Annyeong!♥ Mint látjátok, újra jöttem „boldogítani” a Wattpad-et.
Ehez a rèszhez nem fűznèk semmit.. Esetleg azt, hogy most kicsit hosszabb lett, mint a többi rèsz.
Szívesen fogadok kommenteket, mint mindig. Remèlem, hogy nem untatlak titeket halálra.😁 Minden esetre köszönöm annak, aki elolvassa♥
Jó olvasást!♥

Meglepődöttsègembe hirtelen kapom fel fejem, sikeresen beverve azt, ma már másodjára.

Most gratulálnom kellene nekik?

Kamu mosolyt erőltettem magamra, majd szólásra nyitottam számat.

-Örülök a találkozásnak. -Mosolyogtam, majd meghajoltam Soo Jung előtt.

-Èn már kevèsbè örülök. -Nyávogta hisztèrikusan, s haját hátracsapva igyekezett fel az emeletre, Taehyung pedig jó kiskutya módjára követte. Hát okè...

-Hjajj a szerelem. Elvakít.. -Mondta bölcs beszèdèt Jin, èn pedig hozzátettem;

-Ès meg is hülyít. -Jegyeztem meg halkan, s mit sem törődve Jin kuncogásával, Suga szobája felè vettem az irányt.

Ha Taehyung így, hát akkor èn is.

Halkan bekopogtam, de mivel válasz nem jött, ezèrt egyszerűen benyitottam. Nem hittem a szememnek.

Suga fekvőtámaszozott. Tudtam èn, hogy nem csak úgy nőttek ki azok az eltitkolt izmok... De akkor is. Suga? SUGA? Hát okè....

Nem hallotta meg, hogy bementem, mert a fülhallgató a fülèben volt, ès ide hallottam, hogy bömböl belőle a zene.
Beljebb mentem, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Megvártam amíg vègzett, s csak azután szólítottam meg, miután már befejezte „edzèsèt".

-Öhm... Hello. -Köszöntem neki, mire Ő ijedten veszi fel pólóját.-Mert nem volt rajta póló...zavarba ejtő...-

-Mikor ès minek jöttèl. Egyáltalán ki engedett be? Ès... Te kukkoltál? -Tette fel sorozatosan kèrdèseit kicsit haragosan.

-Nem règ jöttem ès azèrt, mert szüksègem van a segítsègedre. Amúgy meg nincs kiírva, hogy „Belèpni Tilos” szóval bejöttem. Meg amúgy is kopogtam.. Ès kikèrem magamnak, mert NEM kukkoltalak. -Válaszoltam meg kèrdèseit, majd lazán leültem ágyára.

-Bögd ki. Mihez kell az èn segítsègem. -Nèz rám szúrósan, ès leveti magát mellèm.

-Hát öm.... Öm... Igazából...Csak... Izè... -Zavaromban elkezdtem motyogni. Hogy kèrhetem meg erre????? Aish! Mi lett velem?

-Ha most nem bököd ki, akkor eskü, hogy megverlek. -Pff... A kis törpe.

-Nèzzenek oda! A kis törpe... -Oltanám le, de a szavamba vág.

-Hè! Hè! HÈ! ÈN MAGASABB VAGYOK NÁLAD!!! Na meg persze idősebb is! HÁT HOL A TISZTELET? -Kèrdezi sèrtődőtten, miközben feláll.

Most, vagy soha! Most? Vagy soha? Na jó. MOST!

-Játszd el, hogy a pasim vagy! -Hadartam el gyorsan óhajomat.

Suga hüledezve pillantott rám. Mi rosszat mondtam? Jó.. Valljuk be. Ez hülye kèrdès volt...

-Hogy mit akarsz te? -Nevet fel hitetlenkedve.

-De ha te nem, akkor mèg ott van Jimin. Ő szerintem elèg jól eltudná játszani a szenvedèlyes...-Szavamba vág...megint.

-Várj, várj! Okè. Mit kell tennem? -Erre a kèrdèsre már adtam is a választ.

-Csak játszd el, hogy.. Hát... Tudod. Mintha a....~

-Pasid lennèk? -Kèrdezte szavamba vágva.

-Suga! Ha mègegyszer a szavamba vágsz, èn verlek meg tèged! -Korholtam le az idősebbet jogosan.

-Yah! Most meg kellett volna ijednem? -Nèzett rám, miközben ajkait gúnyos mosolyra húzta.

-Aish! Most akkor segítesz, vagy nem? -Ültem feljebb az ágyon, Yoongi válaszát várva.

-Nem. -Nevetett fel, majd elkezdett kitessèkelni szobájából. Bunkó....

-Naaa!!! Lègyszíí!!! -Fordultam vele szembe, ès vetettem be kiskutya szemeimet.

-Aigoo! Te lány! Jössz nekem már sokkal. -Rázta meg fejèt.

~

-Ès így jöttünk össze Cho-val. -Mesèlte Yoongi mosolyogva, majd egy puszit nyomott arcomra.

Ahogy elnèztem a többiek arcát, szinte már röhöghetnèkem támadt. Most komolyan bekajálják? Tudom, nem szèp dolog átverni őket, de van okom rá. Ami elèg idióta ok...

-Hát... Gratulálok. Aztán ha megmered bántani, kiherèllek. -Pacsizott le Namjoon Yoongi-val.

Tettükön mosolyogva fordultam el egy szemèly irányába. Boldognak látszott. Boldog......
Taehyung mellett ült újdonsült barátnője is, aki apró puszikkal halmozta el arcát. Viccesen festett, ahogy nèha már megelègeli barátnője csókjait, ès próbálja elhúzni fejèt, de vègül megadja magát. Ugyanakkor valamièrt fáj is nèzni Őket.

-Akkor mi mennènk is. -Húzott fel a kanapèról Yoongi, majd egyenesen a „szobánkba" vettük az irányt.

Az idő már este kilenc körül járhatott, ezèrt úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni.
Nem időztem sokat a víz alatt, így egy fèl óra múlva, már a megágyazott padlón -Yoongi milyen úriember- tudhattam magam. Vègülis... „Ez is megteszi" jegyeztem meg magamban, majd szememet lecsukva merültem bele az álmok tengerèbe...

*Yoongi Szemszöge*

Miután Cho elaludt, lementem a konyhába, mivel nagyon megszomjaztam.

Halkan kiöntöttem a meleg zöld teámat egy bögrèbe, majd leültem az asztalhoz. Már mindenki alszik.

Lassan kortyoltam a forró italt, ami egy idő után már ègette a nyelvem, de nem bántam.
A mosogatóhoz menve, elmostam a bögrèt, ès már mentem volna fel, vissza a szobába, de valami, azaz valaki megakadályozott.

-Suga Hyung! -Hallom meg Taehyung mèly hangját mögülem. Ő meg hogy került oda?

-Mond gyorsan. Aludni szeretnèk. -Döntöm oldalra fejem, majd lemegyek vissza az asztalhoz.

-Szereted? -Kèrdezte komolyan.

Tudom, hogy Cho-ról beszèl.

-Mi ez a faggatozás kölyök? -Nevetek fel, de úgy látszik, Ő nem vèli ennyire viccesnek a helyzetet.

-Veled alszik? -Tette fel újabb hülye kèrdèsèt Taehyung.

-Mi van, ha igen? Hisz Cho a barátnőm. De èn sem faggatlak a te csajoddal, szóval ha megkèrhetlek, fogd be, ès menj vissza ahoz a kis cicababához, mert biztos már vár. Èn pedig megyek Cho-hoz. Jó'cakát. -Köszöntem el, ám Taehyung felkaromat szorongatva visszatartott.

-Megfektetted már? -Kèrdezte, de már túl ideges voltam ahoz, hogy lazán válaszoljak. Hiába... Nem a türelmemről vagyok híres..

Felsőjènek nyak rèszèt megragadtam, majd a falhoz nyomtam.

-Mièrt èrdekel ez ennyire tèged Hm? Szerintem neked ehez SEMMI KÖZÖD! -Kiabáltam rá utolsó szavaimat, majd magára hagyva a döbbent fiút, vissza indultam a szobába.

Idegesen ültem le ágyamra, majd ránèztem a padlón szunyókáló lányra.
Tekintetem megenyhült, s nem bírtam tovább nèzni, ahogyan a földön forgolódik álmában. Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem èrdekel, de... Biztos kemèny lehet.

Felálltam, óvatosan kezembe vettem Cho-t, ès ráhelyeztem az ágyra.
Szerencsère nem èbredt fel.

Èppen kèszültem átmászni a lányon, -mert èn utálok az ágy szèlèn aludni- amikor hirtelen megcsúszott a lábam, s így vèletlen ráültem Cho csípőjère.

Nem tudom, mi ütött belèm...

Arcához egyre közelebb hajoltam.
Ajkaimat finoman övère helyeztem. Beleharaptam alsó ajkába, mire Ő egy nyögèssel válaszolt.

Talán a düh tette ezt velem, de teljesen elvesztettem a fejem...

*Cho Szemszöge*

-Su-Suga.... -Nyöszörögtem, amikor már kezei felfedező útra idultak testemen.

Megállt, majd leszállt rólam.

-Èn... Èn sajnálom. Nem tudom, hogy mi ütött belèm. -Mondta, s fejèt kèt tenyerèbe temette.

-Figyelj -ültem hozzá közelebb- Èn nem haragszom rád. -Jelentettem ki őszintèn.

Egy kis idő elteltèvel felemelte fejèt, majd komoly tekintetèt rám vezette.

-Ès... Mivan akkor, ha nem bírok leállni? Tudod... A hèv... Nehèz megállni, hogy ne tègy olyat, amit nem kellene. Tudom, ez nem mentsèg.-Tekintetèt egyenesen enyèmbe fúrta.

Nem tudtam megszólalni. Erre most mit mondjak?

-Figyelj Cho. Èn szeretnèk segíteni, de nem tudok. A tudat, hogy csak Taehyung miatt csináljuk ezt az egèszet.... Nem akarok beleszólni az èrzèseidbe, de szerintem nem kellene hülyesèget csinálnod csak azèrt, mert Taehyung felszedett valahonnan egy kis plázacicát. -Mondta, ès megfogta kezem.

-Igazad van. -Sóhajtottam fel, majd mosolyogva folytattam. -Mától kezdve nem fog èrdekelni Taehyung! -Kiáltottam fel vidáman, nem törődve, hogy más meghallhatja, majd felálltam a helyemről.

-Ugye most nem valami hülyesèget kèszülsz csinálni? -Nèz rám ijedten, mire èn halkan felnevetek.

-Èn? Dehogy! Csak megyek sètálni! Szia! -Köszöntem el Suga-tól, majd lementem a lèpcsőn.

~

Az idő már este tizenegy óra felè járhatott, mire hazaèrtem jó kis sètámból. Halkan kinyitottam a bajárati ajtót, majd levettem a cipőmet. Azt remèltem, hogy már elment Soo Jung, de nagyot kellett csalódnom, ugyanis hangos nevetèsek ütöttèk meg füleimet. Az a tipikus vèkony hang. De mièrt vannak mèg fent?

Hamar meg is kaptam kèrdèsemre a választ, mert ahogy levettem a kabátomat ès akasztottam fel, úgy jött le az emeletről Taehyung... Ès persze Soo Jung is.

Soo Jung vihorászása -hallószerveim nagy kárára- zengte be konkrètan az egèsz lakást.

Amikor mellèm èrt, enyhèn meglökött a vállaival. Gondolom azt hitte, hogy ezzel vègig leszek sèrtve. De ha èn meglököm, akkor lesz itt ne mulass!

Figyelemmel kísèrtem vègig, ahogy Taehyung ráaggatja barátnőjère a kis vèkony babarózsaszín kabátját, -amibe remèlem megfagy- majd mit sem törődve jelenlètemmel, lesmacizták egymást. Hányingerem van.

-Akkor èn most megyek is. Majd hívj! Szióka! -Köszönt el vidáman, de mèg mielőtt kilèpett volna az ajtón, felèm fordult.
-Csá. -Vetette oda nekem gúnyosan fèlvállról. Ha ezzel azt gondolta, hogy nekem szüksègem volt erre a köszönèsre, akkor nagyon is tèvedt.

Taehyung mèg egy utolsót intett Soo Jung-nak, aki mosolyogva viszonoszta gesztusát, -hánynom kell!- majd nagy szerencsèmre vègleg elhagyta a házat.

Egyedül maradtunk Taehyung-gal. Remek.

Nem törődve Taehyung itt lètèvel, leültem a kanapèra, majd gondolataimba merültem.
Újra lepergett előttem Taehyung ès kis barátnője jelenete, amitől ismèt hányni támadt kedvem.

-Cho! -Lengette meg Taehyung előttem kezeit- Jól èrzed magad? Sápádtnak tűnsz. -Kèrdezte, s arcán mintha aggodalmat vèltem volna felfedezni.

Már időm sem volt megszólalni, ugyanis èreztem, ahogy torkomon feljön valami, ami kèsőbb Taehyung ölèben landolt.
-Úr Isten! Te most komolyan lehánytál? -Nèzett rám megrökönyödve.

Egy ideig csak lestem magam elè, majd kinyögtem:

-Bocs. -Nevettem fel, majd otthagytam, ès a fürdőszobába vettem az irányt.

Megmostam fogamat, ès már èppen indultam volna ki a mosdóból, amikor valaki kinyitotta az ajtót, ès nekilökött a falnak, s kezeimet oldalamnál leszorította.
Több figyelmet szenteltem a szemèly arcának elemzèsère, de amikor megtudtam, hogy Taehyung az, cselekednem kellett. Kezeimet rángatni kezdtem, hátha azok kitudnak szabadulni Taehyung erős szorításából, de mind hiába...

Ameddig èn küzdöttem a szabadságomèrt, azt vettem èszre, hogy Taehyung arca vèszesen közelít az enyèm felè. Ahogy közeledett, elvesztem azokban a sötètbarna.... Szemöldökökben. Komolyan! Hogy lehet valakinek ilyen tökèletes szemöldöke?!?!...

Arcom közelítèse helyett, áttèrt a csupasz vállam -mert trikó volt rajtam- közelítèsèhez, ami enyhèn rámhozta az infarktust.

Száját ráhelyezte vállamra, majd erősen szívni kezdte. Èn eközben már szinte vergődtem a fájdalomtól, de mikor megláttam, hogy Taehyung elemeli száját, ès a vèr folyik belőle, már tènyleg az infarktus kerülgetett.

Ajkait oly gúnyos mosolyra húzta, hogy mèg olyat èletembe nem láttam embertől, majd megszólalt.

-Bocs. -Mondta, majd tök nyugodtan kisètált az ajtón.

Tekintetemet a vállamra helyeztem, ès hát... Nem egy szèp látvány fogadott. Vàllam kèk ès poros foltban pompázott, egy kis vèrrel díszítve. Mondták már sokan, hogy jól áll nekem a piros, na de a vállamon....

Borzasztóan fájt, ezèrt megmostam az említett területet, majd leültem a csempère, mivel elkezdtem szèdülni.

Nos.... Terhes nem lehetek, mert fiúval nem voltam mèg... Tudtommal. Aztán a vèr. A vèrtől mindig szèdülök.... De már ezelőtt is hánytam, szóval szerintem valami hülye vírus.

Vègül hanyagoltam a tèmát, mert már felhoztam mindenfèle betegsèget. Sokkal inkább èrdekelt, hogy mi ütött Taehyung-ba. Neki barátnője van, akkor mègis mièrt tette ezt?

Aish! Ma mindenki ilyen... Furcsa?... -Gondoltam magamban, majd lecsuktam szemeimet.

Csak tudnám, hogy mièrt èrzem azt, hogy egyben utálom, de szeretem Taehyung-ot....