Annyeong!♥
Igen, még élek!✌
Először is: KÖSZÖNÖM!!!
Elérte a fici a 10k megtekintést annak ellenére, hogy egy ideig nem raktam fel új részt. A sok-sok vote-nek pedig szintén nagyon örülök!♥ Nem beszélve a kommentekről, mert azok is iszonyatosan felvidítanak!
A díjakkal meg egyebekkel igyekszem megbírkózni, de egyenlőre szerintem még nem lesznek fent. (Szeretnék több figyelmet most a sztory-ra fordítani, de ez nem azt jelenti, hogy nem csinálom meg őket!😃)
Másodszor: (ez lenne a hír😀) Tudnotok kell rólam, hogy próbálom mindig a legjobb munkákat kiadni a kezeim közül. (Itt gondolok most az irományaimra)
Szóval... -és most kapaszkodjon meg mindenki!-... 34 publikálatlan ficim van, borítóval, ismertetővel, részekkel. Nem tudom mikor, de hamarosan egy új sztory-val fogok előállni. Az, hogy milyen a műfaja, meg hogy miről fog szólni, egyenlőre titok!😀 Persze annyit mégis elárulok, hogy természetesen BTS-es, de NEM YAOI! (Azt ne is várjatok el tőlem soha😂)
Remélem majd tetszeni fog.😊
De most inkább nem is fecsegek, gondolom a rész tartalma érdekel inkább titeket😄
Jó olvasást!♥

-Bírlak. -Csusszant ki számon.

Taehyung halványan elmosolyodott.

-Én is téged Taeddy maci. -Kuncogott aranyosan, majd úgy, ahogyan a haverok szokták átkarolta vállam.

-Remélem azért megerőszakolni nem akarsz. -Nevettem el magam.

-Nem terveztem...

-Akkor jó.

-Még.... -Tette hozzá mosolyogva, én pedig erősen vállába ütöttem.

-Aish! Ez fájt! Te gyúrsz, vagy mi? -Kérdezte teljesen komolyan.

-Nem gyúrok, csak Kim Taehyung nevű idol-okkal táplálkozok.

-Félek tőled!... -Távolodott el tőlem.
-Hidd el, én is!
-De én jobban!
-Én meg annál is jobban!
-Bezzeg az tetszett, amikor megcsókoltalak, mi? -Húzogatta fel és le szemöldökét, én pedig köpni-nyelni nem tudtam.

-Én..én.... -dadogtam- Az akkor volt, és amúgy sem tetszett!

-Ja persze.... Akkor miért engedted meg?

-Volt más választásom? -Néztem rá dühösen.

-Olyan naiv vagy! Észrevettem ám, hogy halálosan belém vagy esve. Hehe! -Vigyorgott, s úgy éreztem, lekell töröljem azt a mosolyt képéről.

-Akkor inkább Mark mint te. -Nevettem el magam, arckifejezése láttán. -Igen, aki a GOT7-ben van. Ő olyan... Wow!

-Mert, Én nem vagyok Wow?

Jó húzni az agyát...hehe!

-Hát..... -húztam el az „á"-t- Jól nézel ki, az tény, de.....

-De mi? -háborodott fel- Nem elég kockás a hasam? Esetleg a hajammal van probléma? Mert tudd, hogy lányok ezrei sőt, százezrei rajonganak ezért. -Mutatott végig magán, egy önelégült mosoly kíséretében.

Hmm....

-De Én -utánoztam előbbi mozdulatát- Nem vagyok vak úgy, mint Ők. Vagy csak lehet, hogy elkaptak valami fertőző betegséget. Szegények...

-Igaz. Te nem vak vagy, hanem ízlésficamos. -Vigyorgott idiótán.

-Akkor az vagyok.

-És még csúnya is.

-Sokan mondták már. -Közöltem unottan, várva a reakciójára.

Mivel nem kaptam egyebet egy bugyuta fejvágásnál, ezért elindultam.

-Hé! -kiáltott fel, miközben követett. -Miért hagyod rám?

Nem szóltam semmit, csak mosolyogva tovább mentem egy irányba.

-Állj már meg! -futott utánam lihegve. -Ha nem állsz meg, elmondok mindent Namjoonnak!

Hirtelen megtorpanttam. Ez most megfenyegetett?

Megvártam, ameddig oda nem ér mellém, majd kérdőre vontam.

-Mit értessz azon, hogy „mindent"?

-Semmit! -röhögött képembe- Csak kíváncsi voltam, mit reagálsz.

-És arra kíváncsi vagy, hogy milyen ha az én öklöm találkozik a te arcoddal?

Erre csak egy hümmögést kaptam válaszként.

-Na ne szórakozz, inkább mutasd az utat! -Parancsoltam neki.

Újra egy hümmögés hagyta el száját, amit én egy szemforgatással díjaztam. Aztán végül, csak sikerült visszaindulni a többiekhez.

~

-Srácok! -kiáltott nekünk Jimin- Van egy rossz hírem!

-Mondd Fiam! -Trappoltam oda meggyötört arcú barátomhoz.

-Először is: Nem vagyok a fiad! -szidott le- Másodszor: Ide nézz! -Mutatott élelemtárunkra... vagyis... Elég megdézsmált élelemtárunkra.... Van egy olyan érzésem, hogy ma bogarakat eszünk.

-Én megmondtam, hogy zárjátok le a dobozt! Most mit fogunk enni? -Hisztizett Jin, miközben fel-alá járkálgatott két kisebb bokor között.

-Figyelj... Bármikor hazamehetünk, nem halunk bele. Vagy elugorhatnánk abba a közeli kisboltba. -Namjoon e mondatára mindenki szeme felcsillant.

-Kik maradnak itt, felügyelni a cuccokra? -kérdezte Jin- Három ember jöhet velem.

-Én megyek! -Kiáltottam fel elsőként, majd gyorsan Jin mellé siettem.

~

Egy kisebb harc után eldőlt, hogy melyik két tag jön még velünk: Jungkook és Hoseok.

Miután odaértünk a közeli -khm- kisbolthoz, kiszálltunk, s megrohamoztuk a boltot.

Betérve a helységbe, Jungkook-kal az oldalamon azonnal az édességeket céloztuk meg. Vagy csak akartuk.

-Nem nem! -szólt ránk Jin- Ma már úgyis megyünk haza, nem kell az nektek!

Lehajtott fejjel battyogtunk vissza Jin-hez, aki éppen valami süthető csirke combot dobott a kosárba... Pedig azért egy csomag cukorkában reménykedtem....

~

-Mindenki pakolja el a cuccát, mert Én visszafordulni nem fogok! -Jelentette ki Namjoon.

Nem vacakoltunk sokat, hamar összepakoltunk.
A holmikat beraktuk hátra a kisbuszba, s már indultunk is haza. Ugyan úgy ültünk, mint amikor jöttünk, azaz én leghátul Taehyung és Hoseok között. Az utóbbi éppen valami viccet próbált kitalálni, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy valami hatalmasat pukkan. Nos... Rákellett ébrednünk, hogy ez nem volt más, mint a hátsókerék.
Jin a járművel óvatosan letért az útról, majd kiszállított mindenkit.

-Ennek annyi! -Állapította meg Jimin, a kerékre utalva.

-Aish! Ezt nem hiszem el! -sóhajtott Jin- Megyek, telefonálok egyet. Addig is, szerintem induljatok el gyalog, én majd itt maradok vigyázni a buszra.

Egyetértően bólintottunk, majd nekivágtunk, igen hosszúnak ígérkező utunknak.

Még csak egy negyed órája gyalogolhattunk, de én már kifáradtam. Fájtak a lábaim, minden bajom volt. Hajam csapzottan lógott össze-vissza, s ruhám sem volt a legdivatosabb.

Egy kisebb faluba tértünk be, ahol jól megbámultak minket az emberek.

-Ti tudjátok, hogy merre kell menni? -Ültem le egy lépcsőfokra valamilyen épület előtt.

-Nem... -Hangzott szinkronba a válasz.

Egy középkorú hölgy haladt el előttünk. Kaptam az alkalmon, s megszólítottam.

-Elnézést Hölgyem, nem tudna.... -Nem tudtam végigmondani, ugyanis a nő hozzámvágott 10000 won-t (kb. 2500 ft), majd elsietett.

A fiúk óriási röhögésbe törtek ki, sőt.... Taehyung már a földön fetrengett.

Annyira azért nem nézek ki rosszul, hogy hajléktalannak nézzenek... Ugye nem? -gondoltam magamban.

Végül én is elmosolyodtam saját szerencsétlenségemen...

~

-Köszönjük a segítséget! -Hajoltunk meg az idős Úr előtt, aki csak egy kedves mosollyal az arcán legyintett egyet.

Elindultunk a megadott úton, s végre sikerült kijutni abból a faluból... A faluból, ahol nincstelennek néztek. Ezt nem fogom ám elfelejteni.

Mivel már hullának éreztem magam, ezért hogy eltereljem figyelmem, gondolkodni kezdtem.

Taehyung.... Már nem tudok mit kezdeni magammal. Szerintem behülyültem. Vagy... Vagy csak szimplán szerelmes vagyok belé.... Ez így elég viccesen fest.
„Tisztázzunk egy dolgot! Én utállak, Te utálsz, nem szólunk egymáshoz, nem leszek veled kedves csak közösségben, de tudd, hogy azt is csak azért, mert nem akarom, hogy Namjoon kinyírjon..." -Csengett fülembe ez a mondat, amit Taehyung intézett felém, még régebben.
Persze... Inkább maradt volna olyan bunkó, s most nem lenne min rágódnom.. Mondjuk még most is olyan, mint a megcsalt asszony; kiszámíthatatlan.

Fejemet felé fordítottam. Már ha csak rá nézek, a gyomrom görcsberándul. Jesszus! Ez fullra olyan, mint egy rossz romantikus film...

-HAHÓ! -kiabált valaki- Mit bámulsz?

Közben rájöttem, hogy a hang tulajdonosa Taehyung, aki értetlen arccal meredt rám.
Nos.... Egy ideig tényleg elhittem, hogy lehetnénk egy pár, de megszólalt az a bizonyos kis hang a fejemben: „Ugyan Cho, ne nevettess má'! Ő egy idol, te meg jóformán egy senki vagy"
Igen, hozzá képest egy senki vagyok...

-Amúgy meg előbb hívott Jin, hogy sikerült megcsinálni a buszt, szóval hamarosan utólér, és felvesz minket. -Közölte a számomra óriási örömhírt.

Nem sokkal később meg is érkezett Jin, és felvett minket.
Némán ültünk a járműben, gondolom mindenki elfáradt.

~

-Én szerintem elmegyek letusolni. -Mondtam a fiúknak miután beléptünk a házba, s gyorsan -már amennyire sajgó lábam engedte- feltrappoltam a lépcsőn.

Kikerestem szeretett pizsamám, majd mentem is tusolni.

Aránylag hamar -47 perc alatt- végeztem. Nem volt kedvem senkivel sem társalogni, ezért fogtam magam, s bementem a szobámba. Mosolyogva vettem az irányt ágyamhoz, ahol a Mark-os (GOT7) párnám várt.
Szegényke le volt fordítva, így megragadtam, s megfordítottam.... A mosoly azonnal lehervadt arcomról, amint megláttam az összefirkált párnát.
Mark szájához egy bajusz lett rajzolva, a jobb felső sarokba pedig... Egy szép nagy pénisz ékeskedett. Gyönyörű lett, igazán művészi. Csak egy baj van. EZ A KEDVENC PÁRNÁM!
Végiggondoltam, hogy kinek állhatott szandékában ilyet tenni, aztán eszembejutott:

-KIM TAEHYUNG! HOGY RÁGJALAK MEG, TEEEEE!!!!! -Ordítottam, miközben próbáltam nyálammal letakarítani a firkákat, de ezzel csak azt értem el, hogy nagy maszatok lettek rajta.

A falakon keresztül is hallani lehetett azt a jellegzetes röhögést. Csak fussak össze vele, kinyírom!

Hiszti rohamom miatt elterültem az ágyon.
Miért vagyok ennyire szerencsétlen? -kérdeztem magamtól.

Nem elég, hogy hajléktalannak néztek, most még a kedvenc párnám is odavan.....

De hé!... Legalább gazdagodtam 10000-nal...