-Én jövök, miért pont ezt az állást választottad? Miért nem lettél inkább színész? - kérdezte Logan.

-Ahoz előbb iskolát kellett volna végeznem, nekem meg nem volt annyi időm. Pénz kellett, méghozzá sürgősen és ez adatott volt, így visznt már van tapasztalatom és ajánlásom is Billtől szóval nincs kizárva a színészkedés sem - válaszolom miközben elterülök a pokrócon és az eget kezdem el kémlelni miközben a következő kérdésemen gondolkodom.

Miután letelepedtünk és kajáltunk felajánlottam, hogy játszunk valamit természetesen nem óvodások módjára. Meg kell értenünk, hogy a másik mit miért tesz és érez de magunktól sosem kezdtünk volna el beszélgetni, így kellett valami ami ösztönöz. Erre volt a játékom, miszerint egyszerű kérdezz feleleket játszunk és ha egyikünk nem akar válaszolni a megadott kérdére mert túl személyes akkor iszik. Egyszerű szabályok. Már játszottunk egy ideje de csak felszínes kérdéseink voltak így Logan előállt azzal, hogy csak akkor hajlandó tovább folytatni velem ezt a játékot ha a következő kérdés előtt mindketten iszunk. Ezután mintha egy kicsit oldódott volna köztünk a hangulat de nekem persze eszembe jutott, hogy milyen csendes motanában és nem sérteget annyiszor mint az elején, még a játékba is rögtön belement, egy rossz szó nélkül. Gondoltam kihasználom ezt az alkalmat a kérdezősködésre.

-Csendes vagy. Miért? - kérdeztem rá kertelés nélkül továbbra is az eget kémlelve.

-Fogalmam sincs miről beszélsz - kezdte el a poharakat rakosgatni egymásra.

-Ez nem válasz - támaszkodtam a könyökömre, hogy rá tudjak nézni. Biztos van valami baja amiért ilyen, az ember nem kezd el csak úgy hirtelen felhagyni a beszéddel és a sértegetéssel egyik napról a másikra.

-Nem játszom veled pszihomókusosat szóval ne akarj analizálni - ráncolta össze a szemöldökét.

-Én nem kényszerítelek semmire, ha nem akarsz válaszolni igyál - mutattam az üveg felé. Figyeltem ahogy lassan odavezeti a tekintetét majd megjelenik a szája sarkában egy apró mosoly, egy mosoly ami rosszat sejtet. Kiönti borostyánszínű folyadékot majd a szájához emeli a pohár szélét és lassan megdönti azt, mindezt úgy, hogy egy percig sem veszi le rólam a szemét minden egyes mozdulatánál egyenesen a szemembe néz, ez felhívás a keringőre ugyanis én nem  fogom megszakítani a szemkontaktus, ne higyje, hogy ennyivel el lehet ilyeszteni. Szép próbálkozás de akármit is tervezett nem jött be.

-Tudod kicsit unom ez a kérdezősdit - vigyorodik el sejtelmesen - Beszéljenek a tettek is.

-Mire gondolsz? - kérdezem kicsit félve.

-Bátor lány vagy, nemigaz? - néz végig rajtam - Ezt már bizonyítottad párszor. De tudod szavakkal visszavágni könnyű. Tettekkel már nem annyira. Szóval szimplán viszünk egy kis pluszt a játékodba, tudod hívhatnánk egyszerűen felelsz vagy mersznek is de  az túl unalmas név. 

-Mégis mi a bánatomat akarsz csinálni egy ilyen helyen - mutatok körbe a szavába vágva - másszak fára, hogy bizonyítsam a bátorságom, vagy esetleg ugorjak a folyóba? Mégis mit gondoltál? - kérdezem idegesen. Nem kell neki semmmit sem bizonyítanom.

-Nem is olyan rossz ötlet nincs kedved megmártózni? - tudakolja mosolyogva.

-Most nagyon remélem, hogy csak viccelsz. Komolyan mi a baj veled? Az egyik pillanatban csendben vagy és nem mondasz semmit aztán a köveztkezőben mindenképpen meg akarsz valahogy alázni. Én nem vagyok hajlandó a te hangulatingadozásaidhoz igazodni. Nyögdi ki végre mi bajod és akkor végre, talán, meg tudjuk oldani annyira, hogy a forgatások alatt minden rendben menjen és ne kelljen azért megállnunk mert a nagy és sérthetetlen sztárocskának valami baja van - akadok ki dühösen, komolyan olyan mintha egy személyiségzavaros embert kéne kezelnem, és ez nem állt a szerződésemben. 

Veszek egy nagy levegőt, hogy kicsit megnyugodjak és lassan rá vezetem a tekintetem. Az arca kifejezéstelen, komolyan nem hiszem, hogy képes vagyok helyrehozni ezt a srácot bármennyire is szeretné Will, nem én vagyok a megfelelő személy, miért én lennék? Utálom. Ez újra felébreszt bennem valamit.

-Mit jelentek a te életedre nézve? - kérdezem hirtelen, tudni akarom a választ. És az nem elég, hogy azért kell együtt szerepelnem vele mer utálom. Az arca először zavarodottnak tűnik de gyorsan rendezi a vonásait.

-Mit jelentenél? Alig ismerlek pár napja, ez meg honnan jött most? Egyébként is az én kérdésem jött volna - tereli el gyorsan a témát de látszik rajta, hogy valamit nem mond el. Ma komolyan mindenki összesküdött ellenem? Miért nem mond el hirtelen senki semmit? 

-Miért ne....

-Van testvéred? - szakította félbe a mondatom.

-Mi? Milyen testvér? Most mondtad, hogy nem akarsz játszani - értetlenkedtem.

-Meggondoltam magam, szóval, van? - kérdezte újra erőltetteten.

-Nincs, egyke vagyok - válaszoltam halkan. Fogalmam sincs mi történt az elmúlt pár percben. De azért úgy döntöttem újra megkérdeztem.

-Nem ismerek újságírókat és megígérem, hogy nem rohanok a tévéhez a hírrel, elmondod végre mi a baj? - kérdeztem egy újabb sóhajjal majd vissszafeküdtem a hátamra, hogy ne kelljen rá néznem. Hezitált egy pár percig de végül úgy döntött ő is lefekszik mellém, így már ketten bámultuk az eget csendben, percekig.

-Bosszantó vagy tudsz róla? - törte meg a csendet.

-Csak utánad - emeltem fel a kezeim és a napfényen keresztül kezdtem el kémlelni. Milyen fura mennyire megváltoztathatja a dolgokat ha más szemszögből kezded el nézni őket. 

-Most meg mit csinálsz? - tört be a gondolataimba Logan hangja. Talán túl előítéletes voltam vele kapcsolatban is, aj már nem hagyhatom, hogy a Willel folytatott beszégetésem hatással legyen rám.

-Más szemszögből nézem a dolgokat - válaszoltam meg a kérdését - Nézd! - fordítottam felé a fejem - Ha innen nézem a kezem - engedtem lejjebb a karom - teljesen máshogy vetülnek rá az árnyékok és fények így jobban kirajzolódnak a kezemen lévő vonalak és sokkal öregebbnek tűnik a kezem- magyaráztam a gondolatmenetem.

-Ha pedig felemelem - tartottam ismét a nap felé a kezem - Csak nézd ahogy áthatol az ujjaim között a fény és teljesen más megvilágítást ad az egésznek - kezdtem el lassan mozgatni az ujjaim.

-Bolond vagy - rázta meg a fejét mosolyogva.

-Ne várj már, nem érted a lényeget - fordultam újból felé - néha elég csak más szemszögből megvilágítani a dolgokat ahoz, hogy ragyogjank, elég más szemszögből nézned ahoz, hogy ne csak a rosszat lásd benne - próbáltam megértetni vele, hogy a rossz nem mindig rossz és fordítva  a jó nem mindig jó, a fekete néha fehér és a sötét lehet világos is. 

-Tudod mi a te bajod? - kérdezte ő is az oldalára fordulva.

-Nem de majd biztosan beavatsz.

-Azt hiszed megválthatod a világot - ingatta a fejét - Azt hiszed, hogy ha én most majd kitálalok neked az életemről akkor megérthetsz meg jó útra téríthetsz. Mondok én neked valamit, a világon mindenki szeretpet játszik, de te ezt pontosan jól tudod nemigaz? Csak addig maradhatsz életben amég tudod a szereped, amég meg tudod játszani a tökéletest - fordult vissza a hátára.

-Tévedsz - vágtam rá rögtön - én aztán nem akarlak megmenteni semmitől és senkitől, utállak - vonom meg a vállam - miért tenném?

-Akkor meg mire ez az egész, nézd más fényben a dolgokat, mindig van fény az alagút végén duma? - kérdezte szarkasztikusan vékony hangon.

-Gondoltam ma nagylelkű leszek, de ha nem hát nem, nem az én bajom - ültem fel hitetlenül - Fáradt vagyok ahoz, hogy vitatkozzak veled, gondoltam megpróbálok kedves lenni, de te továbbra is kéreted magad - gesztikuláltam egyre idegesebben.

-Ne akarj megfejteni - ült fel ő is. 

-Jól van tudod mit? Mostantól a saját játékomt játszom - álltam fel megregadva a piásüveg nyakát - Én most elmegyek, és amikor kellően kiszórakoztam magamat majd hazaviszlek, addig ne gyere utánnam - indultam meg az erdő felé.

-Kétlem, hogy haza tudnál vinni ha az megiszod - szólt utánam, Ó tényleg? Na nem mondja, vissza sem fordulva emeltel fel a középső ujjam.

-Ezt nézheted más megvilágosításból, nem fog megváltozni - válaszoltam mielőtt végleg eltűntem volna az erdő sűrűjében. Csak menni akartam, csak mentem amerre a lábam vitt, régen nem voltam már erre de még mindig emlékeztem, hogy ha egyenesen tovább megyek akkor kilyukadok egy sziklánál ahonnan tökéletes a kilátás az egész terepre. Nem tartott sokáig megérkeznem, sajnos nem készültem fürdőruhával, pedig imádok a folyóban fürdeni, rengeteg emlékem köt ide. Nagyot sóhajtottam és megemeltem a kezemben tartott üveget. Először úgy gondoltam tényleg nem kéne többet innom, de aztán utat tört a gondolataimba az elmúlt hét beszélgetése. Egyszer normális és megértő, másokor egy értelmes szava nincs és azon van, hogyminél jobban megalázzon. Nem bírok egy ilyen hangulatemberrel együtt dolgozni. Mégegyszer nem. James is hangulatember volt, hosszú távon nehezebb volt kezelni mint gondoltam volna. De miért is gondolok egy szép helyen pont rájuk? 

Ez az egész helyzet rendesen el van cseszve, ez volt az első alkalom, hogy megbillent a kezemben az üveg és a borostyán színű ital a torkomat égetve folyt végig a gyomromba. Fogalmam sincs mi ebben olyan jó. És ha olyan rossz én miért iszom? Ja persze, a kétméteres csoda miatt aki azt hiszi magáról, hogy egy isten. Igazából nem emlékszem meddig ültem ezen a kis sziklán de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki leül mellém. 

-Megondtam, hogy ne gyere utánnam - mondtam rá se nézve. 

-Pedig megesküdnék rá, hogy te egy olyan lány vagy aki pont az ellenkezőjét mondja ki annak amit valójában akar - felhúzott szemöldökkel meredtem rá. Pont erről beszélek egyszer normális aztán meg bunkó, ezennel nem dőlök be neki.

-Jólvan legyen, mit szeretnél hallani? - kérdezte egy sóhajjal.

-Most leginkább az igazat, mi bajod van? Miért viselkedsz úgy mint akinek semmi nem számít? - fújtam ki a benn tartott levegőm elkeseredve. A kérdésem után pár percig csak bámut előre majd megadta magát.

-Van egy húgom - kezdte - haragszik rám.

-Rád nem nehéz - dünnyögöm az orrom alatt.

-Fogalmam sincs mit tettem és már napok óta nem áll szóba velem, folyton azon jár az agyam, hogy vajon mivel bántottam meg, 16 év alatt elég jó lett a kapcsolatunk most meg olyan mintha nem is létenék számára - hagyta figyelmen kívül az előbbi kijelentésem - kikészít, hogy nem tudom mi van vele - vett a kezébe egy kis fadarabot és sziklán lévő kis leveleket kezdte összeaprítani miközben tovább mesélt.