Annyeong! Először is szeretnèk mindenkinek Boldog ès bèkès  Karácsonyt kívánni! (Utólag is)
Másrèszt hoztam az új rèszt. Ez egy karácsonyi hangulatú rèsz (legalábbis egy megadott ponttól). Tudom jól, hogy koreában mások a szokások, de így a mi szokásaink körèben, jobb ötleteim támadtak. Ès igen, ez rèsz a TÖRTÈNETHEZ HOZZÁTARTOZIK! Remèlem elnyeri tetszèseteket. Illetve ebben a rèszben lesz a törtènet fordulópontja. (A vègèn egy bizonyos dolog)
Nos.... Mèg egyszer Kellemes Ünnepeket, ès akkor
Jó olvasást!❤

-Na! Most mit vágsz ilyen fejet? Inkább vegyèl! -Nyújtott felèm egy zacskó gumicukrot, amiről nem is tudtam, hogy hozott.

Hiába.... Ez a gyerek így jó, ahogy van; dilisen

A nappal hamar átváltott estère, de mi mèg mindig beszèlgettünk. Hogy miről? Pèldául arról, hogy milyen lenne, ha a Földet megtámadnák a húsevő alien-ek. Nem èppen a legmenőbb ès legkomolyabb tèma, de azèrt mègis jobb felhozni ezt a tèmát, mert vègülis ki tudja.... Lehet, hogy már holnap bekövetkezik a katasztrófa.

Ám egy kis idő után, már ez az alien-es tèma is befejeződött, ès csönd telepedett ránk.

-Tudod mit? Játsszunk! Vagyis.... Inkább versenyezzünk! -Vetette fel ötletèt, miközben egy újabb zacskó gumicukrot bontott fel.

-Ès miben szeretnèl olyannyira versenyezni? -Húzom fel szemöldököm, majd kiveszek pár gumicukrot.

-Nevettetèsben. -Hangzott az egyszerű válasz Taehyung szájából.

-Okè! -Egyeztem bele, bár a megèrzèseim szerint, ez nem volt túl jó ötlet.

-A tèt, pedig.... Legyen az, hogy aki jobban megnevetteti a másikat, az kívánhat valamit a vesztestől. De! A csikizès nem èr! -Mondta, majd elkezdtük a játèkot.

Èn kezdtem, nekem kellett először nevettetni. Pofákat vágtam, majd elkezdtem őrültek módjára „táncolni".... De semmi.... Talán egyszer-kètszer ha elengedett egy kis mosolyt, de azt is ritkán.... Így törtènt az, hogy egy figyelmetlen mozdulattal hátraestem, ami persze hangos vihogást váltott ki ellenfelemből.
Nem foglalkozva röhögőgörcsèvel feküdtem a padlón, ami megjegyzem, elèg hideg volt.
Pár perc múlva, Taehyung odajött hozzám, majd felsegített a földről. Ezután Ő következett, így nekikezdett nevettetèsemnek.

Tudhattam volna már az elejèn, hogy Taehyung nem fog kímèlni.... Ugyanis már annyira röhögtem az idióta tettein, hogy nem bírtam leállni.... Így egyèrtelmű, hogy Ő nyert. Bár az èn csodás hátraesős előadásom sem volt rossz... Legalábbis az Ő elmondása szerint.... Mert nekem baromira fájt.

-Na mond a kívánságod! Cho hallgat! -Mutattam magamra, bár egy minimális fèlelmet èreztem ezzel a *kívánhattőlembármit* dologgal szemben.

Taehyung pár pillanatig gondolkodott, majd felcsillantak szemei.

-Tudom már! Viselkedj úgy velem, mintha a legjobb barátod lennèk. -Közölte kívánságát, ami igen meglepett, hisz azt gondoltam, hogy valami más idiótaságot kíván. Bár ez is nehèz lesz.... Taehyung mint legjobb barát?....

-Hát okè... -Egyeztem bele egy sóhaj kísèretèben.

Nos.... Ekkor mèg nem tudtam, hogy ez a kis „kívánság" sok dolgon fog változtatni.....

•Pár hónappal kèsőbb•
-December 24.-

Az ablakon kifelè, boldogan figyeltem, ahogyan az emberek az utolsó simításokat vègzik a házak kivilágításán, s ezzel szebbè tève a környèket, ami nos... Nem annyira forgalmas, de annál csendesebb ès gyönyörűbb. Az meg csak mèg inkább felvidított engem, hogy a fehèr hótakaró is beborított mindent, s most is elkezdett szállingózni A hó. Gyönyörű. Imádom.

Bèkès nèzelődèsemből J-Hope hangja zökkentett ki, ahogyan közli, hogy itt az ideje díszíteni a karácsonyfát, amire oly sokat vártunk már.

~

-Cho! Ide adnád azt a piros csillogó gömböt? -Kèrdezi Taehyung kedvesen, mire èn mosolyogva nyújtom felè a gyönyörű karácsonyfa díszt.

Mindenki boldogan rakja a díszeket a karácsonyfára, s önfeletten nevetnek, minden gondjukat elfelejtve. Ès bár a családtagjainktól távol vagyunk, de mègis vígan dalolászunk.

Felrakva az utolsó gömböt a fára, Jin elővette a csúcs díszt. Ám a karácsonyfa túl magasnak bizonyul, hogy Jin vagy akár más, felbírja rakni rá. Taehyung rámnèzett, s ezzel tudtam is, hogy mire gondol.
Jin-től elvettem a díszt, majd Taehyung óvatosan megfogta derekam, ès a magasba emelt. Nyújtózkodva, de felraktam a díszt, ami mèg csodálatosábbá ès színesebbè tette a fát, majd Taehyung is visszaeresztett a padlóra.

Suga felkapcsolta az ègőket, ezzel kis híján megvakítva minket, de miután a szemünk megszokta a fènyt, büszkèn mèrtük vègig a karácsonyfát, s magamban èn is mondogattam, hogy: „Igen, ezt mi csináltuk" ès hogy: „Büszke vagyok magunkra".

Miután jól kibámultuk magunkat, azután elmentünk megteríteni az asztalt, s előkèszítettünk mindent a vacsorához.
Miután kèszenlettünk, Jin-nel feltálaltuk az èteleket, amit mèg dèlelőtt kèszitettünk, majd mindenki mindenkinek „jó ètvágyat” kívánva elkezdte enni a finom èteleket.

Vègül, miután a vacsorával is vègeztünk, átadtuk egymásnak az ajándèkokat. Èn Jin-nek vettem egy új serpenyőt, ami rózsaszín színben pompázott, mert a règi serpenyőjèt, Namjoon Baseballs ütőnek nèzte, ès szegèny serpenyő kettètört. Ha már Namjoon-nál tartunk, neki egy cuki macis telefontokot vettem. Suga-nak szivatásból egy èbresztőórát, de mellè kiengesztelèskèpp, az a bizonyos „SWAG" felíratú pulcsi sem maradhatott el. Jimin, egy „Hogyan legyünk jó formában" edző CD-t kap tőlem, nem mintha szüksège lenne az edzèsre, de tudom, hogy szívesen edz. Ugyan raktam bele neki egy tábla csokit is mert azt is tudom, hogy règen evett már ès úgy gondolom, hogy ez jár neki. J-Hope, mivel annyira emlegette már azt a műanyag lábbal hajtható kismotort, ami ló alakú volt, ès rálehetett ülni, hogy vettem neki egyet, had örüljön. Jungkook-nak az ajándèkja, egy halálfejes csuklószorító ès egy vörös fülhallgató. Ès vègül Taehyung. Neki egy karkötőt csináltattam, benne, az Ő ès az èn nevèvel.

Az ajándèkátadás után, mindenki felvonult saját szobájába, hogy megnèzhesse, mit is kapott karácsonyra, így èn is feliszkoltam szeretett szobámba.
Izgatottan nyitottam ki az első ajándèkot, amire egy „Hoseok" nèv volt rajta. Amikor kibontottam, egy jót derültem a látványon. A csomagban egy belaminált, ès bekeretezett sonkadarab volt, azzal a szöveggel a kereten, hogy: „Az első közös reggeli". Emlèkszem, hogy tènyleg elrakott egy darab sonkát, ès azt mondta, hogy azt kapom meg tőle karácsonyra. Hát nem viccelt... Persze alatta találtam egy kis cuki..... Sonka alakú plüssöt.
Tovább haladva az ajándèkon, ezúttal egy „Namjoon" nevet viselő csomag akadt a kezembe. Amikor kibontottam, azzal a könyvvel találtam szembe magam, amit már annyira règóta elszerettem volna olvasni, de sehol sem tudtam megvenni, hiába kerestem.
A könyvet fèlretève, egy Jimin-es csomagolópapíros ajándèkra esett választásom, így nem volt nehèz kitalálni hogy ki is adhatta az ajándèkot. Persze amint kicsomagoltam az ajándèkot, egy Jimin kinèzetű cuki kis plüssfigurán akadt meg a szemem. Kivettem, megnèztem, majd mèg mindig Jimin csomagjából elővettem egy bekeretezett kèpet, amin Jimin ès èn hülye fejet vágva vicsorítunk a kamerába.
Ezután jött Suga ajándèka, ami nem más volt, mint egy „SWAG" felíratos felső, amit kicsi ès egyben nagy csillámpónik díszítettek. Nos látszik, hogy mind a kettőnknek egy ajándèkon járt az esze, annyi külömbsèggel, hogy èn legalább nem csillámpónisat adtam neki, de sebaj, hisz szeretem a csillámpónikat..... Többè-kevèsbè...
Suga ajándèka után, Jin-è jött, ami egy hajgöndrítő, ès egy hajápoló zselè volt.
Jungkook pedig egy óriásmacival ajándèkozott meg.
Vègül Taehyung ajándèka, amit direkt utóljára hagytam. Nem tudom mièrt, de a szívem heves dobogásba kezdett, de amint kinyitottam a csomagolástól megszabadított kis dobozkát, szívem visszaállt eredeti dobogásába, s melegsèg töltötte el azt. A dobozkában egy fèl szív alakú medál volt ezüstlánccal s annyi volt belevèsve, hogy „Forever". Gondolom a szív másik fele nála van.

~

Az èjszaka közepèn arra keltem, hogy valaki simogatja az arcom. A számat halk sikítás hagyta el, de amint feleszmèlt az illető, befogta számat.

-Ssssshhh.... Csak èn vagyok az.... Taehyung. -Nyugtatott barátom Taehyung.

Lassan leemelte kezèt a számról, majd nyakamon kezdett tapogatni, mintha valamit keresne.
De amint rájöttem, hogy a nyakláncot keresi, amit tőle kaptam, segítettem neki, s a nyakláncra helyeztem kezèt.

-Itt a másik fele. Az enyèmre az van ráírva, hogy „Best Friends". -Mutatott saját nyakába, amit ugyanaz a kis ezüstmedál ès ezüstlánc díszített.

-Szóval „Best Friends Forever"? -Kèrdezem halkan, mire bólint egyet.

Pár perc nyugtató csend után, èn szólaltam meg először.

-Èn amúgy mièrt jöttèl?

-Beszèlgetni. -Válaszol egyszerűen. Mint pár hónappal ezelőtt.....

-Az èjszaka közepèn?

-Nem bírtam aludni. Bocs. -Hajtja le fejèt bűnbánóan.

-Ne. Ne kèrj bocsánatot. Majd ha rosszat teszel, na akkor kèrj majd bocsánatot. -Mondtam, majd kivettem a kis szekrènyemből egy zacskó gumicukrot. Már teljesen gumicukor függő vagyok...

Jót beszèlgettünk, egèszen èrtelmes dolgokról.
Majd már amikor minden dolgot kivesèztünk, nem tudtunk jó tèmát bedobni.
Zavarban èreztem magam, s erre a csend igazán nem segített rá.
A kínos csendet, vègül Taehyung törte meg.

-Cho..... Amit most fogok tenni, azt ne vedd komolyan, ès előre is bocsánat èrte... -Hebegte el gyorsan, majd belèmfolytva a szót, arcomat kèt keze közzè fogta, majd ajkaimra tapadt.

Legjobb barátok örökkè? Hiszen èn szeretem Őt!