Íme! Itt az újabb rèsz! Remèlem tetszik! (Legközelebb hètvègèn tudok újabb rèszt hozni!) Jó olvasást!

-Mizu? -Kèrdezem hamis jókedvvel-

-A lènyegre török! Nos! Az van, hogy szeretnèm, ha ideköltöznèl Szöul-ba! -Mondja Namjoon-

-MI VAN? -Kèrdezek vissza hangosan. Mert hát elèggè meglepett, hogy mit akar-

-Figyelj! Te is tudod, hogy nincs túl sok alkalmunk találkozni, így azt szeretnèm, ha egy időre ideköltöznèl hozzám....azaz hozzánk...

-Mègis hogy èrted azt, hogy „hozzánk" -Vonom kèrdőre-

-Biztos, hogy tudni akarod? -Bizonytalanodik el-

-Hát, ha már egy házban fogok èlni valakivel, akkor igen, tudni akarom! -Mondtam egyszerűen-

-Tudod.... Csak azok a srácok, akikkel már találkoztál.... na azokkal kellene együtt èlned... Na meg persze velem.... -Válaszol halkan-

-Hát...... Èn...... Nem is tudom.... -Húzom el a számat hezitálva-

-Akkor ezt megbeszèltük! A repülőjegyedet már megrendeltem hozzád, nyugi, anyuèkkal már règ lebeszèltem, így nem kell azon aggódnod, hogy elengednek-e, vagy sem. A repülőgèped, 2 hèt múlva indul, szóval addigra gondolom, hogy nem gondolod meg magad! Na! Nekem most mennem kell! Szia! -Ès ezzel le is tette a telefont-

Èn....Èn most komolyan belevágok?....Hèt fiúval együttèlni?..... Hát legyen... VÁLLALOM!.....Mert èn ugye szeretem a kihívásokat....

•2 HÈT MÚLVA•

Az elmúlt kèt hetem ideggörcsben telt... Most meg itt ülök a repülőgèpen, ès egyenesen DÈL-KOREÁBA, mèghozzá SZÖUL-BA tartok. Anyu, apu ès az öcsèm, erősködött, hogy kikísèrjenek a reptèrre, de èn nem engedtem meg nekik. A bárátaimtól, sem kellett könnyes búcsút vennem, mert nincsenek is, szóval úgymond „megkönnyebbülèssel" jöttem el otthonról. Ès ez nem azt jelenti, hogy nem szeretek itthon lenni a családommal! NEM! Csak kell nèha egy kis egyedüllèt... Nos a ruházatom, meg egy mini farmer rövidnadrág, egy passzos fehèr amerikai zászlós trikó ès egy fehèr sportcipő, ugyanis nem tudom, hogy milyen idő van koreában... Vagyis annyit tudok, hogy meleg... szóval ha hidegebb lesz, akkor szívtam.

Vègül úgy döntöttem, hogy felveszem a fejhallgatómat, ès alszok egyet....

•PÁR ÓRÁVAL KÈSŐBB•

Egy női hangra keltem, aki arra figyelmeztetett, hogy kapcsoljuk be a biztonsági övet, mert hamarosan megkezdjük a leszállást. Nem sokkal kèsőbb, már a szilárd talajon sètáltam, keresve a 2 óriási utazótáskámat. Eközben kaptam egy SMS-t Namjoon-tól...

Namjoon: Szia! Már biztosan megèrkeztèl. Szóval küldtem neked egy sofőrt. Nyugi! Èszre fogod venni!

E mondatokat elolvasván, (ohh...milyen költői mondat :D) elkezdtem keresni a szememmel a sofőrt. Mint mondta Namjoon, hamar meg is találtam. Egy nagy darab csávó, egy cuki pink táblával a kezèben, a nevem felíratával. Nem is vártam tovább, rögtön odamentem hozzá, majd miután meggyőződött róla, hogy èn tènyleg erről a bolygóról jöttem, nem pedig egy másikról, elvette 2 èletemmel teli bőröndömet, majd beszállított a kocsiba, ès már indultunk is.

•FÈL ÓRA MÚLVA•

Már egy ideje utazunk....Aj...Mikor èrünk már oda... De várjunk csak! ÈN NEM AKAROK ODAÈRNI! Vissza lehet mèg fordulni?... Nem... Tudom, hogy nem... De azèrt megkèrdeztem...

Vègül megáll a kocsi, egy óriási fehèr háznál. A sofőr kiszáll, kiveszi a csomagjaimat, majd kinyitja nekem is a kocsiajtót jelezve, hogy szálljak ki. Engedelmeskedtem, ès megfogtam 2 óriási gurulós bőröndömet. Elkeztem a kapu felè venni az irányt. Odaèrtem az ajtóhoz, ès remegve, a csengőre emeltem az ujjamat.

-Most, vagy soha... -Suttogtam halkan, majd megnyomtam a csengőt-

Nem is telt bele sok idő, Namjoon már ki is nyitotta az ajtót, de a kèrdèsèn nagyon meglepődtem:

-Elnèzèst. Segíthetek valamiben? -Kèrdezi udvariasan-

-Namjoon! Okè hogy 3 ève nem láttál, de azèrt csak megismered a húgodat! -Akadtam ki-

-MI? ÚRISTEN!!!!! CHO! TE VAGY AZ??? AZ NEM LEHET!!! DE HISZEN TE..... TE GYÖNYÖRŰ LETTÈL!!! -Dicsèr meg Namjoon-

-Köszi. De mostmár beengedsz? Mert hulla fáradt vagyok! -Mondtam, mert tènyleg úgy èreztem magam, mint egy 1000 èves budikefe-

Okè! Ez elèg csúnya tőlem, hogy már 3 ève nem láttam Őt, ès most azzal nyaggatom, hogy engedjen már be, mert hullafáradt vagyok, de na.....tènyleg az vagyok....

-Gyere be! -Invitál beljebb-

Mikor belèptem a bőröndökkel, a szám is tátva maradt! A ház gyönyörű! Először a nappali fogadott, ahol volt egy LCD TV, egy krèmszínű bőr kanapè, az Xbox ès egyèb elektronikus cuccok.

-Idehívom a srácokat! -Mondja Namjoon, majd felment az emeletre-

Pár perc alatt, már lent is volt a hat fiú, szembe velem. Ez olyan Daja vu èrèzès.

-Tehát!. Mint tudjátok, már mondtam, hogy egy lány fog ideköltözni hozzánk. Mèghozzá a húgom, Kim Min Cho. Biztos emlèkeztek mèg rá. Naszóval! Ha valamelyikőtök egy ujjal is hozzámer nyúlni, vagycsak az egyik szèp selymes szőke hajszála meggörbül, akkor kilesztek herèlve! -Sorolta vègig Namjoon kedvesen mosolyogva-

-Sziasztok! -Hajolok meg előttük-

Csönd. Mièrt van csönd? Valami rosszat tettem? Vagy mi lehet a baj? Csak meredten bámulnak engem.

-Szia! -Szólalnak meg egyszerre-

-WOW! Milyen szèp lettèl! -Jön ide hozzám J-Hope, majd elkezd „mèregetni".

Nem mondom, hogy nem zavart, mert.... KURVÁRA ZAVART, hogy mèg az arcomat is elkezdte húzogatni össze-vissza...-

-Na! Elèg lesz! -Szólt közbe Jimin-

De jó, hogy megjegyeztem a nevüket.... Bár sokat változtak...

-Mesèlj magadról! -Tèrt a lènyegre Jin-

-Ha szeretnètek, akkor jó. 17 èves vagyok. Szeretek táncolni, ès már 9 ève azt csinálom. Imádok mèg ènekelni ès zongorázni, valamint gitározni is. A kedvenc sportom a kosárlabda ès a foci. Szeretem a bő ruhadarabokat, de a passzosakat is. Azokat az embereket szeretem a legjobban, akik viccesek, kedvesek, megèrtőek ès sosem hagynának el. Imádom a forrócsokit, de ez nem annyira lènyeges. A főzèst ès a sütèst imádom, ès tudom is mind a kettőt. Nèha sokat bènázok, de ez vagyok èn! Kim Min Cho! -Mondtam, majd vègignèztem rajtuk.-

Egy szúró pillantásokat szóró szempárral találtam szembe magam. Ő maga volt az ördög jobb keze, Kim Taehyung, szemtől szemben. Nos. Igen. Már az elejèn sem nagyon csíptük egymást, azt viszont ne kèrdezzètek, hogy mièrt, mert èn magam sem tudom..... Tehát Taehyung maga az ördög jobb keze.

-Te aztán egy èrdekes lány vagy! -Nevet fel Jungkook-

-Tehát mostmár nem Jungkookie lesz a legfiatalabb a házban! -Jelenti ki J-Hope-

-EZ AZ!!! -Kiállt fel Kookie-

-Tae! Kèrlek kísèrd fel Cho-t a szobájába! -Parancsolta az ördöd jobb kezènek Namjoon-

Na igen. A többiek nem tudják, hogy mi mennyire ki nem álljuk egymást.

-Okè! Gyere Cho! -Mondja mosolyogva, amin meg is lepődtem, majd elveszi a kèt bőröndömet ès elkezdi felvinni az emeletre-

Mikor felèrtünk, Taehyung hirtelen megtorpan egy ajtó előtt, majd megszólalt.

-Tisztázzunk egy dolgot! Èn utállak, te utálsz, nem szólunk egymáshoz, nem leszek veled kedves csak közössègben, de tudd, hogy azt is csak azèrt, mert nem akarom, hogy Namjoon kinyírjon. Ez a te szobád, èn mentem! Csá! -Azzal ott is hagyott engem-

Èrtetlen arccal nyitottam be a szobámba, majd el is tűnt az róla, mert kellemes látvány fogadott. A falak baranckvirág színűek, a szőnyeg pedig krèmszínű. Közèpen, egy nagy francia ágy fogadott, amit aranyos piros díszpárnák díszítettek. Volt mèg egy nagy ruhásszekrèny is, ami most kifejezetten jól jön. Az ágytól úgy másfèl mèterre jobbra, volt egy fotel, balra pedig egy íróasztal. A tekintetemet, ezután levezettem a bőröndjeimhez, majd neki is láttam a munkának.

Először a GOT7-es Mark-os párnát raktam ki a fotelbe, ès őt követte mèg a plüsskoala macim, Trudi. Tudom, elèg hülye nèv, de nem baj. Ès tudniillik, èn imádom a GOT7-et. Ezután következett a többi munka is, ami abból állt, hogy bepakoltam a ruháimat a ruhásszekrènybe, ès kiraktam a füzeteimet, valamint, a tolljaimat az íróasztalra. Ezután halk kopogást hallottam.

-Gyere! -Szóltam ki-

Ekkor betoppan jó „öreg" bátyám, Namjoon.

-Mit akarsz? -Kèrdeztem tőle, miközben megigazítom, a mèg repülőtèren felkötött hajam.-

Leül az ágyamra, majd belekezd.

-Mizu? -Teszi fel az „egetrengető" kèrdèst.-

-Most komolyan azèrt jöttèl, hogy megkèrdezd, hogy: „Mizu?" -Kèrdeztem vissza èrtetlenül.-

-Most mièrt? Nem lehet egy Fiú&lány tesó beszèlgetès? -Kèrdezi tettetett felhábotodással-

-De....csak ez egy kicsit.... furcsa.. -Válaszolok, közben leülök az ágyra-

-Èn csak beszèlgetni akarok. Tudod milyen règen beszèltem már rendesen szemtől szemben rokonnal? Mèghozzá családtaggal? Csak telefonon tudtunk beszèlgetni mindig! -Mondja bánatosan, majd leül mellèm az ágyra-

Úgy szègyellem magam. Hisz igaza van... Vègülis, ki halt már bele egy beszèlgetèsbe?.

-Okè. Beszèlgessünk! -Egyezek bele-

Namjoon arcán megkönnyebbülèst fedeztem fel. Tènyleg ennyire megviselte volna, hogy nem láthatta a családtagjait?

-Annyira fèlek. -Szólal meg hirtelen Namjoon-

-De mitől? -Kèrdezek vissza-

-Mindentől. -Válaszol, közben bánatos mosolyra húzza a száját-

-De beszèljünk rólad! Veled mizu? Volt már fiúd? Vagy van? Vagy esetleg tetszik valaki? Ha igen, akkor szeretnèm tudni, mert megszeretnèm ismerni, a jövendőbeli sógoromat! -Mondja komolyan, amit èn egy halk kuncogással díjazok-

-Most hogy mondod! Tènyleg tetszik valaki!.....

*J-HOPE SZEMSZÖGE*

Cho gyönyörű lett! A szèp szőke haja, a barna szeme, ès a figyelemre mèltó teste.... Tènyleg gyönyörű! Fèlreèrtès ne essèk, èn nem vagyok belezúgva.

Namjoon èppen Cho szobája felè vette az irány, ès már egy ideje bent is van.... Tudom, hogy nem szabadna, de annyira kíváncsi vagyok, hogy miről is beszèlgethetnek.

Ezèrt odamentem az ajtóhoz, ès hallgatóztam:

-De beszèljünk rólad! Veled mizu? Volt már fiúd? Vagy van? Vagy esetleg tetszik valaki? Ha igen, akkor szeretnèm tudni, mert megszeretnèm ismerni, a jövendőbeli sógoromat! -Mondja Namjoon.-

-Most hogy mondod! Tènyleg tetszik valaki! -Válaszol halkabban Cho-

Ugyan ki lehet az?

-Ès ki? -Szegezi Cho-nak az újabb kèrdèst Namjoon-

-Hát......... De csak tetszik! Nem az, hogy szerelmes vagyok belè, hanem csak tetszik! Ez a szemèly, pedig Suga. -Mondja halkan Cho-

MI? SUGA?.....MIÈRT PONT SUGA??????

-Ès? Mi fogott meg benne? -Kèrdezi Namjoon-

-Mondom, hogy nem vagyok szerelmes belè! De amúgy az, hogy nagyon, de nagyon jó dalszövegeket ír, szeret kosarazni, ès az is, hogy hiába nem mutatja meg a cuki ènjèt, akkor is nagyon cuki! -Sorolja fel Cho-

Mièrt? Mièrt pont Suga? Mièrt nem èn?

Csalódottan visszasètáltam a kanapèhoz, ès mintha misem törtènt volna, leültem, ès telefonoztam tovább....

*CHO SZEMSZÖGE*

Mèg egy ideig beszèlgettem Namjoon-nal, majd megkèrtem, hogy mutassa meg a fürdőszobát hogy hol van, mert nem tudtam. Ezután elmentem letusolni, majd befeküdtem az ágyamba, ès elaludtam..... VOLNA! De nem bírtam.....

Már egy ideje itt szenvedek. Odanyúltam a telefonomèrt, ès az idő már hajnali negyed egy.

Felkeltem, majd lementem a konyhába, ès engedtem magamnak egy pohár vizet.
Èppen az utolsó kortyot nyeltem volna lefele, de mögöttem megszólalt egy hang:

-Tènyleg Suga? -Hallom meg Taehyung ördögi hangját-

Ezzel sikeresen fèlre is nyeltem, azt az utolsó korty vizet.
Pár percig fulladoztam, utána szerencsère befejeztem. Odafordultam Taehyung felè.

-Nem tudom, hogy miről beszèlsz! -Mondtam, holott nagyon is jól tudtam.-

Meghallotta volna a beszèlgetèsemet Namjoon-nal?

-Ahan. Persze. Ez azèrt vicces. Ha megtudja Suga, akkor meg mègviccesebb lesz! Pá! -Intett egyet a kezèvel, majd el is tűnt a szemem elől-

Nos.... Ez tipikus Kim Taehyung. Keresztbe tesz nekem, èn pedig csak lesni tudok. Ezèrt is döntöttem úgy, hogy inkább visszamentem a szobámba, majd nagynehezen próbáltam elaludni.

*TAEHYUNG SZEMSZÖGE*

J-Hope-tól szereztem az információt, hogy Cho-nak tetszik Suga. Jó, hogy keresztbe tehetek Cho-nak. Igazából nem adott rá nagy okot, hogy gyűlöljem, de valamièrt jól esik, ha piszkálhatom. Mindegy.

Suga szobája felè vettem az irányt. Benyitottam, majd leültem az èpp telefonozó sráchoz.

-Mond! -Mondja a mondandómat várva.-

-Tudtad, hogy tetszel Cho-nak? -Kèrdeztem-

Suga egy ideig csak lesett, majd elmosolyodott. Várjunk! Mivan? Mosolyog?

-Min mosolyogsz? -Szegeztem neki az újabb kèrdèst-

-Semmin.....Hagyjuk. De ezt most mièrt mondod el? -Kèrdezi, közben felhúzza egyik szemöldökèt.-

-Csak. -Válaszoltam egyszerűen, majd elhagytam a szobát.-

Ezt nem hiszem el! Mièrt mosolydott? Ez idegesít......Jè. Tènyleg! Mègcsak most jöttem rá, hogy Suga fent volt! Mármint most, az èjjszaka közepèn! Ilyen sincs sokszor. Mindegy. Inkább alszok.......

•REGGEL•
*CHO SZEMSZÖGE*

Tegnap nehezen, de vègül elaludtam. Folyton azon kattogott az agyam, hogy valyon Taehyung, tènyleg el mondta-e Suga-nak, amit mondtam? Bár ha így visszagondolok az egèszbe, akkor azt kell mondjam, hogy nem is èrdekel. Hisz nem vagyok szerelmes Suga-ba. Ő amolyan „pèldakèp" szerűsèg. Lassan felkeltem az ágyból, majd előszedtem a mai ruhámat, ami egy tèrdnèl szaggatott világos farmer, egy „SWAG" felíratú (ki gondolta volna?) fehèr bő póló, ès egy fehèr Converse cipő. Elmentem rendbe szedni magam, majd magamra kaptam a gönceimet. A hajamat leengedve hagytam. Sminket nem kentem magamra. Minek? Hogy majd 20 èv múlva tiszta ragya legyen a kèpem? Hát kösz nem. Naszóval, èn a sminkelèst feleslegesnek tartom a hètköznapokban. Persze ha valami „fontosabb" helyen kell megjelennem, akkor kisminkelem magam, de akkor is csak enyhèn. Visszatèrve az elejère. Szóval felvettem a gönceimet, majd lebaktattam a lèpcsőn. Az asztalnál 6 fiú ült. Azaz: Namjoon, Jin, J-Hope, Jimin, Jungkook ès.....Taehyung. De hol van Suga?....

-Jó reggelt! -Mondom, miközben leülök hozzájuk.-

-Jó reggelt. -Viszonozzák a fiúk kómás hangon-

Egy ideig, csendben ültünk egymás mellett, majd Jin fel is szolgálta a reggelit. De valami azaz valaki hiányzik az asztaltólm......

-Hol van Suga? -Csúszik ki a számon-

Ekkor Taehyung halkan felnevet.... húú de vicces mit ne mondjak?.....

-Alszik...De mostmár felkellene kelteni. Tae! Felkeltenèd? -Kèrdezi Namjoon-

-Majd Cho felkelti! -Mosolyog a kèpembe kedvesen-

A válaszom, már csak egy „okè" volt. Felmentem Suga szobájába, majd odamentem az álomszuszèkhoz.

-Suga. Èbresztő! -Suttogom halkan a fülèbe.-

Meglepő módon felèmfordult, kinyitotta a szemèt, majd rámvigyorgott, vègül kikelt az ágyból ès inmár ketten haladtunk le a lèpcsőn.

A többiek csak csodálkozó tekinteteket szórtak Suga-ra, aki mintha misem törtènt volna, elkezdett reggelizni.

-Hát ezt meg hogy csináltad? -Szólal meg egy kis idő múlva Jin-

-Mit? -Kèrdezek vissza èrtetlenül-

-Suga felkelt! Ès nem hisztizett! Mi a titkod! Ki vele! -Fenyeget meg Jimin-

-Lehet csak jó kedve volt... -Motyogtam, majd èn is hozzáláttam a reggelimhez...-

•REGGELI UTÁN•

Jin tènyleg finoman tud főzni. Ritka az ilyen fiú.

Mivel unalmamban nem tudtam mást csinálni, ezèrt felajánlottam Jin-nek, hogy elmosogatok, aki el is fogadta az ajánlatot. Így is lett. Míg a fiú „kockultak" èn addig mosogattam.

Már èppen az utolsó tányèrt mosogattam, amikor kèt kar fonódott derekam körè, ès elkezdett szorítani.

-Jèzusom! Nem tudom, hogy ki vagy, de mindjárt megfojtassz!!!!!! -Mondom, azaz csak próbálom mondani, mert alig kapok levegőt.-

Nagynehezen letettem a tálat, amit èppen mosogattam, majd harcba szálltam. A szemem sarkából, már volt alkalmam meglesni a „bűnös"-t, aki nem más, mint...... Jungkook. Próbáltam kiszabadulni, de nem jártam túl sok sikerrel. Ès ahelyett, ahogy elengedett volna, inkább mèg erősebben szorított.....Nos....a helyzet elèg kínosan nèzett ki....szóval........Jungkook mint egy plüssmackót, úgy szorongatott, èn meg mint egy partra vetett hal, úgy ficánkoltam.

Èppen erőteljesen küzdöttem az èletemèrt, amikor Jin visszatèrt a konyhába, ès meglátva jelenlegi pozíciónkat, felkiáltott:

-ÚR ISTEN! JUNGKOOK MEGAKARJA FOLYTANI CHO-T!!!!!! -Kiabálja hangosan, mire az összes fiú berohan a konyhába.-

Szerencsèmre Jimin, a segítsègemre sietett.

-Megakarod őt ölni? Hisz mèg oly fiatal a halálhoz! -Teszi szívère a kezèt Taehyung.-

Ó.....HOGY LENNÈL TE A HELYZETEMBE TAEHYUNG!!!
(megjegyzès: Ès most sajnos nem az a rèsz jön, hogy: „Ès láss csodát, Kim Min Cho kívánsága teljesült!" :D)

-ENGEDD MÁR EL! -Kiáltja rá Jimin, ès elkezdi húzni az egyik kezemet, miközben Jungkook úgy szorítja a másik kezemet, mintha az èlete múlna rajta.-

-ÈN? DEHISZEN ÈN CSAK SZERETGETTEM! AZONNAL ADD VISSZA! -Vágja be a durcát Jungkook.-

JIMIN! Kèrlek ne állj át a sötèt oldalra! Mèg ha ott van süti, akkor se! -gondolom magamba

Ès erre Jimin PONT elengedi a kezem, ès nagy erővel nekicsapódok szerencsètlen Jungkook-nak, így a földön vègezzük mind a ketten. A többiek hangos röhögèsbe törnek ki, amit először igazából nem èrtettem, majd leesett.........

------------------------------------------------