Szerda.

Mindössze csak egy rövid jelenetet kellett volna felvennünk de mi arra is képtelenek voltunk. Vagy ő nem tűnt elég kétségbeesettnek vagy én nem igyekeztem eléggé kihozni magamból a legtöbbet. Will szavaival élve ez a mai forgatás egy kész katyvasz volt, így amikor huszadjára sem volt meg köztünk az összhang hazaküldött bennünket. Nem szóltunk egymáshoz amikor kettesben voltunk, társaságban is csak az udvarias komunikáció volt meg közöttünk. Megint ott vagyunk ahonnan indultunk, valahogy minidg itt kötünk ki.

Mivel hamar végeztem beugrottam még Tracyékhez is. Mint utólag kiderült, nem kellett volna. Amikor beavattam az újabban történtekbe kiakadt. Azt mondta rosszabbak vagyunk mint egy szapanopera, nyilvánvaló a vonzalom közöttünk és hogy kedveljük egymást. Senki nem mondta nekünk, hogy örökké együtt kéne maradnunk sőt senki nem is beszélt kapcsolatról, csak feküdjek már végre le vele aztán meg lesz ami lesz, kiadjuk magunkból a feszültséget és ennyi. De unja már, hogy folyton letagadjuk az egymás iránt érzetteket és hogy olyan gyávák vagyunk hogy egyikünk sem mer lépni pedig nem érti miért.

Abban a pillanatban szóhoz sem jutottam végül mikor hazaértem felhívott és bocsánatot kért csak kicsit feszült mert a bátyja már megint eltűnőset játszik és nem hajlandó felvenni a telefonját a többi jómadárral egyetemben, ami alatt Sam többi barátját értette.

Persze így, hogy egyedül voltam és volt időm gondolkodni rájöttem, hogy tulajdonképpen Tracynek igaza volt részben, még ha kicsit egyedien is fogalmazott.

Csütörtök.

Csöndesen indult a nap. Túl nagy volt a csend. Tudhattam volna, hogy ez valaminek az előjele lesz de még csak nem is sejtettem, hogy mi lesz ebből az ártatlan csendből. Ma két jelenetet vettünk fel a tegnapi kárára. Másodjára sikerült elfogadhatóan felvennünk azt, amikor visszamegyek és elkezdek csomagolni de amikor becsuknám a bőröndöm, hogy elmegyek Logan pont betoppan az ajtón és észreveszi, hogy csomagolok. Majd a következő jelenetünk a kétségbeesésről szól. A fiú próbál megállítani, kétségbeesett mozdulataink próbáljuk minél hihetőbben előadni. Negyedjére tökéletesen hozzuk a kívántakat és sikeresen megcsináljuk a jelenetet. Még megbeszélünk pár dolgot a holnapi nappal kapcsolatban és aztán úgy tűnik végeztünk még egymásban. Amikor Logan kirakott a stúdiónál szólásra nyitotta a száját de végül meggondolta magát és csendben marat. Akkor ott mintha valami eltört volna bennem de végül csak kihúztam magam és egyenes háttal és magabiztos léptekkel mentem a kocsimhoz és csak azután indultam el amikor láttam, hogy már ő is elhajtott. Összegörnyedve fújtam ki a levegőt majd a kormányra hajtottam a fejem. Én soha életemben nem dolgoztam még ilyen bonyolult emberrel.

Péntek.

Hivatalosan is életem legfurcsább napja.

Ma volt a nagy jelenet. Kicsit idegesen keltem fel mert még sosem csináltam ilyet ezelőtt és féltem, hogy valamit esteleg rosszul csinálok majd. Reggel változatlan csendben ültük végig a kocsiutat. A mai jelenetünk a szenvedélyre épül, igyekszem mindent jól csinálni, hogy ne kelljen ismételnünk.

Nagy levegőt véve szállok ki a kocsiból. Willel átvesszük a forgatókönyvet, hogy mindenki biztos lehessen a dolgában és megkezdjük a forgatást. A veszekedésünk fog átcsapni szenvedélybe, csak mint egy rosszul megírt tinidrámában. De valójában még csak ez után kezdenek majd a dolgok érdekessé válni. Mert miután egy óra elteltével sem sikerül úgy összehoznunk a várt szenvedélyt Will számára kiküld minket, hogy szedjük össze magunkat addig ő megcsinálja a kamerák tökéletes beállását, hogy a megfelelő szemszöből vegyenek majd mindent.

Szóval a következő szituációban vagyunk most. Kint állunk a ház hátsó bejáratától pár méterre a falnak támaszkodva és mind a kettőnk néma. Kezdem unni ezt az állapotot, meg úgy egyébként ezt az egész helyzetet. Nálam akkor telik be a pohár amikor előveszi a zsebéből azt a francos dobozt és rágyújt.

-Mondd csak úgy őszintén neked mi a fene bajod van? - fakadok ki - Én lehetnék az akinek joga lenne haragudni, mégis te viselkedsz úgy mint aki vérig van sértve.

-Én aztán nem vagyok mérges - rántja meg a vállát majd kifújja a füstöt. De nem fordul felém csak egyenesen előre néz mintha valami nagyon érdekes lenne ott.

-Nagyszerű, tényleg - csapom össze a két kezem - Nem is értem mi a probléma - rázom a fejem dühösen majd visszamegyek, hogy végre megint elkezdhessünk forgatni mert egy nappal sem bírom tovább mellette.

Kellő dühvel lendülünk neki a kezdésnek. Ezúttal minden olyan valósnak tűnik. Ahogy összekapunk majd egyre jobban a sarokba szorulok, a csomagom időközben valahol a földön landol. Veszekedésünk és heves mozdulataink közben már teljesen a falnak ütköztem mire hirtelen felrémlett bennem az emlék amikor ugyanígy falnak szorultam csak akkor nem volt ott senki közönségnek, valahol ott kezdődött ez az egész macska egér játék közöttünk. A levegőben ott a feszültség, a mozdulatainkból süt a hezitálás, hogy továbbmenjünk-e vagy sem, de pár pillanat után ez elmúlik amikor Logan egy nem várt mozdulattal lehajol hozzám és megcsókol. Innentől kezdve pedig gördülékenyen hozzuk a forgatókönyvet hiba nélkül mintha nem is lenne. Az elején még hallom Will utasításait és helyeslő szavait de aztán semmi, a külvilágot teljesen kizárom semmi nem marad meg belőle mintha egy buborékba lennénk. Mozdulataink először haragosak és durvák de ahogy az ágyra kerülünk fogyatkozó ruháink kíséretében mozdulataink lelassunak és egyre óvatosabbak lesznek. Egyikünknek sem tűnik fel az idő múlása. Talán most először igazán engedünk a vágyainknak. Összegabalyodott végtagok és lepedő egyvelegévé válunk és még csak megjátszás sincs benne. Azután eljön az a pillanat, a pillanat amikor Logan pár percre megáll felettem és a szemembe néz. Ilyesztő amikor úgy néz rád valaki mintha a világ összes gondjára tudnád a választ. És ő pont így nézett rám mielőtt lassan lehajolt volna és ajkait az enyémekre helyezte ismét.

A teljes kábulatunkból Will hangja ránt vissza a jelenbe és a kis csengőcske ami a jelenet végét jelzi.

-Pontosan ez az, tökéletes volt, ezt így kell csinálni emberek - tapsol meg minket a rendező majd a rögtön be is állít minket a következő jelenethez.

Ez az utolsó jelenetünk amikor is megkéri a kezem. Ezt már elég sokszor elpróbáltuk ahoz, hogy hiba nélkül teljesíteni tudjuk. Egész jelenet alatt azon jár a fejem, hogy mi lesz velünk ez után, minden egyes csóknál vagy érintésnél egyre jobban összezavarom magam. Amikor a kilencedik jelenetet is sikeresen hoztuk már éppen Logan felé fordulnék, hogy végre beszélni tudjunk normális emberek módjára amikor Will megáll előttem és elkezd a teljesítményünkről beszélni de nem figyelek rá. Tekintetem találkozik Logan tekintetével. Egyikünk sem fordul el szemeink fogva tartják egymást.

De a pillanat, hogy beszélhessünk végül nem jött el, ugyanis Will elrángatott magával a ház egy kis zugába ami irodarészként szolgált, hogy egyeztetni tudjuk a dolgokat a munkámmal és az utazásommal kapcsolatban. Mire végeztünk Logan már nem volt a helyszínen de az egyik személyzeti tagnál hagyott egy üzenetet nekem miszerint muszály volt elmennie sürgős dolga akadt a húgával de amint végez felhív. És ezzel mindössze csak egy probléma volt, hogy a táskám a kocsijába marad telefonnal, kulccsal, pénzzel, mindennel együtt.

A fuvart megoldottam, Tracyhez mert nála van pót lakáskulcsom és arra is gondoltam elvitetem magam Loganékhez de Trac bátyja még mindig nem jelentkezett így nagyon kocsi híján voltam. Végül hazavergődtem taxival.

Ez volt az utolsó munkanapom így holnap még anyuval is találkoznom kell mert megígértem neki, aztán csomagolok és hát... indulok. Furcsa erre gondolni most, egész életemben másra se vágytam csak, hogy végre elmehessek, erre tessék most itt a lehetőség és mégsem vagyok olyan boldog emiatt mint amilyennek lennem kéne.

A gondolataim ezerrel száguldanak, képtelen vagyok megállítani őket, a költözés, anyu, a munka, Logan... Vajon mit csinál most? Ő is gondol rám? Ő is érzi ezt az egészet? De akkor miért hagyott lógva a legutóbb? És miért ennyire zavaros ez az egész? Ez egy nagyon bizonytalan kapcsolat. Megér nekünk ennyi kockázatot? Nekem megéri?

Vajon a szeretet tényleg felülkerekedhet ennyire az utálaton?  

Egy kicsit megkésve de itt az újabb rész, nem is a legjobb minőségben. A maradék pár részt igyekszem jobban megírni majd, de ehez a fejezethez nem volt túl sok ihletem, úgyhogy sajnálom a rossz minőséget a következő már jobb lesz.