg, csak egyszer csókolj vissza, tudni akarom milyen érzés. - beszéd közben felül az ágyban és pólómat szorongatva szinte könyörög. Végignézek rajta, enyhén zilált haja, szaggatott, testre simuló farmerja és hogy ki van húzva a szeme nagyon jóképűvé teszik, még számomra is. Tekintetem ajkára siklik. Végül is miért ne csókolhatnám meg? Úgysem fog emlékezni semmire.

- De csak egy csók és utána leszállsz rólam! - bólint. Kezemet derekán nyugtatom, majd megcsókolom. Nyelvével végigsimít alsó ajkamon kezét pedig vállamon nyugtatja. A lehető legközelebb húzom magamhoz, míg testünk teljesen összesimul. Még halványan érezni rajta a kölni és bőrének sajátos illatát, ám az összhatást sajnos rontja a piaszag. Úgy kapaszkodik a vállamba, mintha attól félne, hogy ellököm magamtól, de persze eszem ágában sincs. Miért nem tud máskor is ilyen aranyosan viselkedni? Nyelvemmel átfurakszom a szájába, ami nincs ellenére, sőt vad táncba hívja ízlelőszervem. Kezemmel végigsimítok a hátán, száján kicsúszik egy halk nyögés. Valahogy vízszintes testhelyzetbe kerülünk, ekkor eszmélek fel. Ezt nem folytathatjuk tovább, csak egy csókról volt szó. Zihálva elhúzódom tőle.

- Mo...most pedig aludj, én addig...

Be sem fejezem mondatom, úgy rohanok ki a szobából még mielőtt valami olyat tennék amit mindketten megbánnánk, de főleg Jimin."

Az emlék hatására szaporábban veszem a levegőt és alhasamba valami fura érzés költözik. Azt hiszem kívánom őt. Nem, azt nem lehet! Azonnal el kell húznom innen.

- Bocs, de mennem kell! - állok fel hirtelen az asztaltól.