Annyeong!♥ Azèrt gyűltünk ma itt össze, hogy ne legyünk szèjjel... A faviccemet, pedig figyelmen kívül hagyva, köszöntelek titeket a ★13.★ rèszben! Sajnálom, hogy mèg csak most hozom a rèszt, de ott van a suli -ugye a fèl èvi „hajrázás"- meg az a rengeteg dolgozat stb. Nem hiszem, hogy ezen a hèten lesz fent rèsz, de igyekszem. Azèrt remèlem, tetszeni fog ez a rèsz. Ès köszönön a több mint 3k nèzettsèget ès a több mint 300 csillagozást. Sokat jelent nekem. :D Zümm :D
Jó olvasást!♥

-Minek nekem pelenka? -Kèrdezi komolyan, mire èn azonnal odakapom fejemet az inmár kibontott csomaghoz.

A közèpkorú hölgy.... Mellettem, az üzletben.... Kicserèlődött az ajándèk....

-Nos... Vedd úgy, hogy az egy aegyo feliratos bögre.... -Vontam vállat, majd elkezdtem nevetni, a többiekkel együtt.

-Azèrt köszi. -Mosolygott, rám majd ő is röhögni kezdett.

~

Gyönyörű rèten èbredtem.
Friss tavaszi szellő cirógatta hajamat, ami boldogan lebbent fel-le. Egyedül voltam, s ez egy cseppet sem zavart. Csak èlveztem a nyugtató csendet.... Egy ideig... Mert hang zavart meg mindent... Egy.... Egy síp hangja?

A hangos sípszóra, -amit nem tudom, hogy ki fújt- szegèny hallószerveim iszonyatosan megfájdultak. Fejemet párnámba temetve vártam, hogy vègre elhallgasson a sípszó, ami nem sokkal kèsőbb, el is hallgatott.

Mivel az is kíváncsivá tett, hogy kit kell kinyírnom, -amièrt felèbresztett-, így az elnèmult hang irányába kaptam fejem.

Hát persze ki más is lehetett volna, ha nem Kim Taehyung?

-Aish! Mit akarsz? -Kèrdeztem, miközben mègjobban magamra rángattam takarómat.

-Aigoo! Cho! Kelj fel! Hamarosan idulunk! -Szólt rám erèlyesebben Taehyung ès közben újabb sípszóval fárasztotta füleimet.

Várjunk csak! Hova is indulunk mi hamarosan?

-Hova megyünk? -Húztam le fejemről szeretett takarómat.

-Nem mondta Namjoon? Ma színházba megyünk! -Jelentette ki nemes egyszerűsèggel, majd legnagyobb örömömre magamra hagyott.

Kikecmeregtem ágyamból, majd rendbeszedtem magam. A hajamat kiengedve hagytam, ès hogy ne nèzzek ki úgy, mint egy mosott szar, ezèrt egy kis sminket is kentem magamra. Nem túloztam el, csak egy kis alapozó ès szempillaspirál. Ennyi. A ruhaválasztèkom egy elegáns ing, ès egy rövid tapadós szoknya(!) volt, mellè egy enyhèn magasított fekete magassarkú, ès persze a harisnya. Hisz azèrt mègsem jelenhetek meg egy színházba egy neon zöld bő felsőben, meg egy szaggatott farmerban... Bár.....

Mèg mielőtt meggondolhattam volna magam a ruhaváltáson, inkább úgy döntöttem, hogy lemegyek a fiúkhoz.

Ők már lent beszèlgettek nagyban, de amint odalèptem, azonnal csend telepedett a helysègre. Valami rosszat tettem?

-Mi a baj? -Kèrdezem halkan, amire egy perc múlva jött is a válasz.

-Semmi... Csak... Csak furcsa látni tèged így... Ilyen... Elegánsan... -Nèzett rajtam vègig Jimin.

-Chh... Indulunk már? -Kèrdezem kicsit hisztèrikusan, mire vègre elindultunk a kisbuszhoz. Mèghogy furcsa így látni... Ezt megjegyeztem Park Jimin!

~

Mire odaèrtünk, már majdnem az egèsz közönsèg elfoglalta ülőhelyèt ès termèszetesen, csak mi baktattunk be a kezdès előtt 30 másodperccel. Áh... Kicsit sem feltűnően mentünk be...

Namjoon ès Taehyung közè kerültem, ami most a legkevèsbè sem izgatott. A színdarab elkezdődött -amit igazából jómagam sem tudom, hogy melyik- ès figyelmem csak az előadásnak szenteltem.

~

Már az utolsó perceknèl tarthatott a színdarab, amikor Taehyung elkezdte bökdösni vállamat, ezzel magáraterelve figyelmem. Èrtetlen fejjel fordultam felè.

-Mi az?

-Cho... Nagyon kell.... Pukiznom.-Suttogta halkan, miközben èn majdnem elröhögtem magam.

-Bírd ki! Már nem sok van. -Nyugtattam, majd újra az előadást figyeltem...volna...

-De... De nagyon kell! -Hisztizett tovább.

Nem törődtem hisztijèvel, csak bambultam magam elè, mint aki megsem hallotta mondandóját.

Ekkor egy halk nem is tudom milyen hangot hallottam magam mellől, majd azt kísèrte egy kis bűz... Várjunk csak.... Taehyung most èpp pukizott?... Nem mintha èn nem lettem volna ilyen helyzetbe mèg soha, de... Ez akkor is vicces.... Főleg, hogy mèg egy csapat nèni is hátrafordult, s szemükkel gyilkolni kezdtèk Taehyung-ot, aki csak elszègyellve süppedt bele szèkjèbe...

Nem is fogtam vissza magam, az előadásnak vège lett, körülöttem mindenki sírvafakadt a színdarabtól, mert oly romantikus volt -vagy Taehyung műve csípte a szemüket- èn pedig ott röhögtem, mint egy idióta... Az èlet kegyetlen Taehyung... Muhahaha!!!

~

-ÁÁÁÁÁÁÁ!!! OPPAAAAAAA!!!!-Visítozták a minket kergető lányok.

Nem volt más választásunk, így szètkellett válnunk. Persze sikeresen Taehyung-ot fogtam ki, de ez most nem èrdekelt... Csak ne gyilkoljanak meg az A.R.M.Y.-k!!! -Gondoltam magamban.

Tisztára elmehettem volna a BTS •Run című videoklipbe. De tènyleg. Mondjuk tíz perc után -elèg fanatikusak ezek a rajongók- már Taehyung vonszolt maga után, mert látta, hogy mindjárt feldobom a talpam. Na nem szó szerint.

Èppen egy kis ruhás fülkènèl haladtunk volna el, de Taehyung berántott oda, ezzel jó nagy fejfájást okozva nekem. Lefejeltem a falat.... De most nem ez a legfontosabb.

Taehyung alig fèrt be mellèm. Nem csodálom, hisz egy szemèlyes a kis öltöző fülke, meg amúgy sem Idol-ok bújkálására van kifejlesztve.
Szinte testem összeprèselődött az övèvel. Az sem könnyített dolgomon, hogy szemben álltunk egymással, így mèg kínosabbá tève az amúgy is kínos helyzetet. Fèlve felpillantottam az előttem állóra, aki szintèn engem vizslatott tekintetèvel. Muszály valahogy oldani a feszültsèget... Dobjunk be egy viccet.

-Mi van veled? Èg a beled? -Gratulálok magamnak, amièrt ilyen jó viccekkel állok elő ilyenkor... De tènyleg.. Inkább maradtam volna kussba.

Taehyung felnevetett azzal a kis „èdes" nevetèsèvel, amivel bármelyik lányt megszèdíti, engem kívève. Èn már imunis vagyok ellene. Egy pont ide!

-Elmentek? -Kèrdeztem, miután kinevette magát.

Óvatosan kipillantott, majd ismèt magára kapva az maszot ès napszemüveget, könnyedèn kilèpett a fülkèből... Halkan kifújtam benttartott levegőmet... Megkönnyebbülès...

~

Soha, ismètlem SOHA nem fogok elmenni velük ismèt valami olyan fajta helyre, ahol könnyedèn felismerhetik a srácokat. Nem fogom mègegyszer kibírni a „Fussuk le a Maratont kètszer" című saját rendezèsű kisfilmemet leforgatni mègegyszer. Mert az tuti, hogy èn nem vagyok az a nagyon könnyen elfáradós tipus, de azèrt na.... Èn is ember vagyok.. Vagy ki tudja.. Èljen a hülyesèg!!!

Kilèpve a szobámból, a földszintre veszem az irányt. Nem tehetek róla, de ennem is kell. Hisz ember vagyok. Vagy ki....Na jó, inkább csinálok valami kaját.

Èppen a szekrènyben kutakodtam valami ehetőèrt, amikor eszembe jutott; Jin ès Taehyung most mentek el bevásárolni.
Gondolatomból pedig az ajtócsapódás zökkentett ki.

-MEGJÖTTEM! -Kiáltott Jin, majd betèrt hozzám a konyhába.

Szerencsèmre már nem kellett sokat gondolkodnom, mert már ki is találtam mit eszek: sonkás szendvicset.
Amikor szendvicsemmel kèszen lettem, lehajoltam az alsó fiókhoz kivenni egy tányèrt. Tènyleg. Amúgy Taehyung hol van? Hm.. Mindegy.

Már álltam volna fel, amikor nyitódott az ajtó, ès Taehyung lèpett be rajta egy lánnyal kèzenfogva.

-Hali!! Hoztam valakit! -Nèzett ránk mosolyogva, majd újra megszólalt. -Soo Jung, Ők itt Cho ès Jin, Cho ès Jin, Ő itt a barátnőm Han Soo Jung. Mától hivalatos a kapcsolatunk. Mármint a mèdia eddig nem tud semmit. De majd kiderül egyszer. -Mosolyog továbbra is vállatvonva.

Meglepődöttsègembe hirtelen kapom fel fejem, sikeresen beverve azt, ma már másodjára.

Most gratulálnom kellene nekik?