-Kérdezhetek valamit? - fordította felém a fejét Logan.

-Kérdezz csak - vontam meg a vállamat majd a folyóba bámultam ami csendesen folydogált az éjszakai nyugalomban. Ugyanazon a sziklán ültünk mint amikor legelőször hoztam el Logant erre a helyre. 

-Szereted még? Azok után amit tett? - nézett az ég felé ami kezdett megtelni csillagokkal. 

-Jamest? Aligha, már nagyon rég kiszerettem belőle, úgy értem persze fájt megtudni, hogy megcsalt de talán soha nem is szerettem, mármint kedveltem az elején, nagyon is, de két év együttlét után rá kellett döbbennem, hogy valójában már nem azért vagyok mellette mert szeretem hamen mert szükségem volt valamkire, és így megvolt a tudat, hogy valakinek kellek, valaki számára fontos vagyok, hogy van valakim aki szeret, de csak áltattam magam mert féltem az egyedül léttől, szóval nem, már nagyon régóta nem érzek iránta semmit sem - magyarázok össze vissza zavartan. Tracyn kívül nemigazán szoktam ilyenekről beszélni senkivel. Ez kívül esett a konfortzónámon.

-Ühüm - válaszolta szűkszavúan mire egy mosoly kúszott az ajkaimra és megráztam a fejemet.

-Ne tartsd vissza mondd ki amit gondolsz, engem nem tudsz megbántani. 

-Úgy látszik ez már csak ilyen kérdezz felelek hely lett - néz le nosztalgikus arccal a folyópartra.

-Igen, úgy tűnik - bólintok én is.

Pár percig néma csendben ülünk egymás mellett csak a víz sodrását hallani, majd Logan előhúz valamit a zsebéből, először nem figyelek fel rá teljesen magába szippant a csend de amikor az öngyújtó vörösen izzik fel mellettem hirtelen kiesem ebből a nyugotd állapotból.

-Nem is tudtam, hogy dohányzol - fordítom felé a fejem.

-Nem is dohányzom, csak nagyon ritkán, tudod nem tesz jót a hangomnak, meghát tartanom kell az imidzsem - fújja ki a füstöt mosolyogva.

-Kaphatok? - kérdezem hirtelen még magamat is meglepve a kérdéssel. 

-Hááát.... nem is tudom - néz a végig rajtam bizonytalanul - Nem szándékozlak megrontani - válaszolja egy ajkain bújkáló mosollyal.

-Mondd csak Logan mennyire nézel te engem ártatlan kislánynak? - kérdezek rá - Mert szerintem a kelleténél jobban - húzom gúnyos mosolyra a számat.

-Valahogy nem tudom elképzelni, hogy bármi rosszat is teszel, persze azt már tudom, hogy inni azt tudsz - szív bele újra a cigarettába aminek narancsosan parázsló fénye megvlágítja az éjszakát.

-Ez cuki, te tényleg azt hiszed, hogy én egy félős szűz kislányka vagyok? Mert el kell, hogy keserítselek, de nem ez lenne az első szálam, én is jártam gimibe és bulikba ne felejtsd el. Különben meg ez csak egy cigaretta, szívtam már rosszabbat is - nyújtom ki rá a nyelvemet, mint egy ötéves.

-Ne nyújtogasd a nyelved mert megharapom - fújja rám a füstöt csak, hogy ingereljen vele.

-Hű, most nagyon megijedtem - vágom rá szarkasztikusan.

-Jobban tennéd - próbál komoly arcot vágni.

-Különben? - kérezem miközben a jobb kezemmel lassan araszolok az ő balja felé amiben a cigarettát tartja.

-Különben... - kezdi meg a mondatát de mielőtt befejezhetné gyorsan kikapom a kezéből a szálat majd a számhoz emelve mélyet szippantok belőle. Érzem ahogy a füst megtelíti a tüdőm majd a lassan és kifújom a füstöt a hitetlenkedő Logan felé és durcás arcot vágok bár nemigen láthatja ezt mert eléggé ránk sötétedett.

-Ez nagyon rossz ötlet volt - rázza a fejét.

-Tényleg? Akkor ha kell még vedd el, mert én ugyan vissza nem adom - emelem újra az ajkaimhoz a szálat és figyelem ahogy sötétvörös rúzsom nyomot hagy a fehér papíron. Fogamam sincs mi van velem, de élvezem. Szeretek kikapcsolni olykor és nem agyalni a következményeken. Az ijesztő az, hogy ezt egyre többször érzem Logan közelében.

-Értem, akkor hát ez most háború - fordul felém majd a cigi után kap de én gyorsabb vagyok és elhúzom a kezem majd a magasba tartom.

-Ennél több kell, hogy visszaszerezd, szépfiú - vigyorgok rá kacéran, mire lemondó fejjel ül vissza a helyére és úgy tesz mint aki egy újabb szálat vesz elő én meg csak sütkérezem a boldogságomban, hogy nyertem de abban a pillanatban felém kap és kilopja a kezemből a szálat. 

Nevetve dölök hátra a sziklán de abban a pillanatban Loga elveszti az egyensúlyát és velem együtt dől mire csak még hangosabban nevetek, majd ő is velem. Nevetésünk megtölti az éjszakai csendet. 

-Ez nem volt túl okos ötlet - támaszokdik a két kezére még mindig vigyorogva, hogy megszabadítson a súlya egy részétől. Ezzel sarokba szorítva engem a földön.

-Nem hagyhattam, hogy harc nélkül szerezd vissza a zsákmányt - próbálok komoly fejet vágni de nemigen jön össze.

-Cseles, Árnyéklány, nagyon cseles - ingatja a fejét majd a szemembe néz onnan pedig lassan levezeti a tekintetét a számra. Egyre gyorsabban emelkedik a mellkasunk, szinte összesimul a testünk minden porcikája. A levegő egyre csak izzik körölöttünk és már egyre nehezebben lélekzem be és ki. Az ajkaim elnyílnak és a tekintetem Logan arcára vezetem. Úgy érzem magam mint akit megbűvöltek. Mintha az egész testem áramosság alatt lenne. Ajkai lassan közelítenek ajkaim felé, pilláim meg megrebbenek, végül lecsukódnak, várakozás és türelmetlenség járja át a testem, de az utolsó pillanatban mintha meggondolná magát és végül csak hosszú puszit kaptok a szám sarkába.

-Talán mennünk kéne - suttogom a füle mellé amikor elhúzódik egy kicsit az arcomtól de még mindig nagyon közel van, szinte összeér az orrunk. Amikor lenéz rám beharapom ajkaim mire élesen beszívja a levegőt engem meg kiráz a hideg. Legördül róllam és elnyomja a szikán a szinte már teljesen elégett cigaretta szálat.

-Igazad van - bólint majd felém nyújtja a kezét és felsegít a földről. Még egyszer utoljára visszanézk mielőtt elindulnánk a kocsihoz. 

Az út viszonylag csenben telik. Néha azon kapom magam, hogy Logant tanulmányozom de amikor oldalra sandít rám  a szemével gyorsan elkapom a tekintetem és úgy teszek mint akit nem kaptak rajta semmin sem legalább háromszor. Amikor megállunk egy piros lámpánál megérzem magamon a tekintetét mire vigyorogva fordulok az ablak felé. 

Vajon létezik, hogy beleszeressünk valakibe aki utálunk?

-Megérkeztünk - parkol le a ház előtt ahol lakom, ekkor eszembe jut, hogy a kocsim még mindig Tracyék előtt áll. Se baj majd holnap elmegyek érte. Az ajtó felé fordulok, hogy kinyissam azt.

-Jó éjt Nina - hallom meg magam mögött Logan hangját. Ritka alkalmak egyke amikor a rendes nevemen hív.

-Jó éjt Logan - fordulok vissza majd mielőtt még jobban végig gondolhatnám mit csinálok odahajolok hozzá és egy gyors puszit nyomok az arcára, színtisztán leolvasható róla a meglepettség, de mielőtt bármit is mondhatna kipattanok a kocsiból és egyenesen meg sem állok addig amég az ajtómon belülre nem érek. Nagy sóhajjal dőlök a bejárati ajtómnak, bármennyire is szabályozni akarom a mosolyot az arcomon képtelen vagyok rá. Szinte biztos vagyok benne, hogy az ajkaim lenyomata ott maradt Logan arcán. 

És szinte biztos vagyok benne, hogy ezzel a bugyuta mosollyal az arcomon fogok elaludni ma este.