-Mondd csak el nekem mi nyomja a kicsi szívedet - húzott be a nappaliba Tracy majd lenyomott a kanapéra.

-Nem szívesen vallok be ilyet de igazad volt - sóhajtok egy nagyot.

-Mint ahogy sokszor, most éppen miben adunk nekem igazat? 

-Hogy az utálat és a... - kerestem a megfelelő szót - a kedvelés között elég vékony a határvonal.

-Óó, óóó, óóóó - bólogatott nagyokat.

-Mivan? Mi ez az ó? - kérdezek vissza.

-Azt hiszem szükségünk lesz egy kis jeges kakaóra - állt fel és felém nyújtotta a kezét, hogy aztán kivezessen a konyhába.

-Ülj le szépen és amég én elkészítem addig te elkezdhetsz dalolni - mutatott egy étkezőszékre.

-Azt sem tudom hol kezdjem, el lehet ez egyáltalán kezdeni valahol? - dörzsöltem meg a halántékomat.

-Mondjuk kezdhetnéd a bulival - vonja meg a vállait Trac - Talán azóta közelebb érezlek titeket egymáshoz.

-Még csak azt sem tudom pontosan, hogy mi történt, emlékszem, hogy megjelenik, kiakadok rá, megcsókol majd egy idegen ágyban ébredek. És ennyi.

-Hát ez nem túl sok, akkor mi történt tegnap? - kérdezi mire hirtelen megrohannak a tegnap este emlékei és halványan elmosolyodom amit a barátnőm sem mulaszt el.

-Hoppá, ezt láttam ám, minden részletet tudni akarok - néz rám izgatottan majd levesz két bögrét és fejenként mindegyikbe rak egy gombóc vaníliafagyit, ráönti a forrócsokit amit eddig főzött és végül úgy vélte ezzel nincs meg az elegendő cukor adagunk így még bőven megkoronázta tejszínhabbal és kis színes pillecukordarabokkal.

-Megrontassz - mondatm nevetve amikor lerakta elém a bögét majd odanyújtott egy kis kanalat is.

-Ugyan, rádfér - legyint - A végén még itt elfogysz nekem, na de most már részleteket akarok, ezek szerint utolérted a kocsiját - tereli vissza a szót az előbbi témára.

-Valahol mélyen bennem volt az egy kicsit, hogy már csak azért  is utána megyek mert tudtam, hogy ezzel is bosszanthatom Jamest, de ez csak valahol tudat alatt volt meg amikor bevallotta, hogy megcsalt - kavargatom a kakaómat majd belemártom a kanalam az édességbe és bekapok egy falatot addig is kitalálva hogyan folytassam.

-Sajnálom - mondja halkan Trac.

-Ugyan te mindig mondtad, hogy megcsalt és különben is már nem számít és nem is érdekel - zárnám le gyorsan a témát.

-Egyszer láttam Melanie Stanforddal csókolózni, éppen összevesztetek valamin aznap, megint.

-És ezt miért most mondod? - kérdezem döbbenten.

-Akkor is elmondtam csak éppen nem emlékeztél rá mert aznap este kicsit talán a kelleténél többet ittunk. Akkor lehettél először igazán részeg, másnap kibékültetek és legalább fél órán át nyáladztál nekem arról a telefonba, hogy milyen aranyos volt meg hasonlók, nem volt szívem letörni a lelkesedésed. 

Emlékszem arra az estére, akkor fogadtam meg először, hogy soha többet nem iszok. Másnap délelőtt megjelent James Tracyék ajtajában egy rózsával és esküdözött, hogy ő mennyire szeret engem és sajnálja, hogy veszekedtünk, meg hasonló sablonszövegek. Akkor még naív voltam ilyen szinten és túlságosan imponált a romantikus gesztusa ezért megbocsájtottam neki.

-Túl vagyok rajta - ugrom át a témát mert nincs kedvem tovább rajta gondolkodni - Szóval utolértem - váltok vissza - Aztán végül elvitt a folyóhoz és ott együtt töltöttük az este egy részét -foglalom össze röviden.

-Ó ennyivel biztosa nem úszod meg, tudni akarom az összes kis mocskos részletet. 

-Jólvan, jólvan - kezdtem bele a részletes mesélésbe egészen addig a pillanatig amég ki nem szálltam Logan kocsijából körülbelül egy órája.

-Szóval csalódott vagy, hogy nem történt semmi? - kérdez vissza Trac.

-Nem, igen, nem tudom - rázom a fejem fáradtan.

-Kedveled?

-Utálom. Utáltam. Utálni akarom - mondom végül amikor egyik formát sem találom megfelelőnek.

-Elmehetnénk négyesbe valahová, aztán ha gondolod mi lelépünk Chrissel és beszélhetsz vele - ajánlja fel de én visszautasítom.

-Nem lehet, csak egyszerűen ez nem... - rázom a fejem.

-A Nina akit én ismerek nem fél randiktól, főképp nem a pasiktól, az olyaoktól mint Ő meg végképp nem - néz rám rezzenéstelen arcal a válaszomra várva amitől hál istennek az anyukája hangja ment meg aki ma délelőtt visszatért az utazásból, vagy miből.

-Szia, Nina de rég láttalak - köszön mire intek egyet és akkor hirtelen a kiürült bögréinkre téved a tekintete.

-Ááá, fiúgondok igaz? - kérdez rá mosolyogva. Túl jól ismer minket.

-Fogjuk rá - bólintok.

-Ha már témánál vagyunk - néz a lányára - Nem akarsz nekem mondani valamit?

-Őőőő, kéne? - kérdez vissza Tracy erősen gondolkodó arccal.

-A bátyád az imént hívott, és azt mondta Chris üzeni, hogy nagyon sajnálja de ma nem alszik itt viszont te nem voltál elérhető ezért engem hívott. Sam csak holnap jön haza így talán jogos a kérdés, hogy miért akart itt aludni a fiú - nézett felhúzott szemöldökkel a lányára mire ő hirtelen megértette a dolgot.

-Óóóó, igen, hát... lehet, hogy elfelejtettem megemlíteni, hogy együtt vagyok Chrissel - vakargatja a fejét elnézően - Ne haragudj.

-Azt hiszem én most megyek és hagylak titeket beszélgetni, végtére is még csak most értél haza - állok fel a székről majd a táskámat felvéve az induláshoz készülődöm.

-Ha bármiben segíthetünk akkor csak szólj, soha nem érdemes egy pasi miatt sem búsulni - néz rám kedvesen Tracy anyukája mire mosolyogva válaszolok.

-Persze, köszönöm.

-A randit azért gondold meg oké? - szól utánam a barátnőm amikor elindulok az ajtó felé.

-Hogyne, majd átgondolom - válszolok vissza se nézve majd kilépek a bejárati ajtón. Azért azt még  hallottam ahogy Tracy anyukája megjegyzi "Remélem, jó kamasz létére kihasználtad az időt amég nem voltam itthon, de azért nyugtass meg, ugye védekeztetek?" Mosolyogva szálltam be az autómba, hogy végre haza vegyem az irányt. 

◇•◇•◇

Másnap reggel, valamilyen oknál fogva rengeteg energiával ébredtem. Álltalában ilyenkor el szoktam menni futni, hogy kicsit leadjak ebből ez energiából de most arra nem volt időm. Viszont másik rossz szokásom, hogy kávé nélkül nekem nem reggel a reggel így valószínűleg hiperaktív leszek a forgatásra de nem baj. Kell az energia. 

Az utat szinte végig énekeltem a rádióval, természetesen lehúzott ablak mellett. Amikor megérkeztem a stúdióba még szinte senki sem volt itt. Oké átfogalmazom, Loagn még nem volt itt. Bár rajta kívül csak pár statiszta készülődik velünk ilyenkor, mindenki más már a helyszínen van. 

A fodrászt csak kicsit akasztottam ki a folytonos ficánkolásommal, a sminkes pedig a végén azzal fenyegetett, hogy holnaptól egyedül csinálhatom meg a sminkem ha nem maradok nyugton, így megpróbáltam egy kicsit visszavenni és nem elrontani nagyon a munkáját. Már majdnem kész voltam teljesen csak a ruhámat kellett átvennem amikor Logan is betoppant.

-Bocs a késésért, elaludtam - jelenti be úgy általánosságban, kezében egy rózsaszín dobozt tartva amit most felemel - Kárpótlásul hoztam fánkot - próbálja megenyhíteni a személyzetet a késése miatt. 

Mosolyogva a fejemet rázom majd elindulok a ruhámmal az öltözőszoba felé ami pont Logan mögött van.

-Jó reggelt Árnyéklány, neked is hoztam ám valamit - emel meg előttem egy barna papírzacskót és egy kávéspoharat.

-Persze, adj még neki kávét, nem elég aktív így is - dünnyögi a sminkes amikor elmegy mellettünk majd a fiúra néz - Két perc múlva legyél az asztalomnál - mondja és elindul előkészíteni a dolgokat.

-Úúúú, ez áfonyás - örülök meg amikor kinyitom a papírzacskót és megnézem mi van benne - Honnan tudtad, hogy az áfonyás muffin a kedvencem? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel.

-Egyszer voltunk lent ebédszünetben, a sarki boltban, fáradt voltál és megemlítetted, hogy mennyire szereted az ottani kávét na meg persze ezt a muffint és sütött rólad a csalódottság amikor az ebédszünetben már nem lehetett kapni sütit.

-Hihetetlen, hogy emlékszel - nézek rá elképedve - Köszönöm - vidulok ki egy pillanat alatt az eddiginél is jobban - Túlságosan is megrontotok engem, ezen a héten már több cukrot ettem meg mint egy hónap alatt szoktam pedig még csak kedd van, de én úúúúgy imádom ezt a sütit - nyújtom el a szót - És ez a kedvenc kávém - emelem meg a kezemben tartott poharat - Ma határozottan lefutom a maratont.

-Hihetetlen mit össze nem tudsz örülni egy kávénak meg egy muffinak - néz rám hitetlenkedve Logan.

-Mert ezek olyan finomak - sóhajtok drámaian - Oké, megyek öltözni - fordulok meg az ajtó felé majd belépek és elfordítom a zárat. Miközben átöltözök mosolyogva nézek a kávémra, jól esik, hogy megjegyezte a kedvencemet pedig csak egyszer voltunk lent. 

Amég azt várom, hogy ő is elkészüljön eltüntetem a muffinom és a kávém ami valószínűleg már káros hatással lesz rám de nem számít. Felpörögve kicsit olyan vagyok mint részegen, sokat beszélek csak ilyenkor emlékszem is rá és tudatomnál vagyok amikor kimondom a dolgokat. Sok olyan dolgot is megteszek amit normál állapotomban nem tennék vagy legalábbis átfontolnám egy párszor mielőtt megteszem. 

-Oké, kész vagyok mehetünk - állt meg előttem a fiú inmáron teljesen a forgatásra öltözve.

-Rendicsek - indulok utána, hogy ezzel kezdetét vegyük a mai napnak is.

A kocsiutat végig fecsegtem értelmetlen és felesleges dolgokról mint példálul "Miért négyzet alakúak a telefonok? Miért nem kerek? vagy Miért kopik ki állandóan a rúzsom ha én teszem fel és miért nem ha sminkes teszi fel?" Szinte biztos vagyok benne, Logan alig várta, hogy megérkezzünk de rendes volt és hagyta, hogy beszéljek.

Ma az ötös jelenetet vesszük fel. Kicsit nehéz lesz mert én ezerrel pörgök a karakterem pedig nosztalgikusan járja a helyeket ahonnan emlékeink vannak. Vagyis először felvesszük az emléket és ott boldog vagyok majd újravesszük de akkor már csak egyedül vagyok és szomorúan járom be ugyanazt a helyet.

Először a háztól nem messze lévő kávézóhoz megyek ahol az első csókunk volt. Ami azt jelenti, hogy először felvesszük az emléket és utána az emlékezést. Túlontúl boldog vagyok az első felvételkor így Will megkér, hogy vegyük újra de ezúttal legyek egy kicsit 'ijedtebb' mert ez az első csókja a karakteremnek. Így másodjára megpróbálkozom komolyabbra venni a figurát és úgy tenni mint akinek tényleg ez az első csókja. Azt hiszem ebben igen nagy segítségemre van az is, hogy Logan úgy vizslatja az ajkaimat, hogy elönt az idegesség.

A következő emlékem egy metrómegállóban készül majd a metrón ülve. Logan emléke egy kis utcában készül el majd a vidámparkba. Sorra vesszük az összes fontos helyet ahonnan emlékünk lehet majd visszatérünk a házhoz ahol átbeszéljük a holnapi jelenetet.

Az ebédszünetünk a vidámparkba volt mielőtt folytattuk volna a felvételeket máshol és az egyik bódénál nyertem egy kis plüss macit akit végül Marcinak neveztem el és odáig vagyok érte olyan aranyos.

Amikor Logannal visszaindultunk az idő igencsak elkezdett romlani és mire visszaértünk a stúdióhoz már zuhogott az eső aminek az én túlpörgött agyammal valamiért nagyon megörültem.

-Úúúú, én táncolni akarok az esőben - jelentem ki tapsikolva.

-Megértem, megtanultam a leckét, nem szabad neked ennyi cukrot adni vagy kávét vagy bármit ami felpörget - sóhajtott mellettem a fiú majd leparkolt a stúdió előtt - De nem hinném, hogy jó ötlet lenne, a végén megfázol, szinte nem is látni az épületet pedig itt van tőlünk egy négy méterre - mutatott előre ahol valóban nem láttam sok mindent a sűrű esőfüggönytől de én akkor is ki akartam szállni.

-Legalább azt várd meg még egy kicsit elcsitul a vihar, aztán ott táncolsz ahol akarsz.

-Ünneprontó vagy - fonom keresztbe a karjaimat magam előtt durcásan és a szemébe nézek.

-Te meg hiperaktív - vágja rá mosolyogva és tartja velem a szemkontaktust.

-Oké én nem játszok ilyet - hajtom le a fejem.

-Milyet? - néz rám értetlenül.

-Ilyen lélekbelátós cuccot, zavarba hoz - sandítok rá oldalról megint.

-Nem tudlak követni.

-A szemid, úgy nézel velük mintha a lelkem látnál vagy ilyesmi és ez zavarba hoz mert nem szeretem ha a lelkemben vájkálnak de te azzal az acélszürke tekinteteddel úgy teszel mint aki tökéletesen tud bennem olvasni -hadarom el egy levegővétellel.

-Pedig hidd el nagyon is szeretnék olvasni a lelkedben.

-Ezt melyik nyálas filmből szedted? - kérdezek  vissza nevetve.

-Ez nagyon is eredeti volt - kéri ki magának.

-Azta szivárvány - pillantok ki az ablakon majd rögtön ki is pattanok a kocsiból a még mindig zuhogó esőbe de nem zavar. A gondtalan gyerek énem előtört belőlem és csak ugrándozok a pocsolyákba. Sehol egy árva lélek. Mindenki behúzódott valahova az eső elől. A szivárványom pedig csak egy optikai csalódás de legalább megmentett a további beszélgetéstől.

-Szállj vissza, mert megfázol - szól ki a letekert ablakon Logan mire hirtelen felindulásból hátraszólok.

-Akkor kapj el - nyújtom rá a nyelvem majd elszaladok a pocsolyákon át a parkolóba. Inmáron teljesen úgy érzem magam mint egy gyerek az óvodában. Nem sok idő telik bele hogy ajtócsattanást halljak magam mögül ami azt jelenti, hogy Logan kiszállt a kocsiból. Azután már hallom is a súlyos léptekek közeledni mire csak hangosan nevetek ekkor már bőrig ázva. A ruhámból facsarni lehet a vizet és a hajam teljesen a fejemre lapult. Egyszer csak elhalkulnak a léptek majd teljesen elhalnak mire érdeklödve fordulok hátra de senkit nem látok, ekkor viszont két kar ragad meg hátulról mire nevetve sikítok fel.

-Megvagy - suttogja a fülembe mire én még mindig nevetve megfordulok a karjaiban amik fogjuk ejtettek. Egy idő után elhal a nevetés és a mosoly majd helyüket átveszi a kalapáló szivverés és a nehéz lékzések zaja.

-Miért csináljuk ezt minden alkalommal? - kérdem tőle még mindig az esőben állva.

-Talán mert elmész - válaszolja majd egy vizes tincset a fülem mögé igazít.

-Szóval rám fogod? - emelem meg a szemöldököm - Még csak soha nem is kérdeztél semmit kettőnkről, úgy értem ha nem mennék elhívtál volna randizni vagy ugyanígy csak szórakozás lennék akit megcsókolhatsz ha kedved tartja? - érdeklődöm őszintén majd lehunyom a szemeim és megfordulok.

-Tudod mit csak felejtsd el oké? Még csak azt sem tudom miért kérdeztem - indulok vissza, hogy megkeressem a kocsim.

Mivel ez a valóság és nem pedig egy film így egyesen hazamentem anélkül, hogy megállított volna vagy visszarántva megcsókol az esőben mint azokban a romantikus filmekben. De még csak senki nem is volt aki a kapuban várt volna mikor hazaértem. Mert ez a valóság. Ebben így kellett történnie.