-Tudod mit, azt hiszem tudom már - fordította felém a fejét - Te vagy az oka - vádolt meg, miszerint azért haragszik rá a húga - akit mint kiderült Rosienak hívnak - mert... na azt nem tudom miért de miattam. Döbbenetemet gyorsan váltotta a harag.

-Most komolyan rám kened? - kerekedett el a szemem. Ezt nem mondhatta komolyan. Tényleg nem bírja vállalni semmiért a felelősséget? 

-Igen rád, mert azóta haragszik, hogy elkezdőtek a frogatások - bólogatott, mint akinek mostmár minden tiszta. Én csak hitetlenül ráztam a fejem, nem értettem az összefüggést. Pedig egy pillanatra tényleg elhittem, hogy végre egy nevezőre tudunk jutni, hát... elég nagyot tévedtem.

-Utállak - jelentettem ki egyszerűn teljes őszinteséggel az arcomon mire csak legyintett. 

-Ugyan tudom, hogy titokban odáig vagy értem csak nem mered bevallani magadnak, de ezt már megbeszéltük.

-Hát örülök, hogy sikerült megldanom a problémádat és visszatért a régi éned - álltam fel a szikláról - Mennyi az idő? 

-Egyedül oldottam meg a problémám te akartad mindenféleképpen hallani a magánéletem ami egyébként nem tartozik rád de nagylelkű voltam és beavattalak a részletekbe - áll fel ő is leporolva a farmere hátsó részét - Egyébként három miért kérded?

Még öt óra, ennyit kell kibírnom vele. Az őrületbe fog kergetni, ráadásul ha haza is akarok vezetni akkor nem ihatok többet csak vízet. Válaszra sem méltatva indultam vissza a pokróchoz, ott sikeresen egy órát töltöttünk el csendbe burkolózva. Már csak négy óra. Muszály lesz kitalálnom valamit ha nem akarom elunni az életem. Ekkor ismét eszembe jutott, hogy tulajdonképpen egy folyónál vagyunk.

-Lementem a partra, te jössz? - kérdeztem abban a reményben, hogy nemet mond. És csodák csodájára az imám végre valahára meghalgatott és kimondta a bűvös nemet.

-Majd később, most nincs kedvem felállni - válaszolta továbbra is behunyt szemmel én meg elindultam a folyópart felé. Lassan sétáltam és élveztem ahogy a nap szinte már égeti a bőröm. Mikor sikeresen leértem gondolkodtam egy darabig majd arra a döntésre jutottam, hogy nem bírom tovább elviselni a meleget muszály lehűlnöm egy kicsit, és különben is olyan csábító volt ahogy a folyó lassan csörgedezik lefelé a völgyben a part szélét ezzel teljesen elmosva. Elmosolyodtam a hűvös víz gondolatára. Már csak az a kérdés be merjek e menni, ugyan nem attól félek, hogy elvisz a sodrás vagy ilyesmi, rengeteget voltám már itt ez csak egy ártalmatlan kis folyócska. Nem tudtam, hogy az idióta utánnam akar e jönni vagy sem. De a hűvös víz győzött, ledobtam a cipőmet majd jött a kacifántosabb része ugyanis nem tervezek leadni a stílusomból csak azért mert Logannak kifogása van ellene. Így ma reggel is egy neccharisnyát vettem fel térdzoknival és fekete rövidnadrággal a fölsőm pedig pedig egy sima fehér pántos felső volt ami három kaktusz képe volt látható ez volt az egyik kedvenc pólóm. De a lényeg, hogy a harisnyám mindenképp le kell vennem ha be akarok menni mert nem kockáztatom meg, hogy egy kő véletlen kiszakítsa azt. Miután gyorsan körülnéztem és megbizonyosodtam arról, hogy senki nincs a láthatáron gyorsan ledobtam magamról a zoknim a nadrágom leráncigáltam a lábamról a harisnyám és a nadrágom után kaptam. Mindezt fél perc alatt. Gondoltam én, tök egyedül, aha hát tévedtem.

-A kapkodásodat látva megkérdőjelezem egy két jelenetünk kivitelezését - halottam meg a hangot a hátam mögül mire ilyedtemben ugrottam egyett majd dügösen hátrafordultam a hang irányába.

-Miért kell mögém leselkedned és ilyesztgetned hmm? Majdnem kiugrott a szívem a helyéről - kaptam a még mindig hevesen dobogó szívem elé a kezem. Úgy döntöttem figyelmen kívül hagyom a megjegyzését és elindultam előre a hűvös vízbe.

-Nem leselkedtem mögéd de unatkozok és nem tudok mit csinál ezért gondoltam megkereslek de tudod mit, már egyáltalán nem is bánom - hallottam a hangján, hogy vigyorg - Mit csinálsz?

-Minek néz ki? - kérdeztem vissza kapásból, utálom az ilyen idióta kérdéseket, vajon mit csinálok ha éppen egy folyó szélén állok és éppen készülök belelépni. Na vajon mit csinálhatok? Mert az biztos, hogy nem egeret kergetek.

-Jól van ne legyél ilyen durcás - hallom meg a választ ami már engem nem érdekel inkább előre lépek a hideg vízbe és élvezem ahogy a sodrás gyengéden csapkodja a bokám. Olyan jó végre megint itt lenni gondolom és felsóhajtok ahogy egyre beljebb megyek a vízbe, már a térdemet csapdossák az apró hullámok.

-Ez rohad hideg - hallom meg újra a hangot a hátam mögül és ez kizökkent az álmodozásomból. Felsóhajtok, csak ezennel fáradtan.

-Senki nem mondta, hogy ugorj bele - fordulok hátra hozzá - vigyázz mert azon a ponton... - mondatomat egy csobanás szakítja félbe - Csúsznak a kövek - dünnyögöm a végét az orrom alatt. 

-Igazán kedves vagy, hogy figyelmeztetsz - vágja rá szarkasztikusan miközben feljön a víz felszínére.

-Hé, én szóltam te vagy az aki sosem hallgat a másikra mert egy arro... tudod mit, nem vitatkozom veled - hagyom abba a mondandóm felénél, ugyanis ennek sosem lesz vége.

-Aha szóval így állunk - pattan fel hirtelen és elindul felém viszont mire én realizálom, hogy mire készül már majdnem ott van előttem. Gyorsan elfordulok és futni kezdenék - már amennyire a vízben lehet - de a csuklóm után kap és maga felé ránt ezzel a mozdulattal együtt elveszítem az egyensúlyom a lábam kicsúszik alólam és hátra esem magammal rántva Logant. Mérgesen állok fel újra a lábamra amikor végre sikerült kivennem, hogy hol kezdődöm én és hol végződik ő.

-Ezt most tényleg muszály volt? - kérdezem hitetlenül széttárva a karom amikor már mindketten a felszínen voltunk - Nézd meg csorom víz lettem - kezdtem el a felsőm csavargatni, félreértés ne essék, szerettem a vizet ha van nálam váltó vagy fürdőruha.

-Nem fogsz megfázni ne aggódj - mondta gúnyosan - Hihetetlen, hogy nyavajogsz egy kis víztől.

-Nem nyavajgok a víz miatt, sőt egyáltalán nem szoktam nyavajogni, dühös vagyok! - teszem csípőre a kezem - Tudod éppen eláztattad a FEHÉR fölsőmet - hangsúlyozom ki a fehér szót, merthogy jelenleg a fekete melltartóm teljesen átlátszik.

-Leveszed és megszárad, ennyi - vonta meg a vállát - Láttalak már fehérneműbe rémlik? Meg amúgy sem hinném, hogy bármi olyat tudnál mutatni amit még nem láttam volna - húzta mosolyra a száját ami nemsokára átment vigyorba - És tudod ott a másik véglet miszerint amélkül is foglak látni.

-Idióta - jelentem ki majd vízet fröcskölök az irányába - Miért viselkedsz így? Miért akarod elérni, hogy minden alkalommal amikor egy kicsit kezdenék rád más szemmel nézni te rögtön modasz valamit amitől csak jobban utállak majd? Feladtam, hogy megpróbáljalak megfejteni - nézek a szemébe majd minden mindegy alapon lemerülök a víz alá. Egészen addig lent maradok amég a tüdőm nem kezd el összeszorulni a levegőhiány miatt csak azután jövök ismét a felszínre. Pár perc csend után megszólal.

-A húgom kedvel, szinte az összes videóklippet látta amihez csak közöd volt, oda vissza volt az örömtől amikor megtudta, hogy veled fogok együtt szerepelni, szerintem valami agyament dolog alapján azt hiszi, hogy hozzám téged rendelt a sors, néha még mindig rózsaszínnek látja az életet, és nem én leszek az aki lerombolja azt, viszont miután meghalotta, hogy utálsz, hát... azóta nem áll velem szóba, szerinte az én hibám.

-Ez arra válasz, hogy szerinted miért az én hibám, hogy a húgod nem áll szóba veled - ülök ki a partra, hogy nagyjából megszáradjak mire hazaindulunk. Pár perc után ő is követte a példám. 

-Mit szólnál egy alkuhoz? - támaszkodom a könyökömre.

-Nem lökhetsz a vízbe - jelenti ki a fejét rázva.

-Én ikább arra gondoltam, hogy fegyverszünetet kötünk, de a te ötleted sem rossz. Na mit szólsz? Én továbbra is utállak te hozod a sajátos formád és megtűrjük egymást a forgatások alkalmával? Kezdjünk holnap új lappal. Nem kell szeretnünk egymást, most itt vagyunk a forgatáson eljátszuk a szerepünk egyébként meg mind a ketten tökéletesen önmagunkat adjuk - nyújtom felé a jobb kezem amit egy kis hezitálás után elfogad.

Bár megintcsak nem kaptam válszt arra, hogy miért viselkedik úgy ahogy, sikeresen alkut kötöttünk. Sajnos nem sikerült teljesen megszáradnom mire elindultunk haza de lehetne rosszabb is. Jelenleg csak annyi, hogy nem megyek ma már el Tracyhez, hogy kiszedjem belőle a délelőttieket. Majd holnap, egyenlőre örülök annak, hogy vége ennek a napnak és indulhatok haza, ezennel egyedül. Az imént raktam ki Logant a stúdió előtt a kocsijánál. Alig várom, hogy bedőlhessek az ágyamba és aludhassak. 

Az alkunk egész jól működött az elmúlt egy hétben. Sajnos Tracyből nem tudtam kiszedni mi volt a baja aznap és egy kicsit olyan mintha kerülne. Haza is kellett telefonálnom mert megígértem anyunak, hogy majd valamikor hívom, megbeszéltem vele egy találkozót két hét múlva a lakásomon. Ugyan kicsit csalódott volt, hogy csak olyan későre mondtam időpontot de a munkámra hivatkozva megmondtam neki, hogy nem tudok hamarabb elszabadulni. Ami ugyan hazugság volt de ha ennyi ideig nem hiányoztam nekik akkor talán még pár hétig tudnak nélkülözni. 

Éppen egy jelenet közepén tartottunk amikor Will telefont kapott a recepcióról ezért le kellett állnunk. 

-Értem én Martah de épp forgatunk nem tudna kicsit várni ebéd szünetig? - hallatszott Will válasza a telefonba. 

-Rendben leküldöm, de öt percnél nem kap többet - sóhajtott egyet majd letette a telefont és rám nézett.

-Nina lent vár valaki a recepción, azt mondja fontos, öt percet kapsz siess vissza - mutat a kijárat felé. Én gyorsan felpattanok és elindulok a recepció felé azon gondolkodva vajon ki lehet az. Nem ismerek sok embert és akiket ismerek és tudják hol dolgozom tudják, hogy mikor van az ebédszünetem vagy pedig telefonon hívnak. És mi az, hogy sürgős? Ez az egész gondolatmenet azonnal abbamarad amikor megpillantom ki az aki a recepción vár. Megtorpanok egy pillanatra. Ezt nem hiszem el, ő meg mit keres itt? Gondolatomnak hamar hangot is adok.

-Mégis mi a bánatomat keresel itt? - fakadok ki rögtön - Mondd csak mond neked valamit az a szó, hogy munkaidő? Esetleg a soha többé nem akarlak látni? - állok meg a pulttól pár méterre.

-Hiányzol, Nina - hagyja figyelmen kívül a mondandóm.

-James menj el, nem akarok veled beszélni, dolgozom - mondom ki a nyilvánvalót.

-Csak kérlek tíz percet adj - esedezett - megvárlak itt és majd beszélünk ha szüneted lesz.

-James - sóhajtottam - Nem csinálhatod ezt folyton, lépj tovább, vége - mondom ki a szemébe nézve - Kapsz most még tíz percet, aztán tényleg nem akarlak soha többé látni - a válaszát meg sem várva indulok meg vissza a stúdióba. Miért nem képesek egyes emberek elfogadni, hogy a soha az soha? Miért kell folyton beavatkoznia amikor már kezdeném elfelejteni. Dühösen léptem be az ajtón és álltam vissza a helyemre, hogy folytathassuk a jelenetet amit szerencsére ma fel tudtunk venni stúdión belül és nem kellett mindnep nap máshová mennünk mint a múlthéten.       

-Minden rendben? - kérdezte Will és Logan is érdeklődve fürkészte az arcomat.

-Persze, minden a legnagyobb rendben nyugdtan megmondhatod Martahnak, hogy nem kell rá hallgatni többet és nyugodtan elküldheti, mert nem áll szándékomban találkozni vagy beszélni azzal a személyel - mondom a lehető legnyugodtabb hangon amit magamra tudtam erőltetni.

-Értem, szóval ő lesz a SRÁC csupa nagy betűvel igaz - pillantott rám Will még utoljára majd lejegyzett valamit a kis füzetébe - Szeretnéd, hogy lekükdjek egy biztonságit?

-Nem dehogy nem kell - legyintettem - Elintézem, tényleg - bizonygattam leginkább magamnak. Will ismerte Jamest, egyszer már zavart meg egy forgatást azzal, hogy váratlanul megjelent és esedezett, hogy fogadjam vissza. Csak egy kicsit volt kínos, ő meg részeg. Fogalmam sincs honnan tudta meg, hogy hol forgatok ma de remélem egyszer és mindenkorra lezárhatom ezt az egészet.

-Folytathatjuk a forgatást, miattam ne állj meg - néztem rá egy műmosollyal majd visszafordultam Loganhez, ami kár volt ugyanis még mindig engem vizslatott a szemeivel. A tekintetemmel a padlót kezdtem el páztázni, és vártam, hogy elterelődjön rólam a téma.

-Ma tíz perccel hamarabb elengedlek titeket az ebéd szünetre menjetek - intett Will a kijárat felé. Én nagyot sóhajtva indultam el, csak túl akartam már lenni ezen az egészen. Éppen beszálltam volna a liftbe amikor lépteket hallottam meg magam mögött. Hátrafordulva láttam, hogy Logan az aki velem számdékozik lejönni a lifttel.

-Biztos egyedül akarsz oda menni? - kérdezte hirtelen nekem meg felugrott a szívem a torkomba ahogyan a lift csilingelve kinyílt és megláttam őt ott állni még mindig a recepciónál.

-Nemigazán van választásom -válaszoltam a kérdésére majd kiléptem a liftből ám mielőtt még elindulhattam volna Logan a csuklóm után kapott.

-Hé! Megvárlak itt ha szeretnéd - nézett mélyen a szemembe mire egy kis hezitálás után bólintottam.

-Oké, köszönöm -  mondtam lehajtott fejjel majd elindultam James felé. Arra gondoltam, ha más is tartózkodik itt akkor nem fog jelenetet rendezni. Úgy látszik alábecsültem őt. Megint.

------------------------------------------------------

Sorry,
Kicsit unalmas rész lett és sok benne a fölösleges gondolat, a következőt igyekszem jobbra megírni!