ANNYEONG!♥ Mivel ma szülinapom alkalmából  megjártam már a kórházat, ezèrt úgy gondoltam, hogy felteszek egy rèszt, hogy legyen valami boldogságom is ebbe a „jeles" napba. Hogy mièrt is voltam a kórházba? Nos a kezem miatt. Mert ki másnak lenne gondja a kezèvel PONT (:D) a SZÜLINAPJÁN? HÁT NEKEM! De ez vagyok èn, ezt kell szeretni. Nos. Nem is untatlak titeket tovább! (Ès bár tudom, hogy kicsi a közönsègem, de remèlem hogy az idők elteltèvel, majd olvasni fogtok egy jó páran! 😊)
JÓ OLVASÁST!!♥♥♥

Ès erre Jimin PONT elengedi a kezem, ès nagy erővel nekicsapódok szerencsètlen Jungkook-nak, így a földön vègezzük mind a ketten. A többiek hangos röhögèsbe törnek ki, amit először igazából nem èrtettem, majd leesett...... Jungkook fekszik a földön, èn pedig rajta.... elèg furcsa szituáció......

-Sajnálom. -Mondja bűnbánóan.-

Leszállok róla, majd felsegítem a fölről.

-Semmi baj. De ha máskor is akarsz majd „szeretgetni" akkor szólj. -Mondtam mosolyogva.-

-Igen is! -Egyezett bele Jungkook-

-Olyan furcsa, hogy nem Kookie a legfiatalabb! -Szólal meg Jimin-

-Most muszály emlèkeztetni? -Kèrdezem Jimin felè fordulva-

-Boccs.... -Mondta, majd megölelt.-

-Olyan hülye vagy! -Súgom neki, majd elkezdtem futni tudván, hogy úgy is megfog kergetni-

Èèès... Igazam lett. Elèg idiótán festettünk, ahogy èn próbáltam elbújni a fiúk hátamögött, ő pedig el akart kapni. Utolsó „áldozatom" aki mögè bújtam, az a konyhában tevèkenykedő (!) Suga volt. Odasiettem a hátamögè, majd megszólaltam:

-OPPA! SEGÍTS! -Könyörögtem az említett szemèlynek-

Suga pedig felkapta az első dolgot, ami a kezèbe akadt..... egy nagyon brutális gyilkos ezközt...... egy fakanalat....

-Vissza! Ne merèszeld őt bántani! Vagy különben meghalsz! -Kiáltja Jimin-re Suga.-

Èn pedig már a röhögőgörcs szèlèn álltam.... Suga most komolyan egy fakanállal próbálja elzavarni az „ellensèget"???(azaz Jimin-t)

Amíg ők elszórakoztak, addig èn gyorsan eliszkoltam onnan. Egèszen a kanapèig jutottam el, de már is találkoztam ősi ellensègemmel: Taehyung-gal.

-OPPA! SEGÍTS! -Utánoz nyávogó hangon-

-Hülye. -Motyogom az orrom alatt, majd 2 mèteres távolságban kikerülöm.-

-OPPA! SEGÍTS! -Kiált mègegyszer utánam nyávogós hangon.-

Figyelmen kívül hagyom, mert mièrt is ne? A sok piszkálása közt ez is eltűnik majd.....remèlem...

Ekkor egy erős rántást èreztem a jobb csuklómnál, ès egyenesen a falhoz csapódtam. Gondolom nem mondok új dolgot, ha azt mondom, hogy Taehyung az illető... Nem elèg, hogy szavakkal sèrteget, már testi sèrelmeket is okozni akar? Vagy mi?

Taehyung elkezdett közeledni.... Egyre közelebb jött..... Èn pedig fèltem.... Kèt vállamnál fogva, a falhoz nyomott, majd a fülemhez hajolt, ès elkezdett beszèlni:

-Mègis mit kèpzelsz magadról? Hmm? Csak így ideköltözöl, aztán beadagolod mindenkinek azt a mesèt, hogy te már 9 ève táncolsz, meg hogy milyen kis cuki muki vagy, ès már mindenki oda meg vissza van èrted! -Vágja a fejemhez, az ismèt sèrtő szavait maga az ördög jobb keze.-

Lehelletèt èreztem magamon, amitől szó szerint a hideg is kiráz. Eltolom magamtól, majd a vèdelmemre kelek:

-Nem èrdekelsz! Azt mondtad, hogy ne szóljunk egymáshoz! Szóval szevasz! -Mondtam, ès fakèpnèl hagytam.-

Felmentem a szobámba, majd lefeküdtem az ágyamra..... Nem akartam gondolkozni. Csak pihenni egy kicsit........

Egyszer csak hangos ajtócsapódásra leszek figyelmes. Namjoon volt az.

-KAPTUNK 3 HÈT SZABADSÀGOT!!!!!! SE KAMERÁK, SE INTERJÚK, SE FOLYTONOS GYAKORLÁS! -Közli velem vidáman a híreket a bátyám- -Kèt nap múlva megyünk Japánba! Ès te is jössz! Nincs ellenkezès! -Teszi hozzá, ès leül mellèm az ágyra.-

-Okè....... -Egyezek bele, bár mèg fel sem fogtam-

-Kèpzeld! A Japán tengernèl lesz a szállásunk! Elvileg kis faházak. De nagyon gyönyörűek. Egy ház kèt szemèlyes. De mind egy is. Nem zavarlak tovább! Szia! -Mondta, azzal ki is viharzott a szobámból......-

Már az idő is eltelt, így gondoltam elmegyek letusolni. Letusoltam, fogatmostam, majd elaludtam... VOLNA! Ajj! Olyan meleg van itt!....

Vègül úgy döntöttem, hogy egy topba ès egy bugyiba fogok aludni. Hisz senki sem lát..... magamra takartam a vèkony takarómat, majd sikeresen el is aludtam.

•REGGEL•

Reggel arra keltem, hogy valaki kelteget...

-Cho! Èbresztő! -Mondja Jimin-

-Meghaltam! -Szólok vissza, majd mèg jobban a fejemre rántom a takarót.-

-Te akartad! -Mondja, majd egy rántással le is húzza rólam a takarót.-

Odáig minden okè, hogy lehúzza rólam a takarót! De..... most így nincs rajtam más, csak fehèrnemű!!!!!..

-MOST AZONNAL KITAKARODSZ, VAGY MAGHALSZ!!!!!!!! -Kiabálom Jimin-nek, aki rögves kimegy a szobából, egy alig hallható „bocs"-t motyogva.-

Piros fejjel választottam ki, a mai ruhámat, ami egy egyszerű fehèr alapon piros rózsás egyberuha. A hajamat kiengedve hagytam, majd megmostam a fogam. Reggelente nem nagyon szeretek enni, mert hányingerem van tőle. De ha nagyon èhes vagyok, akkor igen.

Leballagtam a lèpcsőn, majd odamentem Suga-hoz, Jimin-hez ès Jin-hez, akik a kanapèn ültek, ès beszèlgettek valamiről.

-Jó reggelt! -Ölelem meg Jin-t-

-Neked is! -Mondják egyszerre a fiúk.-

-Hè! Engem nem ölelsz meg? -Teszi a megjátszott felháborodást Suga-

-Nem is tudom..... -Válaszolok, majd hozzá is odamentem ès megöleltem.-

Jimin-re nèztem. Az arcom elvörösödött. Odalèptem hozzá, majd megöleltem.

-Nem láttam semmit! -Suttogja-

-Haha. Vicces. Utállak! -Mondom, ès elfordulok tőle-

-Ne haragudj! Nem volt direkt! Ha tudtam volna, akkor nem tettem volna meg! Kèrlek bocsájts meg! -Tèrdel le előttem-

Ez hülye. Teljesen hülye.

-Jimin! Állj már fel! -Kèrlelem a tèrdelő fiút-

-De ugye akkor megbocsájtassz? -Kèrdezi vidáman-

-Igen. Hisz nem tudhattad. -Mondom-

-Mit nem tudhatott? -Jön oda hozzánk Suga-

-Hát..... azt, hogy èn hogy szeretem a zöld teát! -Válaszolok-

Gratulálok Kim Min Cho! Más nem is juthatott volna eszedbe!

-Ahhan.... -Mondja Suga gyanakvóan.-

-CHO! CHO! BEFONHATOM A HAJAD???? -Kèrdezi Jin kiskutya szemekkel-

-Persze! -Válaszoltam, majd Jin bele is vetette magát a hajzuhatagomba....-

•FÈL ÓRÁVAL KÈSŐBB•

Jin befonta a hajamat.... Kellemeset csalódtam... Azt hittem, hogy valami szörnyű „madárfèszket" csinál majd a hajamból, de nem.... Szèpen befonta szálkába. Tènyleg nagyon gyönyörű lett!

Felmentem a szobámba, hogy bepakoljak.... hisz már holnap indulunk is. Nem règ pakoltam ki, de már pakolhatok is vissza..... Remek....

Elővettem a bőröndömet, majd elkezdtem bepakolni a szèpen összehajtott ruhadarabjaimat.

Mire vègeztem, beesteledett.... Jó hamar eltelt ez a nap....
Elmentem letusolni, ettem egy narancsot, fogatmostam, majd beállítottam az èbresztőórámat 03:00-ra, (mivel a repülő gèp 04:00-kor indul) ès ezután alvásra kènyszerítettem magam.

-Vajon holnap mi vár rám? -Ez volt az utolsó mondatom, mert a sötètsèg magával ragadott...-

•MÁSNAP 03:00-KOR•

A telefonomból szóló pittyegèsre èbredtem. Kivètelesen jó kedvel. Kikeltem az ágyamból, majd felvettem a mára kikèszített ruháimat, ami egy sima kèk színű farmer nadrág, egy fekete passzos felső egy bő cipzáros plóverrel ès egy fehèr sportcipő.

Már a szobámba hallottam, ahogy a fiúk fel-le rohangálnak a lèpcsőn, ès kèrdezgetik egymástól, hogy nem látták-e az èppen keresett holmit. Egy kis lelkierő gyűjtèse után, (mert arra nagyon szüksèg lesz) kinyitottan az ajtót, majd kilèptem rajta a nagy bőröndöm kísèretèvel.

Mint az előbb is említettem már, a fiúk sürögtek-forogtak a házban. Olyannyira beleèltèk magukat a pakolászásba, hogy èszre sem vettek. Ezt figyelmen kívül hagyva, nekikezdtem lehurcolni a lèpcsőn az óriási bőröndömet.

Mit ne mondjak, hát.... elèg nehèz volt a bőröndöm....Szerintem ha láttam volna magamat kívülről, hogy hogy szenvedek, akkor nagyon elszörnyűködtem volna...
Èppen elèrtem a lèpcső felèig, (tapsot Nekem) amikor valaki elvette tőlem a bőröndömet. Az illető, pedig nem más volt, mint........ TAEHYUNG?????

Lassan leèrtünk, majd èppen kèszültem volna megköszönni a „kedvessègèt", amikor megállt előttem.

-Nem jófejsègből csináltam, hanem Namjoon mondta, hogy segítsek. -Suttogja, majd otthagyott-

Èn hülye! Mèg megakartam köszönni, hogy segített! Gondolhattam volna....

-Fiúk! Kèszen vagytok már? -Állok meg előttük-

-Igen! -Hangzott kórusba a válasz, majd kilèptünk a lakásból, bepakoltunk, majd beültünk egy kocsiba. Èn Jungkook ès Suga közè kerültem. Vègülis nincs semmi bajom ezzel különösebben. Vègül a kocsi elindult.

•FÈL ÓRÁVAL KÈSŐBB•

Vègre megèrkeztünk a reptèrre!
Mindenki sorra szedegedte ki a bepakolt csomagjait, majd a járatunk felè vettük az irányt... Szerencsènkre egy őrült-elvetemedett rajongóval sem futottunk össze, aminek kifejezetten örültem, majd leadtuk a csomagjainkat.

Mikor felszálltunk a repülögèpre, mindenki megbeszèlte, hogy ki-ki mellè ül..... Ès itt volt a bökkenő! Èn KI(k) mellett fogok eltölteni órahosszákat? Nem telt bele sok idő, mert mintha Namjoon meghallotta volna a gondlataimat, már válaszolt is:

-Cho! Te Jungkook ès Taehyung mellè kerülsz! -Mondta teljes nyugodtsággal-

Azonban ÈN forrtam belülről. Hogy mi? Èn nem fogok mellette ülni!

Ránèztem. Ő is rámnèzett. A szemei szinte szikrákat szórtak... Mèg Ő van vègigsèrtve? Bár az megnyugtat, hogy közössègbe vagyunk, így remèlhetőleg nem fog sèrtegetni...

Miután beletörődtem a szomorú sorsomba, leültem a helyemre, majd Jungkook ès Taehyung is helyet foglalt a kèt oldalamon.
Jimin, Suga ès Namjoon szintèn egymás mellè ültek, majd vègül maradt Jin, ès J-Hope, akik szintèn egymás mellett foglaltak helyet.

Elővettem a telefonom, majd felvettem a fejhallgatómat ès bekapcsoltam a EXO: „Call me baby"-t.

Nagy olvadozásomból Taehyung hangja zökkentett ki. Levettem a fejhallgatómat.

-Hallkabbra vennèd? Mèg a fejhallgatón keresztül is hallom. Olyan..... Irritáló... Hogy te mit csípsz ezekben? -Tette fel az idegesítő kèrdèst-

-Jobban csípem őket, mint tèged..-Motyogom halkan-

-Hogy mondod? -Kèrdez vissza szemöldökèt ráncolva-

-Semmi.... -Mosolyogtam hamisan a kèpèbe-

Ezután visszaraktam fejemre a fejhallgatómat ès olvadoztam tovább.... majd elaludtam......

Remèlem tetszett! :)
Ezen a hètvègèn, mèg jövök nektek egy rèsszel! :)