𝙺𝚘𝚛𝚘𝚕𝚓𝚘𝚟

Torokgyulladás. Hát mondhatom igazán kellemes dolog így éppen karácsonyra az embernek, és ha ez nem lenne elég így is, mind a négy mandulám úgy gondolta, hogy most fordul ellenem, így a manduláim miatt fájnak a füleim, ami miatt fájnak a szemeim, az orrmandulám miatt pedig nem kapom levegőt.

- Hugi.- lépett be a szobámba Tristen kezében egy hatalmas bögre teával, orsprével valamint egy nagy tábla chilis csokival- Tea, a torkodra, és a chilis csoki is arra van, zsepid azt mondta anyu, hogy van, és hoztam neked rá ezt a sprét, amit a gyógyszertáros csajszi ajánlott.- ült le mellém a férfi, majd a laptopomra vezette tekintetét- Nem azt mondtad, hogy nem fogsz többé Forma 1-es futamot nézni?- tette fel a kérdsét tesvérem gúnnyal a hangjában. 

- Változnak az idők, nemde?- tettem fel a kérdsét, majd elindítottam ismét az idei Orosz Nagydíjat, miközben törtem magamnak egy szeletet a csokiból- Ugye az kamilla tea?- mutattam a hatalmas rózsaszín bögrére, mire csak szemeit megfotgatva nyújtotta felém a gőzölgő italt.

- Mégis milyen más lenne itthon? Anya valami bio helyről vette, tele van rakva mézzel és citrommal.- jelentette ki büszkén, mire csak egy fintor terült el arcomon.

- Nem is szeretem a mézet, te sem szereted a mézet, apa se szereti, komolyan, minek vesz anya mézet, ha nem is szereti itthon senki sem?- kezdtem el hisztizni, amikor egy új üzenet érkezését jelzi a telefonom, de nem nem én, hanem a bátyám nyúl érte először.

- Nem írj a ki az üzenetet!- háborodik fel azonnal a férfi, amikor kikapom a kezéből a telefont.

- Lehet azért, mert nem rád tartozik, ami ott van benne.- morogtam neki, majd párnám alá helyeztem a telefont, és ismét a képernyő felé fordultam, amely mozdulatokban a bátyám is követett.

A szentestét és a karácsonyit is csak négyesben töltöttük a családdal, mint eddig minden évben. És szükségem is volt erre a kis feltöltődésre, hiszen az elmúlt hetek zsongása sok volt nekem az elmúlt év után. 

- Hová mész új évre?- dobta le magát az ágyamra a férfi, ahol én éppen csomagoltam az utazáshoz.

- Chritiannak megígértem, hogy ha nem is vele, de nála töltöm az új évet, és végre a kicsikkel is töltök egy kis időt, mivel régen láttak már hiányolnak.- vontam vállat, miközben egy őjabb adag ruhát dobtam bele a hatalmas bőröndbe. 

- És engem itthon hagysz?- biggyesztette le ajkait, miközben egy kivágott csipkés felsőt tarott maga elé- Vagy legalább nem hagyod itthon nekem ezt a mesés pólót.

- Szerintem a te színed inkább a magenta.- kaptam ki ujjai közül a fekete darabot, majd a többi tetejére dontam azt.

- Kincsem.- kopogott be a szobába édesanyám, majd be is lép hozzánk- Ezt neked hozta az előbb egy futár.- nyújtott felém egy fehér dobozta szallagokkal átkötve- Drágám, biztos menni akarsz életem? Beteg vagy.- simított végig az arcomon, én pedig magamhoz öleltem a törékeny, mégis olyan erős nőt.

- Anyukám, nem lesz semmi gond. Tudod, hogy nem mennék, ha nem lenne nekem is fonrod.

- Tudom, édesem! Tristen hagyd a húgod! Menj és tedd magad hasznossá!- ripakodott rá a terpeszkedő férfira, aki megszeppenve és hevesen bólogatva hagyta el a szobámat- Én erős lánykám, annyira, de annyira büszke vagyok rád! Segítsek valamit?

-Csak ne edgedd be ide többé azt a minden lében kanál bátyám nevettem fel, amibe ő is csatlakozott, majd még egy csókot nyomva homlokomra hagyott magamra. 

Amikor egyedül maradtam ismét ujjaim közé vettem az apró dobozt, majd kioldottam annak két masniját, és leemeltem tetejét. A dobozban kis bársony párnán egy nyaklánc pihent, rajta hatszög medállal, melynek tetején egy méhecske volt, szárnyai végében egy egy apró sárga kövel ékesítve, a doboz belsejében pedig egy kis papíron csak egyetlen szó volt olvasható:

Méhkirálynő

A dobozra visszaraktam a tetejét, majd a csomagom tetejére tettem a nemrég kaptt tárgyat, és végül be is cipzároltam a bőröndöt, majd a kézi táskámat is magamhoz vettem, amiben a gyógyszereim is voltak, majd elindultam, hogy még időben kiérjek a reptérre. 

Nem nagy csomaggal indultam neki az útnak, tudom, hogy Christina nem enged el úgy, hogy ne mennék el előtte vásárolni legalább egyszer Gerivel, ami mondjuk nekem sem szokott ellenemre lenni. 

- Elviszlek!- jelent meg mellettem bátyám ujján forgatva a kocsikulcsát.

- Oké!- tettem le csomagjaimat- De először még benézek anyáékhoz.- tettem le a dolgaimat a folyosóra, majd elindultam a konyha felé, ahol ilyenkor kávézni szoktak, majd el is búcsúztam tőlük- Tristen.- lépem vissza a folyosóra, de ott már csak az üres tér fogadott se a bátyám, se a csomagjaim.

- Gyere már.- lépett be összegörnyedve, és a kezét dörgölve- Hideg van, kabát,- terítette hátára a sütétkék szőrmés ruhadarabot- sapi, kesztyű. Anya! Apa! Elviszem Liat, utána jövök!

- Vigyázz a kislányomra, Tristen!- kiabát vissza neki apa, mire figyelnem kellett, hogy ne nevessem el magam. 

- Vigyázz a kislányomra.- nyafogta mellettem a bátyám, miközben kezével tátogást imitált, amikor könyökömet az oldalába süllyesztettem, mire felszisszent. 

A repülőút hosszú és fárasztó volt, de megérte, mert amikor megérkeztem egy egész kis delegáció fogadott engem.

Christian és a gyereke is szóval tartottak egész a házukig vezető úton, majd szinte a következő két napban, mert mint kiderült ismét olyankor sikerült betoppani, amikor a család egy része Christian feleségének családjánál tesz látogatást.

- Kezdem azt hinni, hogy engem használsz fel arra, hogy ne kelljen látogatóba menned.- jegyezzem meg, miközben az éppen elgurulo autónak integetünk.

- Valóban? Nem értem mire gondolsz.

- Nem?

- Említettem már amúgy, hogy Max ide tolja a seggét? Oda és vissza van érted, és szerintem Sergio is jön vele.

- És a kisfia? Olyan édes.

- Majd Max fölött anyaskodhatsz, néha olyan, mintha nem lett volna gyerekszobája...- legyintett, majd vállamra téve kezét kezdett el befelé terelni- És különben szertem a feleségem családját kincsem. 

- Ah, anyáéval valahogy nem éppen ez az érzés kavargott benned, mi?- nevettem fel hangosan, mire az ő arca eltorzult.

- Nem értem, miről beszélsz.- ingatta meg a fejét.

- Hát perszem hogy nem.- ingattam meg a fejem, amikor valaki kopogni kezdett a bejárati ajtón.

- Ez nem lehet már Max és Checo.- néezett rám döbbenten, mire csak egy negédes mosolyra húztam ajkaim.

- Lehet bevonzottuk, és a nagyiék azok.- a mellettem haladó férfi megdermedt, és a mosoly az arcára fagyott, miközben én kicsúsztam keze alól, egy jóízű nevetés kíséretében.

Az ajtó előtt megállva néztem végig magamon, egy krém színű mackó volt rajtam, egy fekete csipkés felsővel, ami valljuk be nem sokat takart a hegeimből, amikkel kezdek közelebbi barátságot kialakítani. Az ajtógombra csúsztatva a kezem tártam azt ki, miközben Verstappen és Pérez látványára számítottam.

- Szia Liaaa!- kiáltott fel Yuki, és kezeit kitárva ölelt magához amilyen szorosan csak tudott, majd mellettem elhúzva indult el az apám felé, akinek arcán leírhatatlan érzelmek suhantak át, talán a legerősebb a menekülési ösztön volt.

- Szia.- lépett elém Pierre is, miután elszakította tekintetét a nyakamban lógó medálról. Mosolya mintha kiszélesedett volna, mieelőtt magához húzott. Lassan kezdett el távolodni tőlem, miközben vállam felett hátam mögé nézett, és mikor realizálta, hogy csapattársa még mindig az apámnak csacsog, akkor elém hajolva nyomott egy könnyű csókot ajkaimra. 

- Pierre! Hol van a kikapcsoló gombja?- tette fel a kérdést Christian éppen akkor, amikor a francia pilóta elhajolt tőlem. 

- Bocs, Mr. Horner, a japánok nem küldtek vele használati utasítást.- vont vállat lazán a férfi, de még mindig az ajtóban állt, velem együtt, így hatalmas mancsát a derekamra csúsztatva tolt előrébb- Megfázol.- suttogta nekem, amikor behúzta maga után a bőröndjét- Tost azt mondta, hogy ide jöjjünk, mivel talán szükség lehet ránk.

- Én azt úgy gondoltam, hogy nem nálam lesztek.- motyogta az orra alatt az apám- Főleg nem, amikor itt van a lányom is.

- Pedig Lia szeret bennünket.- nézett lekonyult ajkakkal Yuki az apámra, aki csak kezei közé temette arcát, majd orrnyergét kezdte masszírozni. 

- Menjetek fel inkább, mutasd meg nekik a hálót,- intettem az emelet felé- én addig csinálok valami vacsorát.

- Jó.- jelentette ki jól megrágva a választ a brit férfi- De Gasly már csak a kanapén fog aludni  Csak négy vendégszobánk van. 

- De ha ideér Max és Checo akkor négyen is leszünk.- kezdett el értetlenkedni a japán férfi, mire a francia majdnem hangosan felnevetett mellettem.

- És megosztod az ágyad a kedves csapattársaddal, csak mert nincs az az Isten, hogy a lányomat tegyem a kanapéra.

- Áh, szerintem Pierre szívesen elalszik Manon mellett.- jelentette ki vállrándítva a pilóta, mire társának szemei a duplájára tágultak, és úgy figyelte, hogy mikor szólja el magát a kis tökmag csapattársa.

- Lehet inkább Yukit kellene a kanapére tennie, nem gondolja mester?- tette fel a kérdést Pierre, mintha mi sem történt volna. 

- Lehet.- nézett összeszűkített szemekkl a japánra a brit férfi.

- Na jó,- csaptam össze kezeimet- mutasd meg nekik, hogy hol alszanak, én pedig gondskodom róla, hogy ne száraz kenyéren, és vízen kelljen élniük.- csettintettem, majd az emelet felé mutattam. A három férfi csak bólintva indult el az emelet felé. 

A három férfival ültem a vacsora asztalnál, ahol gomba saláta volt különböző öntetekkel, és pirított kenyérrel, de az asztal körül síri csend uralkodott. Minden lélegzetvétel úgy hangzott, mintha tornádó lenne. 

- Szóval, mi ez az új projekt, amihez kell a Red Bull és az Alpha Tauri is?- tettem fel a kérdést, hátha ezzeé végre oldom a hangulatot.

Ketten vállat rántottak, majd a villájukkal tovább tologatták a vacsorájukat, míg Horner fel sem nézett a saját tányérjából. 

- Ettől a síron túli hangulattól még a rehabilitáción is jobb volt.- morogtam az orrom alatt, majd ezzel a lendülettem fel is álltam helyemről. 

- Hová mész kincsem?- tette fel azonnal a kérdést az apám, és Pierre is hasonló tekintettel figyelt, mintha miden mozdulatomra ügyelnie kellene.

- Fel, aludni. Ma sokat voltam a kicsikkel, kifáradtam.- adtam magyarázatot távozásom okára. 

- Jó éjszakát.- bólintott, majd minden figyelmét ismét a tánylrjának szentelte.

- Álmondj szépeket, Manon.- szólalt meg Pierre is, mire a brit férfi ismét felkapta a fejét, és összehúzott szemekkel figyelte a férfit.

- Te inkább egyél Gasly!- mordult rá, amit a japán csak nyakát behúzva kísért figyelemmel, ezért amikor elhaladtam mögötte megszorítottam a vállát, mintegy bíztatás képpen. 

Reggel a konyhában három csésze kávé gőzölgött, így a legfehérebbet magamhoz véve indultam el az erkély felé.

- Már észre sem veszed a kisebbet?- érkezett felém a kérdést, a kanapé felől, mire annyira megijedtem, hogy a csészém tartalmának a fele a konyha kövein landolt, szabad kezemet pedig szívemhez kaptam, a kanapén ülő személy pedig halkan nevetni kezdett.

- Élvezed?- sziszegtem, mire hangosabban nevetni kezdett a kanapén ülő csendes gyilkos. 

Sóhajtva léptem vissza a konyhába, majd papír törlőt leszakítva töröltem fel a foltot a padlóról, majd a már átázott papírt a szemétbe dobtam, a csészémet pepdig ismét ujjaim közé véve indultam el a kanapé felé, majd helyet is foglaltam ott eddig arctalan zaklatóm mellett.

- Komolyan a kanapén kellett aludnod?- tettem fel a kérdést, mire lassan bólintott egyet, és sajét csészéjét ajkaihoz emelte, majd mikor a sajátját asztalra tette, én is oda tettem az én csészémet, és féloldalasana a férfi felé fordultam. 

- Manon, mégis mit

- Csak fordulj a másik oldalra, nekem háttal. - jelentettem ki, a férfi pedig bár kérdőn nézett rám, de nem tette fel a kérdést, amit szeretett volna, és tette, amit kértem tőle. 

Kezeimet először a férfi vállára vezettem, mire egy hatalams sóhaj szaladt ki ajkai közül, én pedig masszírozni kezdtem a vállait, majd lassan lefelé haladva a hátát is, mire ő már csak hümmögni kezdett, és láthatóan ellazultak izmai.

- Remélem ez segít.- jegyeztem meg halkan, mire a férfi lassan bólogatni kezdett. 

- Ha ilyen kellemes lesz a másnap, akkor minden éjszakát egy kanapén szeretnék tölteni.- jelentette ki, mire vptei hallatszottak meg a lépcső felől, így kezeimet levéve a férfi hátáról fordultam ismét előre, és vettem magamhoz a csészémet, majd szegeztem tekintetemet a TV-re, ami fel volt kapcsolva, ez pedig eddig fel sem tűnt...

- Nem kellett volna megtisztelnetek azzal, hogy ilyen gyorsan magatokra kapkodjátok a ruhátokat.- ejtette ki hosszant a mondatot a japán férfi, mivel hellyel közzel, de bele-bele ásított, majd le is dobta magát közénk a kanapéra. 

- Neked sem lett volna fontos megisztelned bennünket azzal, hogy pizsamában levágtatsz közénk.- morogta az orra alatt a férfi, majd tekintetét a képernyő felé fordította, ahol éppen a Spongyabob ment. 

- Uhuh, de régen néztem már ezt.- helyezkedett el még kényelmesebben a kanapén a japán.

- Neked lehet, hogy forrócsokit kellett volna főzzek.- kezdett el csipogós hangon beszélni a francia. 

- Manon! Bánt engem az urad.

- Akkor ha újra ezt teszi veled Yuki, akkor kérlek mutass majd be neki, mert én sem ismerem. - Pierre éppen akkor nevetett fel, amikor a szájában kávé volt, így az egész üvegasztalt beterítette a barna lötty.

- Na jó! Én nem takarítok utánatok.- ittam meg utolsó korty forró italomat, majd fel is álltam addigi helyemről- Ma halat eszünk ebédre.- jelentetem ki, és a fujjolásokat meg sem hallva indultam el az emelet felé. 

Még két napot töltöttem el a három férfi társaságában, amíg meg nem érkezett Max és Sergio, az apám pedig mindaddig nem volt hajlandó kiutalni a francia férfinak egy vendégszobát sem, így ő a kanapéval kötött szorosabb kapcsolatot a napokban. 

- Szóval, mi si ez a hatalmas méh mánia?- jelent meg a semmiből mögöttem Verstappen, mire a palacsintasütő nyelét véletlenül megütöttem, így a benne lévő forró palacsinta a lábfejemen landolt, mire felszisszentem, és lelöktem azt a fájó bőrfelületről- Nem akartalak megijeszteni.- tette fel védekezően kezeit, majd az egyik konyharuhát azonnal megvizezte és lehajolva tette azt a piros bőrre- Ül csak le, én befejezem.- terelemt az egyik bárszék felé, majd valóban odafordult a sütő felé. 

- Itt mi történt?- lépett átt a nappaliból a konyhába Pierre, és végigvezette rajtunk a tekintetét, miközben én a lábamra szorítottam a hideg kendőt, amelynnire csak lehetett, miközben a holland férfi azt próbálta megsaccolni, hogy mennyi tésztát kellene átmernie a serpenyőbe. 

- Max ismét mindent felfordított, amikor megjelent a konyhában.- jelentettem ki, amikor megordítottam a rongyot a lábamon.

- Nem én! Csakis a kockáim.- emelte fel mutatóujját a férfi, csak azzal nem számolt, hogy e miatt felemelte a jobb kezét, amiben a kanál volt, így a tészta, ami a merőkanálban volt a fölfön plattyanva végezte.

- Azokra a zsíros kis párnácskákra gondolsz, ami a gyomrodon kívül szolgál neked téli idő elleni szigetelésre?- tette fel a kérdést a francia férfi, miközben egy gyümölcsjoghurtott vett elő, és egy kanalat zsákményolva kezdte el magába kanalazni azt. 

- Mintha te jobban néznél ki Gasly. Nem is élsz együtt Liaval, és akkor is úgy nézel ki, mintha legalább naponta hat doboz fánkot tömnél magadba. Vagy lemaradtam valamiről és Pyry tudta nélkül Lia már nálad él?

- Pyry véleményét erről akkor sem kértem volna ki, ha az életem múlna rajta.- sziszegte a francia, mire ismét felkaptam a fejem.

- Még mindig nem békültél ki az edződdel?- tettem fel a kérdést a férinak címezve szavaimat, aki csak felvont szemöldökkel ingatta meg fejét.

- Nem.- jelentette ki- És nem is fogok, amíg bocsánatot nem kérd tőled.- jelentette ki.

- Pierre, ez nem rólam szól, neked kell vele együtt dolgoznod, nem nekem, és nekem nem  is kell majd. Neked pedig nem fog jót tenni, ha úgy ekll együtt dolgoznod vele, hogy nem egészséges közöttetek a kapcsolat.- ingattam meg lassan fejemet.

- Nem akarok olyannal együtt dolgozni, akezet mert emelni egy nőre, egy olyan nőre pedig főleg, aki szeretek.- dobta bele a kanalat a mosogatóba.

- Pierre ezzel is csak azt bizonyította, hogy feltétel nélkül szereret téged, és bármit megtenne azért, hogy neked jó legyen.- kaptam el alkarját, mikor mellettem haladt volna el, így kényteleen volt lenézni rám, és nem tudtam eld9nteni, hogy vajon ki akarta-e mondani azt, amit valóban kimondott, vagy csak egyszerűen hálás azért, hogy nem kommentáltam az egészet, főleg nem Verstappen előtt. 

- És te ennyivel el is tudod ezt intézni?

- Nem.- ingattam meg a fejem- De nem segítene az sem, ha bocsánatot kérne, azt magamtól fogom megadni, egyszer, lehet nem ma, vagy holnap, de egyszer le fog ez az egész ülepedni bennem, és akkor magamtól fogom adni a bocsánatomat, nem kell neki kérni.- ingattam meg a fejem, a csend pedig, mintha egy jégfal húzódna közénk, amely bár áttetsző, mégis eltorzítja a képet, ha az ember a másik oldalára szeretne kilátást nyerni. Ezt a mindennél fagyosabb csendet pedig Max törte meg egy idő után, egy jól hallható törökköszörüléssel.

- Mit szólnátok ahhoz, ha elmennénk egy utó szilvesztei buliba?

koroljov._

6 809 ember kedveli

...azt kívánom, hogy...

A hozzászólások lehetősége korlátozva van!

pierre_gasly ...hogy ne kívánj mást...

yukitsunoda0511 jelezném, hogy az éjszaka folyamán elhagytatok!
   →maxverstappen1 eskü, nem véletlenül volt...!🦭
   →danielricciardo Maxika ne felejtsd el, hogy feletted is volt, aki atyáskodott az első éveidben...👶
    →maxverstappen1 igen, mert valakinek ki kellett, hogy adják az alkoholt, aki nem lehettem én...🤷🏻‍♂️
    →landonorris nekem azért felárat számol...😒
    →gerogerussell63 remélem nem kell, hogy elkeserítselek Norris, de már nagykorú vagy, mindenhol is🙂
     →landonorris psziiit! Nem beszélünk a koromról nyilvános helyen, az csak összetöri az imidzsem!
    →chalrles_leclerc mintha három kattintással nem találná meg az ember, hogy hány éves vagy...
    →landonorris a Wikipédia oldalát bárki szerkesztheti, szerinted hogy került oda fel a lábméretem?
    →alex_albon ezek után azt hiszem, hogy annak örülhetünk, hogy más méretek nem szerepelnek fent...

karen_x  azt hiszem, hogy tartozol nekem egy vallomással, egy palack bor mellett...🍷
     →gabe_rielle beszállok a buliba🙋🏻‍♀️
     →tris_en én is...🙄
     →karen_x na te, Tristen, tűnj innen, ez női dolog, nem kell, hogy beleüsd azt a nagy orrod, mert még bevered, és még nagyobb lesz nekem...🤦🏻‍♀️
     →koroljov._ hol a popcorn?🍿😂
     →karen_x hah! Te inkább mesélj csak...
     →koroljov._ majd ha hazaértem élőben, esetleg, ha lesz addig mit🤫
     →karen_x mi ez a sok ha a mondatban? Hát nekem addig a kíváncsiság annyi lyukat fúr az oldalamba, hogy úgy fogok kinézni mint egy Gouda...🧀 (már ha az a lyukacsos sajt...)
     →tris_en 🤦🏻‍♀️🙄🙈
     →karen_x 🏃🏻‍♂️🔥
     →tris_en 🤝❕🧏🏻‍♂️👫🏻
     →karen_x 😳🤔🥰🤸🏻‍♀️
     →koroljov._ 🤤➡️🛖👋
     →yukitsunoda0511 nem értem.
     →maxverstappen1 🤦🏻‍♂️
     →yukitsunoda0511 most miért bántasz már megint Maaax?!
     →pierre_gasly inkább ti is menjetek szobára...
     →yukitsunoda0511 😮

•🌼•