Miért én?

Jimin pov

Délután úgy döntök visszavonszolom magam a szobámba, dolgozni akartam még, de már így is nagyobb zsebkendő hegy áll az asztalomon, mint irat. Rázuhanok az ágyamra és ahogy lehunyom a szemem már el is nyom az álom.

- Jimini. Ideje felkelni. - a hátamra fordulva nyújtózom egyet, majd felnyitom a szemem. Hoseok hajol fölém. Rámosolygok.

- Jó reggelt!

- Sokáig aludtál, Aerát már elvittem az óvodába, úgyhogy édes kettesben maradtunk. - suttogja a fülembe, lehelete melegétől libabőrös leszek. - Mit szeretnél csinálni? - Szerencsére tegnap már mindennel végeztem, ezért mára nincs semmi dolgom.

- Hm... Talán még egy kicsit lustálkodni az ágyban, persze csak ha nincs ellenedre. - a legellenállhatatlanabb mosolyomat villantom rá, ami be is válik.

- Jó, de tudod mit kell tenned azért, hogy békén hagyjalak. - közelebb hajol hozzám, már csak pár centire van az ajka. Lehunyom a szemem és várom, hogy megcsókoljon. Már szinte érzem az ajkát az enyémen.

- Jimin gyere, elkésünk! - Tae ront be a szobába. Felkattintja a villanyt ezzel elvakítva. Fájdalmasan felkiáltok és kezemet a szemem elé kapom.

- Basszus Tae, szólhattál volna! - nevetve a szekrényemhez lép és elkezd kutakodni benne. De mit keres itt Taehyung? Hiszen az előbb még...

- Bocs, nem tudtam hogy alszol. Jól vagy? - micsoda észlény, vaksötét volt a szobában. Mégis mit csináltam volna? És nem, nem vagyok jól, épp most volt egy rohadt fura álmom egy pasival! Pontosabban Hoseokkal! Önkéntelenül elfintorodom. Mivel nem akarom a tudtára adni az álmom, rendezem a vonásaimat és inkább figyelmen kívül hagyom a kérdését.

- Mit gondoltál mit csinálok a sötétben? - gyanúsan vörös arccal minden figyelmét a szekrényemnek szenteli. - Tae?

- Hát, tudod... azt hittem... azt hittem felnőtt filmet nézel. - böki ki nagy nehezen. Persze szoktam olyanokat nézni, de mióta Aera megszületett leszoktam róla.

- Pfúj, akkor miért jöttél be? Mi lett volna, ha tényleg azt csinálom? - egyre vörösebb, már majdnem belemászott a szekrényembe csakhogy ne kelljen rám néznie.

- Tudod te meddig hallgatóztam az ajtó előtt, nehogy rosszkor nyissak be? - feleli szinte suttogva. Kivesz pár ruhát a szekrényből, ledobja az ágyamra és anélkül hogy a szemembe nézne elindul az ajtó felé. - Öltözz fel, tényleg elkésünk!

- Honnan? - kifújom az orrom és visszadőlök az ágyba. Nem látja, milyen borzalmasan érzem magam? Még Aerát is el kellett vinnem a szüleimhez, remélem nem kapta el tőlem. Tae rögtön visszajön és karomnál fogva kirángat az ágyamból.

- Buliba megyünk! Rád fér végre egy kis lazítás és ebben most nem te döntesz! Jössz!

***

- Ilyen állapotban képes voltál elrángatni? - Namjoon hitetlenkedve megragadta Tae karját és arrébb húzta, hogy ne halljam a beszélgetésüket.

- Ha ez vigasztal nem nézel ki olyan szarul, Nam kicsit túlzott. - Suga vigasztaló szavai a legjobbak a világon. Abban a hitben él, hogy tud hazudni, de mégis mindig kíméletlenül megmondja az igazat. Egy sóhaj kíséretében nekidőlök a klub falának. Még életemben nem láttam ilyen hosszú sort. Komolyan kivárjuk míg beengednek, mert szerintem még holnap sem kerülünk be!

- Van nálam egy kis alapozó, majd megoldjuk. - fordul felém Jin hyung. Felhúzott szemöldökkel figyelem, mire elkezd magyarázkodni. - Csa-csak azért, mert a volt csajom nálam hagyta és még nem dobtam ki mert néha tényleg jól jön. Mint például most. Pár réteg és már nem is fogsz zombinak kinézni. - még mielőtt visszavághatnék egy hatalmasat tüsszentek. Ilyen az én formám, még a testem is helyesel...

Nem is kell sokáig várnunk, mert Suga ismeri a kidobóembert. Jin rögtön belökdös a mosdóba és kezelésbe veszi az arcomat. A végén tényleg egészségesebbnek nézek ki, bár nem tudom mi szükség volt erre, nem akarok felszedni senkit. Már megszokhatták volna. Amikor visszamegyünk a többiekhez azonnal a kezembe nyomnak egy felest, aztán még egyet. Végül Kook is befut, bár akkor már mindenkinek elég jó kedve van. Sajnos magával hozott egy nemkívánatos személyt is, de nem akarom elrontani a bulit, ezért megpróbálok mindig a legtávolabb kerülni tőle, hogy még véletlenül se kelljen beszélgetnünk. A srácok elég hamar befogadják, épp az egyik viccén nevetnek.

- Ne már, komolyan? - Nam már a könnyeit törölgeti, valahogy idegesít, hogy ilyen könnyen elbűvöl körülöttem mindenkit. Csak előttem nem játssza meg magát? Miért? Miért csak én tudom, hogy egy bunkó seggfej? Nem, ez nem igaz Namjoon is tudja, hiszen ott volt mikor panaszt tett a hotelre, de akkor miért jönnek ki ilyen jól?

- Jaj Chimchim, ne vágj már ilyen savanyú képet, tessék hajtsd ezt le! - Suga enyhén dülöngélve a kezembe nyom egy pohár wiskyt. Utálom keverni az italokat, annak sosincs jó vége, de szó nélkül lehajtom. Egy óra múlva úgy érzem a világon semmi problémám sincs.

Hoseok pov

- Kooki! - intek a fiatalabb felé mosolyogva.

- Hyung, végre, azt hittem már el sem jössz. - durcás arccal karon fog és magával húz a klubba, ahol fülsüketítően bömböl a zene és a fele társaság már gyakorolja a szájon át lélegeztetést.

- Srácok! - Jungkook utat tör magának egy kisebb csoport felé. Végignézek az öt fiún és egyikükön megakad a tekintetem, nocsak micsoda véletlen. Jimin. Szaggatott nadrág van rajta és egy fekete mintákkal díszített fehér ing. A fülbevalóit is feltette és ha jól látom ki van húzva a szeme? Eszméletlen jól néz ki. Várjunk, dehogyis! Mégis miket gondolok? Elszakítom róla a tekintetem és inkább a többieket mérem fel. - Hoseokot már biztos ismeritek látásból, ők pedig itt Taehyung hyung, Yoongi hyung, Namjoon hyung, Jin hyung és Jimint már ismered.

- Hé, hol marad a hyung? - csattan fel Jimin. Kook angyalian mosolyogva átkarolja a vállát.

- Bocs Chimchim. - az idősebb lemondóan megrázza a fejét és eltolja magától a másikat. Elég jófej társaság, könnyen kijövök mindegyikükkel. Taehyunggal lehet a legjobban viccelődni. Namjoonnal már találkoztam és ma bocsánatot is kértem tőle, szóval már azt hiszem minden rendben köztünk. Jimin természetesen mindig a legtávolabb húzódik tőlem, párszor még táncolni is elment. Igaz még mindig egyik zsebkendőt veszi elő a másik után, de úgy tűnik jól érzi magát. A többiek elég rendesen adagolják neki a piát, már megszámolni sem tudom hányadik pohár van a kezében, na nem mintha a többiek nem innának. Én próbálom elkerülni a holnapi másnaposságot, mert forgatásom lesz délután. Azt hiszem ma sem csajozok be, valahogy egyikük sem érdekelt akivel táncoltam. Mind idegesítően nyomult. Hajnali négy körül távozunk a klubból, Taehyung Jungkookot támogatja. Ahogy látom rajta és Jiminen kívül mindenki tudja hol kell meghúzni a határt.

- Oké, Kookot hazaviszem én, de vele mi lesz? - biccent Tae Jimin irányába.

- Hoseok hyung is arra megy! - kiált fel vidáman a legfiatalabb. Micsoda? Nem én itattam le! Már épp elkezdenék magyarázkodni, hogy nem arra megyek de a srác beelőz.

- Egyedül is visszatalálok! Nem vagyok rá - csuklik egyet. - szorulva a pesztrálására! Van egy gyerekem! - az egész utca harsog a hangjától, ez a kölyök még részegen is ugyanolyan. A srácok csak röhögnek rajta.

- Akkor holnap. - elköszönnek egymástól és mindenki elindul haza.

- Mi van? De, de én nem arra megyek! - Nam mindent tudó mosollyal fordul felém.

- Hazudni nem szép dolog Hoseok. Hiszen még hónapokig a hotelben laksz, szóval ugyanarra mész. Ne parázz már, csak fektesd le és kész.

- Fe- fektessem le? - felnevet értetlen arckifejezésem láttán.

- Igen, csak dobd le az ágyára és csukd rá az ajtót, nem hiszem hogy gond lesz vele. Onnantól már nem a te felelősséged. - hátba vereget és Jinnel a nyomában elmegy. Nem hiszem el ezek kettesben hagytak vele!

- Milyen haverok vagytok ti?! - kiáltok utánuk, de vagy nem hallják vagy nem érdekli őket. Komolyan először leitatják aztán rám hagyják? Dühösen fordulok Jimin felé. Nem, nem, nem! Eltűnt!

- Francba! - körülnézek, de az egész utca kihalt. Lehetséges lenne, hogy már eljutott a másik utcáig? Elfutok a sarokig, szerencsére épp időben érek oda hozzá így meg tudom akadályozni hogy átmenjen a piroson. Karjánál fogva megragadom, visszahúzom a járdára. - Piros a lámpa nem látod? - lassan felém fordítja a fejét.

- Nem jön semmi - tény hogy igaza van, de akkor is meg kéne várnia hogy átváltson a lámpa. - és nem mondhatod meg mit csináljak, van egy gyerekem. - bök ujjával a mellkasomra. Mintha nem tudnám.

- Igen, rémlik. Nem kell folyton ismételgetned, mivel a barátaid rám sóztak, haza kell kísérnem téged. - egyébként nem is a hotel felé megyünk. - Ezért most legyél olyan jó, hogy megfordulsz és hazajössz velem.

- De nekem nem arra van a haza. - vihorászik. Jesszus miért ilyen nehéz hazacipelni egy részeget? Nagy levegőt veszek. Jól van Hoseok, nyugi, nem ütheted ki, mert akkor még cipelned is kéne. De várjunk csak, nem is rossz ötlet. Lehajolok és a vállamra kapom, mint a filmekben. Csakhogy a filmek hazudnak, először is egyáltalán nem olyan könnyű, mint amilyennek kinéz, valószínűleg azért mert nem egy nővel van dolgom.

- Micsinálsz? - rögtön kapálózni kezd és ütögeti a hátamat, ezért inkább leteszem.

- Na ebből elég volt, mit nem értesz abból hogy rossz irányba mész? - kiáltok rá, úgy látszik végre megértette, elkezd követni. Az agyamra megy. - Nem igaz már! Ha jó fiú leszel vigyázok Aerára egyszer amikor nem érsz rá, oké? - nem válaszol, komolyan mintha a falhoz beszélnék! Hátrafordulok, ó ezt nem! Már átment az utca másik oldalára. - Jimin!

Ha elkapom kinyírom! Utánafutok, de elmenekül előlem. Az a kevés ember aki az utcán sétál minket bámul, ahogy kergetőzünk.

- Segítség! Ki akar rabolni! - kiált fel hirtelen a fiú. Az előttem sétáló lány felsikolt amikor a közelébe érek és megüt a táskájával.

- Aú! Hazudik! - Jimin mivel eléggé össze-vissza fut már csak pár lépésre van tőlem, amikor lelassít egy ház előtt, kinyitja a kapuajtót és bemegy. Nagyszerű még a zsarukat is kihívják, ha „szerencsém" van! - Ott, ott állj meg! - lihegem, már az oldalam is szúr. Többet kéne edzenem.

- Kopj má le! Jasmine! - kihez beszél? Ráfogok a csuklójára, hogy végre egy helyben maradjon. - Jas... - kicsit sem finoman megragadom az arcát.

- Ha még egy szót szólsz... - figyelmeztetném, de bennem reked a szó, amikor meglátom ahogy egy rohadt nagy kutya közeledik Jimin mögött. - Futás! - kiáltok fel és kifutok az ajtón, visszanézek a vállam fölött, de ő nem követ. Jézusom ez ott maradt, most mi a francot csináljak? A kerítés mögül kell végignéznem ahogy széttépi egy kutya? - Jimin, ne mozdulj! Ezt most komolyan mondom, csak most az egyszer hallgass rám!

Persze miért is tenné? Halál nyugodtan sétál a kutya felé. Ezt nézni sem bírom!