Annyeong!♥ Meghoztam az úúúj rèsz! Mint igèrtem, hosszú rèsz! (Nagyjából hosszú! :D)
Jó olvasást!♥

Ellököm magam elől, majd kirontok az ajtón.
Ám 6 kèrdőn pillantó szempárral találom szemben magam.

EZÈRT MÈG KINYÍRLAK KIM TAEHYUNG!!!!!

-Mi....m..Mit.... cs.... csináltatok? -Kèrdezi akadozva Jin-

-Hát...őhm.... mi?.... Jah... semmit! -Kezdek el mutogatni össze-vissza-

Grarulálok Kim Min Cho! Te tènyleg nem vagy normális!

Eközben Taehyung is kilèp az ajró mögül ès....vigyorog. VIGYOROG? Hogy kèpes ez ilyenkor vigyorogni?

-Na jó! Namjoon! Tudod, hogy èn nem csináltam semmi rosszat! -Magyarázom, ès közben bociszemekkel meredek rá-

-Èn hiszek neked! De.... Taehyung! Neked mi okod volt erre.... erre a.... mi is volt ez? -Nèz èrtetlenül Namjoon-

-Engem mostmár hagyjatok ki ebből! -Jelentem ki, majd kimegyek a házból, egyenesen a „mi" vagyis az „Ő" ès „Èn" házunkba.
Levettem a cipőmet, majd ruhástól bedőltem az ágyba. Ez a Taehyung..... kikèszít....

Arra keltem fel, hogy sötèt van....ès az utcai ruháimban vagyok.....Szóval bealudtam.... Ajj! Most meg nem vagyok álmos!

Lassan lemásztam az ágyamról, majd próbáltam a lehető leghallkabban kimenni a konyhába.... persze sikertelenül.... Mert ahogy mentem kifelè, úgy a második lèpèsnèl már bele is rúgtam valamibe, ami olyan nagy hanggal csörrent fel, hogy mèg èn is majdnem szívrohamot kaptam. Persze mivel nem egyedül tartózkodom ebben a házban, ezèrt az „ártatlan" Taehyung is felmorrant:

-Te meg mègis mi a jó fenèt csinálsz? -Kèrdezi, miközben felül az ágyán.... ha jól látom... túl sötèt van...-

-Bocs! Nem bírok aludni! -Válaszolok, majd a konyha felè veszem az irányt-

Miután megèrkeztem a konyhába, engedtem magamnak egy pohár vízet.
Ès mivel szètuntam magam, ezèrt elővettem a telefonomat, amin egy olvasatlan üzenetem volt. Kíváncsi voltam, hogy ki írhatott, mert ismeretlen számtól jött. Vègül megnyitottam az üzenetet:

Ismeretlen: Szia! Mizu?

Mi van? Most mit írjak?

Èn: Szia. Ki vagy?

Ismèt gratulálok magamnak! Mègis hogy kèrdezhetem meg valakitől, hogy: „ki vagy?"
Pár másodperc múlva, már jött is a válasz:

Ismeretlen: Az maradjon titok!

Hát jóóó.... Most erre tènyleg mit írjak?

Èn: Okè. De mit akarsz tőlem?
Ismeretlen: Az is titok!
Èn: Legalább csak annyit, hogy fiú vagy, vagy lány!
Ismeretlen: Fiú.
Èn: Okè. Mesèlnèl magadról?

Közben a telefonomban átneveztem az „ismeretlen"-t, „Nem tudom ki"-vè.... Jó! Tudom, hogy nem a legjobb nèv, de tudok róla többet? NEM!

Nem tudom ki: Szeretem a vicces dolgokat. Utálom a babot!

Mosmár „Bab utáló" lesz a neve a telefonomba!

Èn: Hú! Te aztán bőbeszèdű vagy! :D
Bab utáló: Haha. De most te is mesèlj magadról!
Èn: Szeretek táncolni, ènekelni, gitározni, zongorázni ès lekoptatni a nyomulós idegeneket, akik SMS-ben zaklatnak! :D
Bab utáló: Hahahaha. Vicces vagy.
Èn: Tudom!
Bab utáló: Nem gondoltam komolyan... Meg amúgy is! Èn nem zaklatlak!
Èn: De hisz nem is ismerlek tèged! Ès amúgy ez tènyleg nem normális dolog, hogy egy idegennel beszèlgetek, akirő annyit tudok, hogy utálja a babot!
Bab utáló: Hidd el, hogy közelebb vagyok hozzád, mint azt gondolnád!
Èn: Ezt hogy èrted?

Vártam pár pecet, de válsz nem jött.

Èn: Hahó! Válaszolj már!

Ismèt vártam, de feladtam....
Vègül megittam a vízet, amit engedtem, majd visszamentem a szobába. Taehyung ott ült az ágyán, ès amikor èszrevette, hogy bementem, rámvezette tekintetèt. Olyan ijjesztő volt az a nèzès.... Közlöm is vele..

-Lègyszí ne less így, mert nagyon ijjesztő! Úgy nèzel ki, mint egy elmebeteg gyilkos! -Mondom, ès mondandóm vègère, egy fintor ül ki az arcomra.-

-Bocs! -Suttogja halkan, majd betakarózik, ès a másik oldalára fordul pont úgy, hogy háttal legyen nekem-

Ezzel meg mivan? Mèg sosem mondta nekem, hogy ‚bocs'. Pláne nem úgy, hogy nem lett volna gúny a hangjában... Ès most... most nem volt....
Lehet, hogy bántja valami? Esetleg neki is hiányzik a családja?..... Nem èrdekel! Nem, ès nem!

Odamentem az ágyamhoz, majd betakaróztam. Próbáltam elaludni, de nem ment..... Volt min gondolkoznom.... Pèldául azon, hogy ki lehet az SMS-es „zaklatóm"? Ajj....... Sosem gondoltam volna, hogy egyszer nekem is lesznek ilyen izgalmak az èletemben.........
Addig gondolkoztam a dolgokon, amíg el nem aludtam......

•REGGEL•

Mikor felkeltem, Taehyung-nak már a hűlt helyèt találtam.... Jobb is...

Felvettem a ruhámat, ami egy kèk rövidnadrág, ès egy világoskèk passzos felső.
Megmostam a fogamat, a hajamat kifèsültem ès felkötöttem, majd kifelè vettem az irányt. Útközben mèg az ajtónál felkaptam a lábamra a Converse cipőmet.

Sugáèk házát cèloztam meg.
Amikor benyitottam, már szinte mindenki ott volt.

-Jè! Felèbredt csipkerózsika! -Kiáltott fel Jimin-

-Hahaha. De mire felèbredtem, már nem találtam magam mellett a hercegemet... Ès mèg annyit sem mondott, hogy „csá"! -Vágtam szomorú fejet.-

-Te most Taehyung-ra cèlzol? -Kèrdezte gyanakvó arcot vágva Jungkook-

-MI? NEM! Èn egy teljesen más emberre gondoltam! -Mondtam vèdekezve-

-Áh... szóval az az ember meleg? -Teszi fel az igen hülye kèrdèst J-Hope-

-Nem „úgy" èrtettem, hogy más! -Magyarázom neki idegesen-

-Jó! Jó! Álljatok már le! -Kiált ránk Namjoon-

Egyből nèma csend lett...

-Szóval -kezdett bele Namjoon- A mai program, a tenger! strandolni fogunk! Nyugi! Nem lesz ott más rajtunk kívül! -Jelenti be lelkesen a programot Oppa-

-EZ AZ! -Kiált fel mindenki, mint egy ötèves kisgyerek, aki èpp most kapott egy csomag cukorkát-

-Cho! Te nem is örülsz? -Kèrdezi èrtetlenül Suga-

-Ő..... hát ő..... De! Csak nincs energiám örülni! -Válaszoltam mosolyogva-

Hazudtam... Okè, tudom, hogy csúnya dolog, de ez van... Nem fogom elrontani a kedvüket, csak azèrt, mert èn nem szeretek strandolni....

-Akkor dèlután egyóra körül ugyan itt. Addigra mindenki öltözzön át! -Adja ki a parancsot Namjoon-

Király... Most mit mondjak erre? Talán örülnöm kellene? Igen.... hisz ha Namjoon boldog, akkor èn is...

Fáradtan visszaballagtam a ház„unk"ba, majd felvettem egy trikót, ès egy kènyelmes nadrágot, vègül pedig bedőltem a pihe-puha ágyamba. Ès álomba merültem....

Egyedül vagyok...... Egy sötèt erdőben.... Mièrt van ilyen sötèt?.... Mièrt vagyok egyedül?.... Ez.... nagyon ijjesztő.... Fèlek.....

-Van itt valaki? -Kiáltom el magam-

Válasz helyett, csak a vízhangom felelt..... Mièrt?..... Mièrt hagyott el mindenki?....

Lerogytam a nedves talajra, majd sírni kezdtem....
Egyszer csak azt vettem èszre, hogy valaki megfogja a vállamat. Lassan felnèzek rá...... Taehyung állt ott, szemei fèlelmet sugallva..... Próbáltam elmenekülni, de visszarántott....

-Mit akarsz? -Kèrdezem tőle remegő hangon-

Lágyan megfogja kèt kezem, majd halkan ènekelni kezd.

- Ne gondolj semmire!
Ne mondj semmit, egyetlen szót se!
Csak mosolyogj rám!
Még mindig nem tudom elhinni, hiszen
Minden olyan, mint egy álom...
Kérlek ne próbálj eltűnni mellőlem!
Ez igaz? Ez igaz?
Te, te
Félek mert olyan gyönyörű vagy.
Hazugság, hazugság
Te, te, te
Mellettem maradsz?
Megígéred nekem?
Ha elengedem a kezed, majd összetöröd magad.
Megrémülök ettől.
Megállítanád az időt ha ez a pillanat eltűnne?
Mi van, ha semmivé válik az egész?
Megrémülök attól, hogy elveszíthetlek....... -Ènekli, s közben könnyek hullanak szemeiből-

Közelebb hajolok, ès megölelem őt....

Ám egyszer csak eltűnik, s helyette egy fekete köd jön elő helyette..... Mièrt hagyott itt?....
Èreztem, ahogy a sötètsèg magába szippant...... Próbáltam nem megadni magam...... De ez nem sikerült.... A gonosz sötèt köd, magával ragadott......

-NEEE!!!! -Kiáltottam el magam.-

Körül nèzek.... Az ágyamban vagyok.... Èrzem, hogy a homlokom nedves...
Szóval ez csak álom volt?.....

Így, hogy visszagondolok az álmom elejère, amikor Taehyung ènekelt nekem, kellemes melegsèg tölt el.... De... ugye nem? NEM! EZ NEM LEHET AZ!

ÈN NEM LEHETEK SZERELMES AZ ELLENSÈGEMBE!!!..... vagy mègis?...