Miután eljöttem Bill irodájából kocsikáztam egy darabig aztán úgy döntöttem meglátogatom Tracy-t, a legjobb brátnőmet. Szóval most itt vagyok nála, és próbálok minél kevesebbet panaszkodni, ami kicsit nehezen megy tekintve, hogy ki miatt panaszkodom.

-Nem értem, miért pont én? Annyi embere van a kiadónak - sóhajtottam fel. Igazából fennakadtam ezen a témán, olyan lehetek mint egy elakadt lemez. Újra és újra elmondom ugyanazt, holott tudom egy idő után már idegesítő.

-Figyelj Nina nyugi, oké? Nyilvánvaló miért választottak téged, profi vagy ilyen téren ezt mindenki tudja, hülyék lennének elmulasztani egy ilyen lehetőséget. Egyébként meg te ezt kisujjból kirázod, tudom én - lóbálta meg előttem játékosan a mutatóujját.

-Mit kezdenék én nélküled az életben? - teszem fel a drámai kérdést mosolyogva. Miközben ő is leül mellém a kanapéra, rögtön a vállára hajtom a fejem. Igaz, hogy sokszor nem értünk egyet dolgokban de azon kívül olyan ő nekem mint egy testvér. Vele nőttem fel. Hozzá menekültem valahányszor dráma volt otthon. Hozzá menekültem amikor szakítottam másfél év után a barátommal. Ő a biztos támaszom és nem tudom mit csinálnék nélküle.

-Valószínűleg egy kávézóban güréznél napi nyolc órát és még mindig otthon laknál, meg persze lenne egy hazug barátod aki azóta már százszor megcsalt volna és te százszor megbocsájtottál volna neki - fejezi be a végét elfojtott dühvel a hangjában, holott mid a ketten tudjuk, hogy csak poénnak szánta volna. Ő sokkal jobban neheztel a volt pasimra mint én. Igazság szerint nem csalt meg, vagyis nem tudok róla, hogy megtette volna de volt elég bonyodalom ezen kívül is a kapcsolatunkba. Miután szakítottam vele ő nem viselte túl jól ezt és sokáig esedezett, egyszer majdnem vissza is fogadtam de Trac nem hagyta ezt amiért midig is hálás leszek neki. Szeretem ezt a tulajdonságát, nem fél kimodani azt amit gondol. Sosem félt, egyszer még az exbarátomnak-vagy nevezzük nevén-Jamesnek is megmondta a magáét amikor a szakítás után beállított hozzám egy csokor virággal. Éppen fagyiba folytottam a bánatomat és valami bűn rossz filmet néztünk miközben hol magamat, hol pedig őt szidtam és Tracy ezt csöndben tűrte mindaddig amég meg nem jelent Ő. Akkor aztán megmondta neki a magáét és napokig nem is halottam róla semmit. De mindegy a múlt az múlt, jelenleg súlyosabb problémákkal kell megbírkóznom mint holmi esedező exbarát.

-Igazad van, valószínűleg kávét szolgálnék fel embereknek és még mindig mások végeznék el helyettem a házi munkát - ragadtam meg a mondat első felét, ami igaz is mert, hogy ha Tracy nem bíztat biztosan nem jelentkezem az állásra és még mindig otthon élnék.

-Mit kezdesz te majd nélkülem? - fordul szembe velem mosolyogva, a hangjában nyoma sincs az előbbi dühnek. Aztán hirtelen megváltozik az arca, mielőtt én bármit is kérdezhetnék gyorsan felkiállt - Ó, istenem van egy remek ötletem. Ezt muszály, ez lesz a mi biztosítékuk - ugrik fel hirtelen a kanapéról és elsiet a szobájába. Oké ezt most nem értem, biztosíték mire? Tény, hogy a legjobb barátom de azt soha nem mondtam, hogy értem is az ilyen hirtelen kirohanásait. Mire feltápászkodnék, hogy megnézzem hova ment már vissza is tér papírral meg tollal a kezében, leül vissza mellém és elkezd írni valamit.

-Oké, ezt most értenem kéne? - teszem fel lassan a kérdést. Mire felkapja a fejét.

-Ez lesz a mi alkunk - mutat a papírra mintha nekem így már értenem kéne. Valószínűleg látja rajtam, hogy nem kapcsolok mert egy nagy sóhaj kíséretében elkezd magyarázni.

-Elmész - kezdi mire én azonnal közbeszólnék de mielőtt megtehetném leint a kezével. - ezzel nincs semmi baj -mosolyodik el - te valahol máshol látod az életed, talán egyszer én is utánad megyek, majd az egyetem után de mindenféleképpen meglátogatlak és te is meglátogatsz majd engem. És amikor majd te már elfoglat színész vagy riporter vagy akármi leszel előbb utóbb elfelejtenéd a legjobb barátodat aki majd napi nyolc órát gürizik a kávézóban és gyakorlatokra jár. - meséli el, hogyan képzeli el ő a jövőt, amin én akaratlanul is elmosolyodok. - Ezért szükségünk van egy biztosítékra, hogy te is visszajössz majd ide és, hogy nem felejtesz el. Tessék itt ez a papír - mutat a lapra amire elkezdett írni - emlékszel amikor kicsik voltunk és fogadalmat írtuk? Hogy soha nem felejtjük el egymást és örökké legjobb barátok leszünk? - válaszul csak bólintok egyet, hogy is felejthetném el? Ahogy a nyolc-tíz éves énünk egy pizsamaparty alkalmával színes tollakkal fogadalmat ír, hogy örökké legjobb barátok maradnak bármi történjen is.

-Most ugyanezt tesszük csak tárgyi biztosítékkal, mind a ketten otthagyunk valmit a másiknál tárgyi biztosítékként, hogy biztosan visszataláljunk egymáshoz - fejezi be nagyon komoly fejjel és látom, hogy a szája lefelé görbül mire csak szomorúan elmosolyodtam és magamhoz húztam.

-Ne beszélj butaságokat - simítottam meg a haját - soha nem foglak elhanyagolni vagy elfelejteni, de ha neked szükséged van erre akkor oké, rajta csináljuk. - engedtem el, hogy szembenézzek vele.

-Tudom csak, ő is ezt mondta nekem és soha nem jött vissza. - nézett el más irányba. Na igen a nehéz kérdés, mindanyiunkat törtek már össze és hagytak el emberek. Tracynek az apukája katona volt. Minden alkalommal megígérte a lányának, hogy hazajön és, hogy soha nem fogja őt elfelejteni. Aztán amikor nyolcadikosok voltunk álltalánosban Trac apukája elbukott a háborúban, soha nem fogom elfelejteni azt a napot, képtelen lennék rá. Egy hónapja volt, hogy megtudtuk mind a kettőnket felvettek ugyanabba a gimibe és ő ezt nagy örömmel közölte is vele emlékszem milyen boldog volt amikor írta. Aztán csak várta a válasz levelet mint mindig, péntek volt hazafelé mentünk álltalában a péntekeket Tracynél töltöttem arról beszélgettünk mennyire jó lesz egy gimibe járni és, hogy ma egy srác egész nap őt bámulta. Amikor megérkeztünk Trac anyukája az asztalnál ült egy levéllel a kezében, háttal volt nekünk szóval nem láttuk az arcát. És innentől mindenre tisztán emlékszem, a barátnőm arcára aki először megörült a levélnek aztán amikor meglátta az anyja arcát rögtön lehervadt a mosoly az ő arcáról is, szavak nélkül komunikáltak, tudta, hogy többé már nem láthatja az apját, megszakadt érte a szívem, egész este fenn voltam és rá vigyáztam amég újra és újra álomba sírta magát. Azt hiszem Tracyben ez egy örök sebet hagyott, bár kiben ne hagyna? Közel álltak egymáshoz, és valahol még mindig benne van a harag amiért megígérte, hogy visszajön és végül nem tette.

-Figyelj, ha szeretnéd megígérem, hogy minden héten fel foglak hívni legalább egyszer és minden nap írok majd de ez csak természetes, mintha el sem mentem volna, és különben is még az sem biztos, hogy elmegyek. Mert igen szertnék de nem most, addig még rengeteg időnk van együtt és még rengeteg lesz is oké? - kérdezem tőle a könnyeimet nyeldesve. - Ne gondoljunk a jövőre csak éljünk a jelennek jó? - veszek egy mély levegőt ezzel normalizálom kissé a légzésemet. - Te megírod ezt a papírt holnapra én meg hozok valami személyeset és aztán megpecsételjük ezt az egészet.

-Igazd van - ül le a kanapéra - Végülis, találkozhatok Logan Fellel - jelenti ki magabiztosan majd valami megcsillan a szemében amiből én már rögtön tudom, hogy most őrültség jön majd ki a száján - talán összehozhatnál vele egy éjszakára - mondja ki amitől nekem rögtön leesik az állam.

-Mivan? -kérdezem nagy szemekkel - nem, fúj, még csak ne is álmodj róla - ülök vissza mellé -jobbat érdemelsz ennél, mindenki jobbat érdemel ennél - akadok ki.

-Ugyan már, légyszi Nina - néz rám boci szemekkel - légyszi, had legyen már egy kicsi hasznom abból, hogy a barátnőm videoklippekbe szerepel és híresebbnél, híresebb emberekkel találkozik nap mint nap - könyörög továbbra is összekulcsolt kezekkel.

-Hiszen találkozhattál egy csomóval közölük - nézek rá összeráncolt szemöldökkel. Mire csak duzzogva hátradől.

-Jól van, akkor majd megoldom egyedül - fordítja el a fejét. Ismerem, ilyenkor azt várja, hogy majd megesik rajta a szívem és igent mondok, de az a helyzet, hogy a legjobb barátnőm és ennél milliószor jobbat érdemel.

-Kössünk alkut! - jut eszembe hirtelen valami - Na mit szólsz? Ha két héten belül nem találok neked egy rendesebb srácot olyat amilyet megérdemelnél akkor összehozok neked egy éjszakát. - jutok egyezségre magammal, de azt hiszem, hogy már meg is van a kiszemeltem.

-És mi a jó nekem abba, ha egy rendes sráccal hozol össze? - kérdezi összehúzott szemekkel. Oké ezt most ügyesen kell összehoznom. A szemébe nézek és megfogom a kezét. - Trac a legjobb barátnőm vagy jobbat érdemelsz mint az az öntelt hólyag, többet érdemelsz mint egyetlen egy éjszaka. A rendeset úgy értem, hogy hozzád való. Ne aggódj nem akaszanék a nyakadba egy könyvmoly srácot sem. Nagyrészt a srác érdekében - vonom meg a vállam. - Akkor áll az alku?

-Jólvan legyen-forgatja meg a szemeit de látom a szája sarkában megjelenő mosolyt. - egész jól megy neked ez a figyelem elterelős téma - utal az előbbi még kissé szomorkás hangulatra. Éppen mondanék valamit amikor csöngetnek - megyek kinyitom - áll fel a kanapéról. Amég Tracy odavan a szemem az órára téved és egy nagyot sóhajtok. Lassan indulnom kell.

-Nézd csak kit sodort haza a szél - jelenik meg az ajtóban a barátnőm a bátyjával mögötte.

-Ne dramatizáld túl a helyzetet húgi két napig voltam távol - tette a Tracy vállára a kezét.

-Ja két napig nem voltál képes felvenni a telefonod - motyogja az orra alatt.

-Jólvan majd később megdumáljuk, egyébként szia Nina - biccent felém a fejével.

-Szia Sam - intek felé - Jó volt újra látni, viszont nekem most indulnom kell. Majd holnap még beugrok valamikor és megbeszéljük a többit oké? - nézek a barátnőmre aki bólint.

-Oké, nekem úgyis beszédem van ezzel a mamlasszal itt - int Sam felé - munka után nézz majd be, engem itt találsz. Vonja meg a vállát majd elindulok a cipőmet húzni amég ők ketten birkóznak. Olyanok mint két tojás, néha irigylem Tracytől az életét, van egy nagyon kedves anyukája és egy jófej bátyja aki előbb vágná le a kezét minthogy a húgának bármi baja essen. Egyszóval van egy szerető családja akihez minden nap hazamehet. Nekem ilyenem soha nem volt. De pont ez miatt vagyok az aki szóval nem panaszkodom.

-Akkor holnap, sziasztok - köszönök el tőlük mosolyogva, ahogy kilépek az ajtón, odasietek az autómhoz majd amilyen gyorsan csak lehet hazahajtok. Ezután a nap után semmi másra nem vágyom csak egy forró zuhanyra az én kis házamban és, hogy végre álomra hajthassam a kimerült fejemet.