koroljov_.

33 209 ember kedveli

miért van az, hogy a Földön ébren nem, az álmomban mélyen alva mégis repülhetünk... 🫀

1 008 hozzászólás

yukitsujoda0511 ilyent. Én. Is. Akarok.!
    →pierre_gasly már csak az kell nekem, hogy pofára ess, és fel kelljen kaparjalak...
    →maxverstappen1 miért, Manont talán fel kellett szedned?😂
    →pierre_gasly nem, de hidd el, ha azt mondom, hogy van különbség Yuki és Manon állóképessége között🥱
    →yuki_tsunoda0511 🦫
    →koroljov_. jaj Istenem, komolyan olyan kis rágcsálók vagytok?🐁
    →yuki_tsunoda0511 juhuj, a fehér egerek olyan édesek🤩
    →koroljov_. igen, de ti közel sem vagytok azok...🤦🏻‍♀️ Na tűnés innen, mert lassan már jogdíjat fogok szedni!

- Mi lesz akkor most?- tette fel a kérdést Karen, miközben egy újabb tortillat nyomott volna bele a sajtszószba.

- Nem tudom, Mick nem veszi fel a telefont a sürgősségis incidens óta, Pierre pedig nyilván Olaszotszágban van, a csapattal, őt én nem szeretném zavarni, és nem is fogom, szóval az élet majd folyik szépen a maga kis megszokott medrében, én egyedül leszek, nekik pedig nem fog hiányozni mégegy teher az életükből.- vontam vállat, és magamhoz vettem egy újabb pohár bort.

- És milyen teherrő beszélsz te?- tette fel a kérdést a másik oldalamon ülő Gabe, mire csak megforgattam a szemem.

- Magamról, mégis milyenről beszélnék?- tettem fel a kérdést szemforgatva.

- El vagy tévedve kicsikém.- jelentette ki Karen, mire csak hisztérikusan felnevettem. 

- Mi van akkor, ha mégiscsak igazam van?- tettem fel a kérdsét.

- Akkor nem lett volna itt egyik fiú sem, amikor szükséged volt rájuk, de itt voltak mindketten, és akkor még szerinted vagy felesleges az életükben? Szerintem inkább neked kellene lassan eldönteni, hogy melyik fiú az, aki a te életedben a feleslegesebb, mint a másik.

- Hogyhogy feleslegesebb?- tette fel a kérdést Gabe.

- Úgy, hogy önmagában egy nő számára minden férfi felesleges, szóval csak az számít, hogy ki a feleslegesebb, és a másikat kell megtartani.- vont vállat Karen, a kijelentése miatt pedig belőlem kitört a nevetés. Ismerem a bátyámat, és hasonlóan ironikus megnyilvánulásai vannak a nőkről, de abban a pillanatban, amikor egy zokninak meg kell találni a párját, nála világvége van, Karen pedig minden pillanatban érte sopánkodik, amikor ki kell nyitnia egy csavaros tetejű élelmiszert. 

- És mi van akkor, ha nekem jelenleg tökéletesen megfelel az életem úgy, ahogyan éppen most van?- vontam vállat mire Gabe nevetni kezdett mellettem.

- Akkor elveszlek én.- vonta meg a vállát nevetve Karen, és az egyik gyűrűjét levéve nekem dobta azt, én pedig egy bólintás után a bal kezem gyűrűsujjára húztam azt.

- Jól áll, szerintem megtartom.- gondolkodtam el hümmögve, majd egy darab kekszet dobtam a számba, miközben francia barátnőmnek mutattam meg, hogy hogy áll az ékszer az ujjamon.

- Majd szólok a bátyádnak, hogy akarok egy újat.- legyintett a nő, majd ismét továbbkapcsolta a TV-t, ahol most egy futam ismétlése ment éppen.

- Mindjárt kisodródik.- mutattam a képernyő felé egy sütivel.

- Ki?- érkezett a kérdés egyszerre a két nőtől.

- Pierre.- jelentette ki, éppen akkor, amikor az egész eset meg is történt. 

- Mégis honnan?- tette fel a kérdést Gabe, és döbbenten figyelt.

- Ez az utoldó futam ismétlése. 

- Utána beszéltél vele?- tette fel a kérdést most Karen.

- Természetesen.

- És Mickkel?- tette fel az őjabb kérdést a nő, én viszont csak vállat vontam.

- Miért kellett volna beszélnem vele?- túrtam bele a sütis tálba, és kivettem belőle egy csokis golyócskát.

- Talán mert ő ütötte meg hátulról a franciát?- szállt be a beszélgetésbe Gabe is, és a képkockákra mutatott, ahol éppen az incidenst ismételték.

- Ouh.- ezt észre sem addig, amíg Gabe fel nem hívta rá a figyelmem, Karen pedig csak mosolyogva figyelte az arcomat a felismerés közben.

- Szerintem te már régóta tudod, hogy hogy döntöttél.- ingatta meg a fejét a nő, miközben felállt a kanapéró- Nekem mennem kell, a testvéred vacsorát szervezett nekem, vagyis állítása szerint főzött nekem valamit, szóval ha reggelig nem jelentkezem, akkor ételmérgezért kaptam miatta.- indult el a kijárat felé, de még előtte megállt és egy csókot nyomott a homlokomra.

Unottan nyomtam át a TV-t egy másik csatornára, Gabe pedig csak megcsapta a combomat.

- Egy francia szőke herceg van a vonalban.- lökte felém az üvegasztalon a telefonom, amin valóban a francia férfi neve villogott- Nem azt mondtad, hogy olaszban van?

- Úgy is volt, vagyis oda ment utoljára.- vontam vállat, miközben kétkedve néztem készüléket magam előtt.

- Na, vedd már fel. Nem fog megenni.- forgatta meg a szemét barátnőm, majd fel is állt, és elindult a konyhám felé.

- Igen?- emeltem a fülemhez a készüléket, amely már lassan az utolsó csengések egyikét ismételhette meg.

- Manon? Már azt hittem fel sem veszed.- nevetett fel zavartan a vonal másik oldalán a francia- De ugye nem zavartam meg semmit?- tette fel a kérdést szinte már riadt hangon. A konyha felé néztem, ahol a barátnőm dúdolászva szedte össze a gyümölcsöket, és aprította a turmixgépbe. Zavar?

- Nem igazán, éppen céltalanul kapcsolagotom a TV-t.- mosolyogtam, bár ő ezt nem láthatta.

- Ennek örülök. Tudod azon gondolkodtam, hogy ha elkanyarodom feléd hazafelé a reptérről, és felveszlek, akkor megkóstolnád-e velem a bort, amit ajándékba kaptam Olaszországban.

- Talán?

- Ennek örülök, mert három perc múlva ott vagyok.- nevetett fel zavartan, ami maitt nekem is nevetnem kellett, és felállva integettem Gabe felé, aki felvont szemöldökkel figyelt.

- Várlak.- mosolyogtam, és ezzel együtt ki is nyomtam a hívást- Pierre elvisz magához, hogy megkóstoljam vele a bort, amit kapot.

- Aha, kóstolni, a bort.- dőlt neki az ajtófélfának a francia nő, mire csak kinyújtottam felé a nyelvem.

- Bort kóstolni pontosan.- bólintottam.

- És így mész el?- mért végig, mire én is ugyan ezt tettem.

Egy krém színű melegítőszett volt rajtam, és egy fehér sportmelltartó, és egy Converse cipőt vettem fel kiegészítve az egészet.

- Szerintem tökéletesen megfelelek az alkalomnak.- mutattam fel egy teljes fogsoros mosolyt, amikor valaki ráfeküst a csengőre a kapu előtt- Nincs kedved bezárni vagy itt aludni?

- Reggel meleg Croissant és kávét kérek, koffeinmenteset, friss narancslével, és egy részletes jelentéssel az estéről.- fordult vissza a konyha felé, majd folytatta a turmix készítését.

Magam után becsapva az ajtót indultam el lefelé a semmi nélkül, csak a telefonom volt nálam. 

A hatalmas ajtót lassan nyitottam ki, ami előtt a francia pilóta állt, és egy fáradt mosollyal mért végig, én pedig nyugtáztam, hogy rajta is hasonló öltözet van, akárcsak rajtam.

- De ugye nem vagy túl fáradt?- tettem fel a kérdést, ami eddig eszembe sem jutott, pedig talán éppen ezzel kellett volna kezdenem.

- Hozzád? Soha.- jelentette ki, majd közelebb hajolva hozzám nyomott egy csókot a homlokomra- De menjünk, mert még megfázol nekem, és azt nem akarom.- tette a hátamra a kezét, majd elkezdett a kocsija felé tolni.

Kinyitotta nekem az anyósülés felőli ajtót, majd segített is beszállni az anyósülésre. Amikor pedig ő is beült mellém, akkor feltekerte a fűtést a kocsiban, a rádió hangját pedig lejjebb csavarta.

- Szóval, mit is zavartam meg, amikor felhívtalak?- tette fel a kérdést a semmiből a francia férfi, amikor indexelve egy őjabb utcában lefordult.

- Mondtam, hogy semmit, nem igaz?

- Én pedig nem hittem neked.- bólintott Pierre, mire felé sandítottam, és ő is ugyanígy tett, ajkait pedig lassan egy mindentudó mosolyra húzta-Ismerlek Manon, ezt ne felejtsd el.

- Csak Gabe volt ott.- forgattam meg szemeimet, mert tudtam, hogy uagaz van, talán túl jól is ismer.

- És kitetted miattam?- nevetett fel a férfi, de arcáról a teljes önelégültség volt leolvasható.

- Hogy Gabriellát kitegye valaki úgy, hogy ő nem akarja?- nevettem most én fel- Bocs, hogy elkeserítelek, de ez lehetetlen. Inkább leadta, hogy mit akar reggelire, és ott tölti az éjszakát nálam.

- Akkor melle kell mennünk reggel, amikor hazadoblak?- nézett ismét felém sandított.

- És ki mondta, hogy nálad töltöm az éjszakát?- néztem a franciára felvont szemöldökkel.

- Ha nem akarsz aludni, akkor én sok már elfoglaltságot tudok, amivel az elős pékség nyitásáig le tudlak foglalni.- húzta mosolyra ajkait a férfi.

- Az utat bámuld Gasly, mert komolyan mondom, hogy ki fogok szállni a mozgó kocsiból. 

- Nem mennél te sehová.- jelentette ki a férfi, amikor a piros előtt megállva fordult felém és állam alá nyúlva mutató és középső ujjával fordította azt maga felé, majd ajkait az enyémek ellen nyomta, egészed addig, amíg valaki a hátunk mögött dudálni nem kezdett- De azt hiszem, hogy jobb, ha mi most megyünk.- mosolygott rám féloldalas mosollyal, majd ismét a gázra tette a lábát, míg kezét a combomra csúsztatta.

🌼

Jézus Máriám, nem is értem, hogyan van képem még itt megjelenni, de valahogy csak lett. Mindennel is el vagyok maradva, mint a borravaló, nem csak itt (nos itt főleg), de az egyetemi felvételimnél is. Viszont most ismét sikerült valamit ide összekaparni, és nagyon nagyon remélem, hogy ennyi kihagyás után esetleg nektek is tetszik ez a kis szösszenet...❤