-Mit szólál hozzá, ha elmennénk kávézni vagy valami? - kérdezte James reménykedő hangon amikor odaértem hozzá.

-Nem azért vagyok itt, hogy jópofizzak veled - mondtam hűvösen majd keresztbe fontam a karomat a mellkasom előtt -Térjünk a tárgyra. Mit akarsz? - vontam fel a szemöldököm.

-Ugyan, Nina ne csináld ezt. Ne tettess közönyt - nézett a szemembe - Átlátok rajtad, ismerlek.

És sajnos tényleg igaza volt. Ismert, kicsit jobban mint szerettem volna. De nem hagyhatom, hogy mindig ezt csinálja velem. Így soha nem fogok tudni teljesen túllépni rajta. Erőt vettem magamon és tartottam a szemkontaktust arcomon nulla érzelemmel de a szívem hevesen vert. 

-James, szakítottunk méghozzá fél éve, közös megegyezés alapján.

-Nem kérheted, hogy felejtsek el két és fél évet, csak adj még egy esélyt nekünk, kérlek - esedezett közelebb lépve hozzám - Hiba volt elengedni téged, hiányzol - tette a vállamra a kezét mire én egy nagyolt nyeltem, a szám teljesen kiszáradt a torkom összeszorult és a szívem összevissza kalimpát miközben a gyomrom kupak méretűre zsugorodott. 

-Nem kérem, hogy felejtsd el csak azt, hogy lépj tovább - vettem le a kezét a vállamról - Nézd elég nyilvánvaló okokból szakítottunk, nem tudunk megférni egymás mellett, képtlenek vagyunk normális emberek módjára megbeszélni a problémánk - hátráltam egy lépést - Kérlek menj el, ha egy kicsit is fontos vagyok neked, akkor most kérlek menj és ne gyere vissza - mondtam a könnyeimmel küszködve. Nem fogok sírni, előtte biztosan nem. Először lehorgasztotta a fejét majd bólintott egyet, aztán lassan felemelte és a szemembe nézett.

-Nem fogom ilyen könnyen feladni, küzdeni fogok érted - lépett ismét közelebb majd adott a homlokomra egy óvatos puszit megfordult és elment. Nem nézett hára. Én földbe gyökerezett lábakkal álltam még mindig a kijárat felé bámulva. Minél hamarabb elmegyek innen annál jobb lesz. Egy hónap, ennyit kell kibírnom. Nagyot sóhajtva léptem egyet hátra majd rendeztem a vonásaim és visszasétáltam Loganhez.

-Meg se szólalj - mondtam amikor láttam, hogy kinyitja a száját és bölcsen vissza is csukta. Vagyis gondoltam én először, hogy ezt teszi. Éppen indulni akartam vissza, hogy végre megehessem az ebédem amikor megfogta a csuklóm és maga felé fordított.

-Jól vagy? - kérdezte őszintén, ami összezavart. Tényleg őszinteséget láttam sugározni a szemeiből. Ez megijesztett. És leginkább ennek az ijetségnek volt köszönhető az ez utáni kirohanásom.

-Na nem, ezt nem csinálhatod, nem ebben egyeztünk meg - ráztam a fejem hevesen tágra nyílt szemekkel.

-Mit nem csinálhatok? Nem kérdezhetem meg, hogy vagy? - nézett rám zavartan.

-Nem, nem csinálhatsz úgy mint akit őszintén érdekel mi van velem. Megtartjuk a felállást, te bunkó vagy én utállak, ez így van rendjén.

-Ó ezer bocsánat, hogy meg akartam bizonyosodni arról, hogy jól vagy e, mert úgy nézel ki mint aki kísértetet látott az imént. De jól figyelj rám Árnyéklány, azt hiszed, hogy te olyan hű de jó ember vagy meg minden, de azt ne felejsd el, hogy nem ismersz egy kicsit sem. Pontosan ugyan olyan vagy mint az emberek többsége. Ítélkezel felettem, anélkül, hogy ismernél - fordított hátatat nekem annyi időt sem hagyva, hogy reagáljak valamit majd ő is kiment azon az ajtón amelyiken nemis olyan rég még James sétált ki, otthagyva engem tök egyedül. 

Pár perc hezitálás után úgy döntöttem, hogy inkább visszamegyek az emeletre. A liftben végig Logan szavait hallottam a fejemben. Csak bámultam magam elé. Tényleg elítéltem pedig nem ismerem. De már annyiszor bizonyította, hogy olyan amilyen. A fülemre tapasztottam a kezeim abban a reményben, hogy így kizárom a hangokat. Hát, nem sikerült. 

Egész szünetben csak rágódtam, az étvágyam is elment két falatnál többet nem tudtam enni, csak turkáltam az ételben. Természetesen egy idő után Willnek is gyanús lettem így odaült mellém. Csakhát ő teljesen másképp értelmezte a szótlanságom.

-Még mindig nehezen ért a szóból? - kérdezte Jamesre utalva. El is felejtettem miatta aggódni, de most, hogy így feljött csak még rosszabb lett. 

-Nem könnyű, de túlélem, egyszer csak megérti, hogy tovább kell lépnie - rakom le a villám a tányéromba, rágódom egy pár percig, hogy fel tegyem e neki a kérdést ami jelenleg foglalkoztat, végül a kíváncsiságom nyert.

-Will miért olyan nehéz a fiúkat kezelni? - nézek rá elkeseredetten - Mármint tök jól kijövök Sammel meg a haverjaival de akkor sem értem, miért nehezítenek meg mindig mindent? Miért nem működhetnek egyszerűen? - Will arcán először értetlenséget vélek felfedezni, majd hirtelen mintha mindent megértene és halványan ó-t formál a szájával.

-Szóval nem James miatt vagy így letörve.

-De, vagyis ahj nem tudom - temettem az aromat a kezeimbe - Csak azt akarom, hogy ugyan olyan legyen mint az elején -Néztem fel újból - Egyszerű volt utálni, mert úgy is viselkedett. Most meg, mintha nem is tudom, az elmúlt héten viszonylag normális volt és én meg... csak azt akarom, hogy kicsit csönd legyne a fejembe, Will semmi értelme nincs annak  amit most itt összehordok neked. Még csak azt sem tudom mi az amit mondani szeretnék.

-Talán adhatnál neki egy esélyt - simított végig a hátamon - Csak kérlek tarts ki mellette, máris rengeteget javult mióta veled dolgozik. 

-Jól van - dörzsölöm meg a halántékom - Megpróbálom.

 ◇•◇•◇

Túl a délutáni forgatáson éppen Tracy felé tartok. Szükségem van valakire aki elterelni a figyelmem. Csak egy kis ideig. A forgatás második fele kicsit rizikósabb volt, mert Logan hozta a totál érzelemmentes arcát. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt amiatt amit korábban mondtam hiszem ő csak tudni akarta jól vagyok e, de hirtelen nem birtam feldolgozni azt az őszinteséget amit a szemében láttam. Túl sok volt ez nekem James után. Bocsánatot akartam kérni de a forgatás végén rögtön lelépett még csak el sem köszönt senitől.

Egy óriási sóhajjal szálltam ki a kocsimból majd megindultam Tracyék ajtaja felé és bekopogtam. Barátosném rögtön kinyitotta az ajtót és a lakásba rántva magához ölelt.

-Úgy hiányoztál - szorította ki belőlem a szuszt.

-Te is nekem Trac, de jaj izé megfolytassz - suttogtam és amikor elengedett én levegő után kaptam.

-Mesélj, mi van mostanában?  A telefonban olyan bánatos volt a hangod. Mi történt? - húzott beljebb a nappaliba.

-Hát... hol is kezdjem? Talán ott, hogy ma volt egy látogatóm. És közölte velem, hogy nem fogja ilyen könnyen feladni majd elsétált minden további nélkül, nemsokkal később őt követte Logan akit sikerült megbántanom, és ezt mind tíz perc alatt hoztam össze - vázolom fel a helyzetem savanyú képpel. 

-Hogy az a szemét, pedig megmondtam neki, hogy ne merjen a közeledbe menni, elég világosan fogalmaztam szerintem bár ezek szerint nem vette a lapot - háborodott fel rögtöna mondandóm elején - Biztosan meglátott a múltkor, mert én nem voltam hajlandó elmondani neki hol talál meg és így...

-Hogy mi van? - szakítom félbe - Múltkor? Mikor múltkor? - gondolkodom el egy percre - Várj ez akkor volt amikor Logannal kellett töltenem a napot? - esett le rögtön. 

-Igen - harapta  be az alsó ajkát Trac - Megkeresett, tudni akarta hol talál mert hiányzol neki és sajnálja ami történt meg minden amit ilyenkor egy fiú csak elmondhat. Én meg megmondtam neki, hogy hagyjon békén és ne tépje fel a begyógyult sebeket de ezek szerint nem voltam elég világos, na majd legközelebb. Most szépen elmeséled, hogy mi történt pontosan én meg hozok egy doboz csoki fagyit. De egy részletet se hagyj ki nekem - Pattant fel és kisietett a konyhába majd rögtön vissza is tért egy dobozzal meg két kanállal.

Így hát elmeséltem neki mindent, egy szót sem hagytam ki. Elmeséltem amit mondott Logan, hogy mi történt a tónál minden amiről az elmúlt hetekben nem tudtunk beszélni. Ő pedig csak figyelmesen hallgatott és időnként bólogatott jelezve, hogy érti. Talán egy órája bészélhettünk amikor Sam hazaért.

-Szép, megint megeszitek az összes fagyit - állt meg az ajtóban ránk nézve. Tracy rögtön a védelmemre kelt és leintette a bátyját.

-Lányos dolgok, most hagyj oké? -mondta mire Sam érdeklődve fordult felém.

-Zűr van a paradicsomban? - kérdezte halvány mosollyal az arcán.

-Tudod csak a szokásos exek a munkahelyen és kiakasztó sztárok - vontam meg a vállam mosolyogva.

-Te szegény - nézett rám tettetett szomorúsággal. Imádott a munkámmal szívatni és most jól esett egy kicsit mosolyogni is ennyi minden után.

-Ha a kis legényed nem bír magával csak egy szavadba kerül és lerendezem oké? - váltott át komolyra. Ismerte az egész sztorit Jamessel. Tisztába volt a részletekkel. 

-Megoldom köszönöm - néztem rá hálásan mert jól estek a szavai, majd Trac felé fordultam - A héten még anyuval is találkoznom kell, azt hiszem most hazamegyek és lefekszem. Majd holnap megpróbálom orvosolni a Logan problémát - álltam fel a kanapéról és a cipőmöz mentem. 

-Rendicsek, mindenképp hívj majd fel, mindent tudni akarok. De holnap Chrissel moziba megyünk egykor aztán meg ki tudja? - mosolygott rám ravaszul, hangjában hallatszott a utalás. Sam felnyögött.

-Túl sok részlet Trac, túl sok részlet - tette a fülére a kezét majd bement a szobájába.

-Imádom ezzel húzni az agyát.

-Csak vigyázz nehogy egyszer csatát robbants ki - öleltem magamhoz majd elköszöntem és hazaindultam. Nehéz lesz kibírnom ezt a hetet ráadásul most még azon is agyalhatok, hogy  kérjek bocsánatot Logantól. Eléggé nagy slamasztikába kevertem magam. Miért is kellett nekem ez az egész? Olyan jó életem volt eddig. Most meg itt ez az ember akiről talán kiderül, hogy nem is az akinek hittem. De akkor ki ő? És ki vagyok én?