Hivatalosan is két éve annak, hogy elkezdtük a forgatást. Két éve annak, hogy életem legmeghatározóbb heteit töltöttem Logannal és két éve annak, hogy beleszerettem a fiúba akit annyira utáltam. A két éve alatt voltak nehezebb időszakaink egymással, sokat veszekedtünk  majd kibékültünk és még több időt töltöttünk nevetve egymás karjaiban. Miután visszaköltöztem fél évig egyedül laktam csak mint azelőtt majd fél év után fogtam magam és összeköltöztem Logannal amikor is a munkánk szinte ellehetetlenítette, hogy találkozzunk. 

-  Elkalandoznál - jegyzi meg legjobb barátnőm. Ma szabad volt a délutánom így Tracyvel megbeszéltük, hogy beülünk egy kávézóba mert már régen találkozunk. 

- Hitted volna valaha, hogy egyszer itt kötünk ki? - kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon ezzel próbálva enyhíteni a dramatikus kérdésemen.

- Ebben a kávézóban? - kérdezte elviccelve a dolgokat - Hát mit ne mondjak, van egy híres barátnőm, szerintem semmi meglepő nincs a fancy kávézóban - dobja hátra a haját dramatikusan ezzel kifigurázva a kérdésem és nekem nehezemre esett visszatartanom a nevetésemet. 

- Nyilván - csatlakozok be a játékába - Köztudott, hogy nem alacsonyodom le az átlag emberek szintjére. Olcsó kávé? Kérlek, én legalább első osztályú aranykávét érdemlek eredeti kínai porcelánba - húzom fel az orromat finnyásan majd mind a ketten elnevetjük magunkat. 

- Mit is mondjak? A legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a legjobb barátnőm a híres Logan Fell barátnője lesz majd, tulajdonképpen mindig is abban reménykedtem, hogy az én leszek majd - húzza egy mosolyra a száját viszont mielőtt még bármit is reagálhattam volna ő hirtelen témát váltott - Még mindig áll a szombat? - kérdezte majd belekortyolt a kávéjába. 

- Persze, hatkor a nagyszínpadnál találkozunk - válaszoltam, ugyanis ezen a szombaton lesz Logan egyik nagykoncertje és biztos vagyok benne, hogy emberek milliónyi fognak eljönni, viszont a fancy emberek mint mi akik potenciállal rendelkeznek kapnak belépőt a színpad mögé. Tracy halványan elmosolyodott majd bólintott mintha többet tudna mint én. 

A nap további részét beszélgetéssel töltöttük majd megbeszéltük, hogy szombaton átjön hozzánk Chrissel, hogy aztán együtt mehessünk a koncertre. Több mint valószínű, hogy Rosie is velünk tart majd mert szinte majdnem minden alkalommal együtt megyünk Logan koncertjeire amikor ő is és én is szabadok vagyunk. 

Amikor hazaértem a lakás teljesen üres volt mint ahogy azt mostanában megszokhattam ugyanis a jelenlegi beosztásunk szinte teljesen ütötte egymást, amikor én dolgoztam ő itthon volt és amikor ő dolgozott én voltam itthon. 

Éppen lefekvéshez készülődtem amikor nyílt a bejárati ajtó majd hallottam ahogy halkan, szinte lábujjhegyen sétálva közeledik a szobánk felé nehogy felébresszen engem ami mosolygásra késztetett, szerettem, hogy ennyire figyelmes volt. Amikor a szoba ajtajához ért és észrevette, hogy még ébren vagyok láttam, hogy elmosolyodik majd az ajtókeretnek támaszkodva megállt és végignézett rajtam, tekintetével szinte levetkőztetve. 

- Azt hittem ma tovább leszel bent - mondtam miközben az takarómat megemelve bebújtam a puha ágyba. 

- Úgy volt, de végül napközbe változott a terv így hamarabb végeztem és gondoltam megleplek - válaszolta Logan majd ellökte magát az ajtótól és felém indult, amikor odaért az oldalamhoz lehajolva egy csókot nyomott az ajkaimra. 

- Rosie hívott és azt mondta itt tölti a holnap estét, szóval nem leszel legyedül - mondta miközben a zuhanyzó felé vette az irányt, vagyis ezzel azt közölte velem, hogy holnap egyáltalán ne számítsak rá itthon, ásítva bólintottam ezzel tudomásul véve amit mondott majd utána szóltam. 

- Ha még ébren akarsz elcsípni akkor jobb lesz ha sietsz odabent - mondtam majd abban a pillanatban meghallottam a víz csobogását a fürdőből és úgy tűnik a sürgetésem és kimondatlan szavaim megtették a hatásukat mert kicsivel több mint öt perc után már egy törölközővel a derekán lépett ki a fürdőből.

Szememmel végigkísértem ahogy elment a szekrényig majd felöltözött és végül befeküdt mellém az ágyba majd karjaiba húzva ismét megcsókolt. 

- Szerintem túl sok rajtad a ruha - emeltem fel a fejemet a felsővel fedett mellkasáról. 

- Milyen napod volt? - kérdezte teljesen figyelmen kívül hagyva a kérdésemet de az ajkain ott játszott az a bizonyos vigyor amit az évek alatt már ugyan megszoktam de még mindig nagy hatással voltak rám. A szememet megforgatva beszámoltam neki a napomról majd amikor végeztem a beszámolómmal viszonoztam a kérdését majd ő is elkezdett a napjáról mesélni de én csak hátamat simogató kezeire tudtam koncentrálni majd lassan elnyomott az álom. 

◇•◇•◇

- Késni fogunk - mondta Rosie a telefonba kissé ideges hangon ugyanis éppen a koncertre tartottunk viszont borzasztóan nagy volt a forgalom, valószínűleg egy korábbi baleset miatt. A sors fintora mert viszonylag időben elkészültünk majd sikerült is időben elindulnunk viszont jelenleg 10 perce csak egyhelyben állunk. 

Idegesen doboltam a kormányon. Tudtam, hogy ez egy nagyon meghatározó koncert Logan karrierjében és több mint százezer jegyet eladtak. Már majdnem egy hónapja készülnek erre a koncertre, nem akartam elkésni. Ott akartam lenni, támogatni akartam. Mióta elkezdték az előkészületek azóta szinte alig láttam, nincs az az isten, hogy kihagyjam ezt a fellépését. Akárhogy is gondolkodtam valami megoldáson semmi sem jutott az eszembe amikor hirtelen megindulni látszott a végtelennek tűnő autósor előttünk és ekkor hirtelen megláttam egy mellékutcát tőlünk egy pár méterre, ha ott lefordulok akkor kerülővel ugyan de simán odaérhetünk kezdésre. 

Húsz perc helyett fél óráig tartott az út viszont sikeresen odaértünk kezdés előtt négy perccel. Ahogy leparkoltam futva tettem meg az utat a színpadig ahol viszont a biztonsági őr feltartott de szerencsére Logan menedzsere éppen arra járt és észrevett minket majd mondta, hogy ha sietek még elcsíphetem mielőtt felmegy a színpadra. A vezetékeket átlépdelve siettem a színpadra vezető lépcsőhöz ahol Logan éppen egy hangmérnökkel egyeztetett. 

- Hé! - fogtam meg a vállát abban a pillanatban, hogy a férfi elsétált amivel kissé megijesztettem a fiút majd hátranézve rám elmosolyodott. 

- Pontos vagy - mondta majd egyik kezét a derekam köré csúsztatta - Pontosan egy perc múlva kezdek.

- Akkor nem is tartalak fel sokáig - fontam a karomat a nyaka köré majd közelebb hajoltam az ajkaihoz - Sok sikert - suttogtam majd lábujjhegyre állva egy csókot leheltem az ajkaira.

És ekkor még sejtésem sem volt arról, hogy mi vár rám a későbbiekben. 

Ahogy Logan felsétál a színpadra a többiek csatlakoztak hozzám a színpad mögött ahonnan tökéletes rálátásunk volt a fiúra. Ahogy a közönség észrevette Logant elképesztő üdvrivalgásban törtek ki, valóban rengetegen eljöttek, eszméletlen volt ennyi embert látni egy helyen és mind teljesen odavoltak a fiúért. Amikor belekezdett az első dalba a közönség szinte sikítva énekelte vele szöveget. 

Egy óra elteltével amikor Logan elérkezett a koncert utolsó dalához rögtön elfogtak az emlékek és elmosolyodtam amint meghallottam az első dallamot. 

- Ezen a héten volt két éve, hogy ehhez a számhoz elkészült egy videoklip ami a mai napig a legközelebb áll a szívemhez - mondta a mikrofonba miközben elindult a dal - Életem legmeghatározóbb időszaka volt, szóval ez a dal most annak a lánynak szól aki fenekestől felforgatta a életemet és megmutatta nekem, hogy lehetetlen nem létezik - mondta a közönségnek mire ők rögtön megértették Logan célzását és sikítozásban törtek ki ahogy a fiú elkezdte a dalt. 

Az én szívem hevesen kezdett el verni a fiú szavaitól és csodálattal néztem ahogy előadja a dalt amivel minden kezdődött. Majd ahogy a dal végéhez ért az utolsó sornál felém fordult és a szemembe nézve mondta ki az utolsó szavakat. 

'Cause girl you know that you're my destiny. 

Majd valami olyat mondott ami teljesen meglepett és nem értettem mi történik mert ahogy a fiú száját elhagyták a szavak Rosie és Tracy is izgatottam kezdett el a színpad felé tolni látva, hogy teljesen lefagytam. Határozottan tudtak valamit amit én nem. 

- Megtennéd, hogy feljössz a színpadra? - kérdezte az egyik kezét felém nyújtva. 

Abban a pillanatban ahogy a közönség észrevett engem ismét óriási üdvrivalgásba törtek ki mire én az előbbi sokkból felocsúdva feléjük intettem a szabad kezemmel ugyanis a másikat a fiú tartotta. 

- Mint ahogy az előbb mondtam ez a lány itt fenekestől felforgatta az életemet két évvel ezelőtt - emelte a szájához a mikrofont majd elmosolyodva a közönséghez fordult - Szinte azonnal megfogott amikor nem esett hasra a tőlem, sőt elég hamar közölte is velem, hogy utál - mondta egy fél mosollyal mire a közönség felnevetett ismerve a történetünket. 

- Tudjátok elég szívás tud lenni amikor beleszerettek valakibe de az a valaki határozottam kijeleni, hogy nem bír titeket, azután megjelenik egy kis reménysugár és ti minden erőtökkel abba kapaszkodtok majd kaptok egy esélyt viszont elszúrjátok és hirtelen teljesen elveszítitek az életetekből azt a személyt és abban a pillanatban realizáljátok mennyire reménytelen helyzetbe kerültetek - fordul felém Logan majd mélyen a szemembe néz és én megesküdnék rá, hogy szerelmes tinik ezrei sóhajt fel ebben a pillanatban. 

Amióta nyilvánosságra került a kapcsolatunk a video után sokan az álompárnak tituláltak minket és reménytelenül romantikusnak találták a történetünket. 

-  Két év talán nem tűnik olyan soknak de számomra ezek voltak a legmeghatározóbb évek az életemben - mondta egy pillanatra sem véve le rólam a szemeit - Egyszer már hagytalak kicsúszni a kezeim közül, ezt a hibát sosem követem el mégegyszer - folytatta szinte majdnem hogy suttogva, a közönség izgatottan nézte a jelenetet és szinte mind elcsendesültek, hogy mindent tökéletesen halljanak. 

És nekem még ekkor sem esett le. 

- Tudod valaki az első pillanattól kezdve azt hangoztatta, hogy minket egymásnak teremtett a sors - mondta még mindig a mikrofonba beszélve, acélszürke szemeivel szinte lyukat égetve belém. 

Hogy is felejthetném el? Rosie a kezdetektől megmondta, hogy egymás számára mi tökéletesek vagyunk. Mielőtt bármit is reagálhattam volna ő tovább folytatta. 

- A húgom mindig is csodált téged szóval természetesen tudtam ki vagy a kezdetektől fogva, vegyes érzésekkel, izgatottsággal és érdeklődéssel töltötte el amikor megtudtam, hogy veled dolgozhatok - mondta majd a közönséghez fordult - Tudjátok egyszer részegen elmondta nekem, hogy egy másik életben szeretni tudna majd reggelre elfelejtett mindent - engedi el a kezemet amit idáig sajátjában tartott. A közönség először felnevet majd felsóhajt, én meg csak elmosolyodom, ismét. 

- Mint tudjátok egyszer két éve már megtettem ezt, ugyan nem hivatalosan - néz rám egy pillanatra, hogy megértettem-e a célzását de csak összezavarodottan ráncoltam a szemöldököm mire elmosolyodott.

- Szóval Árnyéklány - kezdte a már jól megszokott becenévvel amit még a találkozásunk elején aggatott rám - Azt mondtad egy másik életben szeretni tudnál - folytatta ismét felém fordulva, egyik kezével a mikrofont tartva a másikat pedig a zsebében pihentette - Ugyan nem tudok egy másik életet adni neked, és ugyebár biztosra tudom, hogy ebben az életben is képes vagy szeretni, viszont én mégis meg szeretném ezt neked adni, szeretném neked adni a világot ahol nincs senki más csak te meg én - jelentette ki amitől az én szívem vad vágtába kezdett és közelebb akartam lépni hozzá, hogy megölelhessem amikor is hirtelen fél térdre ereszkedett előttem és én abban a pillanatban megértettem az előbbi utalását és hirtelen a szám elé kaptam a kezeimet meglepődöttségemben. 

Logan Fell éppen azon volt, hogy megkérje a kezemet. Logan Fell akit még egykor annyira utáltam és megvetettem. 

- Árnyéklány, két éve ugyan már megkértem egyszer a kezedet és akkor igent mondtál, szóval most megkockáztatom újra. Nina Stone, megtisztelnél azzal, hogy nekem adod a világod? - kérdezte még két évvel ezelőtti kijelentésemre utalva körülöttem pedig megszűnt a világ ahogy a fiú felnyitotta a kis dobozkát amit eddig a kezében szorongatott. Abban a pillanatban, ahogy megláttam a gyűrűt szememet elárasztották a könnycseppek és hevesen bólogatni kezdem majd tompán érzékeltem ahogy a közönség hangos zsibajban tör ki ahogy Logan az ujjamra húzta a gyűrűt. A gyűrűt amit két éve a forgatáson is használtunk a videoklip felvétele során. Abban a pillanatban ahogy a fiú feláll én a nyakába borulok és kezeimet szorosan a nyaka közé fonom. 

Sosem hittem, hogy a fiú akit annyira megvetettem egy nap megkérné a kezemet egy százezres közönség előtt. Ahogy ez eljut a tudatomig kissé zavarba jövök és ahogy a közönség felé pillantok észreveszem a temérdek kamerát ami felénk irányul. 

Az már egyszer biztos, hogy a lánykérés minden pillanata tökéletesen dokumentálva lesz ha egy percet is elfelejtenék belőle. 

- Honnan szerezted? - kérdezem suttogva, szemeimet a gyűrűn tartva miután Logan elengedett.

- Nem fogsz nekem hinni - jelenti ki mosolyogva ezúttal viszont már nem a mikrofonba beszél.

Tekintetemet rá emelve felhúzom az egyik szemöldököm ezzel megkérdőjelezve a mondandóját mire ő csak mosolyogva sóhajt. 

- Már két éve megvan ez a gyűrű - kezdi lassan mire én csak kigúvasztom a szemeimet - Amikor két éve hagytalak elmenni, az életem borzalmasan üresnek érződött, csak egy hétig voltál távol de abban a pillanatban tudtam, hogy bármibe is telik vissza foglak szerezni és addig próbállak meggyőzni arról, hogy adj nekünk egy esélyt még  be nem adod a derekadat. Abban a pillanatban tudtam, hogy a húgomnak igaza volt és számomra te vagy az igazi, a forgatás utolsó hetén megláttam a gyűrűt a kellékek között és beszéltem Willel. Azóta megvan - válaszolja fél várról mire nekem könnycseppek gyűlnek a szemembe a meghatottságtól és lábujjhegyre állva két kezem közé fogom az arcát majd először a szemébe nézek és a végtelen szeretetét látva szinte elgyengülök majd pillantásom ajkaira téved mire a fiú keze az enyémen landol és vékony csuklómat körülfogja velük. Minden további hezitálás nélkül fogom magam és ajkaimat Logan ajkaira helyezem mire azok egy szenvedélyes csókban forrnak össze.

És abban a pillanatban számomra minden megszűnik létezni, csak én vagyok és Logan egyéválva a mi kis saját világunkban. 

Sosem hittem volna, hogy ez a pillanat valaha is eljön majd az életemben. 21 év alatt amit eddig megéltem még sosem éreztem magam boldogabbnak. Bevallom sosem hittem volna, hogy ez egy Logannal való forgatás során for beteljesülni. Ahogy a fiú elhúzódott tőlem nekem hirtelen eszembe jutott, hogy közönségünk is van és kissé elpirultam amit a Logan i észrevett ezért elmosolyodva az oldalához húzott majd ismét a szájához emelte a mikrofont.  

- Mindenkinek köszönöm aki eljött, hogy tanúja legyen ennek a pillanatnak, többhetes kemény munkám van mögötte szóval ha most megbocsátotok szeretném hazavinni a menyasszonyomat és végre minőségi időt tölteni vele - fogalmazott kétértelműen mire én nevetve és a fejemet rázva meglöktem oldalról de ő meg sem moccant. 

Még utoljára megköszönte a közönségnek a támogatásukat majd a kezemet megragadva elindult a színpadról levezető lépcső felé ahol Rosie és Tracy fogadott bennünket egy óriási mosollyal az arcukon mire nekem abban a pillanatban leesett, hogy ők végig tudtak az egészről.  

A koncert után mindannyian mindannyian nálunk gyűltünk össze mint ahogy azt mindig is tettük viszont ma mindenki úgy döntött hamarabb hazamegy, nyilvánvalóan azért, hogy egyedül hagyjanak bennünket. Amikor becsuktam az ajtót a barátaink után abban a pillanatban két kezet éreztem meg magam mögül mire csak elmosolyodtam és percekig csak élveztem a pillanatot, majd megfordultam a fiú karjaiban és sajátjaimat az öve köré fontam.  

- Be kell valljam romantikusabb alkat vagy mint hittem - néztem a szemébe mosolyogva mire ő felnevetett. 

- Most mit mondjak? Ismerek egy lányt aki kihozza belőlem a legjobb és a legrosszabbat - válaszolta majd karjait hirtelen szorosan körém zárva felkapott a karjaiba majd egy csókot lehet az ajkaimra amitől nekem elakadt a lélegzetem.

- Tudod van néhány dolog a hálóba amit borzasztóan meg akarok mutatni neked - mondta ismételten arra a napra utalva amikor utánam jött és én valami hasonlót mondtam neki ezzel meginvitálva őt a hálószobámba.

- Én pedig borzasztóan szeretném látni - válaszoltam miközben ő megindult velem a szoba felé majd belépve az ajtón letett az ágyra és felém támaszkodva mélyen a szemembe nézett. 

- Most pedig mindentől megszabadítalak ami rajtad van kivéve a gyűrűt - biccentett mosolyogva az említett tárgy felé - Nem akarom, hogy bármi más legyen rajtad ma este - emelte szájához  bal kezemet majd egy gyengéd csókot lehet arra. 

- Nem is számítottam kevesebbre - néztem mélyen acélszürke szemeibe amik még mindig mélyen a lelkembe láttak majd ajkaimat harapdálva végigvezettem a tekintetem a fiún amitől úgy tűnt ő kezdi elveszíteni maradék akaraterejét ami visszatartotta és én pontosan tudtam, hogy ha csak megérintem annak az akaraterőnek végleg nyoma veszik. 

És ezt szerettem a legjobban, látni ahogy szétesik egy érintésemtől, ahogy minden gát átszakad benne abban a pillanatban ahogy kezem becsusszan a felsője alá végigjárva meztelen hátát. Sosem fogom megunni, hogy ilyen hatással vagyok rá. Egészen addig biztos leszek a dolgomban amíg ezeket az érzéseket látom végigjárni az arcát és amíg acélszürke szemei lyukat égetnek belém a szenvedélytől ami bennük ég ezzel lángra lobbantva engem is. 

Sok mindenen mentünk keresztül mire egymáshoz találtunk de jelenleg mind a ketten ott voltunk ahol lennünk kellett. Ahova a sors elrendelt minket és a világért sem változtatnék semmin sem, akárhányszor újracsinálnám ha tudom, hogy mind a ketten itt végezzük egymás karjaiban, több szeretettel mint amit valaha képesek lennénk feldolgozni. Mert végül hát mindenkinek igaza volt. Az utálat és a szeretet között nagyon vékony a határ.

Tudom, a saját bőrömön tapasztaltam.