-Ugyan már engem mindenki szeret-mondta a szemembe nézve arcán azzal az idegesítő mosollyal amit legszívesebben letörölnék a képéről.
-Hát, akkor most azzal az egyel fogsz együtt dolgozni aki utál-momdtam továbbra is tartva a szemkontaktust.

 Mert így van utálom őt. Ha nem lenne szükségem pénzre nem is vállaltam volna el ezt a munkát. Nála idegesítőbb, önteltebb embert nemigen ismerek. Erre kifogom ezt a nagyképű 'szupersztárt' akivel kénytelen leszek együtt dolgozni. Utána végre elhúzhatok a városból. És magam mögött hagyhatom az egész múltam. Igen. Már csak az a kérdés túlélem-e, hogy valakivel aki azt hiszi, hogy az egész világ körülötte forog kell egy teljes hónapig összezárva lennem.